Los Angeles-i és New York-i stúdiót is vezetett, majd az anyavállalat csődje után, a maga lábára állt, és a magyar rajzfilmszakma megkerülhetetlen alakja lett. Temple Réka, a Cinemon Entertainment animációs filmstúdió vezetője Egyiptomban, Szíriában és Magyarországon is volt gyerek, most a Föld iránti közös felelősségünkről készített mozifilmet Gauder Áronnal.
Indián törzsfőnök arca tükröződik a csillogó tóban, kezében szikrázó kavics. Bölénycsorda vágtat a prérin, porfelhőt kavarnak. Prérifarkasarcú villám üldözi lógó nyelvvel futó, sárga szemű mását, a szájában jéghegy nagyságú fogak. A képeket műanyag irattartóban lapozgatom, olyanban, ami minden irodában ott van, de míg máshol szerződéseket, számlákat vagy húsz éve érintetlen adóbevallásokat tartalmaz, itt Gauder Áron új animációs filmjének képkockái vannak benne.
Kiszínezve, aprólékosan kidolgozva, úgy ötszáz oldalon. A kockák most már filmvásznon is léteznek, a karaktereknek hangjuk és mozdulataik lettek, és március 16-án a bölcs indián elmeséli, hogyan született a világunk – ekkor mutatják be a Kojot négy lelkét. Tíz éve tartó munka zárul le, keserédes búcsút és újrakezdést hozva minden alkotónak.
Temple Rékának, a film producerének, a Cinemon Entertainment animációs filmstúdió vezetőjének is. „Ennek most tényleg vége. Az utolsó jeleneten ma dolgoznak, a jövő héten megyünk fényelni. Áron nagyon tehetséges alkotó, jó ember, és helyén van az esze és a szíve is. Alázatos, de határozott filmet készítettünk, jó volt részt venni benne, ilyen élmény kevés volt a karrierem során” – mondja Réka, és közben mutatja Áron első rajzterveit tíz évvel ezelőttről. A szoba falai rajzfilmplakátokkal vannak tele, és Réka az első pillanattól közvetlenül viselkedik, alig várja, hogy a munkájáról, a rajzfilmekről beszélhessen nekem.
Modern Sport Akadémiátok a gödöllői MATE-GEAC egyesülettel az országban elsőként egyetemi vízilabdacsapatot rakott össze, méghozzá pár nap alatt, a helyi uszoda megnyitása után. Az amerikai profi egyetemi sportcsapatok nyomdokába léptek?Állami uszodának kezdték építeni, de végül a gödöllői agráregyetemé lett, így aztán megegyeztünk, hogy egyetemi keretek között is felépítjük a vízilabdacsapatot. Szuper lendületet hozhat, erős fejlődési lehetőség az egyetemi […]
Modern Sport Akadémiátok a gödöllői MATE-GEAC egyesülettel az országban elsőként egyetemi vízilabdacsapatot rakott össze, méghozzá pár nap alatt, a helyi uszoda megnyitása után. Az amerikai profi egyetemi sportcsapatok nyomdokába léptek? Állami uszodának kezdték építeni, de végül a gödöllői agráregyetemé lett, így aztán megegyeztünk, hogy egyetemi keretek között is felépítjük a vízilabdacsapatot. Szuper lendületet hozhat, erős fejlődési lehetőség az egyetemi vízilabda a sportág hazai jövőjében.
És te is beugrasz néha a vízbe? Gödöllőn a férfi vízilabda-szakosztályt vezetem, nem oktatok. Azért néha be szoktam ugrani hozzájuk edzeni. 230 fiú és felnőtt jár hozzánk rendszeresen, a felnőttek ősztől a harmadosztályban indulnak, de bízom benne, hogy a profik közé fognak kerülni egy szép napon.
A Nagy Sportágválasztó ötpróbás rendezvényein együtt futsz a szabadidős sportolókkal. Nehéz volt átszokni a futásra? Régen pestiesen azt mondtam, hogy no way, a nagy, izmos, vízhez szokott felsőtestemmel nem fogok mindenféle nacikban szaladgálni. Amikor a Nagy Sportágválasztóhoz került az ötpróba, gondoltam, a legtöbben a futást választják majd, hát akkor én felvállalom, hogy az uszodából és az íróasztal mellől beállok, és életmódot változtatok. Három–öt kilométerekkel kezdtem, most öt–tizenegynél tartok. Mert nem úgy van, hogy ha versenysportoló voltál, akkor maratont is tudsz futni. Én felet sem tudok. Az a hétköznapok hőse, aki legyőzi önmagát, nem az, aki azon agyal, milyen gyorsan lesz belőle Messi, LeBron James vagy Brad Bitt.
Ha Brad Pitt nem is, de filmfőszereplő már lettél: mozifilm készült a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdacsapatról. Milyen élmény volt A nemzet aranyait forgatni? Furcsa, mert tanácsadó és szereplő is voltam egyszerre. Előbbire azért kért fel Zákonyi S. Tamás rendező-producer, mert korábban készítettem két sportdokumentumfilmet, igaz, nem ilyen nagyszabásúakat. (A csodafedezet – Vitéz Halassy Olivér és Fuchs Jenő, az első ember – a szerk.) Fantasztikus volt már az is, hogy a fiúkkal mindannyian találkoztunk, még ha inkább a gyerekeink dolgai, a gyógyszerek és az őszülés volt is a téma, és nem az, hogy mennyit edzettünk aznap. Remélem, százezrek fogják imádni a filmet, a tízéves sportoló gyerekektől a hetvenéves nagyikig, akik masszív rajongóink voltak negyvenes éveikben.
Nektek okozott meglepetéseket a visszatekintés? Hogyne, olyan kulissza mögötti dolgokról beszélünk a filmben, amiket annak idején egymásnak sem mondtunk el. Láttuk, hogy a társunk bement a vadonba, és kihozott egy őzet, de nem tudtuk, hogyan csinálta. Most kiderül.
A háború elején még gyors győzelmet ígértek az oroszok Ukrajnában.
Ehhez képest hónapról hónapra új szinteket lép az orosz invázió, az ukrajnai ellenállás és a Nyugat szerepének mértéke.
Az autóiparban rég bevált szokás, hogy a gyártók magukhoz ragadják a használt autók eladását, és cégcsoporton vagy márkán belül tartják, ahogy például a Mercedes teszi a Jahreswagennel vagy a BMW a Premium Selectionnel. Az óraiparra ez eddig nem volt jellemző, de úgy tűnik, most nagyot fordulhat az ipar.
Az európai árversenyben továbbra is verhetetlen a magyar főváros (értsd: piszok olcsó a külföldi turistáknak), de a rövid távú lakáskiadás januári adatai egyelőre sokkolók. A kiadó lakások kínálata is kisebb, a reptér is kevesebb utast vár, az európai válság lefutása is bizonytalan.
Koligyer Zoltán nyolcéves koráig még biciklit sem látott, ma már milliárdos kerékpárgyára van az Alföldön. A Koliken bringabizniszt néhány éve már a második generáció felügyeli, és a kiskunhalasi üzemben éppen az exportot és az elektromos kerékpárokat célozzák meg.
Nagy reklámzajjal és budapesti gasztroviszonylatban sztárigazolással nyitott év végén
a Sho a Mol-torony tövi Budaparton. Alighanem túl korán néztük meg.
