A városképet is meghatározó outdoor reklám mindennapos része az életünknek. Hol tart ez a szektor a digitalizációban és mennyire alkalmas a fiatalok megszólítására – egyebek közt ezekről beszélgettünk Samu Tímeával, a JCDecaux Hungary vezérigazgatójával. Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon gyakran látni egészen futurisztikus outdoor hirdetéseket akár a reptereken, akár a városokban. Hozzánk mikor érnek el ezek? […]
A városképet is meghatározó outdoor reklám mindennapos része az életünknek. Hol tart ez a szektor a digitalizációban és mennyire alkalmas a fiatalok megszólítására – egyebek közt ezekről beszélgettünk Samu Tímeával, a JCDecaux Hungary vezérigazgatójával.
Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon gyakran látni egészen futurisztikus outdoor hirdetéseket akár a reptereken, akár a városokban. Hozzánk mikor érnek el ezek?
A futurisztikus outdoor megoldások megjelennek hagyományos és digitális eszközökön egyaránt. A magyar piacon a digitális penetráció lassabban épül fel, mint a nyugat-európai országokban, ugyanakkor a hagyományos eszközök esetében az innovatív, futurisztikus megjelenésekben abszolút az élen járunk a vizuális élményt nyújtó full brandig utasvárónkkal, ötvözve olyan technológiákkal, mint például a hologram, a beszélő plakát, a virtuális és kiterjesztett valóságot használó eszközök. Mértünk már mosolyt, és volt, hogy a növények által kibocsájtott jeleket alakítottuk át zenévé – tehát az innováció és a digitalizáció nem feltétlenül jár kéz a kézben.
Írta: Orbán Krisztián Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne […]
Írta: Orbán Krisztián
Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne essék, aki meg tudja oldani, az mindenképpen tanuljon külföldi egyetemen, és lehetőleg szerezzen diplomát is onnan. De nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyet.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Simó György tér vissza!
Teljesen mást jelent ugyanis, ha már az alapképzést is Magyarországon kívül végzi a diák, mintha csak a mester- vagy doktori fokozatot. Az előbbi variációnak komoly hátrányai is vannak, az utóbbinál nagyon csekélyek.
Nehéz lenne vitatni, hogy egy felső-középkategóriás nyugati egyetem alapszakán jobb tanárok fogják érdekesebb módon tanítani a valószínűleg értelmesebb tananyagot, mint itthon. De miért gondolja bárki is, hogy az egyetemi évek egyetlen célja a formális tanulás? Nyilván szempont ez is, de jó eséllyel még csak nem is a legfontosabb. Legalább két másik tényezővel szintén számolni kell. Ezek a szakmai szocializáció és a kontextusrögzítés.
Szakmai szocializáció. A diplomások rendszerint az egyetemi évek, jelentős részben az alapszak alatt alakítják ki tartós barátságaiknak nagy részét, továbbá ekkor építik fel kapcsolati hálójuk alapjait. Ilyenkor sajátítanak el olyan rítusokat, gyakorlatokat, szlengeket, amelyek a szakmai közösséghez való tartozásukat erősítik évtizedek múlva is. Mindez aztán az adott közegbe való beilleszkedésük alapjait is jelenti majd. Akit ezek a tényezők külföldhöz kötnek, azok ezáltal hátrányt szenvednek el.
A színpadon: „Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre.” – Orbán Krisztián
No, de majd a nagyobb tudás kompenzálja ezt! – tartja a közkeletű vélekedés. Nem oda Buda! – mondja a biológia. Képbe kerül ugyanis a kontextusrögzítés problémája. Kontextusrögzítés. Az agyunk döntésekért felelős része, a prefrontális kéreg egészen a húszas évek elejéig fejlődik. Ezt a fejlődést (sok minden más mellett) nagyban befolyásolják környezeti tényezők, többek közt olyanok, mint hogy milyen problémákkal kerülünk szembe, azokat hogyan értelmezzük, illetve milyen reakciókat tanulunk meg adni rájuk. Az ebben az időszakban elsajátított gondolati és cselekvési sémák sokkal mélyebben rögzülnek, mint a későbbiek. Egy hazai alapszakon az itteni környezetben tipikus problémák, azaz a hazai kontextus kezelése vésődik be erősebben. Ezek legtöbbjével soha nem is találkozik egy nyugati alapszakos. Például, hogy járok el, ha a tanárom nyilvánvalóan nem olvassa el a beadott dolgozatot? Mit kezdjek azzal, ha a csalókat díjazza a rendszer? Hogy védekezzek, ha az iskolám a semlegesség jelszavával mamelukot nevelne belőlem? Ezekre a nálunk mindennapi problémákra egyetlen nyugati alapszak sem készít fel.
A külföldi alapszakos tanulmányok rendkívüli módon megemelik a kivándorlás esélyét. Nem azért, mert nem akar majd hazajönni az a diák, hanem azért, mert nem tud. Nem lesz itthon szakmai közege, és egyszerűen nem áll majd rá a feje a hazai összekacsintásokra, félmegoldásokra és trükkökre.
Már hallom is: de én nem is akarok ilyen világban élni, vagy én nem akarom, hogy a gyerekem ilyen világban éljen! Jól hangzik, de csak ha megfeledkezünk az alternatíváról. A bevándorlók első generációjának ugyanis szinte mindig keserű a kenyere. Még a legnyitottabb nyugati országokban sem juthatnak magasabbra a felső-középosztálybeli létnél. Bevándorlóként senki nem válhat a közösség egyik vezetőjévé, mindig üvegplafon lesz felette. Pedig akik Magyarországról külföldi alapszakra mennek tanulni, itthon egytől egyig az elit részei lennének, annak minden előnyével és kiváltságával. Csak az Angliába turistaként látogatók gondolják, hogy jobb az élet London-külsőn, mint a Rózsadombon.
Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre. Hogy aztán pár évvel később feltétlenül elmenjenek ugyanoda mesterre és doktorira, fenntartva a hazatérés reális esélyét.
A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa. Első kéretlen karriertanácsát keresd itt: Forbes, 2022/9.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Jobban szeretem, ha Csányi Sándor és Felcsuti Zsolt áll a lista élén, mint amikor Mészáros Lőrinc. Mészáros Lőrinc egy nagy, országos kacsintás, egy méretes idézőjel. Csányi Sándor sem mentes a politikai kapcsolatoktól, a háttéralkuktól és összefonódásoktól, de az elmúlt harminc évben azt is megmutatta, hogy építkezni és piaci viszonyok között versenyezni is tud. Felcsuti Zsolt pedig arra jó […]
Úgy tűnik, semmi nem állíthatja meg a hiphopszupersztár Megan Thee Stalliont, hogy a példaképéhez, Beyoncéhoz hasonlóan birodalmat építsen. A zeneipar gyilkos – de ő már túlélte anyja halálát, gyűlölködők hadseregét és most egy betörést is.
Krimi, tudomány, képzőművészet, építészet és egy kis szépirodalom. Szórakoztató és igen színes könyvválogatást hoztunk, mert nem csak karácsonykor lehet könyvet venni.
Tovább nyargaló, lassan euróbajnok infláció, összevissza csapkodó jegybank, forintmélypont, rég bedőlt költségvetés, mindig fél év múlva érkező uniós pénzek – sok jó hír nem jött a magyar gazdaságból a negyedik negyedévben sem. Tavaszra túljuthat az infláció a csúcson, de a recesszió hossza bizonytalan. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
A szeméttel eddig keveseknek jutott eszükbe üzletelni, ám egy ifjú McKinsey-tanácsadó rájött, hogy busásan kereshet, ha a hulladéklerakásnak jól megkéri az árát. Mára ő lett a Republic Services vezére, Bill Gates pedig vaskos osztalékot vesz ki a cégből – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
