Monostorpályi a Debrecenből Létavértes felé vezető erdős-pusztás országút mellett terül el. A városka valaha zellertermesztéséről volt országos hírű, manapság legismertebb látványossága talán a három építményből álló, több emeletes gabonatárolónak használt, úgynevezett tubusmagtár.

A Civita cégcsoport telephelyére érve az első szembetűnő dolog, hogy a méretes parkolóban az IKEA autóparkját is megszégyenítő arányban állnak zöld rendszámos, töltőre kötött személygépkocsik. Aki ugyanis céges autót kap, szabadon választhat típust a rendelkezésre álló büdzsé terhére, az üzemeltetési költségek különbsége viszont a bruttó bérkeret részét képezi. Mivel egy full elektromos autóra csak egynegyed annyi kiadás jut, mint egy belsőégésűre, a különbözetet bér formájában (éves szinten milliós tétel) visszakapja a dolgozó. Így kombinálják az ökotudatos vállalati elveket a személyes ösztönzéssel.

„Van napelemem” – jön a válasz Vaszkó László tulajdonostól arra a kérdésemre, hogy a mai rezsiterhes időkben hogyan jön ki ez a matek. Még jóval az energiaválság előtt, 2020-ban kezdték el, és tavaly márciusban be is üzemelték a tetőkre szerelt napelemparkot, amit jövőre több mint megdupláznak. A borús napokon pedig a jelenlegi gázkazánt két megawatt hőteljesítményű biomasszakazán fogja kiváltani, ami gőzturbinával további 800 kilowatt áramot fejleszt a gyártásban keletkező hulladék és egyéb mezőgazdasági melléktermékek elégetéséből. Így belátható időn belül megvalósul a szigetszerű energiaönellátás, minimális emisszió és nulla környezeti szemetelés mellett.

A zöld gondolkodás, a rentabilitás és a munkavállalók motiválásának jó példája a hulladékok kezelése is: lehetőség szerint minden csomagoló- és segédanyag újrahasznosított fajta, a maradékot összegyűjtik, összepréselik és értékesítik. „Ebből lesz az emberek bulipénze” – mosolyog László.

Emberbarátibb alapanyag
A Civita üzemelteti az ország egyik legnagyobb kukoricamalmát, feldolgozásban pedig (főleg a gluténmentes tésztagyártással) az első háromban van a kontinensen. És abban egyedülálló, hogy mindez egy telephelyen zajlik, az alapanyag beérkeztétől a késztermékek kiszállításáig.
A főkapun évi negyvenezer tonna kukorica gurul be, kétszáz ellenőrzött és minősített családi termelőtől, őket ötven kilométeres körön belülről választják ki, ezzel is támogatják a régió gazdaságát, és csökkentik a szállítás karbonlábnyomát. A gazdák legfeljebb júniusig használhatnak vegyszert, aztán szigorúan kemikáliamentesen gazdálkodnak. A kukorica alapos minőség-ellenőrzés után a tizenöt, egyenként ezertonnás, lenyűgöző méretű siló valamelyikébe kerül, itt tárolják szárítás után. Ebben is innovatívak, forgatás és „gázosítás” helyett öt Celsius-fokra hűtik, és ózonnal fertőtlenítik a szemeket. Így nemcsak emberbarátibb lesz az alapanyag, de harmadannyi energia is elég a szárításához.

Innen kizárólag levegővel és néha gravitációval szállítják a kukoricát az ötszintes malomba, aztán onnan tovább. A hangzavar pokoli, de a vezérlés számítógépes, vagyis hangszigetelt szobában felügyelik a folyamatokat. A fő szinten darabokra szedik a kukoricaszemeket, a héjból takarmány lesz, az elválasztott, szürke színű csíra meg az olajütőbe megy. A maradék magot megőrlik, liszt vagy dara készül belőle. A harmadik szinten pedig még jól megszitálják a terméket, hogy az állaga tökéletes és homogén legyen.

A lisztből elsősorban tészta készül, a darát a sör- és csipszipar vásárolja, illetve elnyeli a puliszka-polenta univerzum a háztartásokban. Annyira olcsó táplálék ugyanis, hogy – László szavaival – „fél kilóból némi sóval és vízzel két kiló puliszka lesz, szarvasgombát is reszelhetsz rá, akkor is megéri”. (A félkilós kiszerelés úgy 250 forintba kerül.)

Van egy kiskannája, amivel lejár töltekezni
A régi malom épületébe a színosztályozó berendezéssel leválogatott kicsi, szürke csíra kerül be. Míg a teljes magnak legfeljebb hat százalék, a szem legértékesebb részének huszonkettő az olajtartalma. Itt aztán négy hatalmas elektromos prés sajtolja ki belőle, szigorúan hidegen, a sűrű, sárga folyadékot. Évente 3200 tonna csírából négyszáz tonna kukoricaolaj lesz – és hozza a bevétel tíz százalékát.

A különösen az északi országokban népszerű, E-vitaminban igen gazdag termék hasonló tulajdonságokkal és felhasználási lehetőségekkel bír, mint az extra szűz olívaolaj, de olcsóbb. A magyar polcokon inkább a különleges élelmiszerek, mint az étolajok között lehet megtalálni, nagyjából literenként ezer forintért. Ez László kedvence, van egy kiskannája, amivel lejár töltekezni. „Nagyon szeretem vele a bundáskenyeret és a rántottát is” – mondja. A préselés után megmaradt, kimondottan édeskés csíradara takarmánynak, horgászcsalinak, újabban gluténmentes kekszekhez, cukrász­ipari alapanyagnak is eladható.

A hazai gluténmentes tészta piacának évi egymilliárdos tételéből háromszáz milliót szakít ki a Civita, azonos nevű termékcsaládja piacvezető a kategóriában. Az EU-ban viszont pont százszorosa a kereslet a magyarországinak, és Vaszkóéknál ma a bevétel tíz százalékát hozó termék hetven százaléka máris exportra megy. De még tovább növelnék a kivitelt, ezért masszívan fejlesztenek: a hangárnyi tésztaüzemben már áll a három rozsdamentes acél gyártósor, helyi szakkifejezéssel a „három vonal”, hogy az első, 2014-ben beüzemelt gép óránkénti ötszáz kilogrammos kapacitását további ezer, illetve hétszáz kilóval növelje meg. A darabonként egymilliárdos eszközökből a két újon épp az olasz szakemberek szorgoskodnak.

A kukoricaliszt-alapú, tehát gluténmentes tészta gyártásának legnehezebb feladata az ipari léptékű megvalósítás volt, ráadásul úgy, hogy a termékek árban is versenyképesek legyenek. (A Civita alaptésztái a négytojásos szegmensbe tartoznak, a magas rosttartalmúak pedig a prémium kategóriába.) A kukoricatészták nagy volumenű termelését a legtöbb konkurens még ma is csak adalékanyagokkal és rizsliszttel képes megvalósítani. A Civitánál a folyamathoz a liszten kívül „csak a víz különböző halmazállapotai és csipetnyi tudás” szükségeltetik, mondja László. Az alapötlet az élelmiszermérnök végzettségű kisebbik fiú, Gábor fejéből pattant ki egy olasz tanulmányúton.

A megoldás működik a több tíz méter hosszú gyártósoron. Bejön a liszt a gépbe, forró vízzel és gőzzel keveredik, aztán némi vákuum után átmegy egy rövid extrudálón, kellő állagú massza lesz belőle, amit a matricának nevezett formázófejek alakítanak a megfelelő rövid tésztafajtára. Ezután kezdődik a szárítás, két fázisban, az első után a még meleg penne kóstolásra már tökéletes alapanyag lenne egy al dente arrabiátához.
A teljesen önjáró vonalat ketten felügyelik, de akkor sem lesznek többen, ha mindhárom gyártósor beindul – a harmadik újdonságként a hosszú tészták és nem mellesleg az ehető szívószál gyártására. A gyártási folyamat legkényesebb része az indulás és a leállás, a felmelegedés és a kihűlés másfél órás fázisában ugyanis mennie kell a gépnek, így óránként bő két tonna selejtet gyárt. „Ilyenkor olasz hetek lesznek a sertéstelepen” – mondja Vaszkó László.

Tényleg tulajdonosok vagyunk?
„Náluk még számít a kézfogás, az ígéret, a kimondott szót be is tartják” – mondja Lakatos Zoltán, az egyik legtekintélyesebb hazai gabonaipari szereplő, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója és tulajdonosa. A Hajdú Gabona évente hat–nyolcezer tonna terményt szállít be Vaszkóéknak, valamint romániai disztribútorhálózatán bő száz tonna kukoricadarát terít a Civita malmából. „Továbbvisszük a Laciék termékét, mert jó minőséget forgalmaznak. Ők az egyik leginnovatívabb cég az üzleti köreimben, és a generációváltást is példaértékűen vezénylik le. De a legfontosabb, hogy hagyományos értékek mentén működő vállalkozásnak tekintem őket.”

A Civita Group Zrt. nevű holdingcég ma ötmilliárd forint forgalmú cégcsoportot vezet, a két fő leányvállalattal, a termelést organizáló Agri-Corn és az értékesítést végző Civita Food Kft.-vel. A tulajdonosok a Vaszkó család: László és felesége, Vaszkóné Kerek Mária, továbbá fiaik, Péter és Gábor.

László a Rendőrtiszti Főiskolán diplomázott, és állományban is maradt a rendszerváltásig, 90-ben őrnagyként szerelt le. Úgy mondja, „szellemi szabadfoglalkozású fuldokló” lett, és jobb híján elkezdte tanulni a vállalkozói létet, meg amúgy balkézről történelem-politológusi diplomát is szerzett az ELTE-n. 1992-ben megszervezte az első Farmer Expót Debrecenben, amit ma is minden évben megrendeznek, és a legrangosabb honi mezőgazdasági kiállítások közé tartozik.

A gyógyszeriparban dolgozó sógora révén jött egy ötlet, hogy a kukorica feldolgozása tuti üzletnek ígérkezik, a gyógyszergyárak vevők rá. László másfél millió forint saját erőből, plusz még tizenkétmillió hitelből megvette a megboldogult Köztársaság Mgtsz monostorpályi gabonaszárító épületét, és újabb hitelből vásárolt bele egy kukoricamalmot. A gyógyszergyárak ugyan idővel hátat fordítottak neki, de a sörgyárak és a snackipar érdeklődése fenntartotta az üzemet.
A hitelek a 2000-es évek elejére futottak ki, a két fiú közben felnőtt, és egy vasárnapi ebéd után egy kockás füzetben közösen megtervezték a jövőt. A papíron a következő tételek szerepeltek: a régi malom nem alkalmas a továbblépésre, új épület, új gépek kellenek. Feldolgozó üzletág is kell, legyen kukoricaolaj- és tésztagyártás. Saját erőmű, önellátó energiatermelés.

1996-tól a fiúk is tulajdont kaptak a családi vállalatban. A másodikos gimnazista Gábor meg is kérdezte: „Tényleg tulajdonosok vagyunk? És mikor lesz a közgyűlés?” Azonnal lett is, és a szülő-társtulajdonosok hivatalosan beszámoltak a gyerekeknek az az évi céges történésekről. Gábor aztán persze elvégezte a közgázt Pesten, utána rögtön a családi cégben folytatta, ma ő viszi a marketinget és az értékesítést. Péter Szegeden élelmiszermérnöknek tanult, édesapja fanyar humorát örökölve hozzá is teszi: „hogy legyen már egy rendes mérnök is a családban”. A testvéri munkamegosztásban a termelés, a beruházás, a termékfejlesztés és a műszaki felügyelet tartozik a feladatai közé.

A Civita az alapítása óta évi átlag húszszázalékos növekedést ért el. „Sohasem vettünk ki osztalékot, mindent a fejlesztésekre fordítottunk, a családi megélhetést fedezte a Farmer Expót is rendező V-Trade Kft.” – mondja László. Jövőre tőzsdére készülnek, ahhoz, hogy idáig jutottak, jól működő családi munkamegosztás és sikeres generációváltás is kellett. „Laci bá”, ahogy a kollégái hívják, el is ismeri: „Az én házi feladatom ma már az »álmodj, apa« szerepe, valameddig utánajárok egy ötletnek, aztán szólok a fiúknak, és majd ők eldöntik, lesz-e belőle valami.”

Eb, aki a kanalát meg nem eszi
Vaszkóék szeretik az innovációt, így nem csoda, hogy egy újabb piaci résre is lecsaptak. Ehető tányérokat és poharakat fognak gyártani, elsőként ipari technológiával és mennyiségben. Európában take away kávézásra évente hatvanmilliárd eldobható kávéspohár fogy el, ennek két százalékát hasznosítják újra, pedig az uniós irányelvek tíz éven belül ötvenre emelik a kvótát.
A Civita ehető terítéke minden adaléktól mentes lesz, hisz lényegében a tésztagyártás technológiájára épül. Ám ha valaki mégsem kér belőle, gyorsan lebomlik természetes összetevőire. A mag különböző alkatrészeit vegyítő, egyedi alapanyag két év kutatómunka eredménye. A 2023 márciusában beinduló gyártósor üzleti terve évi 50 millió pohár és 12 millió tányér, ami, ha a piac is úgy akarja, a tízszeresére is tud nőni.

A teszttányérban ételt már nem tudtunk szervírozni odahaza, mert teszttársaim fennhangon idézve a Mátyás királyról és Gergő juhászról szóló népmese vonatkozó részét – „eb, aki a kanalát meg nem eszi” –, felfalták. Azt mondták, nagyon finom templomi ostya lenne, pattogatott kukoricás ízesítéssel. A kávéspohár tesztje jól sikerült, de érdemes forrón meginni belőle az italt, mert egy idő után elkezd kioldódni a keményítő a pohár falából, és a kávé is kap egy kis popcornos jelleget. Viszont, ha már teljesen elázott, kávés keksz gyanánt elfogyasztható.

A Civita cégcsoport két legnagyobb cége:
Agri-corn Kft.

Alapítás:
1995
Tulajdonos:
Vapozit Trust Zrt. (Vaszkó László, Vaszkóné Kerek Mária, Vaszkó Péter, Vaszkó Gábor) – 90,6%, Pbq Fmc Kockázati Tőkealap – 9,4%
Árbevétel
(milliárd forint):
2020
3,1
2021
3,8
Adózott eredmény
(millió forint):
2020
46,2
2021
100,7

Civita Food Kft.
Alapítás:
2013
Tulajdonos:
Vaszkó László, Vaszkóné Kerek Mária, Vaszkó Péter, Vaszkó Gábor
Árbevétel
(millió forint):
2020
307,9
2021
403,6
Adózott eredmény
(millió forint):
2020
−2,9
2021
4,9
Forrás: Dun & Bradstreet