A Pomo d’Oro már korábban is szárnyait próbálgató delikátja régóta kereste a helyét. Megvan.
Gianni Annoni Arany János utcai Pomo d’Orója megérdemelten számít intézménynek: hiába lehet mostanra a Duna egy kilométeres körzetében Budapesten bárhol eldobni egy kavicsot és eltalálni vele egy nápolyi pizzakemencét, rendes, teljes étlapos és el nem magyarított olasz éttermet találni jóval nehezebb. Náluk meg még gyakorta kifejezetten izgalmas szezonális ajánlatok is vannak, például a mostani őszi étlap is el tud emelkedni attól a sütőtök-libahús-gomba pasztellkavalkádtól, ami a szezonalitást is figyelő éttermek kötelező és limitált palettájának számít.
Más, valóban intézményként működni képes éttermekhez hasonlóan az árazása sem teszi elérhetetlenné, inkább a téglafalas, mély tónusú fabútoros, sárga izzós, kőpadlós, múlt századi hangulat, egyszóval a klasszikus trattoriás beltér az, ami eldönti, hogy kinek érdemes itt keresni egy számára hangulatos estét, és kinek nem. Nekem például nem, és ez nem az abrosz létén vagy nem létén múlik, hanem az is lehet, hogy érzetre vagy akár simán generációs alapokra kéne leegyszerűsíteni.
Merthogy a DOC Pane e Vino meg egy trendi borbisztró: annyival fényesebb, mintha másik napszak lenne odabent, körbe lehet ülni a bárt is, a kettő-négy fős asztalok meg még éppen nem zavaróan, de azért helytakarékosan vannak közel egymáshoz. (Utóbbi törekvést, illetve kényszert jelzi az is, hogy az alagsori mosdókhoz lift vezet – vagy a lépcső, vagy a konyha egy része nem fért volna be.)
Csütörtök kora délután van, mégis alig lehet beférni a könyvesboltodba. Nem akarsz nagyobbat?Semmiképpen. A Libertine pont attól működik, hogy ilyen pici és személyes. Nem azért ekkora, mert csak erre volt pénzem, hanem mert azt akartam, hogy úgy érezd itt magad, mintha a nappalimban lennél. Legfeljebb egy rendezvénytérrel lenne jó bővíteni, mert a második szülinapunkon elértük a kritikus tömeget: az […]
Csütörtök kora délután van, mégis alig lehet beférni a könyvesboltodba. Nem akarsz nagyobbat? Semmiképpen. A Libertine pont attól működik, hogy ilyen pici és személyes. Nem azért ekkora, mert csak erre volt pénzem, hanem mert azt akartam, hogy úgy érezd itt magad, mintha a nappalimban lennél. Legfeljebb egy rendezvénytérrel lenne jó bővíteni, mert a második szülinapunkon elértük a kritikus tömeget: az utcán állt a sor, annyian vártak a dedikálásokra.
A nyáron nyitott szegedi üzlet is ennyire bejött a válság közepén? Nagyon örülök, hogy rengeteg ott a fiatal, akik benéznek az egyetemről az órák után. Meg persze ott is masszív a NIOK-bázis (Nincs időm olvasni kihívás, Ági alapította, eddig 54 ezren csatlakoztak – a szerk.), és emellett szépen bővül a törzsvásárlói kör, mert újat és mást tudunk mutatni, mint a klasszikus könyváruházak.
Mennyire érzed károsnak az állandó akciózást? Az akciózás leértékeli a piacot, hosszú távon sokat árthat. Pár sérült könyvön kívül nálam sosem találsz leárazottat. Akik idejárnak, tudják, hogy nem kapnak tizenöt százalék kedvezményt, sem 3+1 akciót, ehelyett van előválogatott kínálat és különleges hangulat.
A kis kiadó is bejött ezen a telített piacon? Nézd meg azt a polcot: lett tizenöt könyvünk két év alatt! Nagy büszkeségem, hogy 2022 őszén kiadtuk az első regényt, A könyvlistát. Pár hónap alatt több ezer példány fogyott belőle, pedig csak nálunk kapható. Még tavasszal találtam angolul, és meg is hívtuk a szerzőt, az indiai származású Sara Nisha Adamst, aki nagyon szerette a közösségünket. Már megvan a 2023-as karácsonyi regényünk is, életemben először licitáltam a kiadási jogokra, csak úgy ugrottak az ötszáz eurók felfelé. Persze végül háromszor annyiért vettük meg, mint szerettük volna. (Nevet.)
Most, hogy abbahagytad a mindennapos híradózást, és a Reggelit vezeted, több időd marad a könyvesboltra? Nettó adásidőben rövidebb ez a munka, hiszen a híradó kora délutántól késő estig elvitte a napomat, valamint nyolc és fél évig nem volt hétvégém. Most reggel kilenckor végzek mindennap, ám többet kell készülnöm előző este, van, hogy három–négy órát is.
Mennyire komfortos neked, hogy a témák és a vendégek széles palettán mozognak, lényegében a világválságtól a Való Világig? Borzasztóan nagy bennem a kíváncsiság, és egyáltalán nem vagyok sznob, ez a könyveknél is látszik. Vagyis például arról is szívesen beszélgetek bárkivel, hogy mi motiválja abban, hogy elmenjen egy valóságshow-ba szerepelni. De azért minden lehetőséget kihasználok, hogy a kultúrát, a könyveket becsempésszem a kereskedelmi televízióba.
Vajon eleget tudunk-e és értjük-e, hogy miért nincs egységes álláspont a férfi és női esélyek „egyenlőségével” kapcsolatban? Sokan, sokféle módon próbálták már a témát megközelíteni és változást elérni, változó sikerrel. Az EY és az Actionlab most olyan innovatív programot fejleszt, ami az érzelmek és a kölcsönös empátia irányából, a művészet eszközein keresztül világít rá fontos […]
Egy hotel, ami azt az érzést adja, mintha a milliárdos barátodnál tennél látogatást a múlt századi Japánban. És egy étterem, ahol minden úgy történik, ahogy neked a legjobb.
Tovább nyargaló, lassan euróbajnok infláció, összevissza csapkodó jegybank, forintmélypont, rég bedőlt költségvetés, mindig fél év múlva érkező uniós pénzek – sok jó hír nem jött a magyar gazdaságból a negyedik negyedévben sem. Tavaszra túljuthat az infláció a csúcson, de a recesszió hossza bizonytalan. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Hayes Barnard rájött, hogyan hozhatja össze a drága napenergiát a háztartások többségének költségkeretével. Igencsak megnövelte ambícióit, hogy bekerült a 400 leggazdagabb amerikai Forbes-listájára: minden amerikai álmot zöldre akar festeni.
