A Pomo d’Oro már korábban is szárnyait próbálgató delikátja régóta kereste a helyét. Megvan.
Gianni Annoni Arany János utcai Pomo d’Orója megérdemelten számít intézménynek: hiába lehet mostanra a Duna egy kilométeres körzetében Budapesten bárhol eldobni egy kavicsot és eltalálni vele egy nápolyi pizzakemencét, rendes, teljes étlapos és el nem magyarított olasz éttermet találni jóval nehezebb. Náluk meg még gyakorta kifejezetten izgalmas szezonális ajánlatok is vannak, például a mostani őszi étlap is el tud emelkedni attól a sütőtök-libahús-gomba pasztellkavalkádtól, ami a szezonalitást is figyelő éttermek kötelező és limitált palettájának számít.
Más, valóban intézményként működni képes éttermekhez hasonlóan az árazása sem teszi elérhetetlenné, inkább a téglafalas, mély tónusú fabútoros, sárga izzós, kőpadlós, múlt századi hangulat, egyszóval a klasszikus trattoriás beltér az, ami eldönti, hogy kinek érdemes itt keresni egy számára hangulatos estét, és kinek nem. Nekem például nem, és ez nem az abrosz létén vagy nem létén múlik, hanem az is lehet, hogy érzetre vagy akár simán generációs alapokra kéne leegyszerűsíteni.
Merthogy a DOC Pane e Vino meg egy trendi borbisztró: annyival fényesebb, mintha másik napszak lenne odabent, körbe lehet ülni a bárt is, a kettő-négy fős asztalok meg még éppen nem zavaróan, de azért helytakarékosan vannak közel egymáshoz. (Utóbbi törekvést, illetve kényszert jelzi az is, hogy az alagsori mosdókhoz lift vezet – vagy a lépcső, vagy a konyha egy része nem fért volna be.)
Czeglédi Marcell és Mihókánics István a tömeggyártás hibáiból tanulva indították el kárpitosvállalkozásukat. Ma már Green Sofa néven készítenek csomagolóanyagok hulladékából bútorokat.
Nyolc évvel ezelőtt rendszeresen rászóltak a túl hangos nevetés miatt Czeglédi Marcellre és Mihókánics Istvánra egy tömeggyártással foglalkozó bútorcégnél, ahol egymás mellett dolgozva döntögették a rekordjaikat: míg a többiek átlag heti nyolc bútort, ők akár harminchatot is megcsináltak. Fejenként. Teljesítménybérben dolgoztak, és kellett a pénz álmaik megvalósítására. Ha épp nem nevetgéltek, Napoleon Hill és Brian Tracy önfejlesztő hangoskönyveit hallgatva szűrték le, mi kell ahhoz, hogy belevágjanak egy vállalkozásba.
Ha nem nevetgéltek volna annyit, talán most nem ülhetnék a hetven százalékban újrahasznosítható anyagból és különleges, gyakorlatilag hulladékalapú vázból készített elegáns, türkizzöld kanapéjukon újonnan megnyitott stúdiójukban, Csepelen. Marcell tapasztalt értékesítőket megszégyenítő stílusban beszél a bútorkészítésről, István visszafogottan, tárgyilagosan szúrja közbe megjegyzéseit. Egyensúly van.
„A buta ember a maga hibáiból tanul, az okos másokéból, tartja a mondás, mi pedig igyekeztünk utóbbiak lenni. A tömeggyártásban láttuk, mi az, amit nem szeretnénk. Támogatónk nem volt, a családunkkal albérletben laktunk, ezért félreraktunk, rengeteget dolgoztunk. Rájöttünk, hogy nem kell készen lenni ahhoz, hogy meglépjünk valamit” – meséli Marcell. 2018-ban vágtak bele a vállalkozói létbe Akárpitosok cégnéven. „Alig mertem elmondani az anyósomnak. Mégis mit fog mondani? Egy vállalkozóra bízta a lányát?”
Mihókánics István és Czeglédi Marcell. Akárpitosok, így, nagy A-val.
Felelősséggel jár, ha valaki beenged az otthonába Az első kis műhelyüket Pesterzsébeten nyitották meg, nagy tervekkel. Új bútorokkal akartak indulni már akkor is, fémvázban és masszív párnákban gondolkodtak, hogy hosszú garanciát tudjanak vállalni. De az ehhez szükséges indulótőkét nem tudták összerakni, így maradtak a klasszikus kárpitozásnál, az áthúzásoknál. Tudták, mennyire fontos az ilyen munkáknál a személyesség és a bizalom kiépítése. Kezdettől hozzátartozott szolgáltatásaikhoz, hogy a megrendelő lakásába is kivitték a szöveteket. Így a majdani helyén, valódi fényviszonyok között láthatják, hogyan fog mutatni az elkészülő, felújított bútor.
Ezt a hozzáállásukat megőrizték, gyakran járnak ki címekre maguk is, de munkatársat is annak alapján választanak, tud-e jól kommunikálni. „Felelősséggel jár, hogy valaki beenged téged az otthonába.” Ma már tizenketten dolgoznak nekik és mellettük, azt mondják, mindig elsősorban a jelentkező személyiségét nézik, minden mást meg lehet tanulni. „Ha valami probléma adódik akár félreértés vagy a mi hibánk miatt, megyünk, és orvosoljuk a helyzetet. A vevőnek mindig igaza van” – mondja István. Ő is visszatérő vendéggé vált egy idős házaspárnál, akiknél pár éve húzott át egy bútort. Gyerekeik külföldön élnek, az egészségi állapotuk miatt sokszor szorulnak segítségre. „Ha a környékükön járok munkaügyben, felugrom, megszerelem, ami épp elromlott, vagy csak lecsavarom a befőttesüveg tetejét.”
Sokáig nem találtak olyan konstrukciót, amivel elérhették volna tervüket: hogy kitűnjenek. Végül 2021-ben találkoztak először az Eco panellel. Egy apró minta került a kezükbe az egyébként vékony lapformátumban kapható, Szerbiában gyártott anyagból. Nemcsak azért különleges, mert az építőiparban általában használt panelekkel szemben vízálló, tehát nem duzzad meg a nedvességtől, ezért kültéren is használható, hanem attól is, hogy száz százalékban környezetbarát.
Élelmiszercsomagoló anyagok tiszta hulladékából készül: hetven százalékban üdítősdobozokból, illetve zacskókból, tubusokból van, amik hő és nyomás hatására úgy állnak össze, hogy a két és fél négyzetméteres lap nem morzsolódik, nem esik szét, nagy a formastabilitása. És ezért nincs is szükség ragasztóanyagra. A szerbiai Feplo vállalat gyártja – havonta huszonkétezer lapot –, Magyarországon és a környező országokban a Landrich Hungary Kft. forgalmazza a gyártástechnológiát. Pfeilmayer Dávid, a kft. értékesítéssel foglalkozó munkatársa azt mondja, azt tervezik, hogy a következő években Lengyelországban és Magyarországon hoznak létre gyárat, de Szingapúrból és Thaiföldről is vannak komoly érdeklődők. Már az első találkozón meggyőzte őket Marcell és István kreativitása és lelkesedése, mondja Pfeilmayer. Más egyelőre nem próbálkozott a lapból bútorgyártással, de ahhoz gyorsnak is kell lenni, mert a gyár nem győz eleget gyártani, gyakorlatilag azonnal elfogy, megveszik építőelemnek.
Pedig a bútorok piacára ráfér a környezettudatossá válás. A pozdorjából készült bútorokból elégetés során felszabadul a ragasztóanyag, mérgező füst keletkezik. Manapság egyre kevesebb fát használnak a pozdorjalapok előállításához is, tehát egyre több ragasztó van bennük. Ezzel nemcsak a környezet terhelése lesz nagyobb, de a bútorok élettartama is lerövidül, magyarázza Marcell. De már csillog a szeme. „Ez az anyag viszont az előállítási módja miatt olyan ellenálló, hogy ha csinálunk egy bútort, de tíz év múlva megunod, visszahozod, és mi újra tudjuk használni a vázat. Elnyűhetetlen.”
Az új anyagból Green Sofa név alatt készítik bútoraikat, a márka darabjait tiszta, egyenes vonalak, a hátat alátámasztó, kemény habszivacsok és a szétszedhetőség jellemzik. Méretre gyártják őket, csak a panelek lapformátuma szab határt az elképzeléseknek, mivel ívelt, extrém vonalakat nem tudnak készíteni belőle. Szerencsére a letisztult stílust előnyben részesítő mai trendekbe tökéletesen belepasszolnak.
István szerint a következő lépés az lehet, hogy ne csak tiszta hulladékot, de megtisztított szemetet is felhasználjanak az Eco panel előállításakor, de ezen még dolgozik a gyártó. Kicsiben, de a körforgásos gazdaságból a Green Sofa is ki akarja venni a részét. Néhány év alatt szeretnék elérni, hogy legyen kapacitásuk arra, hogy ügyfeleik megunt bútorait felvásárolják, felújítsák, és rászoruló családokhoz juttassák el őket. „Az ember minél inkább megteheti, annál többet kell tennie a közösségért – mondja Marcell. – Nem lehet csak elvenni, adni is kell. Mindent meg kell tenni az ökológiai lábnyomunk csökkentéséért, mert a mi gyerekeinknek is fel kell nőniük valahol.”
Akárpitosok Kft. Árbevétel (millió forint): 2021 43,1 2022* 77,2 Adózott eredmény (millió forint): 2021 −10,4 2022 n. a. *Becslés. Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Minden válságban megnő az igény arra, hogy aki teheti, ne egyetlen országban tartsa a teljes pénzügyi vagyonát. A földrajzi diverzifikáció elsősorban a privátbanki ügyfelek számára elérhető, de már az sem magától értetődő, hogy mekkora vagyonnal számíthat valaki privátbanki kiszolgálásra Magyarországon, és mekkorával Nyugat-Európában. Felmerülhetnek az adózási kérdések, az elérhető befektetési eszközökkel, a szabályozási környezettel, és […]
Hayes Barnard rájött, hogyan hozhatja össze a drága napenergiát a háztartások többségének költségkeretével. Igencsak megnövelte ambícióit, hogy bekerült a 400 leggazdagabb amerikai Forbes-listájára: minden amerikai álmot zöldre akar festeni.
Írta: Orbán Krisztián Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne […]
Vajon eleget tudunk-e és értjük-e, hogy miért nincs egységes álláspont a férfi és női esélyek „egyenlőségével” kapcsolatban? Sokan, sokféle módon próbálták már a témát megközelíteni és változást elérni, változó sikerrel. Az EY és az Actionlab most olyan innovatív programot fejleszt, ami az érzelmek és a kölcsönös empátia irányából, a művészet eszközein keresztül világít rá fontos […]
