Vajon eleget tudunk-e és értjük-e, hogy miért nincs egységes álláspont a férfi és női esélyek „egyenlőségével” kapcsolatban? Sokan, sokféle módon próbálták már a témát megközelíteni és változást elérni, változó sikerrel. Az EY és az Actionlab most olyan innovatív programot fejleszt, ami az érzelmek és a kölcsönös empátia irányából, a művészet eszközein keresztül világít rá fontos […]
Vajon eleget tudunk-e és értjük-e, hogy miért nincs egységes álláspont a férfi és női esélyek „egyenlőségével” kapcsolatban? Sokan, sokféle módon próbálták már a témát megközelíteni és változást elérni, változó sikerrel. Az EY és az Actionlab most olyan innovatív programot fejleszt, ami az érzelmek és a kölcsönös empátia irányából, a művészet eszközein keresztül világít rá fontos kérdésekre és azok megoldására. A programtól itthon és külföldön is nagy hatást várnak.
Akárhogy számoljuk, nők és férfiak legalább 80–100 éve dolgoznak már együtt vállalati környezetben. Azóta rengeteget változott a világ, a munkahelyek, illetve az elvégzendő munka jellege is, és ezek a változások az utóbbi évtizedekben a globalizáció és a digitalizáció térhódításával talán még inkább felgyorsultak. A társadalom, a társadalmi szerepek, illetve az egyes emberek gondolkodásmódja, beidegződései viszont nem tudják ilyen ütemben követni ezeket a változásokat, és ez bizony problémákat okoz, feszültségeket kelt a munkahelyeken belül.
„Nagyon sok cég évek óta törekszik arra, hogy több nő legyen vezetői pozícióban, jobb lehetőségekhez jussanak, megszűnjenek a fizetésekben, megítélésben fennálló különbségek. Régóta téma ez, vállatok és kormányok is különböző megoldásokkal próbálkoznak, a változás mégis nagyon lassú” – fejti ki Farkas Margit, az EY Magyarország Személyügyi Tanácsadás Üzletágánál dolgozó partnere, aki maga is számos ilyen programban vett részt tanácsadóként, illetve házon belül is.
Írta: Orbán Krisztián Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne […]
Írta: Orbán Krisztián
Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne essék, aki meg tudja oldani, az mindenképpen tanuljon külföldi egyetemen, és lehetőleg szerezzen diplomát is onnan. De nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyet.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Simó György tér vissza!
Teljesen mást jelent ugyanis, ha már az alapképzést is Magyarországon kívül végzi a diák, mintha csak a mester- vagy doktori fokozatot. Az előbbi variációnak komoly hátrányai is vannak, az utóbbinál nagyon csekélyek.
Nehéz lenne vitatni, hogy egy felső-középkategóriás nyugati egyetem alapszakán jobb tanárok fogják érdekesebb módon tanítani a valószínűleg értelmesebb tananyagot, mint itthon. De miért gondolja bárki is, hogy az egyetemi évek egyetlen célja a formális tanulás? Nyilván szempont ez is, de jó eséllyel még csak nem is a legfontosabb. Legalább két másik tényezővel szintén számolni kell. Ezek a szakmai szocializáció és a kontextusrögzítés.
Szakmai szocializáció. A diplomások rendszerint az egyetemi évek, jelentős részben az alapszak alatt alakítják ki tartós barátságaiknak nagy részét, továbbá ekkor építik fel kapcsolati hálójuk alapjait. Ilyenkor sajátítanak el olyan rítusokat, gyakorlatokat, szlengeket, amelyek a szakmai közösséghez való tartozásukat erősítik évtizedek múlva is. Mindez aztán az adott közegbe való beilleszkedésük alapjait is jelenti majd. Akit ezek a tényezők külföldhöz kötnek, azok ezáltal hátrányt szenvednek el.
A színpadon: „Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre.” – Orbán Krisztián
No, de majd a nagyobb tudás kompenzálja ezt! – tartja a közkeletű vélekedés. Nem oda Buda! – mondja a biológia. Képbe kerül ugyanis a kontextusrögzítés problémája. Kontextusrögzítés. Az agyunk döntésekért felelős része, a prefrontális kéreg egészen a húszas évek elejéig fejlődik. Ezt a fejlődést (sok minden más mellett) nagyban befolyásolják környezeti tényezők, többek közt olyanok, mint hogy milyen problémákkal kerülünk szembe, azokat hogyan értelmezzük, illetve milyen reakciókat tanulunk meg adni rájuk. Az ebben az időszakban elsajátított gondolati és cselekvési sémák sokkal mélyebben rögzülnek, mint a későbbiek. Egy hazai alapszakon az itteni környezetben tipikus problémák, azaz a hazai kontextus kezelése vésődik be erősebben. Ezek legtöbbjével soha nem is találkozik egy nyugati alapszakos. Például, hogy járok el, ha a tanárom nyilvánvalóan nem olvassa el a beadott dolgozatot? Mit kezdjek azzal, ha a csalókat díjazza a rendszer? Hogy védekezzek, ha az iskolám a semlegesség jelszavával mamelukot nevelne belőlem? Ezekre a nálunk mindennapi problémákra egyetlen nyugati alapszak sem készít fel.
A külföldi alapszakos tanulmányok rendkívüli módon megemelik a kivándorlás esélyét. Nem azért, mert nem akar majd hazajönni az a diák, hanem azért, mert nem tud. Nem lesz itthon szakmai közege, és egyszerűen nem áll majd rá a feje a hazai összekacsintásokra, félmegoldásokra és trükkökre.
Már hallom is: de én nem is akarok ilyen világban élni, vagy én nem akarom, hogy a gyerekem ilyen világban éljen! Jól hangzik, de csak ha megfeledkezünk az alternatíváról. A bevándorlók első generációjának ugyanis szinte mindig keserű a kenyere. Még a legnyitottabb nyugati országokban sem juthatnak magasabbra a felső-középosztálybeli létnél. Bevándorlóként senki nem válhat a közösség egyik vezetőjévé, mindig üvegplafon lesz felette. Pedig akik Magyarországról külföldi alapszakra mennek tanulni, itthon egytől egyig az elit részei lennének, annak minden előnyével és kiváltságával. Csak az Angliába turistaként látogatók gondolják, hogy jobb az élet London-külsőn, mint a Rózsadombon.
Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre. Hogy aztán pár évvel később feltétlenül elmenjenek ugyanoda mesterre és doktorira, fenntartva a hazatérés reális esélyét.
A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa. Első kéretlen karriertanácsát keresd itt: Forbes, 2022/9.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
A kényelem és a rang rossz tanácsadók, mondja Csányi Attila, az ország legnagyobb agrárcégének vezetője. Pénzügyesként sodródott az agráriumba, majd évekkel később igazi hivatás lett az apja, Csányi Sándor óriáscégénél rá váró feladatokból. A Bonafarm a nehéz külső körülmények ellenére is növekszik, már oroszlánrésze van a Csányi család vagyonának gyarapodásában.
Minden válságban megnő az igény arra, hogy aki teheti, ne egyetlen országban tartsa a teljes pénzügyi vagyonát. A földrajzi diverzifikáció elsősorban a privátbanki ügyfelek számára elérhető, de már az sem magától értetődő, hogy mekkora vagyonnal számíthat valaki privátbanki kiszolgálásra Magyarországon, és mekkorával Nyugat-Európában. Felmerülhetnek az adózási kérdések, az elérhető befektetési eszközökkel, a szabályozási környezettel, és […]
Czeglédi Marcell és Mihókánics István a tömeggyártás hibáiból tanulva indították el kárpitosvállalkozásukat. Ma már Green Sofa néven készítenek csomagolóanyagok hulladékából bútorokat.
