Ritka eseménydús negyedéven van túl a magyar gazdaság, mind monetáris, mind fiskális oldalról aktívan próbálták kezelni a nem túl bíztató helyzetet a döntéshozók, a végén már azt se lehetett tudni, hogy kinek mi lenne alapvetően a dolga: a gazdaságfejlesztési miniszter jegybankárként is funkcionált, a pénzügyminiszter a költségvetéssel küzdés mellett Brüsszelben vétózott, a jegybankelnök meg a fiskális politikát ostorozta.

Három hónapja még szinte meg se száradt a nyomdafesték az októberi Forbeson, amikor elkezdhettük volna újraírni az akkori helyzetleírást. Egészen pontosan ez állt a szeptemberi összefoglalóban: „A 400 feletti forintárfolyamot látva a rendszeres kamatemelések mellé az elmúlt időszakban már »kőhéja« kommunikáció is társult. Az MNB most már valóban elkötelezettnek tűnik amellett, hogy akár nagyon magas, a régióban messze legmagasabb kamattal harcoljon az infláció ellen. Jórészt ezzel magyarázható, hogy egyetlen jó hírként nyáron sikerült megállítania a forint gyengülését.” Aztán mire a lap az utcára, illetve a postaládákba került, a jegybank közölte, hogy 13 százaléknál befejezi a kamatemelést, amire a forint újra zuhanni kezdett.

Matolcsy György azzal indokolta az előző hetek, sőt hónapok kommunikációjával totálisan ellentétes lépést, hogy az MNB elsőként, a legjobbkor kezdte a kamatemelési ciklust, és kellően határozott is volt, de most már nincs rá szükség. Közel ugyanis az inflációs fordulat, és addig is olyan tényezők hajtják az árakat, amikre a monetáris politikának nincs ráhatása. A forint ezt a magyarázatot nem értékelte túlságosan, újabb öt százalék bukóig csak nézte a jegybank, hogy mi folyik, aztán 430 forint feletti eurókurzusnál újra irányt váltva közbelépett. Újra bevetve a korábban már alkalmazott és hatástalannak bizonyult trükköt az alapkamat és az irányadóvá váló egynapos betéti kamat szétválasztásával, utóbbit 18 százalékra emelte.

A forint idei gyengülését alapvetően a magyar gazdaság sérülékenysége okozza. Ha valaki kifejezetten gyenge láncszemnek tűnik, az a spekulánsoknak mindig felhívás keringőre. Márpedig idén a forint leértékelődése az ország külső energiafüggősége miatt sokkal nagyobb probléma, mint korábban, a gázszámlát extrém szintekre emeli, ami az inflációnak is újabb és újabb lökést ad. Az extrém kamatszint azonban nagyon drágává teszi a forint elleni pozíciókat, ezzel lehet a legegyszerűbben elvenni a spekulánsok kedvét attól, hogy a magyar pénz ellen játszanak. A 18 százalék láthatóan elégnek bizonyult, az euró visszatért 400 forint közelébe.

Csak sajnos a magas kamatszint megöli a hitelezést is, vele a cégek beruházási kedvét, ami rendkívül káros a gazdaság fejlődésére nézve. Ezért a lehető legrövidebb ideig próbálja ennyire magasan tartani az irányadó kamatot a jegybank – viszont még nem tudjuk, hogy mikor kezdhet el enyhíteni. Az infláció ugyanis az év vége felé minden hónapban a vártnál magasabbra szökött, majd december közepén egy újabb forintgyengülési hullám indult el, 18 százalék ide vagy oda. És a várva várt uniós pénzek se segítenek.

A december eleji forintesést eleve az uniós pénzek körüli hercehurca okozta, volt némi esély arra is, hogy befagyasztás helyett örökre elvesszen a források egy része. Végül a kölcsönös zsarolások eredőjeként tipikus uniós kompromisszum született: az Európai Bizottság által javasoltnál kisebb összeg lett befagyasztva, és nincs azonnali biztos pénzvesztés, minden tétel kiolvasztható maradt. Nagy magyar sikerről azonban nem beszélhetünk, mert nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelnie a magyar kormánynak, és erősen kérdéses, hogy tudja, illetve akarja-e teljesíteni őket. Pénz késő tavaszig biztosan nem lesz, utána meg megint minden bizonytalan.

A 18 százalékos kamatszint egyik érdekes következménye lett, hogy ha a kereskedelmi bankok ennyiért tudják elhelyezni a pénzüket a jegybanknál, akkor picit kisebb kamat mellett betéti lehetőséget tudnak kínálni a nagy ügyfeleiknek. De nem azért tették ilyen magasra az irányadó rátát, hogy zsíros magánszemélyek és intézményi befektetők kaszáljanak rajta, hanem hogy a spekulánsokat elriasztva megállítsák a forintgyengülést. A gazdaságfejlesztési miniszternek e problémára is volt megoldása: a befektetők elég tág körének lényegében betiltotta a magas betétkamatot. A kamatpolitika viszont alapvetően jegybanki hatáskör, az MNB-ben főleg ezért keltett megütközést a miniszteri rendelkezés.

A fiskális politika a költségvetés kiigazításával volt elfoglalva, a 2023-as büdzsén ugyanis már hamarabb túllépett az idő, mint ahogy nyáron elfogadták – már akkor is álomba illő feltételezés volt négy százalék feletti GDP-növekedésre és alig öt százalék feletti inflációra alapozni. Most december végén rendeleti úton írják újra, addig is kereshetnek még néhány százmilliárd forintot, ha tartani akarják a 3,5 százalékos eredeti hiánycélt. Decemberben már jöttek szép csendben a bejelentések a bevételnövelésről, visszavágják a családtámogatásokat, és újabb különadó-emelések jöttek. Ezek közül az egyik legérdekesebb a benzinárstop kivezetésével kapcsolatos.
A népszerűségnövelő, ám piactorzító árstopok kivezetése régóta fontos kérdés,

a makroprognózisokat is természetesen befolyásolja. A kormány nem meglepő módon leginkább úgy szeret belenyúlni a piacba, hogy a hangulatjavító intézkedések után leginkább mások állják a cechet. Az üzemanyagár befagyasztása gyakorlatilag a Mol kontójára történt meg, őt kényszerítette az állam arra, hogy olcsón adja a benzint és a gázolajat. De ehhez az is kellett, hogy a Mol gigantikus háborús extraprofitra tegyen szert, ugyanis az általa feldolgozott orosz olaj ára február végétől nagy mértékben lemaradt a két fő olajtípus, a WTI és a brent mögött. Ebből finanszíroztatta tehát az állam a 480 forintos benzint, és még ma is nyilván ennyi lenne, ha nem fogy ki maga a termék a kutakon.

Mivel a Mol egymaga képtelen kiszolgálni az országot – főleg úgy, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott ár miatt az üzemanyag-fogyasztás még nőtt is idén Magyarországon, miközben mindenhol máshol csökkent –, más importőrre meg nem lehetett veszteséget rákényszeríteni, az üzemanyaghiány akkora lett, hogy már az ország működőképességét veszélyeztette. Ekkor eltörölték az ársapkát, visszaállt a piaci ár, így viszont a Molnál megjelent a háborús extraprofit. Egy nappal később ezt a kormány átszipkázta a saját zsebébe azzal, hogy a Mol az olajtípusok közti árkülönbségen elért extraprofitjának adóját 95 százalékra emelte. Ennél ügyesebb megszorító lépés aligha volt még: úgy tette át lényegében a lakosság zsebéből a magáéba az állam a tízmilliárdokat, hogy a háborúra és a szankciókra fogta a dolgot. Pedig valójában a háború hozta létre a Molnál azt az extra nyereséget, amire a kormány rátette a kezét.

Az elmúlt időszak figyelemre méltó eseménye volt még az is, hogy a jegybankelnök korábban soha nem látott vehemenciával kritizálta a kormányzati gazdaságpolitikát, miközben az infláció elszállásában továbbra sem ismeri el a jegybank felelősségét, a háború kitörése előtti három évre nem szívesen emlékszik vissza. A jövő évi inflációs várakozások mindenesetre a negyedik negyedben tovább nőttek: az előző jelentésünkben szereplő 12–16 százalékról előbb 14–17 százalék körülire, majd a benzinársapka kivezetése után a 17–19 százalék lett jellemző. A jegybank lapzártánk után, de megjelenésünk előtt, december 20-án publikálta a friss inflációs jelentését.

December közepén úgy tűnik, hogy rengeteg a bizonytalansági tényező (leginkább a gázár, illetve az ár-bér spirál beindulása), de az elemzők többségének alapforgatókönyve szerint az inflációs csúcs február környékén várható, a recesszióból pedig – több mínuszos negyedév után – az év második feléből kiemelkedhet a magyar gazdaság. A decemberre várt 25 százalék körüli infláció pedig elég magas ahhoz, hogy ehhez képest teljesülhessen az a miniszterelnöki elvárás, hogy 2023 végére egy számjegyűvé zsugorodjon az áremelkedés üteme.

20%
Bődületes buktát hozott a 2022-es év szinte minden befektetőnek, reálértelemben mindenképp. Estek az árak a kötvény- és a részvénypiacokon, fordult az emelkedő trend a lakásoknál is. Közben a lakossági állampapírok kamatai is messze infláció alatt maradtak, a legkockázatkerülőbb befektetők hozamát is felzabálta az infláció. A kilátások viszont javulnak, a következő évek sokkal jobbnak ígérkeznek, van rá esély, hogy több éven át megverjék a magyar állampapírok az inflációt.

Az inflációs várakozások állandó emelkedésével a legvonzóbb lakossági állampapírnak tekinthető inflációkövető kötvények is egyre magasabb kamattal kecsegtetnek a következő évekre. Az idénről a jövő év elejére áthúzódó inflációs csúcs megdobja a 2023-as átlagos infláció értékét is, márpedig 2024-ben ennek alapján fognak brutális kamatot fizetni a Prémium Állampapírok. Lássuk, hogy a legfrissebb prognózisok alapján melyik mennyit és mikortól.

Inflációkövetőből van négy- és hatéves, a jelenleg kapható 2027/J és 2029/J is a bevezető időszakát tölti, amikor is 11,75 százalékos éves kamat mellett ketyegnek. A kamatváltozásuk januárban, illetve márciusban jön, előbbi 0,75, utóbbi 1,5 százalékpontos prémiumot fizet az infláció felett.
Azt, hogy mennyi lett a 2022-es éves átlagos infláció, január 13-án tudjuk meg. De a tizenkét hónapból tizenegynek már ismert az adata, a decemberi 25 százalék körüli érték sokat már nem befolyásol, 14,5 százalék körül lesz az éves átlagos infláció. A 2023-as évet illetően a 17–19 százalék körüli várakozások alapján 18 százalékot veszünk alapul.

Mindezek alapján a négyéves papír 2023. január 27-től egy évig 15,25 százalékot adhat, a következő évben 2025 január végéig pedig 18,75-öt.

A hatéves papír 2023. március 21-től egy évig 16 százalék körül hozhat, utána egy évig 19,5 a reális, de bőven a várakozásokon belül van az is, hogy megüsse a 
20 százalékot.

A következő időszak persze kérdéses, nagyon optimistának kell lenni ahhoz, hogy az infláció gyors visszazuhanásában reménykedhessünk. De amíg lefelé megy az infláció, addig az előző év alapján fizető kötvények mindig reálhozamot fognak biztosítani. Csak az a kérdés, hogy mekkorát. Meg persze hogy valóban évekig lefelé tud-e mozogni az infláció a pár hónap múlva érkező csúcs után.

Bónusz tipp: inflációkövető állampapírból van euróalapú is, az az eurózóna éves átlagos inflációja alapján fizet. Ez (2028/Y) csak augusztusban, tehát nagy késéssel árazódik át, de az euróövezet idén tíz százalékot közelítő inflációja után onnantól legalább egy évig szép hozama lesz. Eddig a forint gyengülése miatt nagyon jól járt, aki ilyen papírban tartotta a pénzét, de a forint további esése se biztos, sok elemző vár fordulatot az infláció ereszkedésével és a forintkamatok mérséklődésével párhuzamosan. Ezt is mindenképp érdemes figyelembe venni a befektetési döntésnél.