Máltán menni muszáj. Huszonöt éve olvastam valahol ezt a mondatot, és azóta is mindig eszembe jut, ha a parányi szigetre gondolok, vagy amikor ott járok. A klisés turistaprogramok helyett Máltán és a hozzá tartozó Gozón is tényleg menni kell: sétálni a kaktuszkerítések mellett, a meredek sziklák tetején, beszippantani a szélben a tenger sószagát, hajnalban alkudozni a hangos halpiacon, számolni a halászcsónakokra festett, gonosz szellemektől óvó szemeket, csodálni az arab világot idéző, vakolatlan homokkő házak színes erkélyeit, meg persze belekavarodni egy kis közösség vallási körmenetébe.
„I love you baby and if it’s quite all right I need you baby” – üvölti bele két enyhén kapatos, boldognak tűnő hang a kora nyári éjszakába Valletta egyik nyüzsgő sétálóutcáján. Épp két harangszó között – a szállodánkkal szemközti Szent János-társkatedrálisban, a katolikus egyház egyik leghíresebb barokk székesegyházában ugyanis éjjel is negyedóránként kongatják meg a harangot. Két nap után hozzászokik az ember, ez az ára, ha a nyugodt tengerparti halászfalvak kedves vendégházai vagy a Bugibba- és Sliema-féle üdülőparadicsomok modern luxusszállodái helyett az erődítményfalakkal védett, romantikus főváros egyik patinás butikhotelét választja.
A máltaiak mélyen katolikusok, minden napra jut egy templom (éppen 365 van belőlük), házaikat gyakran védőszentjeikről nevezik el, és Szűz Mária vagy Jézus szobrával díszítik. Hétvégenként valahol biztos van egy festa, ilyenkor lampionokkal és szentképekkel dekorálják az utcákat, a templomokat fényekkel, arannyal, kristállyal ékesítik, fúvószenekarral kísérve körbehordozzák a szentjüket, és pazar tűzijátékot rendeznek. Szinte fanatikus vallásosságukkal együtt (a válást csak 2012 óta engedélyezik) azonban igen nyitottak a máltaiak, a sziget az LMBTQ-közösség Mekkája, a társadalom természetesen sokszínű.
Írta: Nemes Dániel „Láttunk ilyet korábban. Pont, mint az 1920-as években, mielőtt a befektetésekre vonatkozó törvényeket bevezettük. Svindlerek. Zavarosban halászók. Csalóművészek. Pilótajátékosok. A lakosság közben a csődbíróságon köt ki” – mondta Gary Gensler, az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet (SEC) elnöke. Kemény szavak egy laissez-faire típusú elnöktől, aki idáig nagy konfliktusokat nem vállalt, de miután az FTX csődjét követően […]
Írta: Nemes Dániel
„Láttunk ilyet korábban. Pont, mint az 1920-as években, mielőtt a befektetésekre vonatkozó törvényeket bevezettük. Svindlerek. Zavarosban halászók. Csalóművészek. Pilótajátékosok. A lakosság közben a csődbíróságon köt ki” – mondta Gary Gensler, az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet (SEC) elnöke. Kemény szavak egy laissez-faire típusú elnöktől, aki idáig nagy konfliktusokat nem vállalt, de miután az FTX csődjét követően megmaradt legnagyobb kriptotőzsdéket, a Binance-t és a Coinbase-t a SEC beperelte, szükségét érezte felszólalni. Szavai előrevetítik a kriptopromóterek egyik fő érvének, a szabályozatlanságnak és szabályozhatatlanságnak a megkérdőjelezését is: az Egyesült Államok igenis szabályozni akarja a kriptopiacot. A piacot, ami (elméletben) decentralizált matematikai algoritmuson alapul, és mint ilyen, technikailag szabályozhatatlannak tűnik.
Új szerzők a Forgóban! Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Augusztusban jön a következő tag!
Tizenkét éve a három nagy pókeroldal, a Pokerstars, a Full Tilt Poker és az Absolute Poker, valamint azok amerikai tulajdonosai ellen emeltek vádat. Vagyonukat befagyasztották, miután egy évekkel korábban hozott törvényt kijátszva, bankkártya-feldolgozók közvetítésével fogadták el amerikai játékosok pénzét. Azért volt erre szükség, mert a törvény értelmében az amerikai bankok és kártyatársaságok nem vehettek részt online szerencsejátékos tranzakciókban. Ezek a pókeroldalak ugyanis nem amerikai cégek voltak, viszont az adóbevételek, az amerikai kaszinók (és természetesen „a nép”) érdekében az amerikai kormányzat ki akarta őket szorítani a piacról. Közvetlenül rájuk tehát nemigen tudtak hatni, a pénzmozgásokra viszont igen. A figyelmes olvasó már sejtheti a párhuzamot: a kriptopénzek be- és kifizetéseit épp az FTX-típusú cégek végzik.
Ez nem minden. Idén a legnagyobb amerikai bankcsődök közül kiemelkedett a Silicon Valley Banké és a Silvergate Banké. Előbbi – más szilícium-völgyi startupok mellett – sok kriptopiaci startupot is finanszírozott. Utóbbi a Silvergate Exchange Networköt üzemeltette, ami a kriptotőzsdék fő átjárója volt a fiat pénzek világába – a legtöbb kriptotőzsde itt vitte be dollárjait és euróit a hagyományos bankrendszerbe. Ezeknek a bankoknak a felszámolásakor a hatóságok megtiltották az átvevőknek, hogy kriptóval foglalkozzanak.
Az FTX végső soron abba bukott bele, hogy pilótajátékában likviditáshiányt okozott a kriptopénzek árfolyamcsökkenése. Az így megmaradt legnagyobb kriptotőzsde, a Binance még azt sem hajlandó elárulni, hogy székhelye melyik országban van. A cég és vezetője, Changpeng „CZ” Zhao sok tízmilliárd értékű önkötéseire a SEC Binance elleni perének dokumentumaiból láthatunk rá. Ugyanígy azokra a szolgáltatásokra is, amiket különböző, tudottan terrorista és más okból embargós szervezeteknek nyújtottak. Ami a Coinbase-t illeti, a napokban jelentették be, hogy továbbra is végeznek a SEC szerint engedélyköteles tevékenységeket, még ha mostani formájában a Coinbase nem is kaphat rájuk engedélyt.
Csak sejtéseink lehetnek, hogy a világ vezető gazdasági hatalma és a két megmaradt cég közül ki kerül ki győztesen. Az élelmesebb befektetők ezt nem várják ki, inkább más instrumentumokba fektetik pénzüket. A forgalomban lévő bitcoinok 42 százalékát kb. 2200 tárcában tartják nyilván – márpedig egy-egy kriptotőzsdének és tulajdonosainak sok tucat tárcája is lehet. A bitcoin-tranzakciók számában nem, értékében viszont meghatározók a bálnák közti tranzakciók, amik – a periratokból is láthatóan – gyakran ugyanezen szereplők közt jönnek létre, felvetve az árfolyam karbantartásának gyanúját. A helyzet a többi kriptopénznél még rosszabb, ráadásul több stablecoinnál régóta tartja magát a szóbeszéd, hogy valójában nincs is meg a fedezetük.
Az FTX csődjénél felmerült, hogy CZ vagy a Binance kisegíti a megroggyant versenytársat, hogy aztán végül gyorsan ki is hátráljon belőle. Más, részint korábban dőlő cégeket viszont az FTX és a Binance látványos sebességgel karolt fel. Az egész ökoszisztéma hálószerűen összenőtt, a legnagyobb játékosok tudják, ha borul a dominó, nem biztos, hogy előttük áll meg. Ha a stablecoinok depeggelnek, akkor végük, a jelenség fedezethiányra utal. Az FTX csődjekor ebből láthattunk ízelítőt. Ha az Egyesült Államok jogilag legyűri a két megmaradt tőzsdét, az hatalmas érvágás lehet a kriptopiacnak, különösen, ha az amerikaiak pénzét sem fogja senki beváltani. Ha viszont a likviditás már korábban eltűnik, és valóban hiányzik a fedezet a stablecoinoknál, lehet, meg se kell várni a jogi eljárások végét, a stablecoinok depeggelnek, és magukkal rántják a többi kriptopénzt is. Persze, ettől a kripto technológiailag tovább élhet. Kérdés, milyen üzleti jelentősége maradhat, és a promóterek korábbi, látványos szabadságharcos érveiből mennyi lesz még hiteles.
A szerző cégépítő, IT-biztonsági szakértő, csaláskutató.
A 9-es buszon ülök, úton vagyok Vitray Tamáshoz, aki hatvan éve mindenkinek jelent valamit ebben az országban. Mama, neked mi jut eszedbe Vitrayról? „A hangja maradt meg, volt benne valami mindentudás. De az a jóindulatú.” Anya, neked mi jut eszedbe Vitrayról? „Hát mi? Gyere, Egérke, gyere, kicsi lány.” Vajon hányan vannak még így vele? Nekem az egyetem […]
Azt te csak hiszed, hogy 2023-ban már nincsenek is izgalmas mobilalkalmazások. Itt van máris tíz olyan, amelyikről lehet, hogy még életedben nem hallottál, pedig egyetlen tapintással változtatja meg az életedet.
András, a te minőséged nekünk túl sokba kerül! – hangzott el időnként a Kaposvár utcai központban a tulajdonosoktól, de a Sugár András által elvárt minőség végül a régió egyik legdinamikusabban fejlődő cégévé tette a Westelt. A 90-es évek elején minden követ megmozgatott, hogy súlyos dollármilliókat vonjon be az orrnehéz Westel-projektbe, 2005-ös távozásakor pedig szó szerint fél Magyarország az ügyfelük volt.
Minden nemzeti konyhát vivő étterem lényege, hogy egy estére el lehessen általa utazni tényleges elutazás nélkül. A hűvösvölgyi Trattoria Pratóban ez az ételek frontján sikerül.