Lampuki, luzzu, lovagok és az Azúr-ablak hűlt helye

„I love you baby and if it’s quite all right I need you baby” – üvölti bele két enyhén kapatos, boldognak tűnő hang a kora nyári éjszakába Valletta egyik nyüzsgő sétálóutcáján. Épp két harangszó között – a szállodánkkal szemközti Szent János-társkatedrálisban, a katolikus egyház egyik leghíresebb barokk székesegyházában ugyanis éjjel is negyedóránként kongatják meg a harangot. Két nap után hozzászokik az ember, ez az ára, ha a nyugodt tengerparti halászfalvak kedves vendégházai vagy a Bugibba- és Sliema-­féle üdülőparadicsomok modern luxusszállodái helyett az erődítményfalakkal védett, romantikus főváros egyik patinás butikhotelét választja.


A máltaiak mélyen katolikusok, minden napra jut egy templom (éppen 365 van belőlük), házaikat gyakran védőszentjeikről nevezik el, és Szűz Mária vagy Jézus szobrával díszítik. Hétvégenként valahol biztos van egy festa, ilyenkor lampionokkal és szentképekkel dekorálják az utcákat, a templomokat fényekkel, arannyal, kristállyal ékesítik, fúvószenekarral kísérve körbehordozzák a szentjüket, és pazar tűzijátékot rendeznek. Szinte fanatikus vallásosságukkal együtt (a válást csak 2012 óta engedélyezik) azonban igen nyitottak a máltaiak, a sziget az LMBTQ-közösség Mekkája, a társadalom természetesen sokszínű.