Máltán menni muszáj. Huszonöt éve olvastam valahol ezt a mondatot, és azóta is mindig eszembe jut, ha a parányi szigetre gondolok, vagy amikor ott járok. A klisés turistaprogramok helyett Máltán és a hozzá tartozó Gozón is tényleg menni kell: sétálni a kaktuszkerítések mellett, a meredek sziklák tetején, beszippantani a szélben a tenger sószagát, hajnalban alkudozni a hangos halpiacon, számolni a halászcsónakokra festett, gonosz szellemektől óvó szemeket, csodálni az arab világot idéző, vakolatlan homokkő házak színes erkélyeit, meg persze belekavarodni egy kis közösség vallási körmenetébe.
„I love you baby and if it’s quite all right I need you baby” – üvölti bele két enyhén kapatos, boldognak tűnő hang a kora nyári éjszakába Valletta egyik nyüzsgő sétálóutcáján. Épp két harangszó között – a szállodánkkal szemközti Szent János-társkatedrálisban, a katolikus egyház egyik leghíresebb barokk székesegyházában ugyanis éjjel is negyedóránként kongatják meg a harangot. Két nap után hozzászokik az ember, ez az ára, ha a nyugodt tengerparti halászfalvak kedves vendégházai vagy a Bugibba- és Sliema-féle üdülőparadicsomok modern luxusszállodái helyett az erődítményfalakkal védett, romantikus főváros egyik patinás butikhotelét választja.
A máltaiak mélyen katolikusok, minden napra jut egy templom (éppen 365 van belőlük), házaikat gyakran védőszentjeikről nevezik el, és Szűz Mária vagy Jézus szobrával díszítik. Hétvégenként valahol biztos van egy festa, ilyenkor lampionokkal és szentképekkel dekorálják az utcákat, a templomokat fényekkel, arannyal, kristállyal ékesítik, fúvószenekarral kísérve körbehordozzák a szentjüket, és pazar tűzijátékot rendeznek. Szinte fanatikus vallásosságukkal együtt (a válást csak 2012 óta engedélyezik) azonban igen nyitottak a máltaiak, a sziget az LMBTQ-közösség Mekkája, a társadalom természetesen sokszínű.
Itt vagyunk ezen a kilenchektáros, impozáns főhadiszálláson és multimárkás telephelyen, ahová két éve költözött a Schiller Autó. 2020 végén azt mondtad nekünk: „Az az elvárásom, hogy évi ötezer autót értékesítsünk az új telephelyen – mindegy, miből, csak legyen meg a darabszám.” Ezzel hogy álltok?Hát, ezzel nem állunk sehol. (Nevet.) Az autóipar egyik válságából a következőbe gördült át. Először a gyárak […]
Itt vagyunk ezen a kilenchektáros, impozáns főhadiszálláson és multimárkás telephelyen, ahová két éve költözött a Schiller Autó. 2020 végén azt mondtad nekünk: „Az az elvárásom, hogy évi ötezer autót értékesítsünk az új telephelyen – mindegy, miből, csak legyen meg a darabszám.” Ezzel hogy álltok? Hát, ezzel nem állunk sehol. (Nevet.)
Az autóipar egyik válságából a következőbe gördült át. Először a gyárak nem tudtak eleget tenni a megrendeléseknek, természetessé vált, hogy egy-két évet kell várni egy autóra. Ez helyreállt, cserébe beesett a megrendelői oldal.
Drámaian? Köntörfalazás nélkül: igen. A privát vásárlók eltűntek. Ennek több oka van, a forintárfolyam, a finanszírozási környezet és az infláció, ami az autókat is rendesen utolérte, sőt szinte rajtuk látszott meg először. Ha a 2021-es árlistákat összehasonlítjuk a maival, a kis autóknál is több millió forint a különbség. Korábban volt, hogy hármassal kezdődött egy Dacia vagy akár egy Corsa, ma ötös alatt nem indul semmi, de inkább hattal.
Tavaly végül mennyi lett az ötezerből? Erről a telephelyről nagyjából a hatvan százalékánál voltunk, de szerencsére a fedezet és az árrés oldalán hoztuk a számításainkat. Kisebb mennyiséggel is jól lehetett keresni, mert olyan hiány volt, hogy ha neked volt autód, azt annyiért adhattad, amennyiért gondoltad. Ez ma nincs így, minden kezd visszacsillapodni, túlkínálat alakult ki.
És mi az, ami húz titeket? Ha csoportszinten nézzük, például a bérautó-üzletágunk. 2007 óta foglalkozunk hosszú és rövid távú bérbeadással is, és már a nagypapámnak is, aki 2016 környékén vonult vissza, áhított célja volt, hogy egy ligával feljebb lépjünk, és ott legyünk a reptéren. Hát tavaly szeptemberben kiköltöztünk, a nemzetközi kölcsönzőkkel szemben van az irodánk. Több mint 650, majdnem 700 autóval ez az üzletágunk most nagyon megy, vártuk a turistákat, és a covid után újra jönnek is. Engem amúgy meglep, hogy mennyi ember nem tervezi meg előre az útját. Leszáll a gépről, körülnéz, és betoppan, hogy kéne neki egy autó.
Mennyire kell a nagy külföldi márkák alá mennetek árban, hogy versenyképesek legyetek? Amíg csak a reptér mellett voltunk, nem direktben a terminálon, addig alájuk kellett mennünk, de már nincs ez a kényelmi döccenő. Sőt egyedül nekünk van olyan érintésmentes fejlesztésünk, én 0–24 kulcsos szekrénynek hívom, amivel online foglalás és fizetés után minden fizikai adminisztráció és sorállás nélkül át lehet venni az autót. Mint egy csomagautomatánál, kapsz egy PIN-kódot, kinyílik a kis fiók, ott a kulcs és egy térkép, hogy hol az autó. Ugyanúgy működik a leadásnál is. Ez komoly USP-nk (uniqe selling point – a szerk.), volt is belőle botrány a többiek részéről, hogy mégis hogy képzeljük.
Azt te csak hiszed, hogy 2023-ban már nincsenek is izgalmas mobilalkalmazások. Itt van máris tíz olyan, amelyikről lehet, hogy még életedben nem hallottál, pedig egyetlen tapintással változtatja meg az életedet.
Romániában rekordbefektetést kapott az MI-vel foglalkozó
FlowX.ai, a tizenkétmilliárdos üzletnek magyar érintettjei is vannak. Miért ők lehetnek a vállalati szoftverfejlesztés Szent Grálja?
Ülünk az évközi recesszióban, de az Európa-bajnok infláció végre stabilan lefelé tart, és több mint fél év extrém kamatszint után elkezdődött az irányadó ráta csökkentése is, támogató forintárfolyam mellett. A szemek egyre inkább az elszálló kamatkiadásokra és a nagyon gyenge lábakon álló költségvetésre szegeződtek – jöhet még megszorítás bőven. A Forbes negyedéves makrogazdasági jelentése.
Ki áll az Utazómajom mögött? Mire készül a magyar startupszcéna? És lesznek-e egyperces híradók az RTL BL-közvetítéseinek szüneteiben is? Júniusban mindenre választ kaptál a Forbes.hu-n.