Bent vagyunk! A Balettintézetben

Az Operaházon már az utolsó simításokat végezték, amikor a Sugár út túloldalán lévő telken hozzákezdtek egy bérház építéséhez. Finom díszítéseivel, nemes arányaival a szemközti épület méltó párjának szánták. A két tekintélyes épület tervezője a korszak talán két legmeghatározóbb mestere volt. A dalszínház építésze a pályája csúcsán lévő, 1814-ben született Ybl Miklós. Komoly irodát vezetett, és bár ezt az épületet tartjuk az egyik fő művének, ekkorra már sok jelentős templomot, kastélyt és palotát tervezett meg, ­mellesleg­­ ­párhuzamosan folyt a Várbazár építése is.


A nála egy generációval fiatalabb, 1845-ben született Lechner Ödön tehetséges, de még pályája elején járó építésznek számított. Három évig tanult Berlinben, többek között Pártos Gyula társaságában, közös tervezőirodát is nyitottak, és több épületet terveztek együtt. Lechner ezután Franciaországban dolgozott. Csak az 1870-es évek végén tért haza, miután több mint három évig műemléképületek, egyebek mellett reneszánsz kastélyok felmérésében és felújításában vett részt.

Lechner szellemében
„Lechnernek hazatérve nagy ambíciói voltak. Egyedi stílust kezdett kifejleszteni, és elkezdte tapogatni, hogy ki tud-e ebből alakítani egy nemzeti építészeti formanyelvet. Ezen az épületen már megjelentek a keleti elemek, például a szamárhátívek is, amivel a francia reneszánsz finomságát is meghaladja. Amit itt alkotott, az egyedi és megismételhetetlen lett. De nemcsak a formákkal kísérletezett, hanem az anyagokkal is. Elkezdte történelmi stílusú épületekbe beépíteni a modernnek számító cementet, műkövet, acélt. Hatalmas innovátor volt, így ebbe a gondolatiságba nekünk is könnyű volt belehelyezkednünk, kicsit talán felszabadító is. Amikor egy nehéz probléma megoldásán dolgoztunk, sokszor azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy mit csinálna Lechner?” – mondja Bánáti Béla építész, a Bánáti + Hartvig Építésziroda egyik alapítója, a rekonstrukció vezető tervezője.