Ha lett volna Forbes-milliárdoslista egy évszázaddal ezelőtt, a Dreher család egészen biztosan ott lett volna a top háromban. A sördinasztia története több évszázadra nyúlik vissza, a mindig fiatalon élre kerülő Dreherek egy startupper bátorságával és egy multis CEO következetességével építgették a legendás birodalmat.
„Egy éve kezdtem el írni a könyvet. Már tartott az orosz–ukrán háború, épp véget ért a covid, minden vállalatvezető tanácstalanul néz körbe, amiért nem érti a világot, amiért összedőltek az ellátási láncok, jött az infláció, a HR-problémák, a fogyasztók pénze elfogyott… Amikor mindenki épp azt gondolja, hogy eljött az Armageddon, belefutottam egy olyan családtörténetbe, amelyik nem egy válságot túlélt már. A napóleoni háborúkat, a kolerát, a 19. század forradalmait, a krími háborút, az első világháborút, a gazdasági válságot, a második világháborút… és végül az államosítás állította meg őket.”
Iglódi Csaba újságíróként kezdte, az utóbbi években személyes vezetői tanácsadással foglalkozik, tavaly pedig úgy döntött, megírja élete első könyvét, méghozzá a Dreher családról. A regény alapját a sörfőző dinasztia négy generációjának kulcsfigurái ihlették, de természetesen az olvasónak nem derül ki, hogy mi az, ami a valóságban is megtörtént velük. Csaba hagyta, hogy a szereplői vezessék a tollát, de a Dreherek másfél évszázados története a fikciós elemek nélkül is meglehetősen izgalmas.
„A 30-as években Dreher Jenő volt az ország egyik leggazdagabb embere, a ti listátokon is biztosan ott lett volna az első háromban. 1949-ben aztán nincstelenül halt meg. Megvan a történetükben az a bizonyos közép-európai balsors.”
Van, aki a Nem akarok beleszólni trióból ismer, más a Vegamama csatornádról, vagy akár a mesekönyvedről. A Banán és a cserebere is kicsit a fenntarthatóságról mesél. Nem lehet könnyű mindig újat mondani. Nem unod néha a zöld témát?Magamat szoktam néha unni. (Nevet.) Az a nehéz, hogy ha belemegyek a konkrétumokba, akár hatórásra is nyúlhat egy vidó vagy interjú, ha meg a felszínen maradok, könnyen megreked azon […]
Van, aki a Nem akarok beleszólni trióból ismer, más a Vegamama csatornádról, vagy akár a mesekönyvedről. A Banán és a cserebere is kicsit a fenntarthatóságról mesél. Nem lehet könnyű mindig újat mondani. Nem unod néha a zöld témát? Magamat szoktam néha unni. (Nevet.) Az a nehéz, hogy ha belemegyek a konkrétumokba, akár hatórásra is nyúlhat egy vidó vagy interjú, ha meg a felszínen maradok, könnyen megreked azon a szinten, hogy vigyél magaddal zacskót, ami meg már halálosan unalmas.
Mennyire vagy szenvedélyes ökoharcos? Nagyon a szívügyem, de nem vagyok szélsőséges. Leginkább magamnak szoktam szemrehányást tenni, hogy nem csinálom elég jól. Amikor kilépek a burkomból, és elmegyek valahová, rögtön olyan dolgokkal találkozom, amiket én nem használok, nem veszek, de otthon körbenézve mindig azt érzem, hogy hú, ezt is lehetne jobban, meg azt is. Annyiban tiszta a lelkiismeretem, hogy a tökéletlenséget kommunikálom is magamról, de valóban mindig elégedetlen vagyok. A legharcosabb ebből szerintem az a vállalás, hogy megmutatom azt is, amit nem jól csinálok.
Mit csinálsz rosszul? Mindenben eljutottam egy szintig, de például ha nem kapok a piacon salátát, megveszem a zacskóst a boltban. Ha nincs kimérve gomba, akkor a dobozost. A gyerekeinknél ráálltunk a mosipelusra, de nem száz százalékban. Egyelőre éjszakára, vagy amikor elmegyünk valahová, az eldobósat adom rá. A ruhákat jellemzően használtan veszem, de például idén már megvettem jövő télre a kétujjas kesztyűt újonnan, mert soha sehol nem lehet kapni, és az egyik gyerekem valamiért 15 fokig kesztyűt hord. Nem fogok rámenni idegileg, hogy használtan vadásszam.
Autó? Az első gyerekem olyan bölcsibe járt, ahol elfogadták a mosipelust, viszont autótávolságra volt. Szembe kellett állítanom. Egy plusz, egy mínusz. Végül mindennap vakartam a kakit a bölcsi után is, de autóval jöttem-mentem érte. Mostanában akkor ülök autóba, amikor heti egyszer edzésre megyek. Nagyon fontos ez az ötven perc nekem, és így csak plusz tíz-tíz perc az utazás, egy óra tíz percet vagyok távol a négy hónapos gyerekemtől. Kötök kompromisszumokat. Mindig egyet lépek a zöld irányba, ott kicsit megülök, megvárom, amíg szervül az életünkben, aztán jöhet a következő kis lépés.
A gyerekeid is vegák? Vagy vegánok? A kisebbik még anyatejes, a nagyobbik sokáig vegán volt, aztán ahogy intézménybe került, ott vega lett. Ezt sem könnyű elérni, és ennél tovább nem nagyon lehet merészkedni. Hivatalosan csak gasztroenterológus-papírral lehetne így étkezni, vagy vallási okokra hivatkozva, én is utóbbit teszem. Szerencsére szó nélkül elfogadták. Egyébként valóban nevezhetjük ezt a hitemnek.
Copy General, Antikvárium.hu
és a régió egyik legnagyobb biotech exitje – tevékeny harminc év áll Duda Ernő mögött. A hajdani nyakkendős vállalkozó hülyegyerekből kiforrott üzletember, majd sok milliárd forintot forgató üzleti angyal lett. A Szegedről világsikerre vitt Solvo után megint nagy dobásra készül. Ami a gyengesége, az a legnagyobb erénye is: indító típus, nem üzemeltető.
A villányi borvidék egyik legismertebb családja és
márkaneve igazi szép, klasszikus
Forbes-történet. Indul a borkedvelő Opával, folytatódik az ambiciózus vővel, Gere Attilával, és tart a maga természetességében méltó utóddá növő lánynál. Gere Andrea nem borásznak készült, de zsigereiben hordozta a bor és a szőlő szeretetét, szinte észrevétlenül vette át a stafétát, és fogadtatta el magát a szakmabeliekkel. Egy húszéves, organikus generációváltás utolsó momentumainál járunk.
Az upcycling kicsit mindig gyanús koncepció volt, igazán nagyban nem sikerült senkinek sem. Kerestünk néhány vonzó, sikeres vagy legalább érdekes termékeket gyártó projektet.
