New Yorkban, a Grand Central pályaudvar mellett felhőkarcolót építenek. Daruk emelik az óriási vaselemeket, öntik a betont. Az utcáról a monstrumra felnézve átélem, ahogy a város számtalan felhőkarcolóját vasdarabról vasdarabra felépítették. 
Műanyag védősisakos, fekete ember közelít, derekán az amerikai építőmunkások kötelező kellékével, a bőrszíjon lógó kalapáccsal és szerszámokkal. Családdal vagyok, a gyerekek kezébe nyom egy-egy zacskó édességet, és boldog húsvétot kíván. Miközben lepörög előttem, hogy ezt most el szabad-e fogadni, biztonságos-e, lélekjelenlétem fist bumpra indítja a kezem, és megköszönöm. Fotó nem készül, és nem is baj – ­igazi emlék marad az epizód, olyanféle, amit évek múlva már annyira valószínűtlennek érzek, hogy kételkedni kezdek, tényleg megtörtént-e. 
Megtörtént. Az utolsó csokikat (Reese’s, mi más) ennek az intrónak a megírásához használom el, hallgatólagos gyermeki engedéllyel. 
A friss lap is tele van meglepetéssel. Egy Jane Goodall-beszélgetés kezdésnek megteszi? Folytathatjuk Küllői Péterrel, aki egykor befektetési bankár volt, de ma már életének második nagy szakaszát, a Bátor Tábort zárja le, közben azt állítja, és egy fingógépes sztorival alá is támasztja, hogy gyerek tudott maradni. Olyan gyerek, aki azért felnőtt is, számos startupbefektetéssel és monotóniatűréssel, már ami a folyton visszatérő fájdalmas szóvicceket illeti. 
Lehet, Küllőit már ismerted. Hallottál-e Duda Ernőről, aki egykor a Copy Generalok hazai felfuttatója volt (hány egyetemi jegyzetet másoltam ott), aztán sikeres online vállalkozó lett, majd véghezvitt egy jelentős biotech exitet is, és most megint új, grandiózus vállalkozásba fogott. Túl nagypályás neked? Olvasd el a Reketye Sörfőzde sztoriját, vagy az Öko mellékletben a fifikás magyarok találmányát és üzletét, a Respray-t. Ugyanitt zöld kérdésekben Litkai Gergely nem viccel. 
A júniusi címlap­sztori egy olyan családról szól, ahol hét generáció óta borászkodnak, és már a harmadik generáció építi a mostani vállalkozást. „Azért apukáddal még megbeszéled?” – kérdezték többször is Gere Andreát. „Nem” – hangzott a válasza, mert sokszor nem igenekkel, hanem nemekkel építenek egy vállalkozást. 
Budapesten felhőkarcolókat nem építenek, de patinás régi épületeket időnként felújítanak. Hosszú várakozás után ez történt az egykori Balettintézet épületével is az Operával szemben. Mi voltunk az elsők, akik bejárhatták a luxushotellé varázsolt épületet belülről, ezt is megmutatjuk ebben a hónapban.