Írta: Schillinger Attila

A kanadaiak valaha volt legkiválóbb hokisának, Wayne Gretzkynek tulajdonítják azt a mondást, hogy oda kell korcsolyázni, ahol a korong lesz, és nem oda, ahol van. A korong pedig már a támadó harmadban van, legalábbis ami a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási keretrendszer, közismertebb nevén az ESG vállalati alkalmazását illeti. Javában zajlik a rendszer reformja.

Elindult az áttérés egy olyan piaci működésre, amelyik a rövid távú részvényesi, tulajdonosi érdekek mellett figyelembe veszi a vállalati működés által érintettek, így a munkatársak, a beszállítók, a helyi közösségek és a környezet érdekeit is. A profitabilitás mint cél mellett beépül a vállalatok genetikájába ez a hosszú távú, a környezetről és erőforrásokról gondoskodó megközelítés, és azonosítja és kezeli az ehhez kötődő működési kockázatokat. Az ESG nem valamiféle kozmetika, nem egy ráncfelvarrott CSR, hanem vállalati DNS. Idővel a működés minden területét áthatja a stratégiától a struktúrán át a kultúráig, és fenntarthatóbbá teszi a cégek működését a globális problémákkal szembenéző világban.

A környezeti területen szorít legjobban a koricipő. Mivel gazdasági berendezkedésünk motorja az állandó növekedés és az ezzel párhuzamosan növekvő jóléti fogyasztás, utóbbi kielégítéséhez egyre több energiára van szükségünk. Csakhogy ennek előállításához fosszilis fűtőanyagokat égetünk el (szén, olaj, gáz), ami üvegházhatású gázok kibocsátásával jár, ezek pedig a tudományos konszenzus szerint a légkörünk gyors felmelegedéséhez vezetnek. A legismertebb a szén-dioxid hatása. A légkörünk CO2-tartalma durván, mintegy ötven százalékkal emelkedett meg az iparosodás kezdete óta.

A megoldás kulcsa a kezünkben van. A klímaváltozást vizsgáló és arról tudományos beszámolókat készítő nemzetközi testület, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) legutóbbi jelentése szerint technológiai értelemben minden eszköz a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk a klímaváltozás gondját. Megvannak a megújuló energiaforrásaink. Összefogással és gyors változtatással elkerülhetők a legrosszabb forgatókönyvek, a kaotikus jövő.

Az ESG előszele elért minket. De az ESG nem tévesztendő össze a fenntarthatósággal. Az előbbi módszer, utóbbi maga a cél, a kívánatos állapot. Az ESG három területre koncentrálva jobbítja a vállalati működést. A környezeti (environmental) terület célja, hogy jobban gazdálkodjunk természeti erőforrásainkkal, amik a régebbi hiedelmekkel ellentétben végesek.

A földterületek kimerültek, a szennyezés mindenütt jelen van, a hulladékot már nincs hova tenni, vagy éppen vízhiány lép fel, és kiszáradnak a folyók. De talán még ezeknél is sürgetőbb cél, hogy csökkentsük a CO2-kibocsátást. Ehhez jobb energiagazdálkodás kell, hiszen a fel nem használt energia a legjobb energia, másrészt át kell állnunk megújuló energiaforrások, így a szél és a nap használatára.

Jó hír, hogy ezeknek a folyamatoknak a piac is lendületet adott. Az energiaválságban meglódult az európai kereslet a hőszivattyúkra, a napelemekre, az elektromos autókra, az energiatároló egységekre, és globálisan 2022 volt az első olyan év, amikor ugyanannyit költöttünk az energiaátmenetre (több mint egybillió dollárt), mint fosszilis energiákra.
Az ESG társadalmi (social) területe szorosan kötődik ezekhez a folyamatokhoz. A klímaváltozás ellen klímaváltozással kell harcolni. Meg kell tanulnunk másként viselkedni egymással és a környezetünkkel. Az ESG társadalmi lába arra koncentrál, hogy a cégek jobb teljesítményt nyújtsanak a munkatársakkal, beszállítókkal, fogyasztókkal és helyi közösségekkel kapcsolatos bánásmód terén, és ezt ne csak egyszeri programokkal tegyék, hanem szisztematikusan, az érintettek bevonásával.

A vállalatirányítási (governance) terület pedig arról szól, hogy a cégek komolyan vegyék ezeket a kockázatokat, ismerjék az ESG módszertanát, legyen olyan vezetőségük, amelyik képes ezt a DNS-változást felügyelni és szakértő módon irányítani, készüljön erre stratégia és terv, ami transzparens módon kijelöli az utat és célokat.

Nem tudunk egyszerre mindennel foglalkozni, ami ESG. Meg kell találnunk azokat a lényegességi elemeket, amik számunkra és az érintettjeink számára a legkritikusabbak, és ahol a leginkább változtatni kell, és tudunk is. A piac pedig maga is kiértékeli azt a képességünket, hogy lépést tudunk-e tartani ezekkel a szükségszerű változásokkal.
Az ESG-pontszámok (ESG rating) fontos támpontjai lettek a befektetői döntéseknek. És ez ma már nem csak reputációs kérdés. Az EU kötelező erejű direktívákban szabályozza a vállalatoktól elvárt fenntarthatósági teljesítményt, és kötelezővé teszi – a legnagyobb vállalatoknak már jövőre – az erről szóló rendszeres jelentéstételt.
Felpörögtek a hazai piaci folyamatok is. Az MNB évekkel ezelőtt programot indított a bankszektor átállítására. A tőzsde ESG-ajánlást fogalmazott meg a befektetőknek. Megugrott a zöldkötvény-kibocsátás és a fenntarthatósági célokhoz kötött hitelezés. Közben a fosszilisenergia-szektorban nemzetközi előrejelzések szerint 2050-re tízmillióról két és fél millióra csökken majd a foglalkoztatottak száma, míg a megújulók területén negyvenkétmillió munkahely jön létre.

A korongot bedobták. Már csak oda kell korcsolyázni, ahol lesz.

A szerző ESG-szakértő, a Comlab–ESG Core csoport vezető tanácsadója.