minden eszköz a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk a klímaváltozás gondját. Megvannak a megújuló energiaforrásaink. Összefogással és gyors változtatással elkerülhetők a legrosszabb forgatókönyvek, a kaotikus jövő.
Írta: Schillinger Attila
A kanadaiak valaha volt legkiválóbb hokisának, Wayne Gretzkynek tulajdonítják azt a mondást, hogy oda kell korcsolyázni, ahol a korong lesz, és nem oda, ahol van. A korong pedig már a támadó harmadban van, legalábbis ami a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási keretrendszer, közismertebb nevén az ESG vállalati alkalmazását illeti. Javában zajlik a rendszer reformja.
Elindult az áttérés egy olyan piaci működésre, amelyik a rövid távú részvényesi, tulajdonosi érdekek mellett figyelembe veszi a vállalati működés által érintettek, így a munkatársak, a beszállítók, a helyi közösségek és a környezet érdekeit is. A profitabilitás mint cél mellett beépül a vállalatok genetikájába ez a hosszú távú, a környezetről és erőforrásokról gondoskodó megközelítés, és azonosítja és kezeli az ehhez kötődő működési kockázatokat. Az ESG nem valamiféle kozmetika, nem egy ráncfelvarrott CSR, hanem vállalati DNS. Idővel a működés minden területét áthatja a stratégiától a struktúrán át a kultúráig, és fenntarthatóbbá teszi a cégek működését a globális problémákkal szembenéző világban.
Szlovéniában nagy hagyománya van a méhészkedésnek, minden kétszáz szlovénra jut egy méhész, ami világrekordnak számít. Fel is ismerték az ebben rejlő lehetőségeket: alhatunk kaptár alakú szállásokon, kérhetünk mézes masszázst, és gyógyulhatunk apiterápiával, vagyis a kaptár levegőjének a belélegzésével.
A hatvanhét éves Zdravko Istenič az apjától örökölte azt a méhészetet, amit Szlovénia Karst régiójából költöztetett át a Soča-völgybe, Bovecbe. Negyven méhcsaládja van, és mézeivel számos aranyérmet nyert már Szlovéniában. Ezenkívül helyi, krajnai fajtájú méhkirálynőket is tenyészt.
„Ez még mindig hobbi, legalább száz méhcsalád kellene, hogy meg lehessen élni belőle – mondja Zdravko. – De még akkor is kockázatos lenne erre alapozni a megélhetésünket, mert ha jön egy rossz év, nagyon száraz, hideg időjárással, akkor alig lesz méz. Két éve szinte egyáltalán nem volt mézünk. Kész katasztrófa volt, csak azért etettük a méheket, nehogy elpusztuljanak. A jobb években tizenöt kiló mézet is termelnek kaptáranként. Egy liter mézet tizenkét euróért árulunk.”
Méhkolónia fában, Danijeláék találták az erdőben.
és az ő színes kaptáraik.
A szlovénok nemzeti kincsként őrzik az őshonos méhfajtát, olyannyira, hogy méhbankot hoztak létre, és ha netán betolakodót találnak a kaptárban, a méhészek ingyen kapnak új királynőt a méhbankból. „Mi szlovénok nagyon becsüljük a méheket, azt is szoktuk mondani, hogy a méhészet a mezőgazdaság költészete. A méhek szuperintelligensek, nagyon jól tájékozódnak, öt kilométerről is hazatalálnak. A felderítő méh jellegzetes tánccal jelzi a társainak, hol van a pollenlegelő, sőt azt is tudatja, milyen és mennyi táplálékra lelt.”
Az első méhész tanár A szlovén méhészet legfontosabb alakja Anton Janša, a Habsburg- udvar bécsi egyetemének első méhész tanára volt. A 18. században teljesen átdolgozta az addigi módszereket, és megalapozta a modern méhészetet. Janša születésnapját, május 20-át a szlovén méhészek kezdeményezésére az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2017-ben a méhek világnapjává nyilvánította.
Ahol nem fogynak a méhek Szlovéniában – a világ többi részével ellentétben – nem fogynak a méhek. Ez részben annak köszönhető, hogy csökkentették a növényvédőszerek használatát, valamint bevett szokás a kaszálás vagy a füves területek vágásának késleltetése. Szlovénia az egyetlen olyan uniós tagállam, amelyik hivatalosan is védi az őshonos méhfaját, a krajnai mézelő méheket. Egy-egy kaptárban most tízezer méh él, de májustól szeptemberig hatvanezer dolgozó, ezer here és egy királynő lesz minden kis házban.
„Százhúsz kaptárunk van, ennyivel kell beszorozni a hatvanezret – magyarázza Danijela Ambrožič, a Kralov Med (Királyi Méz) nevű gazdaság tulajdonosa. – És ez csak egyetlen méhészet a maga hétmillió méhével. Más rovarok is részt vesznek a virágok beporzásában, de számuk eltörpül a méheké mellett. Akác-, hárs- és erdei mézünk van. Tavaly kaptáranként húsz kilogramm mézet termeltek a méheink. Két évvel ezelőtt mindössze két kiló volt az éves termés, az volt az utóbbi negyven év legrosszabb éve. A klímaváltozás nagyon látványosan tetten érhető a méhkolóniákon. A mezőgazdaságban használt növényvédők és más rovarölő szerek hatására világszerte vészesen fogyatkozik a számuk.”
Danijela meglehetősen szkeptikusan viszonyul az olyan tervekhez, hogy majd robotokkal próbálják a beporzást elvégeztetni, vagy emberekkel, mint Kínában.
Sok függ a méhektől Ételeink jelentős részét a méheknek köszönhetjük, mert az élelmiszer-növényeink és a vadon termő növények kilencven százaléka a méhek beporzása révén terem és szaporodik. A méhek felelősek 250 ezer növényfaj – a növényvilág hetvenöt százalékának – beporzásáért. A rovarbeporzástól függ az is, hogy mennyi és milyen lesz a termés. A méhek számának drasztikus csökkenésével vagy kipusztulásukkal ezek a növények is eltűnnének, majd a termésükkel táplálkozó rovarok, aztán a madarak is, és az egész ökoszisztéma veszélybe kerülhet.
A méhbanktól a méhek táncáig A méhek megérzik a feszültséget és a félelmet” – figyelmeztet Danijela, miközben magamra öltöm a sisakból és az arcot takaró hálóból álló védelmi felszerelést, aztán a csodálatosan kifestett méhkaptárakhoz igyekszünk. Van, amelyik kilencven éve áll itt. A szlovéniai Bledi-tó közelségében lévő Kralov Med méhházait a szlovén népi kultúrára jellemző vidám, olykor pajzán jeleneteket ábrázoló festmények díszítik.
Danijela szemmel láthatóan nem fél a méhektől. „A férjem huszonhárom éve foglalkozik méhekkel, én a barátnőjeként csöppentem ebbe a világba” – meséli. A férje pedig a nagybátyjától örökölte ezt a régi méhészetet. Miután a nagybácsi meghalt, elpusztultak a méhek is, mert senki sem tudta a családból, mit kell velük csinálni. Egyszer aztán egy méhraj beköltözött az egyik üres kaptárba. „A férjem ezt jelnek tekintette, hogy neki is folytatnia kell a családi hagyományt, és beiratkozott a méhészeti iskolába.” Az elvégzését – negyvenéves kor alatt – Szlovéniában fejenként ezer euróval támogatja a kormány. Mert igaz ugyan, hogy tizenkétezer méhész van az országban, de átlagéletkoruk jelenleg ötvenöt év, tudom meg Danijelától az apiterápiás szoba felé menet. Itt két ágyon fekve lehet a méhkaptárak levegőjét beszívni. A méhesházban naponta legalább fél-egy órát ajánlatos feküdni legalább tízig. Én is kipróbálom, befekszem a kaptárak mellett kialakított fekhelyre, és egy üvegfalon át bámulom a dolgozó, zümmögő méheket.
Az üvegfal a kaptárak külső felére néz, a belsejük azonban itt van benn a faházban, így a bennük lévő levegő is szabadon áramlik ide. Gyógyhatását a pár percnyi pihenő alatt nem érzem ugyan, de a méhek szinte arcközeli látványa és a zümmögés meglepően megnyugtató.
A kaptárlevegő gyógyító hatását egy német méhész fedezte fel. A méhviasz, a propolisz, a méz és a virágpor illóanyagai bekerülnek a kaptár levegőjébe, belélegzésük jótékony hatással van a légúti megbetegedésekre, például az asztmára. A Kralov Med rendszeresen fogad turistákat és iskolás csoportokat is.
Ana Braz professzionális méhész, összesen kétszáz méhcsaládja van.
Szállás a Mézfaluban A Krn hegy oldalában járunk hatszáz méter magasságban, Kobarid közelében, a Vrsno nevű faluban. Az erdőben megbújó színes méhesházak jelzik az utat a Braz méhészethez. Ana Braz mézét a világhírű séf, Ana Roš is előszeretettel használja a két Michelin-csillagos Hiša Franko étterem és panzió konyháján, Kobaridban. A séf előszeretettel főz helyi alapanyagokból, és desszertjeinek fő hozzávalója a környékbeli méz.
Ana Braz negyven éve, 1983-ban kezdett méhészkedni. Professzionális méhész, szobáinak falát érmek és elismerő oklevelek borítják. „Már hozzászoktam a méhcsípésekhez, egyáltalán nem félek tőlük. A legrosszabb az, ha az arcomon csípnek meg” – mondja, közben mindenféle védőfelszerelés nélkül járkál a kaptárak közelében. Összesen kétszáz méhcsaládja van, ami nagyon soknak számít. A családokat rendszeresen költöztetik egyik helyről a másikra a hegy oldalában, hogy mindig az éppen virágzó mezőn legelhessenek. A méhkaptárakat náluk gyógynövények képével festették ki. Ana jól ismeri a gyógynövényeket, teákat is készít belőlük.
„Szlovéniában nagyon szigorúan szabályozzák a méhészkedést és a mézkészítést, a minőségi követelmények szigorúbbak, mint az Európai Unióban máshol. Nálunk kevesebb víztartalma lehet például a méznek, itt legfeljebb tizenhat százalék van megengedve a más országokban elfogadott tizennyolc-húsz százalékkal szemben.” Anáék 12-14 euróért adnak egy liter mézet.
Méhsejt alakú kis házak állnak egy virágos réten a Savinjska-völgyben, Mozirje mellett. A 2017-ben megnyílt wellness-apartmanházakhoz (Beeland Skok Mozirje) saját méhkaptárak tartoznak, és számos – mézre alapuló – szolgáltatást kínálnak. A wellnessprogram része a mézes masszázs, és mézzel készült egészséges italokból is válogathatunk. Ahogy a házigazdák mondják, felejthetetlen kalandra és igazán természetközeli élményre számíthat, aki ellátogat hozzájuk.
Árak Kralov Med: túra védőfelszerelésben, 15 perc apiterápia, kóstoló és ajándék méz: 45 euró. Mézfalu: 4 órás Méz-wellness program: 89 euró; Szállás: 130–180 euró/éj/apartman.
Címlapon Alföldi Róbert, közéletről, művészetről és a jó életről beszélgettünk vele. Interjút készítettünk Havadtőy Sámuel festőművésszel és Vecsei Zsófi kalaptervezővel. Utánajártunk, miért hasznosak a férfi önismereti körök, Indiában a könyves világba pillantottunk be, Szlovéniába pedig vadvízi SUP-ozni mentünk. A nyári Forbes Life-ot ajánljuk – keresd a polcokon!
A villányi borvidék egyik legismertebb családja és
márkaneve igazi szép, klasszikus
Forbes-történet. Indul a borkedvelő Opával, folytatódik az ambiciózus vővel, Gere Attilával, és tart a maga természetességében méltó utóddá növő lánynál. Gere Andrea nem borásznak készült, de zsigereiben hordozta a bor és a szőlő szeretetét, szinte észrevétlenül vette át a stafétát, és fogadtatta el magát a szakmabeliekkel. Egy húszéves, organikus generációváltás utolsó momentumainál járunk.
Szóvicc is maradhatott volna, ennél több lett: a Jónás a Bálnában eleinte jó poénnak tűnt, aztán néhány hónap alatt az egyik legfontosabb független sörházzá nőtte ki magát Budapesten. Ma már máshol működik, de a családi alapítású Reketye Sörfőzde továbbra is ellátja a Ravasz Hód rajongóit. (És ha már szóviccek: nem, nem a ravasz hódrajongóit!)
