A greenwashingnak komoly kultusza alakult ki az elmúlt években. Belenyugodtunk, hogy ha valami zöldnek látszik, az majdnem olyan jó, mintha tényleg zöld is lenne. Szerencsére tovább is lehet ennél tekinteni, még akkor is, ha bank vagyunk.
Valószínűleg a bankoknak jött a legjobban a bitcoin és az ethereum felfutása. Már amennyiben nem fektettek kriptóba a piac bedőlése előtt. A párhuzamosan kiépülő, programozók és startupperek által megálmodott pénzügyi rendszer ugyanis minden volt, csak környezetbarát nem. A fenntartás, a tranzakciók lebonyolítása nevetségesen sok energiába került. Ahhoz képest a centralizáltan felépített, hagyományos fizetési rendszerek zöldnek tűntek. Emellett persze megjelentek a faültetési kampányok és egyéb kötelező gyakorlatok is, a kártyatársaságok pedig kezdték megfontolni, hogy az átlagosan öt évig használt, pár grammos plasztiklapkát hogyan lehetne környezetbarátabbá tenni.
Bocitejből bocikártya? A Thales nevű francia multinacionális cég a légvédelmi rendszerektől a bankkártyákig mindent gyárt. A banki technológiákat fejlesztő részlegüknek rögtön négy zöld, kártyás terméke is van. A bankok választhatnak, hogy biológiailag lebomló politejsav (PLA) műanyagból készülő kártyát, az óceánból kihalászott műanyagszemét újrahasznosításával készült kártyát, újrahasznosított PVC-t vagy csak egy egyszerűbb, karbonkredit programmal megtámogatott hagyományos bankkártyát szeretnének kínálni.
Az egyes anyagokat önmagukban is meg lehetne piszkálni. Például kukoricából készülő politejsav csak nagyon ritka körülmények között bomlik le magától – erre találták ki az ipari komposztálást. Így ha kidobjuk a kommunális szeméttel együtt, akkor azt ugyanúgy ki fogják ásni a jövő régészei, ahogy az olajos hal fémdobozát és a kólásüveget is megtalálják majd. Az viszont elmondható róla, hogy garantáltan nem petrolkémiai termék, nyersolaj nem kell az előállításához.
Tíz éve minden csapból ők folytak, ma alig hallani róluk. Az ikonikus műfüves irodát visszaadták, de azt mondják, nincs szükségük befektetésre. Beteljesületlen álom? Vagy végül tényleg ők lesznek az első magyar unikornis? Prezentáció után videó, és most az MI? Akkor tegyük rendbe: mi ma a Prezi?
Addig talán nincs is értelme arról beszélni, hogyan megy 2023-ban a Prezi sora, amíg nem tudatosítjuk magunkban a cég méreteit. A Prezi ma San Franciscóban és Rigában is üzemeltet központot, emellett van irodája Berlinben, és dolgoznak Dublinból is. A létszám ma háromszáz fő körül van. Mint a jelenlegi vezérigazgató, Jim Szafranski fogalmaz, „gyakorlatilag átszervezésre” kényszerültek ők is tavaly a tech szektor kirúgási hullámában. „Néhány százalék volt a távozók aránya, előtte öt évig állandó volt a létszám” – mondja.Árvai Péter társalapító még 2020-ban köszönt le a cégvezetői székből, csak az utolsó két-három hónapban avatta be Szafranskit a döntésébe. „Kicsit meglepett, nem is volt feltétlenül célom a vezérigazgatói poszt, bár szerintem a tudtomon kívül is már fel lettem készítve erre” – emlékszik vissza.
2015-ig a Fiberlink nevű mobilmenedzsment és biztonsági cégnél dolgozott (megvette őket az IBM), majd a Prezi befektetői mutatták be Árvainak, így lett a cég operatív igazgatója, elnöke, végül vezérigazgatója. „Aki új CEO lesz, az mindig rengeteget tanulhat. Nekem előny volt, hogy ezt ráadásul a covid alatt tehettem meg. Klisének hangozhat, de úgy érzem, már több mint két éve mindennap tanulok valami újat.”
Lehet, hogy annak a háromszáz embernek a fele Magyarországról dolgozik, de „az üzleti tevékenységünknek rendkívül pici százaléka kötődik ide” – mondja Prekopcsák Zoltán, a cég stratégiai és analitikai alelnöke. Anno a két másik Prezi-alapítóval, Halácsy Péterrel és Somlai-Fischer Ádámmal kezdte a Kitchen Budapest innovációs laborban. Elsők között próbálhatta ki a Prezi prototípusát, övé a 29-es júzer-ID. „Ha kívülről is, de mindig tudtam, mi történik a Preziben.”
Akkor is, amikor big datás startupját, a Radoopot 2014-ben felvásárolta az amerikai analitikai MI-platform, a RapidMiner. Majdnem öt évig maradt az új cégben, aztán úgy érezte, tíz év alatt elvégezte, amit el lehetett. Pont mielőtt pihenni kezdett volna a családjával, 2019-ben mégiscsak betalálta a Prezi. Nem tudott nemet mondani. „Nekem ez máig becsületbeli ügy. Ha tudok segíteni a Prezinek, hogy még sikeresebb legyen, akkor szeretnék is ehhez hozzájárulni. Mert a Prezi is sokat tett értem.”
A covid óta visszaadták a budapesti iroda negyven-ötven százalékát, vele az ikonikus műfüves fejlesztői részleget is (a 2015-ös címlapinterjút még itt csináltuk). Mint a tech szektorban sok helyen, ma már itt is a távmunka hódít, a korábbi napi százból már csak húszanharmincan járnak be. Akkor meg már ne álljon üresen a hely. „Az butaság lenne. Meg nyomasztó is egy ekkora teremnél” – teszi hozzá Somlai-Fischer, aki Halácsyval és Árvaival szemben ma is aktív a cégben. Bécsből ingázik a pesti irodába, a tíz-tizenöt évvel korábbi tempót is szerette, meg azt is, hogy ma otthon a kertben programozhat.
Ma épp arról szólnak a mindennapjai, hogyan segítheti a mesterséges intelligencia a prezentációkészítést. „Sokkal többen vágynak a Prezire, mint akik aztán megtanulják, átélik. Nagyon hiszek a formátumban, egyszerűen nem voltunk elég ügyesek, hogy átadjuk. Amíg a Prezi kódja nem érti, miről szól az előadás, nem tud igazán segíteni, hogy jól ábrázold térben is a dolgokat. Ez most megváltozik.”
A Prezi ma már többtermékes cég. A Prezi Video például Somlai-Fischer apró innovációs laborjából, a Prezi Labsből bukkant ki. 2019 őszén jött ki az első verzió, márciusra már ki is tudták gyomlálni belőle a kezdetleges bugokat. Így a covid és a Zoom-korszak sem érte őket annyira váratlanul. Ma már a Fortune 1000-es cégek több mint fele használja.
A videós termék jól megfért a nonlineáris prezentációk mellett. Sőt, a cég bevételeiben fel is váltotta azokban a hónapokban, amikor a járvány miatt szóba se jöhettek a konferenciák, üzleti vásárok, egyetemi órák és az összes többi addig jellemző felhasználási terület. „Valahol szerencsénk volt” – foglalja össze Prekopcsák.
A bevételek harmada már az újabb termékekből származik (Prezi Video, Prezi Design). Szafranski szerint a Prezi ma is önellátó cég erős pénzügyi háttérrel, a bevételekből élnek és invesztálnak fejlesztésekbe. A 2014-es, 57 millió dolláros Accel- és Spectrum-féle befektetési kör óta nem vontak be tőkét, egyszerűen azért, mert nem kellett. Ez mind szép és jó. Csakhogy az elmúlt évek tech bummjában mintha elcsendesedtek volna. Pedig egy évtizede még róluk szólt a magyar startupvilág, olyan mennyiségű figyelem zúdult rájuk, mint amennyi ma öt-tíz startupra egyszerre. És közben a magyar ökoszisztéma kulturális alapjait is példamutató módon építették fel. Mi történt azóta, hogy csitult körülöttük a hájp? Szép csöndben eléldegélnek? Beteljesületlen álom? Vagy tényleg ők lesznek az első magyar unikornis? Mi a stratégiai cél? IPO, exit? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel vagy száz prezit meg lehetne tölteni. Vagy egy cikket a Forbes.hu-n, amiben a Prezi aktív tagjaival beszélgetünk – olvasd a teljes verziót online!
Copy General, Antikvárium.hu
és a régió egyik legnagyobb biotech exitje – tevékeny harminc év áll Duda Ernő mögött. A hajdani nyakkendős vállalkozó hülyegyerekből kiforrott üzletember, majd sok milliárd forintot forgató üzleti angyal lett. A Szegedről világsikerre vitt Solvo után megint nagy dobásra készül. Ami a gyengesége, az a legnagyobb erénye is: indító típus, nem üzemeltető.
A villányi borvidék egyik legismertebb családja és
márkaneve igazi szép, klasszikus
Forbes-történet. Indul a borkedvelő Opával, folytatódik az ambiciózus vővel, Gere Attilával, és tart a maga természetességében méltó utóddá növő lánynál. Gere Andrea nem borásznak készült, de zsigereiben hordozta a bor és a szőlő szeretetét, szinte észrevétlenül vette át a stafétát, és fogadtatta el magát a szakmabeliekkel. Egy húszéves, organikus generációváltás utolsó momentumainál járunk.
Turán Eszter Martens bakancsos punkrajongó, rámenős producer és önmegvalósításra váró filmes. Cége, a Moviebar Productions Los Angeles-i irodával a háta mögött olyan rendezőket hoz Magyarországra, mint az Oscar-díjas Chloe Zhao, közben Eszter rendezésével a budapesti underground zenei közeg örökségét vitte filmre. De egy ideje már az a célja, hogy a kompromisszumok nélkül önazonos, formabontó filmeseknek adjon lehetőséget. Mint amilyen ő.