Már tavaly akkora volt a kiszabadulás, amire nem készültek fel a repterek és légitársaságok, őrült káoszba fulladt az utazás egész nyáron szerte Európában. Idén talán felkészültek, hiába utaznak még többen, bírja a repülési infrastruktúra a gyűrődést. Az utazóknak inkább a durva áremelkedés okoz fejtörést – szállnak az árak a repjegyektől a szállásokon át az autóbérlésig, de ott vannak még a pénzügyi szolgáltatások is, és azokon is tisztes összeget bukhatunk, ha nem figyelünk eléggé.

A nyaralószezonra ráfordulva összegyűjtöttük a legfontosabb hasznos információkat és jó pár tippet arról, hogy most, 2023-ban mire érdemes figyelni az utazás előtt és út közben, ha kényelmesen és rossz szájíz, értelmetlen pénzkidobás nélkül akarunk hatalmas élményekre szert tenni nyaralásunk idején. Ha mindenre odafigyelünk, akár egy újabb kis utazás árát spórolhatjuk meg.

Lemondhatatlan szállások
Még csak tervezzük a nyaralást, de már sokat bukhatunk a nem körültekintő szállásválasztással. Ahogy lefutott a járvány, és robban az utazási kedv, úgy tűnnek el a legjobb lemondási opciók a szálláskínálatból. Egyre több az olyan ajánlat, amelyiknél a foglalás pillanatában fizetni kell, és történjék bármi, nem kaphatjuk vissza a pénzünket, ha nem utazunk.

Ezeket a szállásokat érdemes messziről elkerülni, de legalább annak a tudatában foglalni, hogy futunk egy jókora kockázatot, ha bármi miatt mégse tudunk elutazni – vagy nem akkor, amikor akartunk. Ezer ok miatt meghiúsulhat vagy módosulhat az utazás, köztük olyan rajtunk teljesen kívül állók miatt is, mint hogy a légitársaság megváltoztatja a gép menetrendjét, eltolja egy-két nappal.

Idénre a nagy szállásfoglaló szájtokon a legelterjedtebb opció az lett, hogy a szállás egy bizonyos ideig lemondható, majd fizetni kell, és akkor lemondhatatlanná válik. Az a nem mindegy, hogy ez két hétnél vagy két hónapnál történik. Az indulás előtti napig lemondható szállás elég kevés van, tehát ha hirtelen betegség miatt nem tudunk utazni, akkor se bukunk nagyot. Magánkiadók ritkán, inkább a szállodák ajánlanak ilyet. Ha van választási lehetőség a lemondási opciók között, az az árban is tükröződik – minimális különbségnél nem érdemes előre fizetni, és a le nem mondhatót foglalni.

Csomagár az égben
A repülőjegyek összehasonlításánál a régi nagy aknát már jó pár éve kiiktatták, az unióban már nincs trükközés a reptéri illetékekkel és társaikkal. Amit az első oldalon látunk, annyi a jegy. Csak tudni kell, hogy a fapadosoknál ez a kopasz jegy ára, annyi van benne, hogy az utast elviszik az ülés alá beférő pici csomagjával együtt. Ha több kell, például akár csak egy gurulós bőrönd, az már pluszköltség, nem is kicsi. A csomagárak pár éve elkezdtek dinamikusan változni, tehát foglalás után is mehetnek fel-le, és a szolgáltatók között is nagyok az eltérések.

Gyakori, hogy az egyik légitársaság kicsit olcsóbb jegye sokkal drágább lesz a másikénál, ha a csomag és más, nekünk fontos kiegészítő árát is beleszámoljuk. Egy négyfős családnál egy Wizz Air-, illetve egy Ryanair-­nyaralójárat végső retúrköltsége között akár százezer forintos különbség lehet azonos repjegyárak mellett, ha mindenki visz akár csak egy nagy kézicsomagot a gépre – a Wizz csomag­árai jellemzően jóval magasabbak.

Borravaló az óceánjáró
Pár euró ide vagy oda? Nagyon nem. Inkább őskáosz és több százezres bukások, ha nem figyelünk. Aki bírja a tömeget, meglepően olcsón tehet csodás körutazásokat Európa és a világ legszebb vidékein az úszó szállodakomplexumokkal. Napi száz euró/fő áron sok utat találunk, de akár ötvenre is lemehet az ár úgy, hogy a gyerekeknek ingyenes. Ha egy négy fős család tud foglalni 120 euró körül naponta, az meglehetősen baráti, tekintve, hogy úgy ébredhetünk újabb és újabb kiváló célállomásokon, hogy közben élvezzük a hajó szolgáltatásait, és az ár tartalmazza a teljes étkezést is.

Csakhogy jatt jogcímen egy csomó szolgáltató külön számláz, és az nincs benne az összehasonlító szájtokon mutatott végső árban. Pontosabban van, akinél benne van, másnál nincs. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve Európában az európai cégeknél, márkáknál (például MSC, Costa, Aida) általában benne van, az amerikaiaknál (Norwegian, Royal Caribbean) nincs, de ez is folyton változik.

Nem két fillérről van szó, napi tizenöt-húsz euróról – és utasonként, beleértve a gyerekeket is. Például a tíznapos 500 euró/fő, gyerek ingyen árazású családi karikából lesz 1000 helyett helyből akár 1800 eurós. Tehát egy klasszikus földközi-tengeri, elsőre kifejezetten olcsó körút könnyen a legdrágábbak közé kerülhet, ha az adott szolgáltató a borravaló nélküli árat mutatja be.

Az már külön csavar, hogy ezt azért teheti meg, mert nem teljesen kötelező ezt a jattot fizetni. Alapból levonják ugyan, de ha valaki telesírja az ügyfélszolgálatot, hogy milyen rossz élményei vannak, vissza lehet belőle alkudozni. Ezt azonban kevesen csinálják, az óceánjárós utak összehasonlításánál első legyen megnézni, hogy mi a helyzet a kvázi kötelező jattal, utána jöhet az, hogy mennyi italt tartalmaz az ár.

Telefon, powerbank, kártya
Ebben a sorrendben. A bankkártya-elfogadás lefedettsége Európában közelíti a száz százalékot, egyre több országot lehet bejárni úgy, hogy egyáltalán nem használunk készpénzt. Sokfelé már a nyilvános vécék is kártyával nyílnak, egyre több helyen már nem fogadnak el készpénzt, csak kártyát. A POS-terminálok már szinte mind alkalmasak érintéses fizetésre, a legkényelmesebb megoldás, ha mobilfizetünk, vagyis alapvetően a telefont használjuk kártyaként.

De ha mindenre a telefont használjuk, gyorsan lemerülhet, egyre fontosabb, hogy ne fázhassunk rá ilyen banális okból. Tehát legyen mindig nálunk feltöltött powerbank. Emellett tartaléknak fontos a fizikai bankkártya arra az esetre, ha mégis készpénzfelvételre szorulunk, esetleg a telefon elromlik, mégis lemerül, vagy elhagyjuk. A többszöri kis összegű készpénzfelvétel drága lehet, szintén tartaléknak jó, ha továbbra is tartunk egy kis dugikészpénzt – távol a telefontól és a kártyától.

Nem jellemző, de még mindig beleszaladhatunk abba, hogy akár meglepő helyeken, például múzeumokban nem fogadnak el kártyát, vagy csak épp nem működik a terminál. Sőt, a mediterrán országokban is egyre kevésbé jellemző, de még mindig akadnak helyek, ahol minimális összeg fizetéséhez kötik a kártyaelfogadást. Erre jobb felkészülni, ajánlatos egy-két nagyobb címletű vésztartalék papírpénz és némi apró rendszeresítése.

Extra tipp:
Az elmúlt években sokkal egyszerűbb lett a turisták számára a helyi tömegközlekedés igénybevétele is. Észak- és Nyugat-Európában lassan minden város létrehozta a maga applikációját, amivel nemcsak útvonalat lehet tervezni, de magát a jegyet vagy napijegyet is megvehetjük. Aztán telefonon bemutatjuk a sofőrnek, vagy lecsippantjuk felszálláskor. A jobbaknál két perc egy gyors regisztráció és a kártyaadatok megadása, onnantól pár gombnyomás minden új jegy megvétele. Még egy hasznos tipp: előre nézzük meg, hogy a napijegy naptári napra vagy huszonnégy órára szól, ezt figyelembe véve és a városi utazásainkat ehhez igazítva is sok ezer forintot spórolhatunk.

A DCC még mindig lesben áll
Most sem maradhat ki az utazók megkopasztásának régi módszere, bár már többször írtunk róla, annak ellenére, hogy a szolgáltatók egyre kevésbé tudnak élni vele. Dinamikus devizaváltással akkor találkozunk, amikor külföldön kószálva pénzfelvételkor vagy fizetéskor az ATM vagy a kereskedő felkínálja a lehetőséget, hogy ne a helyi devizában, hanem forintban perkáljunk.

Nyilván jól hangzik a forint, de csak addig, amíg ki nem derül, hogy a tranzakcióhoz kínált fix euró-forint árfolyam az aktuális 375-ös bankközi közép mellett momentán a 400-at nyaldossa. De mivel ez túl feltűnő lenne, inkább forint-euróban írják ki – ki ne szeretne bele egy 0,00267-es kurzusba? Az esetek 99,99 százalékában mindenesetre nagy bukás a forintot választani. Ha a választásnál maradunk a helyi devizánál, akkor ugyan csak egy-két nap múlva történik meg a végső elszámolás, és derül ki pontosan, hogy milyen árfolyamon számolt el a bank, de az árfolyam ebben a közbenső időben fényévente mozog annyit, hogy ne ezzel járjunk jobban.

Jó hír, hogy az érintéses kártyás, mobilos fizetés terjedése visszaszorította a DCC-t is, ezt az opciót csak kártyabedugós, PIN-megadós tranzakcióknál kínálhatják a szolgáltatók. Így DCC-be természetesen ATM-es készpénzfelvételnél is beleszaladhatunk, természetesen itt is fontos, hogy amikor a gép a választást felkínálja, a helyi fizetési eszközt válasszuk, ne a borzasztó árfolyamú fix forintos opciót.

Már a Revolut és Wise sincs ingyen
Az egyre elterjedtebb kártyahasználat miatt egyre nagyobb az a bukás is, amit akkor realizálunk, ha nem figyelünk oda a használat rejtett költségeire. Abban semmi változás, régi utazós alapszabály, hogy a több devizanemű pre-paid kártyákat olcsóbban használhatjuk külföldön, mint a magyar bankok által kibocsátott kártyák többségét. Figyelem, még nem az ATM-díjakról van szó, hanem a devizatranzakciók elszámolásánál tartunk.

A Revolut és a Wise kártyáinak használatával a devizapiacok nyitvatartási idejében semmi költség nincs, aktuális középárfolyamon számolják el a tranzakciókat – hétvégén vannak pluszdíjak. Ugyanez a magyar bankok kártyáival változatos mértékű költséget jelent, akad bank, amelyik egy százalék körüli marzzsal beéri, de olyan is van, amelyik majdnem három százalékkal vált rosszabbul a középárfolyamnál. Ami magyarul minden devizás tranzakciónál három százalék bukó az ügyfélnek.

Ez tehát minden kártyás fizetésre és készpénzfelvételre érvényes, az ATM-használat már egy következő költségtétel: Revoluttal és Wise-zal bizonyos határig ingyenes, a magyar kártyákkal változó mértékű, de akár több ezer forintos díjat kell fizetni – keveset jellemzően a bankcsoporthoz tartozó külföldi ATM-eknél.

Csak most következik egy harmadik, évről évre terjedő díj. Egyre többen vezetik be, és nem kerülhető ki Revoluttal és társaival se. Ezt az adott ATM-et üzemeltető bank számolja fel, mértéke Európában jellemzően három-négy euró. Változó, hogy hol van ilyen, és hol nincs. Görögországban például gyakorlatilag minden banknál van, Németországban sehol sincs, több országban meg egyik banknál igen, másiknál nem.

Egyébként ilyen lett a külföldiek szemével nézve Magyarország is, május elején ugyanis az Erste jelentette be, hogy 1200 forintot számláz a külföldi kártyák után, és eszközhasználati díjnak becézi. (Ez a magyar ügyfeleknek is annyiban kellemetlen, hogy aki Revoluttal vesz fel forintot, mostantól nem mehet ingyen bármelyik géphez, jó, ha kerüli az Erste-­ATM-eket.) A neten kering néhány táblázat arról, hogy melyik országban melyik bank számol fel ilyen költséget, de ez gyorsan változik, jellemzően egyre több bank kap kedvet a pénzbeszedéshez az Erstéhez hasonlóan.

Alapszabály, hogy a sok országban elérhető Euronet-ATM-ek szinte mindig felszámolnak ilyen díjat, sőt általában magasat, a helyi banknál készpénzt felvéve még sokszor ki tudjuk kerülni vagy legalábbis mérsékelni ezt a költséget. A három-négy euró felesleges és bosszantó pénzkidobásnak tűnhet, de rendszeres külföldi kártyahasználat mellett sokkal nagyobbat bukik az, aki a devizatranzakciókat rendkívül rossz árfolyamon elszámoló magyar bankok kártyáival fizet. Ez viszont könnyen kikerülhető kedvezően váltó magyar kártyákkal, de leginkább a Revolut–Wise-párossal.

A te pénzed
Így használd jól a Revolutot!

Hogy tűnhet el nyolcszázezer forint hat perc alatt a Revolutról? – kérdeztük pár héttel ezelőtt a ­Forbes.hu-n. (Cikksorozatunkról szóló ajánlónkhoz lapozz a 18. oldalra!) Végigvettünk egy nyilvánvaló csalássorozatot, majd kiderült, nem egyedi esetről van szó. A Revolut és a hasonló neobankok (például a Wise) kényelmesek, gyorsak, olcsók, élmény az appjukat használni, de mert roppant népszerűek és globális ügyfélbázisuk van, a nemzetközi kiberbűnöző-hálózatok célpontjai is. Lépjünk most túl a „jó ez a Revolut, csak nem szabad rajta sok pénzt tartani” mondáson – van hat másik tippünk, hogy ne csak bízz a biztonságban, de te is tehess érte.

1. Tedd széfbe! Két katt az appban, és bármilyen pénznemben létrehozhatsz egy úgynevezett széfet. Ha a pénzed egy részét ideteszed, azt az egyenleget nem éri el a bankkártyád. Te magad sem, de a csalók sem. Ha szükséged lenne rá, egy kattintással kiveszed onnan.
2. Blokkold, fagyaszd be! Ezzel a funkcióval is védheted a kártyádat az átok terhelések ellen. Ha sűrűn használod a kártyád, akkor nehézkesnek tűnhet, de valójában egy-egy kattintás. Minden használat előtt be, utána pedig ki kell kapcsolni a kártyát a mobilappban. Kikapcsolva garantáltan nem terhelhető meg.
3. Korlátozd! A geolokációs beállítással a kártya földrajzi használatát korlátozhatod, ami azért hasznos, mert a visszaélések általában külföldön történnek. Ugyanitt kikapcsolhatod az internetes vásárlást lehetővé tevő online tranzakciókat vagy a mágnescsíkos lehúzásos fizetéseket is. Utóbbival a kártyaklónozással elkövetett csalások kockázatát csökkentheted.
4. Állíts be havi limitet! Revolutos magánszámláknál napi vagy tranzakciós limitre sajnos nincs mód, de ha kellően alacsonyra veszed a havi limitet, legfeljebb annyit költhetsz róla, és legfeljebb annyit lophatnak el tőled. Bármikor emelheted.
5. Használj internetkártyát! Megint csak egy mozdulat az appban, és rögtön van egy egyszer használatos virtuális kártyád. Online vásárlásoknál, különösen ismeretlen kereskedőknél használd! Ha megszerzik az adatait, akkor sincs baj, használaton kívül nincs rajta pénz.
6. Gondold át a rátöltést! Kifejezetten kényelmes, hogy a normál bankszámládról automatikusan rá tudsz tölteni a Revolutra, ha az általad meghatározott limit alá esik az egyenleged, de ha a csalók működésbe lépnek, akkor gyorsan peregnek a percek, és fogynak a százezrek, te meg tudtod nélkül adod alájuk a lovat. Vedd alacsony összegűre, vagy ne használd ezt a funkciót!
   
   Fekete Emese vezető szerkesztő