A villányi borvidék egyik legismertebb családja és
márkaneve igazi szép, klasszikus
Forbes-történet. Indul a borkedvelő Opával, folytatódik az ambiciózus vővel, Gere Attilával, és tart a maga természetességében méltó utóddá növő lánynál. Gere Andrea nem borásznak készült, de zsigereiben hordozta a bor és a szőlő szeretetét, szinte észrevétlenül vette át a stafétát, és fogadtatta el magát a szakmabeliekkel. Egy húszéves, organikus generációváltás utolsó momentumainál járunk.
Gere Andrea izgatottan lépett a kóstolóterembe. Unger Zsolt és csapata lépdelt mögötte, pár perce érkeztek meg a villányi Gere Pincészetbe, hogy bemutassák a családnak az új arculati terveket. Unger az egyik legkeresettebb hazai márkaépítő szakember (portréját lásd: Forbes, 2019/06.). Cége, az Unger and Partners tervezte többek között a Bortársaság, a Sauska, az Ilcsi, a Gerbeaud, a Kreinbacher és a Libri arculatát. Kétségtelenül jó kezekbe került a Gere-borportfólió – benne a boroscímkék – felfrissítésének feladata, mégis mindenki nagyon izgult a 2017-es találkozó előtt. Andi főképp azért, hogy mit szól majd az édesapja a tervekhez.
„Apa nem értett egyet a dizájnváltással. Ilyenkor nem szól, csak csendben ül. Nem érezte szükségét a módosításnak, ki kellett vívnom, hogy megvalósuljon. De ő is belátta: lehet, hogy már nincs tisztában annyira a piaccal” – emlékszik vissza Andi. Unger Zsolt szerint márkaépítési szempontból kifejezetten kockázatos lépés volt a megújítás. „Egy-másfél évig együtt gyűrtük a jövőjük alakulását. Nagy tökösségre vall, hogy vállaltak egy ilyen váltást, és ilyen összeszedetten megcsinálták.”
Az ötletet Andi és férje, Csizmadia Kristóf vitte végig. „Andi precíz, szikár, eltökélt. Nagy alázattal kezeli a családi dolgokat és a rábízott feladatokat” – mondja róla Zsolt. Nagyon rákészültek a bemutatóra, és amikor Zsolt kitette a terveket, Attila három pillantásból látta, hogy ez az, amit keresnek. „De ő nagyon bölcsen és elegánsan úgy adta elő, hogy nem szól bele, ez Andi és Kristóf dolga. De láttam rajta, hogy a rutinjával rögtön megértette a koncepciót. Mégis meghagyta a döntést a fiataloknak.”
A zuglói Szaletly valószínűleg a legjobb dolog, ami mellett valaha megállt az 5-ös busz.
Igen, már hallom is a pasaréti kórust, de tartom a fentieket. Még csak néhány perce üldögélünk a Szaletlyben a hatalmas kirakat mellett, a Thököly úti trolikat nézve, amikor arról kezdünk beszélgetni, hogy ilyen miért nincsen Bel-Budán, ahol újító tajvanitól és pánázsiaitól minden bokorban két nápolyi pizzakemencén át a hagyományosan sűrű és egyenetlen burgerező-felhozatalig minden van, csak épp olyan casual hely (fordítsuk talán hétköznapinak) nincsen, aminek a hangulata is jó, felsővezetői szintnél lejjebb dolgozó magyarokra is árazták, és nem tiszta megúszás az étlapja.
A Szaletly egyetlen, szalonérzetű tere mintha a Stefánia út közösségi nappalija lenne. Egy keddi nap délutánján foglalunk aznap estére, és mint kiderül, ezzel az utolsó asztalok egyikét húztuk be a vagy hatvan-hetven székes teremben. A parkettán otthonos szőnyegek, a gyerekek rajzasztala nincsen valami zugba rejtve, hanem a szoba közepén áll, és arra sincsen senkinek egy mordulása, hogy jelzett gyerekek további öt méter sugarú körben szóródnak szét a szőnyegen, mindenki lába alatt, miközben a következő asztalnál már zakós férfiak boroznak jelentőségteljes arccal. Ilyen hely. És ezt eddig nem is tudtuk róla, csak azt, hogy a számomra leginkább mértékadó gasztroblogger szerint minden finom, csak egy kicsit mindenből hiányzik a csavar, de tényleg minden finom. Nos, azóta vagy megjött a csavar, vagy nekem nem hiányzik.
Szaletly Budapest XIV., Stefánia út 93. A teszt időpontja: 2023. május 16. Ezt ettük: Ceviche: 4790 Zöldborsó császárral: 4890 Csülökrilette: 5690 Gyerekhúsleves: 1490 Madártej: 2390 Egy málnaszörp: 1290 Egy limonádé: 1290 Egy ásványvíz: 690 Két pohár bor: 2640 Szervizdíj: 3271 Összesen: 28 431 forint
A Szaletly étlapja magyaros vonalat követ: gulyásleves, kacsacomb, bélszín, de kétsoronként jön a progresszió ellenőreinek egy hollandi hab vagy kókusztejes leves. Utóbbi tételeknél ihletettebben hangzanak a vega ételek: spenótos babfőzelék, égetett tofus lencsesaláta. Kérünk egy húslevest a gyereknek, és megörülünk, hogy nem főttrépa-ízű menzalét kapunk, hanem egy mélytartományban is megszólaló levest, szurkolhatunk, hogy hagyjon nekünk belőle.
A tizennyolc fölöttiek nyitásnak egy lazaccevichén osztoznak: avokádómajonéz, szárzeller és koriander kerül bele bőségesen. Definíciós kérdésekben épp úgy el lehetne veszni, mint az ételben magában, mert legalább annyira tatár, mint amennyire ceviche, és sokkal inkább sós, mint savas, de: friss és finom.
Főételnek borsófőzeléket kérünk császárral és csülökrilette-et fehérboros gyöngybabbal. Kicsit ülünk a kiürült előételes tányérok fölött, mire elviszik őket azzal a fordulattal, hogy akkor szólnak, lehet tálalni a főételeket. Nos, bizonyára szóltak, de a mellettünk levő tizenöt fős asztal pincére hamarabb szólhatott, és nekünk innentől aztán senki sem szól, hogy egy negyvenperces malmozásra kell berendezkedni. A gyereknek szánt desszertet közben megkapjuk: a sóskaramellás madártej korrekt, és a leeső falatokkal valamelyest minket is játékban tart.
Kiknek: • Családoknak • Barátoknak és pároknak hétköznapra • Nagyobb társasággal (de nekik más napokon, mint amikor mi megyünk)
Végül az esténket addig kísérő srác helyett egy másik pincér bukkan fel a tányérjainkkal, és kommentár nélkül teszi le őket. Nyilván senkinek sem öröm egy ilyen beúszás, de sok kedves módja volna, hogy – a kókadó vendégeket és azt látva, kétszer annyi cetli van benn a konyhán, mint amennyi fogást egy körben a fizika törvényei elkészíthetővé tesznek – a placcot figyelő stáb proaktívan elvegye a helyzet esetleges élét.
Már csak azért is, mert egyébként megérte várni. A borsófőzelék részint ress borsószemekből, részben – az ideálisnál szerintem kicsit hígabb és neutrálisabb – borsópüréből áll. A savanyított és konfitált császár viszont sonkavékonyságú és -állagú, szájban olvadó szeletekből áll, feltekerve, és gigászi csövet formázva tálalták őket. A csülökrilette fasírt formában, lepirítva érkezik. A fehérbabragu fanyar, mellette kellemes babpüré, rajta égetett újhagymacsíkok, és mindezt szépen húzza össze egy gyömbéres zsü. Ha húsz perccel korábban találkozhatunk, valakit megöleltem volna érte azon az esős napon.
Szóval foglaláskor érdemes rákérdezni, van-e aznap osztálytalálkozó, de azért írtam bele a felvezetőbe Budapest leghosszabb útvonalú buszjáratát, mert akinek az atmoszféra és az étlap szimpatikusan hangzik, annak érdemes olyan kerületekből is átzarándokolnia a Szaletlybe, ahová nem jutott ilyen.
Én Thökölyként is jól ismertem – elsősorban rántottgombailag – az éttermet, így aztán előzetesen nem volt könnyű elképzelnem azt a kiváló minőséget, amit aztán egy Szaletly-vacsora nyújtott. Előtte vagy utána városligeti sétával kiegészítve különösen ajánlható!
New Yorkban, a Grand Central pályaudvar mellett felhőkarcolót építenek. Daruk emelik az óriási vaselemeket, öntik a betont. Az utcáról a monstrumra felnézve átélem, ahogy a város számtalan felhőkarcolóját vasdarabról vasdarabra felépítették. Műanyag védősisakos, fekete ember közelít, derekán az amerikai építőmunkások kötelező kellékével, a bőrszíjon lógó kalapáccsal és szerszámokkal. Családdal vagyok, a gyerekek kezébe nyom egy-egy zacskó édességet, és boldog húsvétot kíván. Miközben lepörög […]
Címlapon Alföldi Róbert, közéletről, művészetről és a jó életről beszélgettünk vele. Interjút készítettünk Havadtőy Sámuel festőművésszel és Vecsei Zsófi kalaptervezővel. Utánajártunk, miért hasznosak a férfi önismereti körök, Indiában a könyves világba pillantottunk be, Szlovéniába pedig vadvízi SUP-ozni mentünk. A nyári Forbes Life-ot ajánljuk – keresd a polcokon!
Sármay Bencét a pénzügyi szektorban szerzett közel 20 éves tapasztalattal a háta mögött idén tavasszal bízták meg a világ egyik vezető digitális fizetési szolgáltatója, a Visa Magyarországért felelős területi vezetésével. Szakmai múltról, jövőképről, tervekről beszélgettünk. Mennyire illeszkedik az új feladat az eddigi pályafutásához? Eddig is a banki és fizetési szektorban dolgoztam, több magyar és multinacionális […]
Turán Eszter Martens bakancsos punkrajongó, rámenős producer és önmegvalósításra váró filmes. Cége, a Moviebar Productions Los Angeles-i irodával a háta mögött olyan rendezőket hoz Magyarországra, mint az Oscar-díjas Chloe Zhao, közben Eszter rendezésével a budapesti underground zenei közeg örökségét vitte filmre. De egy ideje már az a célja, hogy a kompromisszumok nélkül önazonos, formabontó filmeseknek adjon lehetőséget. Mint amilyen ő.
