Fahidi Éva tizenkilenc éves volt, amikor családjával haláltáborba hurcolták, majd szüleit és kishúgát gázkamrába vitték. Bár ő megmenekült, ötvenkilenc év kellett, hogy elhatározza, visszamegy Auschwitzba, és szembenéz a múltjával. Éva mára a holokausztemlékezet egyik legfontosabb alakja lett, két könyvet is írt, életéről film és táncelőadás készült.
Kedvenc, barna karfás szófáján ül, büszkén mutatja emléktárgyait és családi fotóit. Ez a legkedvesebb szeglete a lakásnak, innen az egész szobát belátja, és szerelme, Bandika (90) is csak egy karnyújtásnyira van. Éva a kilencvennyolcadik évében jár, de mosolyában még mindig gyermeki játékosság bujkál. Elegáns manikűrt és sminket visel, hevesen tiltakozik a magázási kísérletem ellen, az interjú után pedig tornázni fog. Azt állítja, hogy már nem úgy megy, mint pár éve, amikor még a Tünet Együttes Sóvirág című táncelőadásával turnézott, de nem hiszek neki. Szerintem száz fölött is meglesz az a spárga.
Szoktál még táncolni? Táncolni nem szoktam, de tornázni muszáj. Kétnaponta. Amikor a Sóvirágot próbáltuk a Tünet Együttessel, még aktívabb voltam, Cuhorka Emese, a táncpartnerem inspirált. Gyönyörű, finom volt vele a munka. Minden istenáldott nap próbáltunk, aztán vége lett, mert Emese elment babázni. Én még folytattam volna. Most már kicsit ellustultam, inkább csak nézek. Ahova lehet, megyek, főleg koncertre meg táncszínházba.
Pedig úgy tudom, az Auschwitzban történtek után hosszú ideig nem tudtál zenét hallgatni. Hát persze! Nagyon meg voltam sértve, a zenére haragudtam a legjobban. Még egy fekete lemezt se vettem magamnak. Nekem a zenére lett volna beállítva az életem, zongorista akartam lenni, de annyira fájt a gerincem a táborban való sok cipeléstől, hogy nem tudtam többé ülni. Pedig egy zongoristának öt-hat órát kell naponta ülnie, ha fejlődni akar.
Már óvodáskorban fontos az érzelmi intelligencia és az önismeret fejlesztése, és ha játékosan, pozitív élmények révén folyik, a gyermek nyitottabbá válhat, javul az együttműködési készsége, kommunikációja. Az önismeret fejlesztése később, (kis)kamaszkorban támogatja az identitás kialakítását, sőt az iskolai teljesítményt is. Bemutatunk három-három (plusz egy) önismeretet és érzelmi intelligenciát fejlesztő társasjátékot.
Írta: Győri-Nádai Réka és Győri Zoltán Fotók: Tóth Zita, Sebestyén László A társasjátékokat köszönjük a Gamewiz társasjátékwebáruháznak és a Reflexshopnak.
Óvodásoknak Miért jók ezek a játékok? Az óvodáskorú gyermekek általában még nem tudják kellő hatékonysággal kezelni érzelmeiket, ezért érzelmi intelligenciájuk fejlesztése nemcsak csoportos és egyéni empátiájukat növeli, de önbizalmukat és önértékelésüket is.
Robotok (5 éves kortól) Empátianövelő, összehangoló, az intuíciót, a kommunikációt és az időérzéket is fejlesztő családi játék, akár kirándulásokra is magunkkal vihetjük. A robot szerepét felöltő játékos mindössze egy-egy hanggal jelezheti, hogy milyen gyorsan fog menni a robot. A többiek ez alapján, és az útvonalat figyelve próbálják kitalálni, hol fog megállni a robot. Egymásra hangolódós, jelenben levős, figyelős játék.
Óvodás vagyok! (4–7 éveseknek) Ahelyett, hogy megkérdeznénk: mi volt ma az óvodában?, játsszunk egyet ezzel a remek társassal, ahol a kicsik egy óvodai nap lépéseit járhatják végig a kör alakú pályán. Az eléjük kerülő feladatokat megoldva a közös gondolkodás által fejlődik a logika, a kommunikáció, és számos stresszfaktor, érzelem is a középpontba kerülhet.
Boribon, hogy vagy? (2–5 éves korúaknak) Amikor a kicsik még a szavakat keresik a világ alapvető dolgaira, könnyebben tanulhatják meg az érzéseiket is természetes módon tudatosítani, elfogadni, főleg, ha ezt játékkal segítjük. A társasjáték mesekártyái fejlesztik a kommunikációt, és kellő kreatív szabadságot adnak az éppen fontos témák megbeszélésére.
Kisiskolásoknak, kamaszoknak és felnőtteknek: Miért jók ezek a játékok? Ha az iskolába lépő gyerek képes az érzelmeit, konfliktusait hatékonyan kezelni, kommunikálni a szükségleteit és megérteni mások érzelmeit, akkor nemcsak osztálytársaihoz kapcsolódik gördülékenyebben, de jobban tud koncentrálni, és kezeli a feladataival járó stresszt, szorongást is.
Similo (7 éves kortól) Mire gondolhat a másik? Sok mindenben hasonlítunk, mégis furcsán különbözünk, az egyik pillanatban erre, majd valami nagyon másra gondolunk, és sokszor érezhetjük, hogy nem értenek meg minket. Gyakran előítéleteink, erős érzéseink támadnak, és nem is olyan könnyű valóban odafigyelni egymásra. Ebben a szórakoztató, kooperativitást és kommunikációt fejlesztő, könnyed kártyajátékban egyetlen pakli gyönyörűen illusztrált kártya segítségével játszhatunk közösen. A játékosok az adott tematikus (állatos, történelmi, mesei) kártyacsomag segítségével igyekeznek azonosítani a kör gazdája által megadott titokzatos karaktert. Úgy is megértitek, mire gondol, ha nem mond semmit, csak jeleket ad?
Hogy folytatod? (12 éves kortól) Hiába kommunikál valaki ügyesen, vannak olyan témák, amikről még a felnőttek is nehezen beszélnek. Ebben a különleges, mégis egyszerű szabályokkal működő beszélgetős önismereti társasjátékban a játékosok mondatkezdemények befejezésével fejezhetik ki érzéseiket. A lassabban megnyíló vagy érzelmileg zárkózottabb játékosok a többkörös válaszadással lehetőséget kapnak személyiségük, gondolataik bátrabb megmutatására. (szerzője Győri Zoltán – a szerk.)
Top 10 (14 éves kortól) Ebben a kooperatív játékban mindenki kap egy számkártyát egy és tíz között, és annak megfelelő erősségű választ ad a játékban felvetett helyzetekre, feladványokra. Az adott kör kitalálója próbálja sorba rakni a válaszokat a hallottak alapján, amihez persze a játékostársak személyiségét is ismernie kell. Elősegíti a közös gondolkodást, nagyon jó beszélgetős, érzelmekkel, szituációkkal játszós társasági játék felnőtteknek és kamaszoknak.
Igen? (9 éves kortól) Empátianövelésre, egymás mélyebb megismerésére és őszinte beszélgetések elindítására remek lehet ez a társasjáték, amin a játékosok könnyed és komoly kérdésekre válaszolnak igennel vagy nemmel, és meg kell tippelniük, hogyan válaszoltak a többiek. Az Igen? És… nevű folytatással kombinálva akár tizenketten is játszhatják, így nagyobb társaságoknak, akár egy osztály- vagy csapatépítő bulira is alkalmas. (szerzője Győri Zoltán – a szerk.)
Az önismeret és érzelmi intelligencia korai, játékos fejlesztése segítheti a gyerekeket az érzelmi életükben és szociális interakcióikban, így egész életükben szerepet játszhat. Fontos azonban, hogy a játék jutalma maga a „játszás” legyen, soha ne erőltessünk vagy játsszunk egy társasjátékot „csak” a fejlesztésért, ez kontraproduktív lehet. Semmi sem kötelező, de a szabad, közös játékkal gyakorlatilag a legtöbb jól megválasztott társasjáték önmagában, öntudatlanul is fejleszt, és e készségek korai kialakításával sokat segít, hogy a gyermekünk boldogabb, egészségesebb és önazonosabb felnőtté váljon.
Miközben a világ vezető fuvarmegosztó cége dollármilliárdokat költött a világuralom megszerzésére, Markus Villig éppen az ellenkezőjén buzgólkodott a Bolttal. Szűkös költségvetéssel gazdálkodva Afrika és Európa elhanyagolt piacain 8,4 milliárd dolláros vállalatot és hétszázmillió dolláros vagyont hozott össze – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Alig van nap, hogy ne hallanánk elemzését, vagy ne olvasnánk Facebook-posztját a fronton történtekről. Mit tesz azért Rácz András, hogy jobban megértsük a háborút?
Az alvás elvesztegetett időnek tűnhet, ha a produktivitásunk határozza meg, mennyit érünk. Egyre többen az alvástól veszik el a szórakozásra szánt időt, így állva bosszút azért, hogy napközben a kötelezettségeik miatt nem volt erre idejük.
