Írta: Orbán Krisztián Az üzleti élet iránt érdeklődő magyar fiatalok előtt álló legnagyszerűbb karrierlehetőségről a döntő többség még csak nem is hallott. Ez részben érthető is, még a legjobb esetben is csak néhány százuk tudja majd bejárni ezt a pályát. Első hallásra sincs benne semmi szexi, se ingyen specialty kávé, se világmegváltó blabla, se a nevetséges ígéret, hogy tíz […]
Írta: Orbán Krisztián
Az üzleti élet iránt érdeklődő magyar fiatalok előtt álló legnagyszerűbb karrierlehetőségről a döntő többség még csak nem is hallott. Ez részben érthető is, még a legjobb esetben is csak néhány százuk tudja majd bejárni ezt a pályát. Első hallásra sincs benne semmi szexi, se ingyen specialty kávé, se világmegváltó blabla, se a nevetséges ígéret, hogy tíz év múlva milliárdos leszel. Pedig jó lenne, ha tudnának róla, csak azoknak sikerülhet, akik elég hosszan és kitartóan készülnek rá.
Itthon mintegy másfél ezer olyan hazai tulajdonú magáncég van, amelyik évente legalább félmillió euró készpénzt (free cash flow) termel. Ez minimum három–ötmillió euró vállalati értéknek felel meg. A legtöbb vállalkozásnak legalább tíz, de inkább húsz–harminc évbe telik, amíg ezt a szintet eléri. Tehát annak, aki a nulláról indul, munkával töltött éveinek nagy része arra megy rá, hogy eljusson ide. Ezen a vállalati szinten már valószínűleg van fenntartható üzleti modell, és van valamifajta, a vállalkozón túlmutató szervezeti kompetencia is. Egy ilyen cégben a rákövetkező húsz évben a megfelelő tulajdonosi és menedzsmenttudással teljesen reális lehet a készpénztermelő képesség öt–tízszerezése, ami minimum húszmillió eurós vállalati értéknek felel meg.
Professor Skran, a Lawrence University politológiaprofesszora állt a gangon a szerkesztőség előtt tavaly ősszel, és visszafordult, mint Columbo. „Elhívlak az egyetemre előadni” – mondta. Kedves gesztus, de mire hazamegy, úgyis elfelejti, gondoltam. Nem így lett.Április 11-én már ott álltam az egyetem nagyelőadójában, és figyeltem, ahogy jönnek a diákok, a kisváros érdeklődő tagjai és az egyetem tanárai. Köztük a bátyám is, ő is […]
Professor Skran, a Lawrence University politológiaprofesszora állt a gangon a szerkesztőség előtt tavaly ősszel, és visszafordult, mint Columbo. „Elhívlak az egyetemre előadni” – mondta. Kedves gesztus, de mire hazamegy, úgyis elfelejti, gondoltam. Nem így lett. Április 11-én már ott álltam az egyetem nagyelőadójában, és figyeltem, ahogy jönnek a diákok, a kisváros érdeklődő tagjai és az egyetem tanárai. Köztük a bátyám is, ő is ezen az egyetemen tanít, ez az ismeretség alapja. A téma lehetett volna az is, hogyan lehet egy egyre szűkülő printpiacon sikeresen kiadni egy magazint, de persze ennél sokkal kevésbé vidám téma érdekelte őket. A kis, de jegyzett private liberal arts college-ba is elért már Orbán Viktor híre, és az foglalkoztatta az egyetemi polgárokat, mi történik Magyarországon. Nehéz feladat. Egyrészről könnyen összefoglalható, hogyan stabilizálta a hatalmát Orbán és csapata, milyen praktikák, trükkök, egyszeri lehetőségek és nem mellékesen történelmi háttér vezettek oda, hogy már nem látszik, hogyan lehetne leváltani őket. Másfelől olyan jó lenne úgy elhagyni az előadótermet, hogy nem gondolja azt a hallgatóság, hogy börtönben élek. Azzal kezdtem, hogy megmutattam, milyen a kilátás a Margit hídról, ahol minden reggel a szerkesztőségbe villamosozom. Hadd irigykedjenek. Próbáltam olyan létező párhuzamokra is rámutatni, mint a floridai kormányzó „Don’t Say Gay” törvénye, amit a helyiek elmondása szerint is a magyar törvény inspirált a szexualitás iskolai megjelenítésével kapcsolatban. Vagy jeleztem, hogy milyen ügyesen átvette a Fidesz az amerikai gerrymandering lélegzetelállítóan cinikus gyakorlatát a választókerületek átrajzolására. Amikor egy nyugdíjas közgazdaságtan-professzor csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy ezt az előadást nyilvánvalóan nem lehetett volna Budapesten megtartani, gyorsan korrigáltam. Az egyensúlyozás talán sikerült. Az előadásról szóló cikk végén az olvasható: nem minden fekete és fehér, ha közelebb megyünk, vannak szürke árnyalatok is. A siker ellenére a keserű szájíz azért bennem maradt. Kár, hogy tíz év Forbes Magyarország után nem egy fehérebb állapotról számolhatok be. Valami hasonlóról beszél a Legyél jobb! melléklet belső címlapsztorijában Pistyur Veronika is, aki a Bridge Budapesttel hasonló célokért küzd, mint mi. És már látom, hogy ő is hozzám hasonló lelkesedéssel fogja olvasni a címlapsztorinkat Diller Kevinről és a hozzá kapcsolódó 30 sikeres magyar 30 alatt listánkat. A lista üzleti része nehezebben szokott megtelni, mint most. Az elmúlt időszakban a 1990-es években született generáció, a millennials több tagja is már a gimnáziumban vállalkozni kezdett, és mára méretes üzletet épített fel. Ez már az az időszak, amikor a Bridge is működött, és minket is lehetett olvasni. Talán némi hatásunk nekünk is volt Veráékkal. Ez már csak azért is felmerült bennem, mert a frissen indult Forbes Business Club egyik tagja bemutatkozásában elmondta: nála a Forbes olyan, mintha egy vezetőségi kolléga lenne. Minden szám inspiráció a növekedéshez.
Zuhanó részvényárak, megsebesült unikornisok és emelkedő kamatok miatt sanyarú év áll a világ leggazdagabbjai mögött. Az amerikai Forbes összesen 2640 olyan dollármilliárdost számolt össze a Földön, akinek tíz számjegyű vagyona van, egy évvel korábban 2668-an voltak. A listán szereplők összes vagyona is csökkent: a 2022 márciusi 12,7 billió dollárról 12,2 billióra. A tavalyi leggazdagabb Elon Musk magát lőtte lábon, amikor októberben 44 milliárd dollárért megvette a Twittert, ezt a balul elsült kalandot a Tesla-részvények árfolyamesése is tetézte. Musk vagyona ma nagyjából 180 milliárd dollár, egy évvel ezelőtt még 219 milliárdot ért. Ez a csökkenés ágyazott meg Bernard Arnault előretörésének, így most a luxusiparból meggazdagodott francia üzletember a világ leggazdagabbja 211 milliárd dollárra becsült vagyonával.
Az alvás elvesztegetett időnek tűnhet, ha a produktivitásunk határozza meg, mennyit érünk. Egyre többen az alvástól veszik el a szórakozásra szánt időt, így állva bosszút azért, hogy napközben a kötelezettségeik miatt nem volt erre idejük.
A Kürt-dosszié – a világhír titka, avagy vezess a szíveddel című vadonatúj könyve bemutatóján azt mondta, kapott most száz „pihe-puhát”, mert ennyien eljöttek meghallgatni. Ez a kifejezés is Kürti-szabadalom?Egy kollégámtól loptam, nekem a flow élmény egységét jelenti. Már a könyvírás közben is jól éreztem magam, hogy felidézhetek ennyi történetet. Azt szoktam mondani, hogy önkielégítés volt vele a célom. Az adatmentésben világhírűvé […]
Fahidi Éva tizenkilenc éves volt, amikor családjával haláltáborba hurcolták, majd szüleit és kishúgát gázkamrába vitték. Bár ő megmenekült, ötvenkilenc év kellett, hogy elhatározza, visszamegy Auschwitzba, és szembenéz a múltjával. Éva mára a holokausztemlékezet egyik legfontosabb alakja lett, két könyvet is írt, életéről film és táncelőadás készült.