Már egy éve, hogy a magyar Seon megkapta történelmi jelentőségű, 94 millió dolláros befektetését. Első kézből hallhattunk izgalmas háttérinfókat az online csalásmegelőzésben utazó startuptól az áprilisi magazint bemutató eseményünkön, a Kilövésen.
1. „Nagyon szerencsések voltunk, hogy még a piaci belassulás előtt tudtuk lezárni a befektetési kört, olyan ponton, ahol sokkal magasabb szorzóval kaphattunk cégértékelést.”
2. Nem azt az ajánlatot fogadták el, ami a legmagasabb cégértékelést adta. Inkább rendes szilícium-völgyi befektetőt akartak, így állapodtak meg végül a kört vezető, amerikai Institutional Venture Partnersszel.
3. Napi szinten érdeklődnek náluk új befektetők, ezeket most mind visszautasítják. „Bele kell nőnünk a mostani cégértékelési szintbe. A következő két–három évben építő módban fejjel előre!”
A Michelin-csillagos éttermet rejtő hotel (lásd előző oldalak) még szép kilátást ígér, João Oliveira szerényen már csak kilátást. De ennél sokat többet ad.
A portugál séf személyiségét is tükrözi ez a szerénység. Nem beszél sokat, csak ismerteti a legfontosabb tudnivalókat, a meggyőzést inkább a tányérokra hagyja, ott már sokkal barokkosabban fogalmaz. A hotel teraszán levő bisztróban akár napközben is el lehet fogyasztani a régió legkiválóbb, elsősorban tengeri alapanyagaira építő egyszerű ételeit, friss osztrigától ibolya garnélán és tigrisrákon át egészben sült nagy rombuszhalig. (De a desszertek is nagyon javallhatók, például a séf tiramisuja.)
Este ezek közül többen is visszatérnek, de alaposan felpimpelve, sokkal bonyolultabb ízharmóniákkal és tálalásban. Na, meg azért van néhány sztárvendég is a meglepetésmenüben, ők nappali fellépést nem szívesen vállalnak: tengeri sün, friss tonhal, kaviár, komoly rákok, fantasztikus szardella és ördöghal. És bármi más is felbukkanhat, naponta változik az ételsor az éppen aktuális kínálatnak megfelelően.
João Oliveira (a jobb alsó képen) halbeszerzője a közeli Sagres halárverésén naponta vadássza le a séffel egyeztetve a legjobb minőségű, legfrissebb alapanyagokat, ezek aztán este már a tányérra is kerülnek. A halaukciót mindenképp érdemes meglátogatni. A halászok sorban futnak be a kikötőbe az áruval, majd az előzetes megtekintés után egy kis csarnokban zajlik a licit. Teljes csendben nyomkodják a kereskedők a gombokat, persze közben azért egymásra sandítgatnak – sohasem tudhatják, mire ácsingózik a konkurencia, illetve melyik halászcsónak fut még be az utolsó pillanatban valami különleges fogással. És sokkal nyugodtabban látnak neki a versengésnek, ha nincs jelen spanyol kolléga, aki – a gazdagabb felvevő piac miatt – gyakran alaposan felhajtja az árakat.
A reggeli halászaton múlik tehát az esti menü nagy része. Tenyésztett halakkal nem szívesen foglalkoznak, és a fagyasztó sem jut itt szerephez. Az van, amit pár órával korábban az óceánból kifogtak. Innen már „csak” annyi a séf feladata, hogy a tenger legkülönbözőbb gyümölcseit értő kézzel és kellő kreativitással fine dining fogásokká alakítsa, ez pedig tapasztalataim szerint neki csuklógyakorlat. Kiváló, kiegyensúlyozott, izgalmas, helyi alapanyagokra és extrém frissességre támaszkodó menü, természetesen fantasztikus helyi borpárosítás is dukál hozzá.
„A vagyon csak azért fontos, hogy elég jövedelmet termeljen, mértéke önmagában nem számít.” Erős mondat, ami jól jellemzi Kulcsár Tibor szókimondását. A siker persze érdekli és motiválja, a Kulcs-Soft mint brand és sikeres cég kifejezetten fontos a számára. „Meztelenül jöttünk és megyünk, nem tudjuk a vagyont magunkkal vinni, csak a sikeres cégünk dicsőségét” – mondja. […]
Miközben a világ vezető fuvarmegosztó cége dollármilliárdokat költött a világuralom megszerzésére, Markus Villig éppen az ellenkezőjén buzgólkodott a Bolttal. Szűkös költségvetéssel gazdálkodva Afrika és Európa elhanyagolt piacain 8,4 milliárd dolláros vállalatot és hétszázmillió dolláros vagyont hozott össze – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Egy gitározó srácot látok. Nem lehet több huszonöt évesnél. Haja kicsit csapzott, ruhája rendezett, vidáman pengeti a húrokat, előtte fehér papírpohár a Nyugati pályaudvar aluljárójának koszos, ragadós kövén. A vacsorára szánt kiflik az egyik kezemben, a másikban a telefonom, próbálom vele megvenni gyorsan a vonatjegyet, amikor megüti a fülemet egy mondat. „Látod, még mindig itt zenél a bácsi, pedig dolgozhatna is.” A mondat végén […]
A legfrissebb és legszerethetőbb Forbes-lista, ahol nem kizárólag az üzleti teljesítmény számít, hanem a szereplők karaktere, tehetsége, szemléletmódja és egyedisége. a harminc fiatal között épp annyira helye van az asztrofizikusnak és a kardcsapatnak, mint az Arénát megtöltő popsztárnak. és a kedvünkért beugrottak egy fotóautomatába is.
