A Michelin-csillagos éttermet rejtő hotel (lásd előző oldalak) még szép kilátást ígér, João Oliveira szerényen már csak kilátást. De ennél sokat többet ad.
A portugál séf személyiségét is tükrözi ez a szerénység. Nem beszél sokat, csak ismerteti a legfontosabb tudnivalókat, a meggyőzést inkább a tányérokra hagyja, ott már sokkal barokkosabban fogalmaz. A hotel teraszán levő bisztróban akár napközben is el lehet fogyasztani a régió legkiválóbb, elsősorban tengeri alapanyagaira építő egyszerű ételeit, friss osztrigától ibolya garnélán és tigrisrákon át egészben sült nagy rombuszhalig. (De a desszertek is nagyon javallhatók, például a séf tiramisuja.)
Este ezek közül többen is visszatérnek, de alaposan felpimpelve, sokkal bonyolultabb ízharmóniákkal és tálalásban. Na, meg azért van néhány sztárvendég is a meglepetésmenüben, ők nappali fellépést nem szívesen vállalnak: tengeri sün, friss tonhal, kaviár, komoly rákok, fantasztikus szardella és ördöghal. És bármi más is felbukkanhat, naponta változik az ételsor az éppen aktuális kínálatnak megfelelően.
João Oliveira (a jobb alsó képen) halbeszerzője a közeli Sagres halárverésén naponta vadássza le a séffel egyeztetve a legjobb minőségű, legfrissebb alapanyagokat, ezek aztán este már a tányérra is kerülnek. A halaukciót mindenképp érdemes meglátogatni. A halászok sorban futnak be a kikötőbe az áruval, majd az előzetes megtekintés után egy kis csarnokban zajlik a licit. Teljes csendben nyomkodják a kereskedők a gombokat, persze közben azért egymásra sandítgatnak – sohasem tudhatják, mire ácsingózik a konkurencia, illetve melyik halászcsónak fut még be az utolsó pillanatban valami különleges fogással. És sokkal nyugodtabban látnak neki a versengésnek, ha nincs jelen spanyol kolléga, aki – a gazdagabb felvevő piac miatt – gyakran alaposan felhajtja az árakat.
Írta: Orbán Krisztián Az üzleti élet iránt érdeklődő magyar fiatalok előtt álló legnagyszerűbb karrierlehetőségről a döntő többség még csak nem is hallott. Ez részben érthető is, még a legjobb esetben is csak néhány százuk tudja majd bejárni ezt a pályát. Első hallásra sincs benne semmi szexi, se ingyen specialty kávé, se világmegváltó blabla, se a nevetséges ígéret, hogy tíz […]
Írta: Orbán Krisztián
Az üzleti élet iránt érdeklődő magyar fiatalok előtt álló legnagyszerűbb karrierlehetőségről a döntő többség még csak nem is hallott. Ez részben érthető is, még a legjobb esetben is csak néhány százuk tudja majd bejárni ezt a pályát. Első hallásra sincs benne semmi szexi, se ingyen specialty kávé, se világmegváltó blabla, se a nevetséges ígéret, hogy tíz év múlva milliárdos leszel. Pedig jó lenne, ha tudnának róla, csak azoknak sikerülhet, akik elég hosszan és kitartóan készülnek rá.
Itthon mintegy másfél ezer olyan hazai tulajdonú magáncég van, amelyik évente legalább félmillió euró készpénzt (free cash flow) termel. Ez minimum három–ötmillió euró vállalati értéknek felel meg. A legtöbb vállalkozásnak legalább tíz, de inkább húsz–harminc évbe telik, amíg ezt a szintet eléri. Tehát annak, aki a nulláról indul, munkával töltött éveinek nagy része arra megy rá, hogy eljusson ide. Ezen a vállalati szinten már valószínűleg van fenntartható üzleti modell, és van valamifajta, a vállalkozón túlmutató szervezeti kompetencia is. Egy ilyen cégben a rákövetkező húsz évben a megfelelő tulajdonosi és menedzsmenttudással teljesen reális lehet a készpénztermelő képesség öt–tízszerezése, ami minimum húszmillió eurós vállalati értéknek felel meg.
A húszas éveikben járó magyar fiatalok közül több százan reálisan ambicionálhatják, hogy a következő két évtizedben ilyen vállalatot vásároljanak, majd az azt követő húsz évben kiaknázzák a bennük rejlő potenciált. Ez egyszerre jelenthet szabadságot, értelmes munkát és anyagi függetlenséget. Szabadságot, mert a saját vállalatát építő ember minden fontos kérdésben maga dönt, a kapitalista hierarchiában nincs felette senki. Értelmes munkát, mert a feladata az építkezésről szól, arról, hogy a környezetében emberek tucatjainak, esetleg százainak boldogulását biztosítsa, és a szélesebb közösség sorsát alakítsa. És természetesen anyagi függetlenséget, mert húszmillió eurós vagyonnal a maga ura lehet bárki.
Ez a vállalatvásárlási ambíció azért lehet reális, mert közeledik az az időszak, amikor a 90-es években induló vállalkozók tömegesen teszik le a lantot. Bár elméletileg mindenki a családjában tartaná az egy élet munkájával felépített vállalatot, az ezzel foglalkozó felmérések szerint ez csak az esetek körülbelül húsz százalékában sikerül. A többiek vagy eladják, vagy bezárják a boltot.
Ezeket a cégeket – főleg a kisebbeket – azonban nagyon nehéz eladni. Rendszerint ugyanis minden az alapító-tulajdonos körül forog. Bár van egyfajta menedzsment, de az csak a mindent tudó és kontrolláló vállalkozóval együtt működőképes. Ilyen céget csak olyasvalaki vehet meg, aki vállalja, hogy átveszi az előző tulaj szerepét. Azaz heti öt-hat napban, napi tizenkét órában foglalkozik az ügyekkel. Mindezt ráadásul helyben, az eredeti lakóhelyétől távol kell tennie. Ergo a vevők nem fognak tolongani, ami azt jelenti, hogy tisztességes áron meg lehet majd vásárolni az adott vállalatot.
No, de hogyan lesz húsz éven belül annyi pénze bárkinek is, hogy egy ilyen történetet elkezdhessen, ha most még a lakásvásárlás is távoli remény csupán? A kulcsszó a hitel – a szó klasszikus értelmében. Csak akkor lesz elég tőke, ha addig sikerült „hitel”-ességet szerezni. Hitelességet olyan emberek előtt, akik az indulótőkét adhatják, valamint a bankárok előtt, akik pedig a bankhitelt. Ha ezt összekeverjük az LBO (leveraged buyout) már közel hetven éve ismert technikájával (amikor a cégvásárlásra felvett hitel fedezete pont az a cég, amelyiket a hitel segítségével megvásárolnak), meg is van a tranzakció.
Ilyen hitelességet építeni persze hosszú, gyötrelmes folyamat. Valamihez nagyon kell érteni, legyen az értékesítés, termelésmenedzsment vagy éppen mérnöki szaktudás. Emellett ismerni kell a cégvásárlások univerzális nyelvét, a vállalati pénzügyeket. Ezt a tudást konkrét tapasztalatokkal és üzleti sikerekkel kell tudni demonstrálni. Végül szükség van a szaktudáson túlmutató bizalomra, amihez személyes kapcsolódási képesség és mindenekelőtt tisztesség kell.
Aki belevágna, annak nemcsak tudatosnak, hanem kitartónak is kell lennie. Ezen a pályán lassabb a kifizetés, sokszor kell a magasabb fizetés ellenében a tanulási lehetőséget választani, miközben az ország rengeteg okot ad majd, hogy elbizonytalanodjon a választott célban. Végső soron azonban nem ismerek olyan üzleti karrierutat Magyarországon, ami akár csak megközelítően ilyen vonzó lenne egy függetlenségre, értelmes munkára és szabadságra vágyó fiatalnak.
A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa. Előző két kéretlen karriertanácsát keresd itt: Forbes, 2022/9 és 2023/1.
A 2022–23-as Forgó tagjai Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián voltak. Egy év után lecserélődik a négyfős véleménycsapat, júniusban jön is a második etap első tagja.
Az alvás elvesztegetett időnek tűnhet, ha a produktivitásunk határozza meg, mennyit érünk. Egyre többen az alvástól veszik el a szórakozásra szánt időt, így állva bosszút azért, hogy napközben a kötelezettségeik miatt nem volt erre idejük.
Kolozsvár belvárosa pezseg. Nincs róla statisztikám, de szinte biztos vagyok benne, hogy az egy főre jutó specialty kávézók száma jóval nagyobb itt, mint Budapesten. Rossz kávéba tuti nem fogsz belefutni, de nem csak emiatt érdemes kolozsvárra látogatni. Kocsmák, könyvek, dizájn – mutatjuk a belváros legérdekesebb helyeit.
Diller Kevin tizenöt évesen, a nagymama ágyneműtartójából indította a Mobilfoxot, ma már tizenegy országban dobálják törhetetlen telefontokjaikat. Grandiózus marketinggel, pimasz ötletekkel és jórészt huszonévesekből álló vezetőséggel nőttek ötmilliárdos céggé. Na, meg a Tiktokkal.
Fahidi Éva tizenkilenc éves volt, amikor családjával haláltáborba hurcolták, majd szüleit és kishúgát gázkamrába vitték. Bár ő megmenekült, ötvenkilenc év kellett, hogy elhatározza, visszamegy Auschwitzba, és szembenéz a múltjával. Éva mára a holokausztemlékezet egyik legfontosabb alakja lett, két könyvet is írt, életéről film és táncelőadás készült.