A Michelin-csillagos éttermet rejtő hotel (lásd előző oldalak) még szép kilátást ígér, João Oliveira szerényen már csak kilátást. De ennél sokat többet ad.
A portugál séf személyiségét is tükrözi ez a szerénység. Nem beszél sokat, csak ismerteti a legfontosabb tudnivalókat, a meggyőzést inkább a tányérokra hagyja, ott már sokkal barokkosabban fogalmaz. A hotel teraszán levő bisztróban akár napközben is el lehet fogyasztani a régió legkiválóbb, elsősorban tengeri alapanyagaira építő egyszerű ételeit, friss osztrigától ibolya garnélán és tigrisrákon át egészben sült nagy rombuszhalig. (De a desszertek is nagyon javallhatók, például a séf tiramisuja.)
Este ezek közül többen is visszatérnek, de alaposan felpimpelve, sokkal bonyolultabb ízharmóniákkal és tálalásban. Na, meg azért van néhány sztárvendég is a meglepetésmenüben, ők nappali fellépést nem szívesen vállalnak: tengeri sün, friss tonhal, kaviár, komoly rákok, fantasztikus szardella és ördöghal. És bármi más is felbukkanhat, naponta változik az ételsor az éppen aktuális kínálatnak megfelelően.
João Oliveira (a jobb alsó képen) halbeszerzője a közeli Sagres halárverésén naponta vadássza le a séffel egyeztetve a legjobb minőségű, legfrissebb alapanyagokat, ezek aztán este már a tányérra is kerülnek. A halaukciót mindenképp érdemes meglátogatni. A halászok sorban futnak be a kikötőbe az áruval, majd az előzetes megtekintés után egy kis csarnokban zajlik a licit. Teljes csendben nyomkodják a kereskedők a gombokat, persze közben azért egymásra sandítgatnak – sohasem tudhatják, mire ácsingózik a konkurencia, illetve melyik halászcsónak fut még be az utolsó pillanatban valami különleges fogással. És sokkal nyugodtabban látnak neki a versengésnek, ha nincs jelen spanyol kolléga, aki – a gazdagabb felvevő piac miatt – gyakran alaposan felhajtja az árakat.
Miközben a világ vezető fuvarmegosztó cége dollármilliárdokat költött a világuralom megszerzésére, Markus Villig éppen az ellenkezőjén buzgólkodott a Bolttal. Szűkös költségvetéssel gazdálkodva Afrika és Európa elhanyagolt piacain 8,4 milliárd dolláros vállalatot és hétszázmillió dolláros vagyont hozott össze – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Iain Martin // Fordította: Zsadon Béla
Markus Villiggel egy pisztoly értette meg, hogy ez az üzlet nem fog összejönni. 2015 volt, a Bolt – születési nevén Taxify – akkor huszonegy éves alapítója Szerbiában próbált rávenni egy belgrádi taxismaffia-főnököt, hogy az ő digitális diszpécserrendszerével irányítsa sofőrjeit. A főnök asztalán „felejtett” revolver üzenetét nem lehetett félreérteni: ezek itt faragatlan, brutális üzletmenetekhez szokott kuncsaftok. Már két éve volt, hogy Villig és Martin bátyja megalapították a Boltot, de most hirtelen rájött: nem akarja, hogy ezekhez bármi köze legyen. „Ezek a népek nem voltak igazán barátságos tárgyalópartnerek” – idézte fel az amerikai Forbesnak.
Villig elhatározta, hogy megpróbál a tradicionális taxitársaságok helyett közvetlenül a sofőrökkel és az utasokkal együttműködni. Ezzel a mindössze kétmillió dollár tőkével rendelkező észtországi startup közvetlen versenyben találta magát az Uberrel – és az a konkurens az előző évben 1,2 milliárd dollárt tudott bevonni tizenhétmilliárd dolláros cégértékelés mellett. Rémisztő helyzet, de azért annyira nem, mint a pisztoly rossz végén lenni.
Tekintve, hogy Villig az Uber tőkeerejének tízezred részével (0,01 százalékával) bírt, nyilván egészen más forgatókönyvre volt szüksége. Mindenekelőtt fukar kézzel kellett bánnia a kiadásokkal. És ahelyett, hogy a fejlett piacokon rontott volna neki az Ubernek, a Bolt olyan országokkal, például Lengyelországgal próbálkozott, ahol eleinte alig vagy egyáltalán nem volt verseny.
Kemény menet volt. 2015-től 2019-ig Villig 730 ezer dollárról 142 millió dollárra küzdötte föl a Bolt bevételeit úgy, hogy közben nullszaldó körül tartotta a céget, hiszen komolyabb veszteségekről szó sem lehetett. Az Uber ugyanakkor 2019-es tőzsdére viteléig 19,8 milliárd dollárt égetett el – majdnem 6,3 milliót naponta. Villig garasoskodása kifizetődőnek bizonyult. A Boltnak most negyvenöt országban hárommillió sofőrje van, 2021-es bevétele 570 millió dollár volt. Legutóbbi tőkebevonási körénél, 2022 januárjában, 8,4 milliárd dollárra értékelték a céget. A huszonkilenc éves Villig tizenhét százalékos pakettjének értékét az amerikai Forbes hétszázmillió dollárra becsüli.
A Markusnál tizenöt évvel idősebb Martin – az észt startupvilág veteránja – időnként kénytelen volt a megtakarításaiból fizetni munkatársait, a Bolt viszont többnyire ügyes húzásokkal operált, például csillogó kampányok helyett a Facebookon toboroztak sofőröket, észt programozókat vettek fel a kaliforniai fizetések töredékéért, és az észt fővárosban, Tallinnban, egy olcsó lakásban volt az irodájuk. Így a vállalat fenn tudta tartani magát a viteldíjbevételek tizenöt százalékából. „A befektetők felismerőképessége még mindig csak azt érzékelte, hogy ezen a piacon a nyertes mindent visz” – mondja Markus Villig.
Otthoni támogatói ugyan arra ösztönözték, hogy a többi európai startuphoz hasonlóan próbáljon meg betörni az amerikai piacra, de Villig Dél-Afrikában indult be, és Skype-on toborzott hozzá helyi munkaerőt. (Az úttörő Skype cég is észtországi tech unikornis.) Mivel a dél-afrikai sofőrök és utasok nagy részének nincs bankkártyája, sőt bankszámlája se, Villig megoldotta az egyszerű készpénzes fizetést. Ma a Bolt bevételeinek harmada jön afrikai országokból, többek között Dél-Afrikából, Nigériából és Ghánából.
A takarékos üzemmenet évei után végül 2021 augusztusa és 2022 januárja között 1,4 milliárd dollárt fektetett két körben a cégbe előbb a Didi nevű kínai taxis óriás és a Mercedes-Benz, aztán a Sequoia Capital és a Fidelity. Ezzel Villignek lett pénze – és hatásköre – a Bolt felpörgetésére, de el kell kerülnie azokat a csapdákat, amikbe az Uber beleesett. 2021-ben 622 millió dollárnyi veszteséget produkált, aminek fele a járvány idején felvett hitel visszafizetésének tudható be, de sokba kerültek az utasoknak és a sofőröknek adott jelentős kedvezmények is. Villignek továbbá rengeteg idejébe és pénzébe került egy „szuperalkalmazás” most is zajló fejlesztése, a Bolt robogó- és kocsikölcsönzéseket, továbbá élelmiszer-házhozszállítási szolgáltatásokat kezelne vele.
A Ryanair középső ülésén Számok még nincsenek, de a Bolt azt állítja, hogy 2022-ben a veszteségek csökkentek, Villig pedig azt, hogy év végére megint hozza a nullszaldót. „Egy ötéves befektetési időszak végén járunk – mondja –, sokat költöttünk városi rendszereink kiépítésére, de ezután ezekre már nem kell költeni.”
Egy buktatót biztosan elkerült: az amerikai befektetőkre annyira jellemző pénzszórást. Míg más kockázati tőkések csak próbálják lebeszélni startupjaikat a magánrepülőkkel utazgatásról, a Bolt befektetői Villig mértékletességével kérkednek. Az alkalmazottak például nem kapnak hitelkártyát, telefont vagy más javadalmakat. 2019-ig Villig még a hotelszámlákon is úgy spórolt, hogy sosem vett ki magának külön szobát.
Egyik korai befektetője nemrég kiszúrta a fapados Ryanair egyik járatán, hogy a legalább 190 centis Villig egy középső ülésen szorong, vagyis nem fizetett tizennégy dollárt a nagyobb lábhelyért egy vészkijárati ülésen. „Az első pillanattól borzasztóan takarékosak voltunk, mert nem volt egy vasunk se – mondja Villig. – A Boltnál most négyezren vannak, és mindenki mindennap meggondolja, mire költ, és ez a legnagyobb előnyünk.”
Miközben az utóbbi hónapokban sok tech óriás elbocsátásokra kényszerült, Villig azt állítja, hogy nem tervez létszámcsökkentést. A járvány alatt az önként vállalt fizetéscsökkentés és a kormánytámogatások együttese a bevételek nyolcvanszázaléknyi bezuhanása ellenére megóvta a Bolt alkalmazottait a legrosszabbtól. „Az újraindulásnál – így Villig – az egész csapat a helyén volt.”
Az Uber könyörtelen taktikája, az önkormányzatok pimasz semmibevétele fellazította a terepet Villig finomabb módszerei előtt. De most már a Bolt is van akkora, hogy beleütközzön az Ubert is feltartó akadályokba: béremelések és az alkalmazotti státusz követelése a sofőröknél, biztonsági aggodalmak. Villiget Észtországban, az aprócska ország egyik legnagyobb foglalkoztatója lévén, szívesen látják, de néhány nagyobb ország szigorúbb szabályozási környezetében azért vannak nehézségei.
Villig szerint sem neki, sem a Boltnak nem kell irányt váltania. „Meglehetősen sok megkeresést kapunk – mondja –, de ha eladom a céget, elmegyek két hét szabadságra, aztán hazarepülök a Ryanairrel, és elindítom a következő vállalkozásomat. Van még pár évtizedem megcsinálni ezt-azt.”
Nem minden startupnak kell a legnehezebb piacon elbuknia, ha a könnyebb piacokon sikereket érhet el. Fontos tanulság!
„A vagyon csak azért fontos, hogy elég jövedelmet termeljen, mértéke önmagában nem számít.” Erős mondat, ami jól jellemzi Kulcsár Tibor szókimondását. A siker persze érdekli és motiválja, a Kulcs-Soft mint brand és sikeres cég kifejezetten fontos a számára. „Meztelenül jöttünk és megyünk, nem tudjuk a vagyont magunkkal vinni, csak a sikeres cégünk dicsőségét” – mondja. […]
Az első, gőzzel hajtott járművek feltalálásakor valószínűleg kevesen gondolták, hogy népszerűségét egyszer majd megtöri a robbanómotor térhódítása. 135 év elteltével azonban ismét átalakulni látszik az autózás jövője: rohamosan nő az elektromos járművek népszerűsége. A Schneider Electric szakértői azt is megvizsgálták, hogy az elektromos autózás hazai berobbanásához mi az az utolsó lépcsőfok, amit mindenképpen biztosítani kell. […]
Hogy ne csak baráti beszélgetéseken akarj vele villogni, hanem kicsit nyerj is vele, megnéztük, mit tudnak a hazai bankok prémium bankszámlacsomagjai. Szempontok bankválasztáshoz vagy akár bankváltáshoz.
Idén is elkészítettük a Cloud 50-et: ötven izgalmas, inspiráló és figyelemreméltó magyar történetet hozunk a felhőből. A teljes összeállítás a Forbes.hu-n, itt és most hét nagy dobás.