A Michelin-csillagos éttermet rejtő hotel (lásd előző oldalak) még szép kilátást ígér, João Oliveira szerényen már csak kilátást. De ennél sokat többet ad.
A portugál séf személyiségét is tükrözi ez a szerénység. Nem beszél sokat, csak ismerteti a legfontosabb tudnivalókat, a meggyőzést inkább a tányérokra hagyja, ott már sokkal barokkosabban fogalmaz. A hotel teraszán levő bisztróban akár napközben is el lehet fogyasztani a régió legkiválóbb, elsősorban tengeri alapanyagaira építő egyszerű ételeit, friss osztrigától ibolya garnélán és tigrisrákon át egészben sült nagy rombuszhalig. (De a desszertek is nagyon javallhatók, például a séf tiramisuja.)
Este ezek közül többen is visszatérnek, de alaposan felpimpelve, sokkal bonyolultabb ízharmóniákkal és tálalásban. Na, meg azért van néhány sztárvendég is a meglepetésmenüben, ők nappali fellépést nem szívesen vállalnak: tengeri sün, friss tonhal, kaviár, komoly rákok, fantasztikus szardella és ördöghal. És bármi más is felbukkanhat, naponta változik az ételsor az éppen aktuális kínálatnak megfelelően.
João Oliveira (a jobb alsó képen) halbeszerzője a közeli Sagres halárverésén naponta vadássza le a séffel egyeztetve a legjobb minőségű, legfrissebb alapanyagokat, ezek aztán este már a tányérra is kerülnek. A halaukciót mindenképp érdemes meglátogatni. A halászok sorban futnak be a kikötőbe az áruval, majd az előzetes megtekintés után egy kis csarnokban zajlik a licit. Teljes csendben nyomkodják a kereskedők a gombokat, persze közben azért egymásra sandítgatnak – sohasem tudhatják, mire ácsingózik a konkurencia, illetve melyik halászcsónak fut még be az utolsó pillanatban valami különleges fogással. És sokkal nyugodtabban látnak neki a versengésnek, ha nincs jelen spanyol kolléga, aki – a gazdagabb felvevő piac miatt – gyakran alaposan felhajtja az árakat.
Tulajdonképpen hálásak lehetünk Gerendai Károly tésztabárjának, a Nudlinak, hogy nem jött be, és átadta a helyét a semmivel sem feszengősebb, de sokkal érdekesebb Costes Izakayának.
Ha már egy üzleti magazinban beszélünk éttermekről, érdemes felidézni Gerendai Károly a műfajban szokatlanul őszinte mondatait arról, mi történt a Nudlival, ami évekig próbált utat találni a pesti belvárosban korzózó turisták szívébe egy burgerbár meg egy padthai-os között.
Mi sem értettük (Forbes, 2021/6), és a célcsoportok sem: a külföldiek nem tésztát akarnak enni nálunk a Nudli néhai ársávjában, hanem gulyást meg pörköltet, a magyarok meg nem akarnak nem otthon enni magyar tésztát, ráadásul az önkiszolgáló koncepcióhoz széles körben teljesen más minőségi asszociációk társulnak, azaz egy menzáé – elemezte a félremenést Gerendai a Magyar Konyha Online-on.
Azt is hozzátette, hogy irányba lehetett volna állítani a kísérletet, de mire újból elmagyarázzák mindenkinek, hogy már a Nudli túloldalát látjuk, több pénz ég el, mintha nyitnak valami újat nulláról. Máris tanultunk valamit a vendéglátóiparról!
Az új út kereséséhez kapóra jött, hogy a Costes-csoportban nemcsak a Kínából repatriált Rácz Jenőnek, de Molnár Márk szakmai vezetőnek is kilométeres tapasztalata van az amúgy is divatos ázsiai ízekkel. A Costes Izakaya a „próbáljunk autentikusak lenni” – „csináljunk valami jót, amiből látszik, hogy jártunk arra” tengelyen az utóbbi végpontra fogad.
A Nudli üzlethelyisége tehát megmaradt, és az amúgy is naptalan utcafronttól hosszan mélyülő terem a koncepció része lett: a fénymennyiség inkább egy báré, mintsem egy étteremé. Az étlapon minden mindennel összeér a fúzióban: burrata és kimcsi, padron paprika és tonhalpehely, mangalicasonka ponzuval, azaz citrusos szósszal, vagjústeakek, grill- és tésztaételek jelzik, hogy eklektikus túrára és leginkább nagyobbacska tapas méretű fogásokra érdemes számítani.
Nem is lepődnek meg, amikor jelezzük, hogy osztozkodni fogunk, mi viszont meglepődünk, amikor Takács Lajos séf korzózik keresztül a vendégtéren: a legendás Olimpia alapítóját fixen legutóbb a Kobutában láttuk, mindkettő erősen szerzői konyha volt, itt viszont öten sürögnek rajta kívül a látványkonyhában.
Az a jó hírünk van, hogy az elképzelés működik, és a séf kézjegye is érződik. Kérünk egy cevichét. Próbáljuk előzetesen megtudni, hogy a minden helyzetben rokonszenves habanerón és a fekete színen kívül miben lesz más, mintha máshol ennénk, amire az a válasz, hogy polipból és rákból van, és nekünk ennyi elég is. Rengeteg benne a hagyma, erről tudunk előzetesen, arra viszont nem számítunk, hogy amikor megkérdezzük, hogy szépia színezte-e feketére a marinádot, az lesz a válasz, hogy némi szén.
Aztán csirkeszárnyakkal teszteljük a grillt, és legyen elég annyi, hogy egyikünk, aki addig csirkeszárnyszkeptikus volt, megtér. Felőlem akár még jobban is oda lehetne kapatni az édeskés, ragadós pácot, a hozzá kínált apró szemcsés matcha só működik, de a pirult, puha hús nélküle is. Ugyanerről a grillről jön egy koreai marhaborda, a húsra sem lehet panasz, meg arra az élményre sem, hogy juzu-kosóval, azaz állagában tormára, színében vaszabira emlékeztető, de fermentált japáncitromhéjból készülő szósszal kenegethetjük.
A tészták között vannak padthai-ok meg egy pincérünk szerint szecsuáni borssal nyelvzsibbasztóvá tett és csuszatésztával készülő bolognai – inkább átugorjuk őket, hogy a rákos-chorizós, maláj sambal szószos csuszával zárhassuk a találkozást. Az pont olyan, mint ahogy hangzik: érdekes és laktat is, de nem minden részletében indokolható, itt egy kicsit sokká válik a világtalálkozó, amit addig mintha az étlap összeállítóinak ízlése tartott volna követhető mederben.
De ez legyen a legnagyobb bajunk: egy óra alatt jól lakunk négyféle érdekes dologgal. A végére az rajzolódik ki, hogy az izatapas nyitófalataiból egyszer még meg kéne nézni a többi tizenötöt is. Akkor, ahogy egy izakajában illik (ezek eredetileg szakébárok, ahol idővel az ételek kerültek túlerőbe, de nem kizárólagos szerepbe), majd iszunk is ezt-azt hozzá az impozáns bárból. Most nem tettünk így, és így egy 2023-ban teljesen okénak számító összeget látunk a számla végén. Észrevételt leginkább arra tennék, hogy ha ennyire a közös kóstolás a logika, azt lehetne néhány plusz tányérral segíteni.
Kiknek és mire: ételközpontú randira barátoknak akár egy máshol folytatódó este elé Mire nem: felvágós üzleti alkalmakra
Costes Izakaya Budapest V., Október 6. utca 8. A teszt időpontja: 2023. április 19. Ezt ettük: Ceviche negro: 4500 Chicken wings: 3500 Korean BBQ beef: 6000 Sambal csusza chorizo & prawns: 7000 Koreai savanyú uborka: 1500 Egy almalé: 800 Szervizdíj: 2913 Összesen: 26 213 forint
Igazi gasztroturistaként kedvenc japán élményeim izakaja éttermekhez kötődtek. Szóval én tuti kipróbálom!
Volt osztálytársak, ha véletlenül találkoznak, szolgáltatói szemlélettel építenek fel az amerikai mintánál rugalmasabb, sokkal inkább igényekre szabott magyar vállalatvezetői közösséget. A Horváth János vezette MVÜK a covid előtt nemzetközi terjeszkedést tervezett, de közben rájöttek, hogy itthon is hatalmas a növekedési potenciál.
Már óvodáskorban fontos az érzelmi intelligencia és az önismeret fejlesztése, és ha játékosan, pozitív élmények révén folyik, a gyermek nyitottabbá válhat, javul az együttműködési készsége, kommunikációja. Az önismeret fejlesztése később, (kis)kamaszkorban támogatja az identitás kialakítását, sőt az iskolai teljesítményt is. Bemutatunk három-három (plusz egy) önismeretet és érzelmi intelligenciát fejlesztő társasjátékot.
Száz százalék fizetés, kilencven százalék munkaidő, száz százalék teljesítmény. Elsőre annak tűnhet, de nem csak leányálom a négynapos munkahét. Annyi biztos, hogy a hosszú hétvégékért cserébe fókuszáltabban, feszítettebben kell dolgozni, és mindenképpen ki kell zökkenni a megszokott kerékvágásból. Itthon a Magyar Telekom és a Libri-Bookline tesztelte, utóbbi júniustól át is áll a rövidebb hétre.
A Kürt-dosszié – a világhír titka, avagy vezess a szíveddel című vadonatúj könyve bemutatóján azt mondta, kapott most száz „pihe-puhát”, mert ennyien eljöttek meghallgatni. Ez a kifejezés is Kürti-szabadalom?Egy kollégámtól loptam, nekem a flow élmény egységét jelenti. Már a könyvírás közben is jól éreztem magam, hogy felidézhetek ennyi történetet. Azt szoktam mondani, hogy önkielégítés volt vele a célom. Az adatmentésben világhírűvé […]
