Tíz-tizenkét éve már sztárok voltak, most újra támadnak a tőke- és hozamvédett alapok. Van esélyük akkor, amikor az inflációkövető állampapír idén tizenhat, jövőre akár húsz százalékot is fialhat?
Az utolsó igazi nagy válság slágertermékei voltak a garantált vagy tőkevédett alapok, 2010–12 táján fű-fa-virág ezeket kereste, az alapkezelők nem győzték kihozni az újabb és újabb termékeket, és könnyedén rongyosra keresték magukat velük. De ilyen konstrukciókat csak addig lehet összeeszkábálni, amíg értékelhető szintű kockázatmentes hozam érhető el a világban, ezért aztán az utólag nagyrészt tőkepiaci Kánaánnak bizonyuló előző évtized közepén lényegében eltűntek a piacról a tőkevédett alapok. Most újra jönnek, kopogtatnak, a gigainfláció és -kamatszint időszakában diadalmas visszatérésre készülnek. Kérdés, bedőljön-e nekik újra a mezei kisbefektető?
Van-e vonzóbb marketingszöveg, mint hogy a „pénzed nemcsak biztonságban van, bukni egy fityinget se lehet, de garantált kamatot is kapsz, amiből ráadásként kiemelkedő hozam nőhet ki”? Valóban ezt ígérik a tőkevédelem mellett garantált kamatot is kínáló konstrukciók, nincs itt semmi csalás, se ámítás, de azért mondanánk egy jobb szlogent. „Nincs benne nagy hozzáadott érték, minek fizess érte, ha magad is meg tudod csinálni?”
Befektetési alapba leginkább három okból teszi a pénzét a tudatos kisbefektető: ott van rögtön a kényelmi faktor; aztán a profi portfóliómenedzserek tudása adhat komoly hozzáadott értéket; és az is igaz, hogy olyan termékeket, piacokat és struktúrákat is begyűjthet befektetési jegyeket vásárolva a kisbefektető, amit amúgy maga nem tudna elérni vagy megfizetni. Ezek az indokok a tőkevédett alapoknál tizenkét éve még csak-csak megálltak, ma viszont már egyre nehezebb mellettük érvelni.
Fejleszti a mozgásos és idegrendszeri funkciókat, segíti a szocializálódást és az asszertivitást, és nem utolsósorban megtanítja, miért fontos a türelem. A zsonglőrködés és az akrobatika nemcsak szórakoztató, de az integrációt és a közösségépítést is segítik – ezt üzenik a szociális cirkusz foglalkozásai.
Gyerekek hada rohanja le Pál László Bendegúz zsonglőroktatót, ahogy a Kesztyűgyár Közösségi Házba lépünk. Nem csoda, hiszen van nála minden, mi szem-szájnak ingere: ördögbot, zsonglőrlabdák, képzeletbeli egerek és mesék – no, meg rengeteg türelem és figyelem, amit a környékbeli gyerekek nagy része talán csak itt kap meg. A mai foglalkozásra 8. kerületi romákat várnak, de a szociális cirkusz eseményein megfordultak már menekültek, fogyatékkal élők, pszichiátriai betegek, drogfüggők, valamint frissen szabadlábra helyezettek is.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
A cirkusz mindenkié Bár Magyarországon még kevesen ismerik a szociális cirkusz mozgalmat, nemzetközi története a 70-es évekig nyúlik vissza. Igazi lendületet azáltal kapott, hogy a kanadai Cirque de Soleil társulat kallódó fiatalokkal foglalkozott szabadidős cirkuszi foglalkozásain. Ebből nőtte ki magát a pedagógiai mozgalom, felismerve, hogy a cirkusz több magasba dobott tüzes botoknál és egykerekező bohócoknál: megtartó, biztonságos közösség, rendszer és kiszámíthatóság a káoszban, valamint a szocializálódást, az önfelvállalást és a kapcsolatépítést segítő terápia. „A cirkusz nem cél, hanem eszköz. Közösséget építhetünk vele, és sérülékeny csoportokat szólíthatunk meg” – mondja Gallyas Veronika mozgásoktató, a Magyar Zsonglőr Egyesület egyik vezetője.
A vízió aztán egyre gyorsabban terjedt. Míg 1979-ben összesen nyolc szociális cirkusz volt világszerte, 2014-re már hetven ország 502 csapatában segítették a cirkusz eszközeivel a hátrányos helyzetű gyerekeket. Ehhez a hullámhoz csatlakozott a Magyar Zsonglőr Egyesület is: először 2001-ben a Cseppkő Gyermekotthonban szerveztek foglalkozásokat, tizenkét évvel később, az Educircation európai hálózat megalapításával elindították első egyéves felkészítő munkacsoportjukat is, hogy mélyszegénységben élő borsodi gyerekekkel dolgozhassanak. A társulat akkori projektvezetői, Veronika, Szabó Marcell (a szegregált csoportok szakértője) és Csűrös Dóra (pszichológus) ezzel letették az azóta egyre erősödő magyar szociális cirkusz első tartópillérét.
Míg a klasszikus cirkuszban a gyakorlatok profi kivitelezésére koncentrálnak, a szociális a szociális munkának teremt új színteret, magyarázza Bendegúz. Ő amellett, hogy zsonglőroktató, még cirkuszpedagógus és projektvezető is. Azt mondja, a cirkusz globális közös nyelv, és színpadán bárki otthon érezheti magát. „Egy prágai előadáson úgy konferáltuk fel az egész testére lebénult, néma kisgyereket, mint a jógit, aki ezer éve egyhelyben ül. Vastapsot kapott, az arca ragyogott, hiszen végre büszke lehetett magára. Az a célunk, hogy egy pszichiátriai gondozott vagy egy mélyszegénységben élő sajókazai fiatal is érezhesse: nekik is vannak szuper képességeik, ők is különlegesek valamiben.”
Mindig a fejlődés A magyar szociális cirkusz általában társszervezetek segítségével kerül kapcsolatba aktuális közönségével. Hetven százalékban mélyszegénységben élő, borsodi, nógrádi, pesterzsébeti és 8. kerületi cigányokkal foglalkoznak. Jelenleg egyik kiemelt projektjük Veszprémben, a Napsugár klubban zajlik. Egy felmérésből ugyanis az derült ki, hogy a helyi Haszkovó lakótelepről nem kerülnek emberek a veszprémi kulturális életbe, ezért a közösségi bevonásra különös figyelmet fordít az Európa Kulturális Fővárosa program, részben a Zsonglőr Egyesület révén. A terápiás jellegű cirkusz rengeteg különböző aspektusból segíti az egyének testi-lelki fejlődését, szocializálódását és társadalmi integrációját.„Az előadás és a megnyilvánulás a szociális képességeket, az önfelvállalást és az asszertivitást fejleszti – mondja Veronika –, az alkotói és művészeti vonal megmozgatja a fantáziát és a kreativitást, a trükkök tanulása a mozgásos és idegrendszeri funkciókat, a motoros képességeket javítja. A nonverbális technika segít az idegrendszer fejlesztésében, és remekül alkalmazható csökkent képességű csoportok támogatásában.”
A foglalkozásokon a gyerekek sokat tanulnak arról is, mit jelent a türelem, az alkalmazkodás és az együttműködés képessége, és miért fontos összefogva, egymásra figyelve gyakorolniuk egy cél érdekében. A csapat szakmai partnere Gyarmathy Éva neveléslélektani szakpszichológus is, aki módszertanába is beemelte a zsonglőrködést a sakk és a zeneterápia mellé, mert ez is segít összehangolni az úgynevezett diszeseknél a két agyfélteke működését.
És mivel az innovatív technikákra egyre több szociális munkás és pedagógus kíváncsi, az egyesület 2013 óta tanárképzési anyagokat is összeállít, oktatóvideókat tesznek közzé Youtube-on, és digitális konferenciákon adják át tudásukat.
„Hogy miben mérjük a sikert, azt nehéz megmondani – mondja Veronika. – Inkább úgy fogalmaznék, hogy magokat vetünk el. Eddig körülbelül százhatvanan végezték el a szakemberképzésünket, emellett rengeteg gyerek jutott el rajtunk keresztül külföldre. Jártunk már Isztambulban, Szlovéniában, Liverpoolban, Spanyolországban is előadni európai ifjúsági csereprogramokon, ahol külföldi sorstársakkal együtt készítettek előadást a tanítványaink.” Bende hozzáteszi: volt olyan tizenhat éves, aki csak azért csináltatott személyit, hogy velük mehessen külföldre, és akadt olyan, meglehetősen rossz magatartású pesterzsébeti fiúbanda, akiket az igazgató kerületi versenyekre küldött diabolótudásukkal. A csapat egyik ékköve Joci, aki anno a pesterzsébeti Pinceklubban szeretett bele a zsonglőrködésbe, ma pedig már oktatóként erősíti az egyesületet.
Magyar ZsonglőR Egyesület Alapítás éve: 2002 A csapat: Öt csoportvezető, húsz oktató. Éves költségvetés: 50 millió forint, a bevétel forrása önkéntes munka és önerő, pályázatok. Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Ajándék eszközt vásárolnának a foglalkozásuk egyik rászoruló résztvevőjének. 100 000: Ingyenes továbbképzésre küldenék az oktatóikat, hogy még kreatívabban tartsanak foglalkozásokat. 1 000 000: A most működő Inspirál Cirkuszközpont egyik termét alakítanák úgy át, hogy az a szociálisan rászoruló és fogyatékkal élő csoportok fejlesztésére alkalmas legyen.
Elismerésem a hagyománynak, hogy a Forbes minden hónapban ír egy támogatásra méltó szervezetről. Joggal kapott a helyet a Magyar Zsonglőr Egyesület. Én is adakozom, de mivel nem tudom vállalni az erre érdemes célok és szervezetek közötti ragsorolást, a középiskolai matematikaoktatást választottam ki a sok közül. A Graphisoft is ennek köszönhette sikerét.
A gigászi metropolisz lakossága meghaladja egész Magyarországét, nem éppen a csendről és a nyugalomról híres. Emiatt különösen fontos, hogy legalább pihenni jó körülmények között lehessen.
Tudtad, hogy a BlueVoyant nevű, világméretű kibervédelmi unikornis egyik legfontosabb bázisa Budapesten van? Mi a titkuk, miért döntenek úgy az iparág nagyágyúi akár FBI-os múlttal is, hogy itt folytatják pályájukat? Exkluzív cégportré a Forbes.hu-ról.
Hétköznapi emberek nem hétköznapi munkákról – vagy pont hétköznapiról, csak nem mindennapi történetekkel. A Forbes.hu-n elindított Szeretem a munkám rovatban olyan munkavállalók mesélnek sikerről, fizetésről, lemondásokról, akik szenvedélyesen szeretik a hivatásukat. Három cikket is ajánlunk.
Ha ránézünk a telefonunkra, legyen az bármilyen márka, valószínűleg nem sokunkban merül fel, hogy egy hazai cégnek köze volt a gyártásához. Széles körben a Semilab neve sem mond sokat, legfeljebb azok találkozhattak vele, akik elvillamosoztak már a cég Fehérvári úti központja mellett, vagy azok a fizikushallgatók, akik részt vettek a Műegyetem és a Semilab valamelyik közös projektjében. Pedig nagy eséllyel van olyan kütyüd vagy autód, aminek a tökéletesítésében a Semilabnak is szerepe volt.
