Castellón de la Plana és a világ legnyugisabb reptere
Sempre Endavant, vagyis mindig előre! – hirdeti egy plakát a reptéren (katalánul, Valencia tartomány második hivatalos nyelvén). Nincs nagy hirdetési zaj, ez talán az egyetlen az egész terminálon, a közeli focicsapat, a Villareal FC jóvoltából. Nem kockáztatunk sokat, hogy egy castellóni se vetne a bikák, de még a mókusok elé sem, ha azt mondanánk, a helyi reptér a nagy aeropoliszok rajongóinak nem okoz különösebb izgalmakat. Itt nem fognak leszólítani, hogy nyissunk új hitelkártyát, semmi sem úszik parfümfelhőben.
Annál jobb viszont azoknak, akik szeretik az átlátható és nyugodt reptereket. Egy rendőr, egy kávézó, ki sincs írva, melyik gép csomagjai érkeznek a szalagon, annyira adja magát – hogy azé az egyé, ami épp bent áll.
Peníscola vs. kalózok: 1:0
Peníscola neve az egykori görög névből származik, jelentése félsziget, és nem fogják kitalálni, de egy félszigeten van. A sziklás dombon vaskos várfalakkal körülvett óváros, de a part menti rész is alaposan beépült az utóbbi évtizedekben. Így ma ideális nyaralóhely, hatalmas stranddal, bárokkal és macskaköves-zegzugos résszel.
„Száz éve nem volt itt semmi, csak a tenger” – mondja helyi vezetőnk. Körbevezet a városon, és azt meséli, hogy tökéletesen védhető hely volt, amikor még kalózok fenyegették a partvidéket. A sziklákra erős vár épült, de a védőknek az igazi kincs a várostrom alatt is tiszta vizet adó tizenkét forrás volt. „Minden civilizáció ezért akart idejönni, ez fontos volt a történelmünkben.”
A sziklacsúcson és egyben az óváros legmagasabb pontján álló 14. századi várkastély egykor XIII. Benedek pápa otthonául szolgált, a körülötte elterülő erőd évszázadokig védte a környéket a móroktól. Mindenképp érdemes felkapaszkodni a macskaköves utcákon, a vár tucatnyi teraszáról mindenfele szép kilátás nyílik. És ha már itt járunk, meg kell nézni a világítótornyot (El Faro) is! Sok hajóst segített ki az évszázadok során, fénye jó időben 65 kilométerről is látszik.
Marina d’Or és Houellebecq rémálma
Mundo Fantasia, vagyis Fantáziavilág – hirdeti egy felirat egy ananászfigura körül, a hatalmas terület bejáratán. Az üdülőkomplexumot az 1990-es években kezdték el építeni, és valóban elképesztők a méretei. Körülbelül 1,4 millió négyzetméter területet foglal el, ebből több mint félmillió négyzetméter zöldfelület.
Hotelek, díszkert pávákkal, japán szusibár, bajor kocsma, ír pub, havannai lakótelep, homokos tengerpart, polinéz aquapark, tényleg van itt minden. Én nem az ilyen helyeket keresem, Michel Houellebecq francia író pedig bizonyára a zsuzsivonat elé vetné magát, ha pár napot itt kellene töltenie. Szezonon kívül valóban disztópikus az összhatás, de az is tény, hogy nyáron tömegek töltik itt a szabadságukat.
