A Flix hatékony üzleti modelljével tíz év alatt átalakította és letarolta a távolsági buszos piacot, a helyi buszüzemeltetők sorra festik át zöldre a járműveiket szinte az egész világon. Nem látni, mi állhatna az útjukba a következő tíz évben. Felkészül a hódításra a világ legnagyobb buszos piaca, Ázsia.
Nem igazán van olyan eldugott tája az országnak, ahol az elmúlt években ne tűntek volna fel nagy zöld buszok Flixbus felirattal. Az autópályákon megszokottak a mindenféle turistajáratok, legfeljebb az lehetett feltűnő, hogy hirtelen milyen sok Flixbus lepte el a magyar sztrádákat. Amikor viszont Zalaegerszegen vagy éppen a Mátra szerpentinjein is magyar rendszámú Flixbusokba lehetett botlani, bizonyára sokan felkapták a fejüket: ezek vajon hogy kerülnek ide?
Az, hogy a Flixbus az elmúlt tíz év egyik legnagyobb európai céges sikersztorija egy rendkívül gyorsan növekvő, müncheni székhelyű szolgáltatóról, még nem indokolja, hogy ilyen zöld buszok kóricáljanak az elmúlt években Szarvason vagy Gatyatetőn. Erre egyrészt az üzleti modellje ad magyarázatot: a cégnek nincsenek buszai, ő „csak” nevet ad, szervez, népszerűsít, útvonalakat talál ki, áraz, jegyet ad el, de a járatokat mindenhol az ehhez értő partnerek üzemeltetik. Egyik, de persze legnagyobb magyar partnerük pedig pár évig a Volánbusz volt, amely bevitte a nemzetközi járatait az együttműködésbe.
Na, de a Mátrába nincs is nemzetközi járat, szól a teljesen jogos felvetés. Azért jutottak el az ország minden szegletébe a Flixbus-gúnyába öltözött járművek, mert a covid idején először leálltak a nemzetközi járatok, és a jó minőségű buszokat a magyar állami szolgáltató ezidőtájt beforgatta a belföldi útvonalakra. Az üzemeltetési együttműködés befejezése után pedig néhány buszt nem fóliáztak vissza azonnal az eredeti színére.
Ha ránézünk a telefonunkra, legyen az bármilyen márka, valószínűleg nem sokunkban merül fel, hogy egy hazai cégnek köze volt a gyártásához. Széles körben a Semilab neve sem mond sokat, legfeljebb azok találkozhattak vele, akik elvillamosoztak már a cég Fehérvári úti központja mellett, vagy azok a fizikushallgatók, akik részt vettek a Műegyetem és a Semilab valamelyik közös projektjében. Pedig nagy eséllyel van olyan kütyüd vagy autód, aminek a tökéletesítésében a Semilabnak is szerepe volt.
A legtöbb magyar cégnél bizonyos méret fölött szinte elkerülhetetlen, hogy szerepeljenek a médiában, a Semilabról azonban az alapítása óta eltelt több mint harminc évben szinte semmi sem jelent meg, egy-egy szaklapot leszámítva. Nálunk évente egyszer szerepelnek rendszeresen, a novemberi Magyar100 listánkon, amikor a legértékesebb tisztán magyar kézben lévő cégeket rangsoroljuk.
A százas listát hat éve állítottuk össze először, ők azóta rajta vannak, sőt nem volt év, ahol ne kerültek volna be a top 20-ba. Legutóbb a hetedik helyen végeztek 165 milliárd forintra becsült cégértékkel – több mint négyszer akkorával, mint öt évvel korábban. A Semilab azonban, köszöni szépen, a megjelenések nélkül is jól megvan, a fizikusok alapította és a ma is főleg fizikusok által irányított cég három évtizede teszi a dolgát szép csendben – világszínvonalon.
Három-négy részecske A Semilab félvezetőipari mérőberendezéseket fejleszt és gyárt, méghozzá elég jól, a világ egyik vezető vállalata ebben a szegmensben. A félvezetőipar fő anyaga a szilícium, ebbe az iparágba tartoznak a szilíciumszeleteket gyártó cégek, és azok is, amik ezekből a szeletekből aztán elektronikai eszközöket készítenek. Ezek a félvezetőipari gyártók óriási összegeket költenek kutatás-fejlesztésre és a hatékonyság növelésére – és ezen a ponton jön képbe a Semilab.
A hatékony gyártás és minőség-ellenőrzés gyors és pontos méréstechnológiát igényel, hogy ki tudják szűrni a hibákat, növeljék a termelékenységet, és csökkentsék a kockázatokat. A cég több mint kétszáz terméke képes a félvezetőminták tulajdonságainak (vastagság, elektromos ellenállás, bizonyos típusú atomok száma) érintés- és roncsolásmentes vizsgálatára, azaz ipari körülmények között tud felfoghatatlanul apró változásokat azonosítani, például nanométernél is kisebb rétegvastagság-különbségeket. A szilíciumszeletek mozgatását robot végzi. A pontos méréshez az eszköznek elképesztően tiszta körülményekre van szüksége, 45 nanométernél nagyobb részecskéből három darabnál több nem kerülhet a szeletekre.
A termékeket úgy tervezik meg, hogy alkalmazkodni tudjanak ügyfeleik – többek között olyan gigacégek, mint a Toshiba, a Sony, a Samsung, az LG, az IBM, a Microsoft és a Bosch – igényeihez. Kézzel is működtethetők, de ha kell, teljesen automatizálhatók is. A mérőeszközöket négy iparág használja: a félvezetőipar (szilíciumszelet- és csipgyártók), a kijelzőgyártók, a napelemgyártók, valamint laboratóriumok és kutatóintézetek a vevőik. A mára több mint harmincmilliárdos árbevételűre nőtt vállalat 1989-ban jött létre, miután tizenöt kutató kivált a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Műszaki Fizikai Kutatóintézetéből, azon belül is a Félvezető-fizikai Osztályból – ha úgy vesszük, a Semilab az ország első spinoffjainak egyike. Az alapítók közül hárman még ma is részt vesznek a cég napi működésében. A cég többségi tulajdonosa is az egyik egykori alapító, Pavelka Tibor. Első mérőberendezésüket 1991-ben dobták piacra, a DLS (deep level spectroscopy) arra volt alkalmas, hogy kimutassa a félvezető anyagok kritikus szennyeződéseit és hibáit. Később sorra rukkoltak elő a saját fejlesztésű anyagvizsgáló- és mérőeszközökkel, amiket hamarosan a kijelző- és a napelemgyártók is elkezdték használni. A Semilab első szintlépését a 2000-es évek napelemipari boomja hozta el, néhány évig innen kerültek ki a legnagyobb arányban a megrendelőik. Az iparág – ideiglenes – hanyatlása után megint visszaeveztek a félvezetőiparra, több haldokló félvezetőipari konkurenst is felvásároltak Amerikában, Dániában, Franciaországban és Németországban.
A Semilab az elmúlt években együtt nőtt az iparággal. A félvezetők, azon belül is a szilíciumalapú technológiák iránti igény évről évre bővül, mert az ezekből készült csipek nélkülözhetetlenek a számítógépek, mobiltelefonok, autók, orvosi eszközök használatához. Az elmúlt öt évben megduplázták az árbevételt, 15-ről 32 milliárdra emelkedett 2017 és 2021 között. Egy terméket sikerre vinni nagyjából öt–tíz év, a növekedés egyik motorja az volt, hogy rengeteg termékük ért be egyszerre – de hajtotta a csiphiány miatt felpörgő iparági növekedés és több új beruházás is.
Tele fizikusokkal „Ilyen cégből kéne még sok az országnak” – mondja róluk Lakatos Péter, a Videoton Holding egyik tulajdonosa. 1999-ben a Videoton is meglátta a lehetőséget a vállalatban, négy évig volt a tulajdonosok között. „Az okos fiúk kijönnek az egyetemről egy jó témával, egy inspiráló professzor támogatásával, alapítanak egy céget, nem félnek kimenni a nemzetközi piacra – ilyenből sajnálatosan kevés van. Volt egy jó szabadalmuk egy jó témában, amit kivitelezni is sikerült, és végigmentek azon az úton, hogy nemzetközivé tudjanak válni. Beletették a munkát és a tehetséget: Zuckerberg és Steve Jobs se társasági lény, nem pókerpartin röhögcsélő figura.”
Semilab Zrt. Alapítás: 1989 Tulajdonosok: Pavelka Tibor (többségi) és magánszemélyek Árbevétel (milliárd forint): 2020 23,3 2021 32,7 Adózott eredmény (milliárd forint): 2020 5,5 2021 12,5 Forrás: Opten
Lakatos szerint a cég azért válhatott sikeressé, mert tudatosan terjeszkedtek külföldön, amikor kint „egy-egy konkurens cég megbillent, olcsón megvették és beintegrálták”. Arról, hogy miért szálltak be annak idején, Lakatos azt mondja, hittek benne, hogy működni fog, meggyőzte őket a vezetés, a termék és a szemmel látható árbevétel. És hogy mindezek után miért szálltak ki: „Először csak a jó tanácsok nem kellettek, később a tőke se, motiválva lettünk a távozásra. Kicsit rosszul esett, de csak a szépre emlékezünk.” Egy másik, a hazai top cégek, és így a Semilab működésére régóta jól rálátó forrásunk szerint a Semilab „az ország egyik legjobb cége”, de a sztorijuk annyira specifikus, annyira speciális környezetben indultak el, hogy nem lehet tanulságot levonni belőle.
A Semilab valóban az egyik legnemzetközibb magyar céggé nőtt: Magyarországon se konkurens, se véghasználó nincs, árbevételük száz százaléka export. Ez már a kezdetekben is így volt, első termékük is japán és amerikai gyártóknál kelt el. Van kereskedelmi és szolgáltatóközpontjuk Amerikában, Franciaországban, Japánban, Koreában, Kínában, Tajvanon és Szingapúrban, a fejlesztés nagy része viszont Magyarországon zajlik (Amerika és Kína mellett), a cég 1300 dolgozójából több mint ezren vannak itthon.
A vállalat már régóta együttműködik a Budapesti Műszaki Egyetemmel (BME), de szeptembertől még jobban belefolyik majd az életébe: a Semilab lesz az egyetem új alapképzésének egyik partnere, angol nyelven képeznek majd fizikus-mérnököket. „Külföldön már régóta látszik az a trend, hogy sok fizikus az egyetem után innovatív fejlesztéseket végző cégeknél helyezkedik el. Az elmúlt időszakban azt láttuk, hogy itthon is óriási az igény erre” – mondja Halbritter András, a BME Fizika Tanszék egyetemi tanára, az új képzés felelőse.
1300+ alkalmazott 400+ mérnök, mintegy 200 fizikus 50+ PhD, doktori fokozat 230+ szabadalom 200+ tudományos publikáció
„Az is látszott, hogy a hagyományos fizikusképzés gyakran túl sok olyan elméleti tudást ad át, amire nem biztos, hogy a céges fejlesztési környezetben szükség van, a mérnöki képzéseknél viszont a fizikai alapismeretek óraszáma nagyon kicsi. Ezért gondoltuk, hogy hasznos lenne egy olyan képzés, ami erős, de kevesebb fizikatudást ad, mint a fizikusképzés, viszont több gyakorlati és technológiai ismeretet tanulnak a hallgatók.” A képzés részeként a Bosch csoporthoz, a 77 Elektronikához vagy épp a Femtonicshoz hasonlóan a Semilab is fogad majd szakmai gyakorlatra hallgatókat az egyetemről.
A Semilab a BME-vel való együttműködésen túl is aktív a tudományos életben. Több mint négyszáz mérnök és közel kétszáz fizikus dolgozik náluk, és ötvennél több embernek van PhD-je vagy doktori fokozata. A menedzsment is főleg fizikusokból áll (felüknek PhD-fokozata is van), a Semilab az új eredményeket minden évben tucatnyi nemzetközi tudományos cikkben publikálja.
A tudományos életben való részvétel már csak üzleti szempontból sem mellékes: a menedzsmentnek át kell látnia a félvezetőipar műszaki részeit ahhoz, hogy szót értsen a fő vásárlóknak számító csipgyártókkal. A tárgyalásokon nem ritka, hogy a legmagasabb szintű vezetői egyeztetéseken is szó esik fizikáról és komplex technikai kérdésekről, az üzleti stratégia részeként. Jelentős összegeket költenek kutatás-fejlesztésre, 2021-ben az erre szánt önköltségük megközelítette a hárommilliárd forintot – ez az árbevétel csaknem tíz százaléka.
„A Semilabnál kezdettől rengeteg fizikus dolgozott, és nagyon jól ismerték a fizikai alapokat, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egy cég félvezetőipari méréstechnikákat fejlesszen – mondja Halbritter András. – Egyre inkább azt látjuk, hogy a legtehetségesebbek közül is sokan választják a Semilabot vagy általában a kreatív ipari fejlesztések területét, vonzó alternatívává vált a hazai és nemzetközi akadémiai karrier mellett.” A Semilab a középiskolák felé is nyit: részt vesznek a BME „Nobel-díjas kísérletek középiskolásoknak” nevű szakkörén, az egyik foglalkozáson a Semilab félvezető-technológiai tisztaterét ismerhetik meg a diákok.
Talán az erős tudományos fókusz miatt is lehet, hogy az elmúlt évtizedekben csak elvétve fordult meg náluk „professzionális” menedzser, ma mindössze egy olyan tag van a vezetőségben, aki nem a mérnöki vagy a fizikusi világból jött (a külföldi leányvállalatokat is beleértve). Tulajdonképpen az üzletet is ez a szemlélet indította be: ebben az iparágban jóval fontosabb a kutatás-fejlesztés, mint az üzletvezetés nüanszai vagy például az árazás. Hogy egy csapat fizikus hogyan tudta így kitanulni az üzletvezetést, azt az általunk megkérdezett semilabosok sem tudták egyértelműen megválaszolni, de mindenképp nagy előnye az iparágnak, hogy eleve rá voltak kényszerítve a nemzetközi jelenlétre. A 90-es évek legelején, az ébredező magyar gazdaságban a Semilab már nemzetközi nagyágyúkkal volt kénytelen versenyezni, de az első években nagyon sok „ragadt rájuk” az üzleti kultúráról a saját, főként amerikai és japán vevőiktől is.
Ettől a cégtől le vagyok nyűgözve. Rengeteg hasonlóságot látok volt cégemmel, a Graphisofttal. „A sztorijuk annyira specifikus, annyira speciális környezetben indultak el, hogy nem lehet tanulságot levonni belőle.” Dehogynem! Azt kell csinálni, amihez értesz, és ehhez kell megkeresni a piacot, nem pedig fordítva. És az is, hogy a világpiacra kell fókuszálni, mert ott vannak igazi, igényes vevők és igazi konkurencia, ezek nélkül nincs fejlődés. Az pedig, hogy a Graphisoftot is fizikus alapította, csak a véletlen műve. Hogy miért nem szerepeltek a médiában? Talán kevésbé hiúak, mint én vagyok. Hiszen az üzleti modelljük nekik sem igényli a hazai publicitást, engem is csak az örökös szereplési vágy késztet publicitásra, például arra is, hogy a Forbesban kommentálást vállaljak.
A világ nagyot változott az elmúlt 30 évben, és ez talán hatványozottan igaz a pénzügyi szolgáltatások, biztosítások piacára Magyarországon. Ha egy személyes kapcsolatokra és bizalomra építő cég nemcsak meg tudott maradni ezen a piacon, hanem az alapoktól indulva eljutott a piacvezető pozícióba, az azért jelent valamit. Az OVB magyarországi leányvállalata pedig pontosan ezt tette. Az […]
Bárki lehet tulajdonosa egy horgászappnak, egy sörfőzdének vagy egy vegán étteremláncnak, ha minicápának szeretné magát érezni, fantáziát lát egy startupban, és van kockáztatni való pénze. Szeles Nóra több évtizedes tőkepiaci rutinnal és átlagon felüli energiával csinál mindent, amit csinál, most éppen a befektetési célú közösségi finanszírozás kultúrájának építését. Hogy a Tőkeportál tudja-e sikerre vinni ezt a crowdfundingot Magyarországon, az szerinte lehet kérdés, de hogy maga a modell működik, az nem.
A bérszakadék stagnál, az elégedetlenség egyre aggasztóbb, a főbb technológiai területeken pedig továbbra sem kapnak igazán lehetőséget a munkavállaló nők. Lesz valaha megoldás?
Fejleszti a mozgásos és idegrendszeri funkciókat, segíti a szocializálódást és az asszertivitást, és nem utolsósorban megtanítja, miért fontos a türelem. A zsonglőrködés és az akrobatika nemcsak szórakoztató, de az integrációt és a közösségépítést is segítik – ezt üzenik a szociális cirkusz foglalkozásai.
