Altruista: mások javát, jólétét, jogos érdekeit még áldozatok árán is előmozdító, önzetlen ember.
Ezzel a kifejezéssel írja le magát Máté Krisztina. Ő az RTL-en a már ötödik évadát taposó, a hirdetői szempontból értékes 18–49-es korosztályban csúcsragadozó Cápák között producere. Hétköznapi vállalkozók pitchelnek vállalkozásötleteket vagy már működő vállalkozásokat befektetőknek – úgynevezett üzleti show-műsor. Így is bebetonozta a helyét a hétvégi főműsoridőben a kvízekből game show-kká lett műsorok, és a dehumanizálást szükséges rosszként kezelő szórakoztató műfajok tengerében. Mondjuk ki: a 2019-es rajtnál sem ő, sem sokan mások nem láthatták előre, hogy ez a formátum mindent letarol.

Nem muszáj 2019-et írnunk. Írhatunk 1986-ot is, amikor a siófoki gyereknek egy csapásra kamerák előtt kellett leélnie a fél életét. Vagy 1993-at, amikor egy legendás magyar osztályban találta magát a média akkori tudorainak szárnyai alatt. Esetleg 1994-et, amikor a 90-es évek hírhedt sorozatgyilkosa, Magda Marinko egyedül neki volt hajlandó interjút adni az életfogytiglanból. De akár 1997-et, amikor az egyetemről kilépve lecsapott rá a frissen induló TV2.

Vagy az évszámot nevekre is lecserélhetjük, Annára és Ádámra. Kriszta mindkét gyermeke karatézik, anyai léte egyik legfontosabb részének tartja, hogy őket menedzseli. „Japánban találkozni a világ legnagyobbnak tartott mesterével… Nem is tudom, mint vallásos embernek a pápával találkozni.” Remekül mutatja ez a mondat, mi most az ötvenkét éves Máté Kriszta életének központi eleme. „Úgy logisztikázza az életét, hogy a nulladik helyen mindig a család van. Nála ez nem is kőbe, hanem gránitba van vésve” – teszi hozzá barátja és a Cápák között házigazdája, Kovalcsik Ildikó, vagyis Lilu.

Kriszta többször elmondja az interjú alatt, hogy amikor a Tények híradósi székét otthagyta 2009-ben, azzal a tévézést is abbahagyta. Pedig ma is lételeme a műfaj. Műveli, tanítja, építi. Nem ritka mondat a magyar médiában, hogy „Máté Krisztina óráin”, alsó hangon tíz tanítványával most is együtt dolgozik. „Nagyon jó problémamegoldó, tudatosan alakított ki maga körül olyan networköt, ami minden problémát megold” – mondja a műsor egyik cápája, Balogh Petya. (Az ő portréját tavaly írtuk meg: Forbes 2022/6; címlapunk a cápákkal: Forbes 2020/5.)
Aki ismeri, akár munkából, akár iskolapadból vagy közelebbről, szuperlatívuszokban beszél Kriszta feltétel nélküli odaadásáról. Arról, hogy a munkában kemény, de közben ad is mások szakértelmére. Vagy hogy korrekt tárgyalópartner, üzlettárs. Ugyanezek az emberek vakarják a fejüket is: hogy van ennyi mindenre ideje?
„Ötven éve küzdök az idővel – mondja az altruista producer. – Magamnak nem vagyok rajta a térképen. Sokkal fontosabbnak kellene lennem az életemben.” Ha kell, kevesebbet alszik, mondván, „ha így élsz, a szervezeted megszokja”. Nem másokért teszi, hanem mert neki így jó. Ha pedig nem tehetne meg mindent másokért, az neki nem jó. „Ahogy mondani szokta: mindenkit olyannak kell szeretni, amilyen. Ha valakit szeret, nála sok minden belefér. Amennyire megengedő mindenki mással, annyira szigorú magával” – elemzi Lilu.

„Kicsit mindenkinek az anyukája lesz, a tanár-diák viszonyból pedig sokszor barátság. Valahol mindig tudtam, hogy mi még együtt fogunk dolgozni” – mondja korábbi tanítványa, Pölz Kitti, a Cápák között főszerkesztője. Egyike annak a körülbelül kétszáz embernek, aki a műsoron dolgozik. „Nagyon sokan lehetnek neki hálásak nagyon sok mindenért” – egyszerű igazság Pistyur Veronikától, a Bridge Budapest ügyvezetőjétől, a Cápák között üzleti tanácsadójától. De ki az a nagyon sokan? „Az egész világ. Hívhatod bárhol, bármikor” – mondja Bárdos András, Kriszta korábbi híradóstársa, céges tulajdonostársa, férje.

Páran azt mondják rá, szerepváltó, aki szép lassan a kamerák mögé lépett. Hogy szerepváltás-e, ha egy tévés ennyi helyen kipróbálhatja magát, és helyzetről helyzetre, műsorról műsorra szintet lép? Ez nem szimplán maga az életre kelt siker? Abból bizony Krisztának kijutott jócskán az évek során. „Azt elutasítom, hogy karrierista vagyok – mondja. – Éhezem a sikert, jó érzéssel tölt el. Abban alul vagyok maradva, hogy értékelni is tudjam. A siker egy idő után szinte természetesen jön, nem tudsz megállni ünnepelni, én soha nem is ünnepeltettem magam.”
Ennyi odaadás mellett kell-e magában haragot is elfojtania? „Abszolút nem haragszom senkire.” És rá bárki? „Okkal nem. De a sikeres emberekről azt gondolom, nehéz őket szeretni.”

Magáról azt vallja, maximalista. De ez nem a versengésről szól. „Középszerűen semmit sem érdemes csinálni. Századiknak lenni valamiben? Nekem nem érdekes, minek?” Valahol emiatt is maradt a tévénél, és nem nyargalt át az online-ra. „Mindig nagyban csináltam, sok pénzből sok embernek. Kevés pénzből kevés embernek miért? Ahhoz valóban extrovertáltnak kell lenni. Bármilyen fura, nagyon nem vagyok az.”

A Cápák között forgatásán a vállalkozó akár másfél órán át ott állhat a cápák kereszttüzében. Adásba természetesen tíz–húsz perc kerül csak be. Ha felvétel van, Kriszta szerint ilyenkor „szinte kiürül a ház”, minden RTL-es a monitorokra szegezi a tekintetét. Valós időben máshogy hat az ott kibontakozó dráma. Krisztával beszélgetni is valami hasonló élmény.

„Nem szerettem a nyári Siófokot. A téli Siófokot szerettem” – kezdi Kriszta a múltidézést. Az egyke kislány apjával korcsolyázik át Tihanyba a mélyre fagyott Balatonon, süteményt esznek, majd vissza. Apja a helyi szakközépben tanított műszaki tárgyakat, anyja önkormányzati tulajdonú kft.-t vezetett. Kéthetente, úgy-ahogy, Kriszta most is hazajár, szülei ma is ott élnek.

Nem szeretne nagyobb jelentőséget tulajdonítani Siófoknak, azt mondja, pont annyi köti a városhoz, mint ami bárhova köt bárkit tizennyolc éves koráig: szülők, iskola, első barátság, első szerelem. Azért itt megszólal belőle a karatebajnok kölykeiért szurkoló anya a tatami mellől: „Borzalmas dolog lehetett Siófokon gyereket nevelni. Ott, ahol szinte mindenki két–három hónap alatt kereste meg akkoriban a ­betevőt, az év többi részén meg csak költötte. Ahonnan érettségi után sokan el is menekültek továbbtanulni. Ahol nyáron az emberek, mindent alárendelve ennek, leköltöztek a garázsba, hogy a házat kiadhassák keletnémet meg csehszlovák turistáknak.”

Már akkor érezte: nem lesz ott keresnivalója. Tizenhat évesen éppenséggel még volt. Ekkor indult el a városban az ország első kereskedelmi csatornája, a Sió TV, és ezzel Kriszta szakmai karrierje is. Több mint harminc év szüntelen szerepléssel.

Mindig több munkája volt, mint amennyi egyszerre lehetett, hagyta is magát jobban túlterhelni. „2009-ig nem volt hét, sőt néha olyan nap sem az életemben, hogy ne ültem volna kamera előtt. Amíg Andrással abba nem hagytuk a híradót, nem lehetett nem belénk akadni.” Az interjú alatt sokszor „híradóként” hivatkozik a Tényekre. „Nem szeretem így hívni, összekeverhető a mostanival. Már nem ugyanaz, elvették a szó jelentését.”

A kis Kriszta a dédnagymamájával nézi a tévét. Egyszer csak megjelenik Kertész Zsuzsa. „Azt mondja rá, itt az új lány. Valahogy ez maradt meg benne, pedig akkor már rég nem volt az.” Kriszta szerint az első találkozás bárkivel a tévéképernyőn meghatározó élmény, abból nehéz kizökkenteni a nézőt. Csupán egy évadot élt meg A leggyengébb láncszem című kvízműsora, mégis jobban meghatározta az a fekete ruhás, szigorú tekintetű, szőke karakter, mint amennyi jelentősége ennek tényleg volt az életében. „Még ma is visszakapom az utcán, hogy én vagyok a szigorú, szőrösszívű csaj.”

Minden gimnáziumnak megvan a maga legendás tanára. Nos, Krisztáéknál az irodalomtanár volt az. Mégis az ő lánya, Klári tanárnő volt az, aki a gimnazista Krisztát a helyi versmondó versenyekre felkészítette. Tehát így vagy úgy, de Klári tanárnőnek is köszönhetjük, hogy Krisztát nem a matematika és az építészet vitte magával. Hanem valami, ami tizenhat éves korától végül sosem engedte el: a tévé.

A Sió TV logója alatt olyan régi motorosok is felbukkantak, mint Juszt László, Szilágyi János vagy Fodor János. Pont azért, hogy a város is befogadóbb legyen, helyi lányt kerestek a kamera elé, olyat, aki talpraesett, és nem esik kétségbe. Az előző évi szépségkirálynőre esett a választás, Geszler Dorottyára, és mellé Máté Krisztára is. Azt mondták, Geszler lesz „a szép lány”, ő pedig az okos. Ennek próbált megfelelni Kriszta, így lett ő a „kemény, megközelíthetetlen csaj”. „Tudatosan jegecesedett rám ez a szerep. És meg is védett, mint amikor a sündisznó összegömbölyödik.”

„Nagyon sebezhető voltam – folytatja. – Amikor kisfiús külsővel, kamaszként elkezdtem tévézni, már ott megtanultam, hogy senkinek sem adhatom ki az érzelmeimet. Keményebbnek kell látszani ebben a férfias világban, ott, ahol a nő a tévében, ahogy mondani szoktuk, díszzsebkendő a férfi oldalán.”

Heti háromszor segített hajnali öttől pulóvert árulni egy fővárosi ruhakereskedőnek – ahogy akkoriban sok gimnazista csinálta ezt feketén a siófoki piacon. Napközben nyaralókat takarított, a dédszülei után maradt víkendházat is, amit a család kiadott. Végül este hatkor beült a tévébe műsort vezetni, majd éjjel kettőkor haza. A pulóvert és a felmosót ekkor drabális méretű kamera váltotta fel, ha terepre mentek, az ujjnyi vastag kábellel hozzákötött U-matic kazettás rögzítővel együtt két ember cipelte, Kriszta pedig rohangált mellettük, kezében mikrofonnal.

„Már akkor vágytam rá, hogy megtanulják: én vagyok a Máté Kriszta. Ehhez segített hozzá a siófoki tévézés, már gimnázium második osztályában tudtam, mit akarok.” Nyáron tévé, aztán szeptemberben vissza az iskolapadba. Úgy érzi, semmire sem ment volna azzal, ha az ismertségtől elszáll, azonnal kiközösítik a gimnáziumban. Egy életre megtanulta: fontos, hogy olyan közeg legyen körülötte, ami relativizálja a sikert. „Akinek ez nincs meg, ideig-óráig elveszíti lába alól a talajt.”

Jogon, orvosin, közgázon akkor sokkal könnyebb volt elképzelni a jövőt. Tévézést nagyon sehol sem lehetett tanulni, legfeljebb élesben. Kérdés lett, hogyan tovább. Kriszta végül megtalálta a hozzá illő szakot – először még nem a Színműn. Felvették a pécsi bölcsészkarra, esztétika-magyar szakosként menet közben sem adta le a pedagógiaóráit, nem úgy, mint a legtöbben. Akkor jól érezte: egyszer jó lesz még valamire.

„Érettségi után leköltöztem Pécsre. Gondoltam, tanév közben tíz hónapig itt leszek, Siófokon csak jövő nyáron lesz tévé legközelebb. Nem akartam kiesni a gyakorlatból.” Fogta magát, kikereste a címet, és bekopogott a helyi tévébe, rádióba, hogy itt van, szeretne beszélni a főnökkel, dolgozni akar. Apja gyermekkori barátja, Radnóti László akkor a Magyar Rádió sportriportere volt. Kriszta anyja őt hívogatta, hogy beszélje le lányát „erről a hülyeségről”, de ő titokban csak biztatta. Csak azért is mikrofon elé ültették, hogy próbálja ki. Másnap kezdhetett is.

„El se tudod képzelni, hányfelé dolgoztam akkor” – szóval felsorolja. Reggel kilencig végzett a rádióban, aztán ment is át a tévés körzeti stúdióba riportokat készíteni a napi hírműsorba, emellett a városi tévében is műsort vezetett. Varga István – korábban versmondó versenyeken zsűrizte – ahogy megkapta a Kapos TV főnöki székét, fel is kérte Krisztát heti egy műsort levezetni. Majd jött az újabb lehetőség, a szekszárdi tévében a Szív TV mintájára gyártottak három–négy órás heti műsort, amit aztán több példányban lemásoltak, és párhuzamosan a megye összes kábelhálózatán sugározták egy időben, mintha élő lenne. A felvétel hajnali kettőre ért véget, Kriszta aztán autóba ült, vissza Pécsre, majd másnap indult elölről a dél-dunántúli turné.

Az első Zastavájára egész fiatalkorában spórolt, „ilyen szörnyű spenót- vagy sóskaszíne volt”. Mindig egyedül vezetett, vannak rémtörténetei. Például amikor januárban, Iregszemcse felé lerobbant az autó az egyenes útszakaszon, se falu, se semmi, és zokogva állt kint, és stoppolt, kezében a szülei telefonszámával. Csak mert kiürült a tank.

Már negyedéves volt Pécsen, amikor élete talán legfontosabb hírét hallotta meg a tévében: Budapesten, a Rákóczi út és a Szentkirályi utca vonzáskörzetében most először indul televíziós műsorkészítő szak. A Színház- és Filmművészeti Egyetemről volna szó, ismertebb nevén az SZFE-ről – a modellváltás előtt huszonhét évvel.

Többszörös a túljelentkezés, több mint háromszázan jelentkeztek a tízfős osztályba. Hogy mire ez a nagy felhajtás? Hasonlót eddig tényleg nem lehetett iskolai keretek közt tanulni idehaza, tulajdonképpen sem a ­jelentkezők, sem az oktatók nem tudták, pontosan mibe vágnak bele. Popper Péter pszichológiát tanított, Poszler György irodalmat, Bíró Miklós operatőri ismereteket, Petrovics Emil zenét. Csupa nagy név. Főleg a két osztályfőnöké, Horváth Ádámé és Vitray Tamásé. Batiz András, Keleti Andrea, Jáksó László, Holló Márta, Marsi Anikó vagy Kolosi Péter is felvételt nyertek az osztályba. És hát Kriszta neve is ott volt celluxszal kiragasztva az ajtón azon a sorsfordító reggelen.
„Amikor hallottam, hogy Vitraytól lehet tanulni, tudtam, hogy nekem tőle kell, ő a legjobb” – mondja ma már egyik legfontosabb barátjáról. A legendás tévés, osztályfőnök a képzés vége után, 1997-től maga mellé fogadta tanársegédnek, ez Krisztának akkor „hatalmas megtiszteltetés volt”.

Ha már SZFE és nagy barátságok, Kolosi Péterrel, az RTL Magyarország jelenlegi tartalomigazgatójával már a felvételi óta szoros a barátságuk. „Függetlenül attól, hogy konkurens csatornánál dolgoztunk, vagy sem – mondja Kolosi. – Tökéletesen el tudom választani a két dolgot, nem kell bármifajta konfliktusba kerülniük, sohasem volt ebből kellemetlenségem az RTL-nél.” Programigazgatóként az volt az egyik első döntése, hogy anno ellenprogramozzák A leggyengébb láncszemet. „Az volt a logikus feladatom, hogy a Legyen Ön is milliomos! legyen a sikeresebb műsor.”

Persze az akkori szellemiségből rengeteg megmaradt a régi SZFE utolsó éveire is. De az azért akkor is nagyon más világ volt. Az első három osztály még négyéves kihagyásokkal követte egymást, nem évről évre, hatalmas felhajtás és elvárás övezte a második és harmadik évfolyamokat, ahol Kriszta már tanársegéd volt. Aki ezekben az időkben végezte a szakot, úgy írja le az élményt, mint egy szinte bentlakásos közösséget, ahova betoppantak a képernyő akkori szupersztárjai – Vitraystul, Máté Krisztástul is. A kezdeti ijedtséget egy csapásra váltotta fel a nyugalom, amikor kiderült: milyen végtelenül odaadó, segítőkész emberek.

Kriszta tehát felköltözött Pestre, pénteken pedig bepakolta fővárosi barátait a kocsiba, majd irány a pécsi albérlet. Hiszen a pécsi tanulmányokból maradt még egy éve, és hát valamiből meg is kellett élnie, a Siófok–Pécs–Kaposvár–Szekszárd-zarándokútvonal azért megmaradt hétvégi programnak.

Hatalmas siker az első évfolyam, a végén gyakorlatilag minden végzősre lecsapott az akkor induló RTL–TV2-páros. A végzősök már akkor komoly rutint szerezhettek, Horváth Ádám például az évfolyam utolsó másfél évében lett MTV-elnök, segített az évfolyamnak gyakornoki munkákat szerezni. „Nem mi voltunk ennyire szenzációsak, hanem az, hogy addigra sok mindenhez értettünk, és az arcunk sem volt elcsépelve.”

Kriszta már az SZFE előtt, az Objektív című politikai háttérműsor elődműsorába, az MTV Esti Egyenlegébe is szállított vidéki tudósításokat. Épp harmincéves a pörbölyi autóbusz-baleset esete, összeütközött egy iskolabusz a vonattal. Aznap reggel Kriszta volt ügyeletes a körzeti tévéstúdióban, áttelefonáltak a központból, hogy valaki induljon ­t­udósítani. Krisztáék utána napi szinten kezdtek el terepre járni.

„Ha Radnóti Laci hétvégén vidékre ment közvetíteni, mindig beugrott hozzánk. És mindig mondta, hogy menjek vele a legendás Pagodába, nézzem meg, mi hogyan működik a rádióban. Ott vagyunk épp Laci irodájában, és egyszer csak megjelenik egy fiatal fiú sötét szemmel, sötét hajjal. Bemutat neki. Bárdos András akkor épp ott volt sportriporter-gyakornok. Húsz év kellett, hogy megkérdezzem tőle: az nem te voltál? András mondta, hogy de.” Így mutatták be őket egymásnak tizenhat évesen. A következő találkozásukra majdnem tíz évet kellett várni, már az Objektívnél. 2001-ben házasodtak össze, Kolosi volt Kriszta esküvői tanúja.

Az Objektívet akkor Bánó András mellett Nika György, Sváby András, Bárdos András, valamint Frei Tamás vezették. Kriszta SZFE-s osztálytársától, Keleti Andreától tudta meg Bánó, hogy egy osztályba járnak. Frei aztán kiszállt a műsorból, Bánó pedig Kolosit és Krisztát hívta be. Kriszta felvázolta neki: nagyon szeretne műsort vezetni, de még túl fiatal, nincs itt az ideje, hogy politikai műsorhoz adja az arcát. Bánó mégis úgy döntött: jöjjön Kriszta, ő lesz „a lány”. Ezt viszont az a bizonyos sötét szemű, sötét hajú fiatal férfi megfúrta, Kriszta szerint utólag „teljesen jogosan”.

„Bánó meglátta benne a tehetséget. De mi többiek, rendelkeztünk némi tapasztalattal. Tudtam, hogy miniszterekkel szóba állni, az neki nem fog még olyan könnyen menni” – emlékszik vissza Bárdos András.
Kriszta végül megkapta a műsorvezetést, csak jött vele egy masszív, politikai gladiátorképző is. Előtte egy hónapon át napi hírekről kérdezték a szerkesztők, olyan adásokat vetettek fel vele többször is, amit végül nem adtak le. Még az akkori művelődési és közoktatási minisztert, Magyar Bálintot is meg tudták győzni, hogy az esti élő adás után maradjon ott, és Krisztának is adjon próbainterjút. „Komoly stáb dolgozott rajta, hogy kamera elé lehessen engedni.” Így érkezett a TV2-höz: kamerára teljesen készen. Behívták castingra, kiküldték az akkori amerikai tulajdonosoknak a felvételt, és döntöttek. 1997. október 4-én reggel Kriszta olvasta be a csatorna első híreit.

„Mi még egyáltalán nem voltunk megfélemlítve” – mondja. Már olyan értelemben, hogy az akkor induló kereskedelmi tévék is még tapogatóztak épkézláb médiatörvény és önszabályozó mechanizmusok híján. „Utána azért a kereskedelmi tévés rendszer valamilyen módon már magáévá tett minket. De előtte nem ismertek a televíziós műsorkészítők se istent, se embert. A sikerért bármit megtettek. Utána is, csak akkor már másképp. A szabályozás minket is formált, mindenki próbálgatta, meddig terjed a felelősség, és hogy hol vannak a határok.”

Sok kudarc és hülyeség árán tanultak meg tévézni. Kriszta sok olyasmit látott maga körül, hogy valaki egy pillanat alatt elszáll magától a képernyő után, hetekkel később pedig már őt is az utcán tapogatják, és autogramot osztogat ínhüvelygyulladásig. „Az az én szerencsém, hogy sohasem hittem el, hogy ez nekem szól” – sóhajt Kriszta, utalva sok szomorú sztorira, eltorzult személyiségre, ami akkor őt körülvette. De megtanulta: a felhajtás sosem neki szólt. Ez a tévé sikere, nem az övé.

Kriszta a TV2 első pillanataitól vezette a „híradót”. Nem csinált belőle titkot a csatorna: a szőke, hideg skandináv típus hétvégén kerül képernyőre, a magyar néző ízléséhez jobban illő, melegszemű barna (Stahl Judit) hétköznap. Így legalább Krisztának maradt ideje hét közben riportokat gyártani, és fény derült messze földön híres terhelhetőségére is. Ahhoz képest, hogy a mai tévés világban azt tapasztalhatni, hogy a csatornák a legfontosabb arcokat óvják a túlszerepeltetéstől, Kriszta 1997 és 2003 közötti rezüméje több mint megmosolyogtató. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki heti öt napon játékot vezessen, és hétvégén még híradózzon is.

És közben mindent a szent nézettségért. Már akkor is, nyilván. És persze Krisztát is ugyanígy doppingolta, amikor sorra lett dobogós a heti nézettséglistán a bűnügyi műsora, a Forró nyomon. Ma már a Cápák között-tel 25 százalékos közönségarányokért versengenek az elsőségért, az ősidőkben inkább 75 ­százalékért – csak hogy értsük az arányokat. Igaz, akkoriban nem is százvalahány csatorna volt elérhető.

Az akkori TV2-vezérigazgató, Tolvaly Ferenc ötlete volt, hogy ismert arcaikat ne akárhogy kössék röghöz. Műsort gyártó cégeket alapítottak, a felét a műsorvezető tulajdonába adták, így lett Kriszta akarva-akaratlanul is a Forró nyomon-féle kft. társtulajdonosa. Papíron: tovább kellett osztani a pénzt, nem kellett itt életbevágó pénzügyi döntéseket hozni, sem magasztos produceri küldetéstudatot vállalni. Nem baj, Kriszta pont a hasonló döntések, fordulatok okán kezdett el szép lassan a produceri lét minden porcikájába belelátni.

Előtte a – nagybetűs – oknyomozó újságírásban lubickolva olyan műsorokat készíthetett a TV2-n, mint az egymást követő Forró nyomon és Nyom nélkül. Más idők jártak, internet nélkül, tévéképernyőn tényleg érezni lehetett a bűnügyi műsorok húzóerejét. Elég ehhez visszaidézni a Forró nyomon egyik első adásának nyitányát, ahol Kriszta 1728 darab nézői levél tornyai mögül mondja: „Ha mindenre nem is találunk megoldást, azért megpróbáljuk.”
A kamerák mögött is részt vett háttérmunkában a csatornánál, gyártott talk show-t Szily Nórának, közben szerkesztő­riporterként járta az országot tovább. Ami viszont A leggyengébb láncszem kamerái előtt történt abban az ominózus egy évadban, máig sem halványult el. A házigazda szigorú tekintete, valóságos kérdésviharok, valamint a sötét díszletek között sarokba szorított játékosok, akik a legtöbbször két kérdést egymás után megválaszolva tették gyorsan bankba az addig megnyert összeget. Ennyire féltek a „TV2 kápójától”, ahogy azt a Blikk akkor címlapra írta.

Magyar Film- és Média Akadémia Kft.
Alapítás:
2014
Tulajdonosok:
Bárdos András (50%),
Máté Krisztina (50%)
Vezetők száma:
2 fő
Árbevétel
(millió forint):
2018
112,7
2019
308,8
2020
284,4
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
7,6
2019
90,7
2020
−14,4
Utolsó pénzügyi beszámoló dátuma. 2020.12.31.
Forrás: Opten

A leggyengébb láncszemet az akkori siker és nézettség mellett univerzális gyűlölet és a bulvármédia azt követő lelkes asszisztálása vette körül. Annak rendje és módja szerint, pont úgy, amilyen céllal a formátum megszületett. A licencbirtokosok ezt már jó előre leszögezték a műsorbibliában, külön fejezetet szenteltek arra, hogy a műsorvezetőt bizony készítsék fel, nehogy idegösszeomlást kapjon. „A BBC-nél paradicsommal hajigálták az elején a műsorvezetőt az utcán” – nevet Kriszta. Pont úgy, mint akkor is. Ez neki sose fájt. „Nem tudod elképzelni, milyen jó hangulatú felvételek voltak.” Ő nyilván játéknak vette, hogy az adás végén belekacsint a kamerába, és azt mondja, ­„viszlát”. Csak a nézők akkor nem értették. „Még évekkel később is úgy nyitott be hozzánk a bébi­szitter, hogy remegett keze-lába, amikor meglátott, úgy félt tőlem.”

Tolvaly időközben távozott, a műsorgyártó cégek Kriszta és a többiek kezében maradtak. Idővel a Forró nyomon-jogok is lejártak a TV2-nél, Kriszta vihette őket magával, de már csak egy új időszámításban, az RTL Kettőhöz.
Tolvalyt Kereszty Gábor váltotta a TV2 vezérigazgatói székében. Ahogy arról Bárdos András mesélt Kadarkai Endrének a Szavakon túl című műsorban, Kereszty ötlete volt, hogy Andrást és Krisztát ültessék be egymás mellé Tényeket vezetni. 2003–2009 túlzás nélkül a magyar híradózás egyik legfontosabb időszaka volt, aki tisztában van vele, az tudja, hogy a páros a napi hírszerkesztésből is jócskán kivette a részét. „Nem nagyon mondtunk olyan szöveget, amit nem mi írtunk. Kettőnk közül semelyikünk sem volt díszzsebkendő.” András és Kriszta 2003-ban doktoráltak, közös pályamunkájuk sokatmondó tézise, ami talán pont erre rímel, hogy „a televíziós műsorvezető »látvány«, tudnia kell, mi a valóság, mi a látszat, és mi a kettő között a különbség”.

2001.szeptember 10-én jöttek haza Amerikából, másnap feketébe öltözve forgatták A leggyengébb láncszemet. 2006. október 23-án éjfélig ültek Andrással híradós­székben a tüntetés miatt, alig bírtak hazamenni a gyerekhez. Csak pár élmény a 2000-es évekből, amúgy pedig az ilyen szinten és oktánszámon pörgő újságírást néha lehetetlen szavakban átadni, olyan hisztérikussággal követik egymást az események. Kriszta talán kétszer is odaveti interjú közben, amikor korábbi nyilatkozatairól esne szó: „Ne higgy el mindent, amit rólunk olvasol.”

Fiuk, Ádám születése után a tévé talán legfelkapottabb – mondjuk úgy – sztárpárja lettek. Minden róluk szólt, egyszerűen meg kellett tanulniuk kezelni a szerepléseket, a bulvárlapokat. Kriszta szerint Ómolnár Miklós – akkori Story- és jelenlegi Riposzt-főszerkesztő – konkrétan fel is hívta: két éve nem látni fotón Ádámot, már azt pletykálják, csak ki lett találva, ez így nem mehet tovább. „Szóval kimentünk egyszer-kétszer az állatkertbe, és megbeszéltük, hogy messziről lefotóz majd minket valaki. Még az első fotón sem Ádám volt, csak kikockáztak egy másik gyereket” – meséli Kriszta.

Miért hagyták ott 2009-ben a Tényeket? „Erre olyan választ tudok adni, amit úgysem fogsz elhinni, pedig tényleg így van – vezeti fel Kriszta. – Túlhordtuk.” Azzal, hogy kiszálltak, Kriszta napi hírekre, közügyekre, pártpolitikára azóta sem reflektál a nyilvánosságban.

Ahogy teltek az évek, András egyre inkább kacsintott át más ügyek felé (tanítás, könyvkiadás), ha csak rajta múlt volna, hamarabb felállnak a Tények pultja mögül. Kriszta a fia miatt már akkor képes volt arra, hogy kora délután otthagyja a tévét, elmenjen érte a bölcsődébe, hazavigye, hogy még a bébiszitter előtt végighallgassa a gyerektől, hogy milyen napja volt, majd utána visszavezessen a stúdióba. Pont a TV2-es szakítás hetén kezdte lányuk a bölcsődét. „Akkor jöttem rá, ez már nem fog beleférni. Valamelyiküknek az életéből ki fogok maradni, ha csak lefekvésre, este fél nyolckor, nyolckor érek haza.” Azért nagyon hálás, hogy anélkül nőhetett fel a két gyerek, hogy „a szüleik tévések”, és hogy magukért becsülik meg őket, nem a szülők miatt.

Kriszta addig nem akarta otthagyni a tévét, amíg nem volt terv, hogy merre tovább. Híres, már sokszor lenyilatkozott idézete, amit Bárdos András szegezett neki, amíg nem tudta kitalálni a következő lépést: „Vedd tudomásul, hogy egy hülye tévés vagy, és akkor tévézzél. Csak máshogyan.”

„Tudom, megfordult a fejében, hogy tud mást csinálni, mint a tévé. De ő tévés – mondja most erre Bárdos. – A fókuszáltságnak nagy híve vagyok, ilyenkor már nincs rá mód, hogy másik szakmát válassz.”
Végül úgy alakult, hogy 2012-ben mégiscsak kamerák elé került. Dirk Gerkens, az RTL Magyarország akkori vezérigazgatója találta ki, hogy az RTL Kettő vele induljon, és ott támassza fel a Forró nyomont. Megszületett Andrással közös produkciós cége, hogy műsorokat gyártsanak, azon keresztül oktassanak. A cég máig közös, de a produkciós ügyeket már Kriszta viszi. A 21. Század Kiadó üzemeltetője is közös, azt pedig András viszi, Krisztának csak adminisztratív szerepe van. Mindkét cégben piros vonalat húztak, nem nagyon lépik át, pontosabban nem is nagyon tudnák már átlépni.

Kriszta mai műsorgyártói felfogásához kellett az is, hogy megalakuljon egykori tanítványa, majd később tanársegédje, osztályfőnöktársa, Pistyur Veronika nonprofit szervezete, a magyar vállalkozói kultúra fejlesztését zászlóra tűző Bridge Budapest. Így vagy úgy, de az öt évadot megélt Az első millióm története, amiben sikeres vállalkozók, startupperek portréin keresztül fejtegetik az üzleti siker titkát, a Bridge Budapest szándékait próbálta láthatóvá tenni. Vera szempontjai és törekvései mentén, de Kriszta gyártotta a műsort. Azóta ez a mondat foglalja össze Kriszta produkciós pályáját: „Mindegyik produkcióban van valami, amitől más lesz, mint a többi.”

A Keresem a családom lett a Kriszta-féle produkciók közül az első nagyobb RTL-es dobás. Úgy látja, hatalmas rizikót vállalt az RTL azzal, hogy frekventált műsoridőben, kvázi dokumentarista formátumot vittek képernyőre. Mindezt azzal a Liluval, aki előtte merőben más vonalon, Való Világokon és különböző tehetségkutatókon mozgott – ugyanazzal a lelkesedéssel, mint a későbbi műsorban. „Itt találkoztunk először, de már előtte is mondták a közös barátaink: ha mi egyszer találkozunk, biztosan barátok leszünk – mondja Lilu egyetlen olyan barátságáról, ami felnőttkorban köttetett. – Az egyik legszebb dolog a tévézéstől, amit kaphattam, az ő.”

„Ebben a műsorban minden igazi volt. Beutaztuk a világot, fél évig kerestünk valakit, aztán olyan sztorikra bukkantunk, amiket megírni sem lehetett volna szebben.” Ennél a pontnál Krisztából zsigeri őszinteséggel bukkan ki: „Onnantól már én akartam lenni a legjobb producer.”

Még az is belefért, hogy közben együtt váltsák valóra Lilu rég eltitkolt álmát, és online bőrápoló birodalmat építsenek a Lilulanddel. 2020-ban indultak, már nyolcvan márkánál tartanak, és harmadszor költöznek egyre nagyobb raktárba, közben pedig a Youtube-csatorna is szépen növöget beautytippekkel, interjúkkal. Pedig Krisztát annyira nem is érdekli a bőrápolás. „Azt hiszem, az irántam szóló támogatásból, szeretetből segíti építeni – mondja Lilu. – Még olyankor is, amikor a cégben mindenki lebetegszik, és nekünk kell végigcímkézni az estét a raktárban. Ezek csodás emlékek. Holnap mindenemet rábíznám.”

Liluland Kft.
Alapítás:
2020
Tulajdonosok:
Kovalcsik Ildikó (50%),
Máté Krisztina (50%)
Létszám:
1 fő
Árbevétel
(millió forint):
2020
5,6
2021
53,9
Adózott eredmény
(millió forint):
2020
−2,1
2021
5,0
Forrás: Opten

A Friderikusz Sándor-féle Életünk történetében hírességeket maszkíroztak el húsz, majd ötven évet öregítve rajtuk. „Rendes filmes munka volt” – mondja Kriszta. Öt-hat óra volt felépíteni egy-egy maszkot, darabonként kétmillió forintba kerültek, és egy-egy adásban mindkét szereplő két-két maszkot kapott. Ez mind szép és jó, de hol ebben az üzleti ráció? Nem túl rizikós ötletek ezek a magyar tévéiparban? „Ez egyrészt a maximalizmusról szól, silány nem lehet, másrészt arról, hogy csodálatos emberekkel dolgozunk, a gyártásvezetőtől az üzleti partnerekig mind a barátaim. És egyébként majdnem mind csajok, nők.” Kriszta nem gyárt mínuszos produkciót, de nem is a profit a fő cél. „Inkább ingyen dolgozom, mint hogy legyen bárki, aki nem kapja meg időben a pénzét.”

Ami a dokumentumfilmeket illeti, különösen büszke a Volt egyszer egy Vadkelet című sorozatára, amiben kelet-közép-­európai extremitásokat mutattak be, házigazdája Emir Kusturica szerb filmrendező volt. „A dokumentum az a műfaj, amit csak teljesen szabadon lehet csinálni – mondja. – Afelé kell menni, amerre dolgod van, és nem amerre szabad. Attól még, hogy valakinek valami az érdeke, és ezért pénzt ad rá, még nem lesz dokumentum. A legtöbb érdekesség majdnem mindig ott van, ahol falakba ütközöl.”

A Cápák között-féle üzleti közegbe tulajdonképpen az Első milliómban készített portrék nyitottak neki ajtót. Fehér Gyula excápát vagy Balogh Petyát a műsor révén ismerte meg, utóbbi akkor még NNG-s volt. Volt, akinek már korábbról megvolt a telefonszáma, csak más volt a kapcsolat, ezért elsőre nem is jutott eszébe felhívni: Moldován András akkor volt sportriporter a rádióban, amikor Bárdos András is, így régi barátok.

„Tisztességes vállalkozásokat igyekszünk példának állítani” – mondja Kriszta. Háromkörös castingon mennek át a vállalkozók, az alapszintű átvilágításban az Opten segít nekik (a hirdetői modellről később). Az előkészületek már a felvételek előtt öt hónappal elkezdődnek, és a cas­tingon a készítők arra is felkészítenek, hogy egy-egy életképes ötlet ne azon bukjon el, hogy a vállalkozó még sosem pitchelt, vagy fél a tévés szerepléstől. „Nem feltétlenül extrovertált emberek jönnek be. De nem erőszakolunk meg senkit, hanem tanácsot adunk, amit vagy megfogadnak, vagy nem. Arra viszont nagyon ügyelünk, hogy senki se váljon nevetségessé.” Kriszta tartott attól az induláskor, hogy „ez kis ország, és a vállalkozók idővel elfogynak”. Úgy látja, ennek végül pont az ellenkezője történt.

A cápák a díszletekben találkoznak először az ötletekkel. A műsor matchmaker szerepe a felvételen zajló egy–másfél órás pitchcsel zárul, amikor megtörténik (vagy nem történik meg) az a bizonyos kézfogás. A cápák és vállalkozók közti munka ekkor indul csak igazán, az indikatív ajánlat részleteinek kidolgozásakor. Sokféleképpen zárultak már a különböző sztorik, volt, hogy a vállalkozó, máskor a cápa állt el az üzlettől ilyen-olyan okokból, erről a februári Forbesban, valamint a Forbes.hu-n is írtunk nemrég kétrészes cikksorozatban pár konkrét példával. Az eredeti formátum szerint átlagosan hatvan–hetven százalék a tényleg megvalósuló befektetések aránya, a magyar verzió most is tartja ezt az átlagot.

A cápákon a jelenlegi, három évada tartó felállásban – Petya, Moldován, továbbá Balogh Levente, Lakatos István, Tomán Szabina – érzi Kriszta igazán, mennyire belejöttek, legyen szó szereplésről, ajánlatokról, önmarketingről, műsor utáni üzletekről. „A siker titka talán az is, hogy nem ugyanazokat az embereket látod, mint más műsorokban.” Új évad mindenképp lesz a most futó ötödik után, nemrég hirdették ki a jelentkezést a hatodikra. És be kell látni, a Cápák között sikere nélkül elképzelhetetlen lenne, hogy tavasszal új üzleti reality induljon az RTL-en Az álommeló címmel – a Donald Trump-féle amerikai eredeti mintájára –, amiben az egyik cápa, Balogh Levente fogja keresni új asszisztensét.

A japán eredetinek a Sony a jogtulajdonosa, a BBC ezt vette meg, ezt látni a világon mindenhol, már közel ötven országban, például az Egyesült Államokban Shark Tank címmel. „Ha indokolt, bármilyen helyzetben felrúgom a szabályokat. De itt nem. Nem szabálykövető vagyok, csak nem vagyok hülye. Amit sok okos ember jól kitalált, azon nem kell változtatni” – mondja a formátum kötöttségeiről Kriszta. Az a Sony kérése volt, hogy az első évad után a magyar műsor is vezesse be azt a formátumszabályt, hogy az összegből lefele már ne lehessen alkudni a cápáknak tett ajánlat után.

Pusztán ennyi nem elég a sikerhez, az eltérő piacok mindig finomhangolást igényelnek. Amiben a magyar változat más és formabontó, azt Kriszta így summázza: „Ez már nem csak egy műsor.”

„Mindenkinek minden szempontból megéri – mondja erről Kolosi Péter. – Eleve atipikus műsor, egyik fontos vetülete, hogy szereplői nem fizetett emberek, hanem ingyen csinálják, amit csinálnak. Sőt a saját pénzüket hozzák a műsorba, még ha az anyagi haszon az övék is.”

Amiben Kriszta szerint a kialakított konstrukció egyedinek számít, az a köré felhúzott ökoszisztéma. Kezdve már ott, hogy a büdzsét a gyártócég, valamint az RTL közösen rakja össze körülbelül fele-fele arányban. Cserébe a megbízó és a licenc bérlője, az RTL Kriszta gyártócégére bízza a műsor reklámjainak értékesítését. Ez viszont nem holmi klasszikus reklámfelületek eladásában manifesztálódik. Helyette olyan cégeket keresnek meg és ötletelnek velük már az első évad óta, akiknek a magyar vállalkozói kultúra ugyanúgy szívügyük.

Pénzügyi tanács a szereplőknek, vagy hitel, hogy nyélbe üthessék az üzletet a műsor után? Itt jön be a K&H. De megemlíthetjük, hogy például a Telekomnak a digitális vállalkozásfejlesztés oldaláról éri meg részt venni a műsorban. A Shoprenter meg a műsorban szereplő, tőle webshopot bérlő vállalkozóknál vette észre, hogy az adás idején lefagyhat az áruház, és ezen kell valahogy erősíteni. Tehát annak is megéri szerepelni, aki nem kap a cápáktól pénzt.

Ötletek a tévéműsor keretein túl is születnek, a bemutatott vállalkozók idővel akár egymással is fuzionálnak új ötletekért, közben pedig Krisztáék sem engedik el egyik régi álmukat, hiába szólt közbe a covid. Régóta érlelgetik, hogy a felvételek valós idejű izgalmait nyilvánosan is megmutathatnák: üzleti fesztiválokat szerveznek a Cápák közöttre vidéki vállalkozói közegekben, lenne eszmecsere, meg persze élő pitchek, közönséggel, cápákkal.
„Előrelátóan, kreatívan gondolkozik, ez passzol a formátumhoz. Tudja azt is, hogy lehet értékteremtő műsorral is nézettséget hozni, és közben odafigyel, hogy a vállalkozókon legyen a fókusz” – értékel Pölz Kitti, a műsor főszerkesztője. Kriszta mégis azt tartja a Cápák között egyik legnagyobb érdemének, hogy ismereteket terjesztenek. Kellett ehhez az is, hogy egy jóval korábbi üzleti műsorból, a tiszavirág-életű Ecopolyból le tudják vonni a megfelelő tanulságokat, hogy aztán tudjanak mit kezdeni a Cápák között-tel is.

És tudtak. Ennek a sikernek, mondjuk úgy, nem várt része az is, hogy Krisztához Balogh Petya-jelmezes gyerekekről jönnek fotók iskolai farsangokról – vagy hogy a gyerekek cápásat játszanak a suliban, ami tényleg azt jelenti, hogy osztálytársaiknak pitchelnek mindenféle cégötleteket. „Ha ez nem lenne, akkor a mai magyar oktatási rendszerben vajon hogyan taníthatnánk ezt a szemléletet?” – veti fel Kriszta, két AKG-s diák édesanyja.
A kérdés adott: ha a Cápák között ekkora siker a tévében, mégis, hogy-hogy senki sem próbálta még meg lemásolni? Talán mert ez az üzleti közeg itt, ebben a műsorban (ökoszisztémában) tényleg egymásra talált. De erről Kriszta csak ennyit mond: „Nyilván nem mindegy a cápáknak, hogy ki ül mellettük. Pénz mindig van a befektetői piacon, tudás nem feltétlen.”

Több évtizedes oktatói pályája alatt több száz diákot tanított az SZFE-n – és 2009 óta a Kodolányin is. A hatalom megérkezésével, valamint a Freeszfe elindulásával több régi SZFE-s osztály is átkerült hozzá. Bárdos András az egyik első tanár volt, aki felmondott – „ő mindig mindent előre mond, néha évekkel korábban, mint mások, ő ebben nem akart részt venni” –, de Krisztának hála osztálya „nem maradt anyátlanul”. Hozzájuk jöttek még Pistyur Verával közös végzősei is. Kolosi Péter akkori elsősei idén végeznek, őket is tanítja.

Lerágott, sőt hártyáira fejtett csont az SZFE-s lét kvintesszenciája. Talán a 2020. őszi utolsó hetek adják át igazán a lényeget, az egymás mellett álló egyetemfoglaló diákok, osztályok, tanárok, szakmabeliek, civilek képe. „1993 óta közöm volt az intézményhez. Azóta minden héten bementem. Nagyon sok barátom, tanítványom, tanártársam volt ott, ők nekem a legfontosabbak. Sohasem tartottam magam tévésnek, vagy hogy a tévés közeg az én közegem. Ez a közeg volt az enyém, ennek lett egyszer csak vége, ezt vették el tőlünk hirtelen erőszakkal. Az SZFE miatt vagyok olyan, amilyen.” Talán mindegy is, hogy erről Máté Krisztát kérdezi-e az ember, vagy bárkit, aki tőle tanulhatta meg első kézből, mi jelent az odaadás, az önfeláldozás.

„Két nagy tanulsága volt az Első milliómnak. Egyrészt, sokkal több a tisztességes vállalkozó Magyarországon, mint elsőre gondolnánk. A másik, legalábbis amennyire beleláthattam a műsoron keresztül, hogy minden sikeres vállalkozó mögött van valami védőháló. Ha zuhan vagy bukik, akkor van hova. Szerintem én se producer vagyok, hanem védőháló. Akik velem dolgoznak, minden pillanatban tudhatják, hogy kiállok értük, mellettük. Számíthatnak rám, fontosak nekem. Hogy értem, mi történik velük, mert az a szituáció az elmúlt harminc évben biztosan velem is előfordult.” Mint tételmondatoknál szokás, az ember valamiért ilyenkor nyel félre, kezd el köhögni, és alig bírja végigmondani. Krisztával is pont ez történik, az interjú alatt itt azért csak kortyol egyet a teli poharából.

XXI. Század Kiadó Kft.
Alapítás:
2010
Tulajdonosok:
Bárdos András (26%),
Máté Krisztina (24%),
Rényi Ádám (50%)
Létszám:
6 fő
Árbevétel
(millió forint):
2018
267,8
2019
384,0
2020
617,1
2021
830,9
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
19,9
2019
54,2
2020
99,0
2021
197,0
Forrás: Opten