Bárki lehet tulajdonosa egy horgászappnak, egy sörfőzdének vagy egy vegán étteremláncnak, ha minicápának szeretné magát érezni, fantáziát lát egy startupban, és van kockáztatni való pénze. Szeles Nóra több évtizedes tőkepiaci rutinnal és átlagon felüli energiával csinál mindent, amit csinál, most éppen a befektetési célú közösségi finanszírozás kultúrájának építését. Hogy a Tőkeportál tudja-e sikerre vinni ezt a crowdfundingot Magyarországon, az szerinte lehet kérdés, de hogy maga a modell működik, az nem.
Chicago, 1994. november. A világ egyik legrégebbi határidős tőzsdéje, a Chicago Board of Trade (CBOT) több futballpályányi kereskedési parkettjén határidős piaci szakvásárt tartanak. A nyüzsgő amerikai belváros egyik központi felhőkarcolójának földszintjén nagyjából mindenki ott van – jobbára meglett öltönyös férfiak serege –, aki a világ bármely pontján nagyban üzletel opciós ügyletekkel, határidős devizákkal vagy terményekkel. Nyolcvanhat emelettel feljebb a hatvanas éveiben járó Richard B. Chapman, a CBOT egyik akkori vezetője hatalmas karfájú bőrfotelében illatos pipafüstbe burkolózva csak annyit mond: „Nora from Budapest? Tell me your story.” Néhány órával korábban az akkor huszonéves Szeles Nóra kis híján a regisztráción is alig jutott át. Egy szegény kelet-európai ország kis tőzsdéjének újonca, olyan helyről jött, ahol a sok évtizedes szocialista kényszerszünet után ugyan épp újra megnyitották az egyik legkapitalistább intézményt, de még alig pár részvénnyel kereskedtek, opciókról meg a legendás tanár Száz Jánoson és szűk körén kívül végképp kevesen hallottak.
Őt mégis a tőzsdézés legkomplexebb ága mozgatta, és néhány évnyi gyakornoki majd pályakezdő múlttal kiharcolta, hogy kijusson a szakma csúcseseményére, hogy aztán motorja lehessen a határidős kereskedés itthoni beindításának. A repjegyet és a szállást fizetjük, a többit intézd el, mondták neki a BÉT-en, így aztán belépőjegyre már nem tellett. Csillogó szemmel és gyors beszédű asszertivitással bedumálta magát a helyszínre, valószínűleg ennek a híre juttatta aztán a chicagói toronyház tíz liftjének egyikével a 86. emeletre is.
Richard B. Chapman meghallgatta Nóra sztoriját. Őt már nem tudjuk megkérdezni akkori élményeiről, de feltehetően olyasmi benyomása lehetett, mint ami a magyarországi tőkepiaci körökben is nagyjából mindenkiben összeállt, aki az elmúlt évtizedekben hosszabb-rövidebb időre Nóra társaságába került, vagy dolgozott vele: ha valamit a fejébe vesz, nem nagyon tűri, hogy bárki akadályokat gördítsen elé.
Bár a CEU 2019-ben arra kényszerült, hogy oktatási tevékenységét Bécsbe helyezze át, a kétlaki életet élő egyetem budapesti helyszínén korántsem szűnt meg az élet. Az intézmény missziója mindig is a nyitott, elérhető tudás és annak terjesztése volt, ezt a küldetést pedig a diplomát adó képzések elköltöztetése után sem adta fel. A Demokrácia Intézet, a Vera […]
Bár a CEU 2019-ben arra kényszerült, hogy oktatási tevékenységét Bécsbe helyezze át, a kétlaki életet élő egyetem budapesti helyszínén korántsem szűnt meg az élet. Az intézmény missziója mindig is a nyitott, elérhető tudás és annak terjesztése volt, ezt a küldetést pedig a diplomát adó képzések elköltöztetése után sem adta fel. A Demokrácia Intézet, a Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Archívum (OSA), a könyvtár, a Felsőfokú Tanulmányok Intézete, a Bioetikai és Jogi Központ, a Határtalan tudás előadássorozat, a Bibó István Szabadegyetem, a Socrates és a Láthatatlan Egyetem Ukrajnáért programok, a FreeSZFE együttműködés – elég csak felsorolni a CEU-n belüli egységeket és tevékenységeket, hogy lássuk, mennyi minden zajlik a Nádor utcai épületben. Kontler Lászlóval, a CEU rektorhelyettesével beszélgettünk.
„A CEU missziója mindig is a régióhoz kapcsolódott, emiatt fontos volt, hogy a költözés után is megőrizzük a budapesti tudásközpontot, az itthoni partnereink és a közönség számára izgalmas és tartalmas jelenlétet” – kezd mesélni a Közép-európai Egyetemről (CEU) Kontler László, aki maga is kétlaki életet él Budapest és Bécs között.
Kutatás, tudásátadás, kultúra
„Diplomát adó képzéseink Bécsben indulnak (igaz, továbbra is vannak a magyar rendszerű képzésekre beiratkozott hallgatóink), de a CEU tevékenysége soha nem korlátozódott ezekre. A kutatómunka mellett, vagy ahhoz kapcsolódóan, jelenleg is számos rendezvénynek, programnak adunk otthont. A CEU Demokrácia Intézet kutatócsoportjai tematikusan vizsgálják a demokráciát érintő kihívásokat. Az intézet emellett Review of Democracy néven online folyóiratot és podcastot is üzemeltet, és számos előadással várja az érdeklődőket. Az OSA rendszeresen szervez vetítéseket, szakmai programokat, például a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. A CEU mindig is fontosnak tartotta a társadalmilag érzékeny témák felkarolását és a civil szervezetek támogatását, a tudásmegosztásnak ez is egy nagyon fontos része” – folytatja a rektorhelyettes.
A tudás mindenkié
A CEU missziója, hogy a tudás és a kutatási eredmények mindenki számára elérhetővé és hozzáférhetővé váljanak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a tavalyi év végén a magyar egyetemek és főiskolák hallgatói, oktatói, a tanárok, a Magyar Tudományos Akadémia egykori intézeteinek tudományos munkatársai, valamint a sajtó képviselői előtt is megnyitották a könyvtárukat, amely Közép-Európa egyik leggazdagabb angol nyelvű társadalom- és bölcsészettudományi gyűjteménye. A Socrates program keretében olyanoknak kínálnak kurzusokat, akik valamilyen okból kiszorultak a felsőoktatásból. A magyar nyelvű Határtalan tudás előadássorozat anyagaiból elkészült a Határtalan Iskola digitális tudástár, amely összekapcsolja az előadássorozat tudományos anyagát a középiskolás tananyaggal. A Láthatatlan Egyetem Ukrajnáért program a háború miatt az oktatásból kiesett ukrán diákokat karolja fel. „Nem utolsósorban támogatást nyújtunk a hozzánk hasonló helyzetbe jutott FreeSZFE-nek. Nekik is megnyitottuk a kollégiumot, ahogy más egyetemek magyar és külföldi diákjai számára is. A Nádor utcai épületben tartják foglalkozásaikat, és közös eseményeket is szervezünk. A lista korántsem teljes, hiszen szép számmal vannak egyedi programjaink és konferenciáink is” – sorolja Kontler László a CEU egyedülálló tevékenységi portfólióját, mely hiánypótló nem csak Budapest, de Magyarország tudományos és kulturális életében is.
Tíz-tizenkét éve már sztárok voltak, most újra támadnak a tőke- és hozamvédett alapok. Van esélyük akkor, amikor az inflációkövető állampapír idén tizenhat, jövőre akár húsz százalékot is fialhat?
Négy egymást követő évtizedben nem volt olyan hét, néha nap sem, hogy Máté Krisztinát ne láttuk volna képernyőn, a 90-es, 2000-es évek túlzás nélkül róla szóltak. Kevesen vannak a magyar médiában, akik pályájuk alatt politikai, bűnügyi és kvízműsort is vezethettek, híreket mondtak be és szerkesztettek, producerként főműsoridős üzleti show-t készítettek, közben tanították is a szakmát, és emellett még a könyvkiadásban vagy a szépségápolásban is kipróbálták magukat. A tévé aktuális bombasikere, a Cápák között Kriszta szerint nem szimpla műsor – és magát sem feltétlenül gondolja szimpla tévésnek. Aki ismeri, dolgozik vele, ódákat zeng odaadásáról. Mégis, miért a szigorú műsorvezetőt látják meg benne mind a mai napig?
„A kollégák küzdenek, mint malac a jégen.” Ezt a covidjárványban mondta nekünk egy interjúban. Azóta jött háború, energiakrízis, óriási infláció, a tejtermékek a duplájára drágultak. Most mit csinálnak a kollégák?Most? Vészhelyzet van. Ez teljesen abnormális, tervezhetetlen állapot. Én értem, hogy van olyan, hogy üzleti terv, de ki a csuda tudta volna ezt lemodellezni? A legnagyobbak is milliárdos veszteségeket fognak elszenvedni, nagyon komoly […]
Egy romantikus kis faluban három gyerekét nevelő dolgos anya felmenői mesterségét viszi tovább gyümölcsfeldolgozó üzemében. Ez nem magyar népmese, pedig az is lehetne, hanem a keményen dolgozó Balla Györgyi története Hontról.