Mi visz rá valakit, hogy hazaköltözzön egy háború sújtotta országba annak ellenére, hogy élhetne külföldön is? Helyszíni riport Kijevből.
Kijev él, de nem aktív. Így írja le bő másfél évvel az orosz invázió 2022 eleji kezdete után az ukrán fővárost az egyik itt élő ismerősöm. Kijev október elején csendes, nyugodt, légiriadótól mentes. Bár az első épület, amit a pályaudvarról kilépve meglátok, a Samsungnak is egykor otthont adó modern, de megviselt irodaépület. Betört ablakok emlékeztetnek a rakéta közeli becsapódására.
Az utcákat járva lépten-nyomon utal valami a háborúra. A homokzsákok a kormányzati intézmények és iskolák ablakai mellett, a toborzóplakátok, a frontról hazatérő vagy oda tartó katonák, a háborús szuveníreket kínáló utcai árusok, a fedett buszmegállók, ahonnan eltávolították az üvegtáblákat, a укриття feliratok, amik nyilakkal jelzik, merre van a legközelebbi biztonságos óvóhely. Bár mint mindenre, az ukránoknak erre is van appjuk. Légiriadóra szintúgy.
Közben a mindennapok ugyanúgy zajlanak Ukrajnának ezen a részén is, mint bárhol máshol. Az iskolák előtt reggelente feltorlódnak az autók a búcsúzkodó diákok és szülők miatt. A kávézók délelőtt üzleti megbeszéléseknek és magányosan dolgozó vagy tanuló fiataloknak adnak helyet. A hideg ellen arcukat sállal fedő biciklis futárok cikáznak. Kijev az itt élők szerint továbbra is üresebb, mint régen, érződik, hogy hiányoznak az emberek az utcákról, de egyre többen térnek vissza. Négy olyan emberrel beszélgettem, akik bár maradhattak volna külföldön, mégis úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek.
Az első hétfőn találkoztunk az után a hétvége után, amikor a Hamasz megtámadta Izraelt. Intenzíven figyelik a híreket, de nem idegeskednek. A már több válságot átélt, az aktív vezetéstől most visszavonuló Bilibók Botond hosszabban és olykor filozofikusabban beszél. Harmincegy éves utódja, Szabó Balázs fókuszáltan, gondolatait inkább elhadarva elemez, de mindketten a hosszú távú meggyőződéseket emlegetik. Más habitusúak, sok mindenhez másképp nyúlnak, ez a Hold Alapkezelő működésén is meg fog látszani. Az ország legnagyobb, magyar kézben lévő, független befektetési alapkezelője tizennyolc év után nem csak vezetőt vált.
Hogyan telt a hétvégétek és a mai reggeletek? Izrael miatt kérdezem. Bilibók Botond (B. B.): Én ilyenkor lógok a híreken reggeltől estig. Szabó Balázs (Sz. B.): Én is. Sokkoló volt olvasni a híreket. Direkt nem néztem meg a videókat, hogy ne sokkoljon még jobban. A munkánk szempontjából is nézzük persze ezt a dolgot, és úgy látom, hogy nagyon nagy valószínűséggel kis hatással lesz a világgazdaságra, kis valószínűséggel meg nagyon szomorú és nagy hatása lesz, ha eszkalálódik a konfliktus.
Ugyanezt gondolod, Botond? B. B.: Még nem tudom. Az azért egészen más, ha Izraelben van egy konfliktus, mint ha a világ bármely más pontján. És ez nem egy egyszerű konfliktus. Eleve borzasztó összetett a síitaszunnita ellentét miatt, meg amiatt, hogy esetleg Irán finanszírozta, vagy legalábbis segítette a Hamászt. Kihat az egész közel-keleti térségre, az energiahordozókra, mindenre. És irtózatosan sok halott van, és lesz is még, hiszen a világ egyik legsűrűbben lakott területéről beszélünk. Amikor azt mondja az izraeli vezérkari főnök, hogy megtisztítják a Gázai övezetet, hát, az idő lesz. Nagyon felkészült az ellenfél, tele vannak túszokkal, szóval én inkább annak tulajdonítok nagyobb valószínűséget, hogy hosszú ideig fog tartani. De nem tudom, minek mekkora az esélye, olyan ez most, mint a gyutacs: vagy berobban, vagy nem robban be.
Mi az első reakciótok ilyenkor a kezelt vagyonokat illetően? Kell az ügyfeleiteket nyugtatgatni, vagy most még nincs az a helyzet? Sz. B.: Nincs olyan helyzet, hiszen a globális részvénypiacokat alapvetően nem érintette, ez már látszik. Érintheti, ha nagyobb lesz az eszkaláció, de egyelőre egyszázalékos esés van az európai és az amerikai tőzsdeindexekben. Az izraeliben hét-nyolc százalékos, de ilyen szempontból az nagyon parciális helye a világnak. Tehát egyelőre inkább emberi oldalról és a politikai érdeklődés felől nézzük, nem úgy, mint ami befolyásolná a részvénypozíciókat. Mondjuk, a Wizz Air árfolyamát persze megüti. Ezt szorosan követjük, és akár lépünk is.
Jó, tegyük félre kicsit a piacokat, beszéljünk az emberi oldalról. Régóta előkészített, hosszabb folyamat eredménye érik most be, tizennyolc év után vezércsere történik, Balázs átveszi az irányítást. Botond, kiégtél? Meguntad? B. B.: Nem, nem, ez tudatos lépés. Figyelj, közel harminc éve itt dolgozom. Ez az első és vélhetően utolsó munkahelyem. Ebből körülbelül tizennyolcat vezérigazgatóként tölthettem el, nem mintha ennek nagyobb jelentősége lenne. Megéltem azt, amikor ketten voltunk, és azt, amikor sokan lettünk. Amikor ez egynéhány százmilliós profitot termelő társaság volt, és most azért jó néhány milliárdos profitot termel. Amit szakmai oldalról megélhettem, azt megéltem. Viszonylag hamar láttam, hogy egy alapkezelő nem föltétlenül alapkezeléssel kell foglalkozzon, ez a 2000-es évek közepén teljesen rendhagyó gondolat volt. Ez a társaság most már hosszú évek óta sokkal inkább privátbanki szolgáltató, de szokatlan módon abból is csak portfóliókezelési szolgáltatást nyújt, amit mi privát vagyonkezelésnek hívunk. Iszonyatosan minőségi ügyfélköre van, ezzel nagyon szépen, nagyon eredményesen tud dolgozni, de Magyarországon kezelt vagyonban duplázni, legfeljebb triplázni tud. Mert sajnos nagyon kicsi az esélye, hogy úgy változzon a társadalmi struktúra, hogy sokkal-sokkal több, sok százmillió forintos megtakarítással rendelkező ügyfele legyen.
De azt megteheti, hogy durván demokratizálja a szolgáltatásait, és ezt teszi lehetővé az online. Vagyis ennek a csendes, háttérbe húzódó, de komoly vagyont kezelő privátbanki szolgáltatónak meg kell tennie a következő lépést, el kell indulnia az online szolgáltatások világába. Ez a társaság most kimegy a napra, és meg fogják ismerni a nevét. Ezt tizenöt évvel ezelőtt nem tudtuk volna megcsinálni, mert olyan humánerőforrás-igénye és költsége van a személyes tanácsadású portfóliókezelésnek, hogy kisebb volumennél nem lehet eredményesen nyújtani. De ma már megtehetjük. Azért is, mert a 90-es évek végétől mostanra eljutottunk oda, hogy tényleg egyre több potenciális megtakarító tud korszerű megtakarítási szerkezetet elérni, tehát nem csak bankbetétben vagy állampapírban gondolkozni. Szóval, ez így nagyon vagány. Nagyon szép az íve, és itt van egy nagy lépés előttünk. Ebben is rendhagyó utat választunk, hiszen a portfóliókezelési szolgáltatást tesszük azoknak is elérhetővé, akik kisebb megtakarítással rendelkeznek. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Balázsék meg fogják tudni csinálni.
Több mint hatvan alapot kezelnek, forintosított nettó eszközértékük 2023. október 16-án 700 milliárd forint. Ezzel az ötödik legnagyobb piaci szereplők az OTP, az Erste, a KBC és az MBH mögött. Piaci részesedésük körülbelül hat százalék. Abszolút hozamú alapokban nagyon erősek, három igen népszerű alapjuk:
Columbus: nettó eszközérték: 61,04 Mrd Ft; portfóliómenedzser: Cser Tamás és Móricz Dániel; indulás: 2007.09.04.; évesített hozama indulás óta: 7,4%
Hold Részvény nettó eszközérték: 54,59 Mrd Ft; portfóliómenedzser: Cser Tamás és Móricz Dániel; indulás: 2001.03.29.; évesített hozama indulás óta: 12,75%
De miért nem akarsz ebben már részt venni? B. B.: Eltelt harminc év, ha szerencsém van, van még húsz–huszonöt aktív évem, és még érdekel egy csomó dolog. Választhattam volna azt az utat, hogy bejövök, és osztom a nagy ideákat, amire szűk körben hajlamos vagyok, és közben lassan megvénülő, begyöpösödött, rutinból megoldó vezetővé válok. De inkább jöjjön egy karakán, motivált és dinamikus fiatal. Tudom, milyen ezt huszon- vagy harmincévesen csinálni, ezt az örömöt hadd élje meg más is, én meg hadd éljem meg máshol.
Szerintem ez iszonyatosan sokat számít, még ha a kockázata is nagyobb. Nem véletlen, hogy amikor ezt először felvetettem a tulajdonostársaimnak, Szabó Lacinak, Móricz Daninak, Cser Tominak, nem mindenki vágta rá elsőre az igent. Balázs még csak huszonhét éves volt. (Róla szóló portrénk a 97. oldalon.)
Balázs, meglepődtél, amikor először felmerült a neved mint lehetséges vezérigazgatóé? Sz. B.: Azon azért igen. Valóban meglepően gyorsan jött Botondtól ez a gondolat, bár neki azért van ilyen híre a cégben, hogy mer nagyot mondani, és amit bedob, az általában inkább nagy dolog. Talán azért merült ez fel benne, mert előtte sokat beszéltünk, vitatkoztunk a vagyonkezelés, a portfóliókezelés jövőjéről, és bár elemző voltam, olyan lapos a szervezet, hogy könnyű volt véleményt nyilvánítani bármilyen területen. Szerettem, hogy ezeken gondolkodunk, talán ezért adta magát az ötlet. Aztán miután bedobta, végigcsináltunk együtt még több évet. Sokan mondták, hogy á, a Botond ezt imádja, sose fog elmenni.
B. B.: Egyébként tényleg imádom.
Sz. B.: De az elmúlt fél évben már én vezettem a vezetőségi üléseket, és Botond betartotta, hogy nem hívott fel se kisebb, se nagyobb ügyekben, nem szólt bele. Ez már az átadás része volt, én meg igyekeztem ennek a bizalomnak megfelelni.
B. B.: Nekem most nem szabad itt lennem. Tulajdonos maradok, és felügyelőbizottsági tag leszek, de egy-két évig nem fogok ide bejönni. És szeptember 26-ától ez így is van, sőt már másfél éve erre kondicionáltunk mindenkit. Nagyon lényeges volt, hogy amikor de jure kiteszem a lábam, semmit ne lehessen érezni. És ez szerintem elég jól sikerült. Vajsima átmenet volt.
Bilibók Botond: „Nem vagyok nagyon büszke rá, de sosem csináltunk terveket az elmúlt harminc évben.” Szabó Balázs: „Én nagyobb strukturáltságban, konkrétabb célokban hiszek, hogy lássam, hol fog tartani ez a cég.”
Az új irány, az online vagyonkezelés tulajdonképpen már el is indult. Pontosan mikor? B. B.: Egy éve.
És mik a tapasztalatok, mennyire jött be? Egyáltalán, mik voltak a várakozások? B. B.: Jó kérdések, de én sose így néztem. Nem vagyok nagyon büszke rá, de sosem csináltunk terveket az elmúlt harminc évben. Nyilván volt a fejünkben valami, de nem volt éves terv meg kétéves terv, azok pont arra jók, hogy megveregessük a vállunkat, hogy milyen ügyesek voltunk, vagy lekorholjuk magunkat, hogy mennyire balfékek. Szerintem el kell indulni, csinálni kell, és ha van rá valós kereslet, működni fog.
Ha online körülbelül azt elérjük, hogy tízszer annyi ügyfelünk lesz, és egytizede lesz az átlagosan kezelt vagyon, mint a privát vagyonkezelésben, akkor jók vagyunk, és jó nagy profitot fogunk csinálni. Hozzá kell tennem, hogy privátban nincs sok ügyfelünk, de az egy ügyfélre jutó átlagos állományunk igen magas. Talán a legmagasabb a piacon, három–négyszázmillió forint. Hozzánk definíció szerint a nagyon tehetős emberek hozzák a pénzüket, korábban nyolcvanmilliós limitünk volt, most meg százhúszmilliós. Aki itt tud tartani ennyi pénzt, az a magyar társadalom fölső egy százalékában van szinte biztosan. És annak ellenére bízzák ránk a pénzüket, hogy ha kimész az utcára, és megkérdezed, mi az, hogy Hold, nagy valószínűséggel senki sem fogja tudni. És ez részben miattam van. Mindig is kerültem a szereplést és a rivaldafényt, valahogy minden percet sajnálok rá. És ez egyébként sokaknak nem tetszett. Hogy itt van egy ennyire sikeres cég, és nem tudnak rólunk. Ez most majd megváltozik.
Balázs, benned több az extrovertáltság? Sz. B.: Igen. Ennek legjobb példája talán a Hold After Hours podcast. Ez minden pozíciómtól teljesen független, Balásy Zsolt kollegámmal három és fél éve csináljuk. Nekem a szereplés inkább élmény. De nemcsak az a lényeg, hogy a vezérigazgató mennyit szerepel, hanem hogy az egész cég neve mennyire forog. Most erre eléggé rákapcsolunk, én is sokat foglalkozom az arculatunkkal, marketinggel, az üzeneteinkkel, hogy hogyan tudjuk érthetően átadni, mit is jelent a vagyonkezelés és az online vagyonkezelés.
De abban is különbözünk Botonddal, hogy szerintem egy ekkora cégnél már szükség van valamiféle tervekre. Nem célszámokra, mert én is örülök, hogy nincsenek, és jó, hogy nem áll minden privátbankár mögött egy hajcsár, de ha nem tudnánk, hogy nagyjából hány ügyfelünk lesz, nem tudunk rá operációt építeni. Tehát Botondhoz képest én biztos, hogy nagyobb strukturáltságban, konkrétabb célokban hiszek, hogy lássam, hol fog tartani ez a cég. Ha valamit említenék, akkor ez nagy különbség kettőnk között.
Az időzítésen gondolkozom.Hogy jókor kezdtétek-e el ezt az online nyitást. Éppen akkor, amikor minden erővel állampapírba tereli az állam az emberek összes mozgósítható pénzét. Sz. B.: Ez abszolúte így van, van is bennünk ezzel kapcsolatban indulat, de szerintem erre mind a ketten ugyanazt fogjuk válaszolni: hogy mi nem így nézzük. A vagyonkezelésben is mindig elmondjuk, hogy hosszú táv, hosszú táv. Lehet, hogy rövid távon vagy x hónapig most állampapírba megy a pénz többsége, és ez valóban látszik, ha megnézzük a statisztikákat, de a vagyonkezelésnek pont az a lényege, hogy mi bármit tudunk venni, állampapírt is. És az is a feladatunk, hogy eldöntsük, hogy mit milyen arányban veszünk azért, hogy jó hozamokat érjünk el azoknak, akik ránk bízzák a pénzüket. És persze, van egy csomó tényező, ami befolyásolja, hogy az emberek hova teszik a pénzüket, és ránk mennyit bíznak, vagy mennyit visznek a versenytársainkhoz, de mi csináljuk, amit a legjobban tudunk, és szerintem ez meg fog térülni. Botond számaival is egyet tudok érteni.
És közben fontos az is, hogy el tudjuk magyarázni, mit csinálunk, és ezt nagyon-nagyon élvezem. Hogy miért kell diverzifikálni, hogy miért kell részvényt is tartani a portfólióban, ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás is. Ezek Magyarországon nagyon nincsenek benne a kultúrában, Amerikában meg például nagyon benne vannak. Sose leszünk Amerika, de egy kis elmozdulás azért van.
Kifejezetten lelkesít, hogy nem két porszívó közül kell egyet eladnom, és amelyik kicsit rosszabb, azt is rá kell tukmálom az ügyfélre, hanem azt mondhatom, hogy egy dolgot adunk, a vagyonkezelési szolgáltatást, és abban én is hiszek. Az én pénzem is lehet benne, és a családom pénze is lehet benne, és bár erre nincs garancia, de hiszem, hogy más is jól fog vele járni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezzel foglalkozhatom. Komolyan.
B. B.: Már azt elérni, hogy nem egy évben gondolkodik valaki, hanem gördülő alapon háromban, és ne csak az elmúlt egy évet nézze, hanem három évet értékeljen, az lenne a legnagyobb siker, akkor én lennék a világ legelégedettebb embere. Mert ennek a világnak, ennek a szektornak, meg a szektor szekértolóinak is az a legnagyobb problémájuk, hogy mindenki iszonyatosan rövid távról beszél. Ha van egy ilyen konfliktus, mint a mostani, ahonnan elindultunk a beszélgetés elején, vagy bárhol bármi hasonló történik, az is mindig óriási jelentőségűnek van tálalva.
Persze lokálisan nagyon nagy a jelentősége, de a megtakarításaid szempontjából ezt másképp érdemes kezelni. Ha éveken, évtizedeken át dolgozol, megtakarítasz valamire, valamilyen célból, akkor jöhetnek durva válságok, mint amilyen a 2008-as is volt, ha kellően távolról nézel rájuk, megérted, hogy az a lényeg, hogy középhosszú távon átlagosan jó teljesítményt tudj elérni. Ha azt eléred, akkor valószínű, hogy a megtakarítók meghatározó többségét már megverted.
A remetéktől a kommandósokig mindenki azt képzeli, hogy az ő munkája a legstresszesebb a világon. Újságíróként én is. Ebből a cikkből viszont megtudtam, hogy más emberek 700 milliárdjával játszani annyira paráztatós, hogy az embernek időben kell vennie egy aprócska, 170 hektáros mintagazdaságot, hogy hátralévő életében csak a búza növekedését kelljen bámulnia, ha nem akar becsavarodni.
Az első intró első mondatai kopognak, rövidek. Aztán belejövök. Jó sztorik is vannak itthon, nézek vissza magamra 2013-ból. A jó hír: ma is számtalan jó sztori van itthon, és (bocs) én már akkor is tudtam, hogy nem fognak elfogyni. Jönnek fiatalok, akiknek minden, ami addig volt, történelem, és meg akarják magukat csinálni. Mint Bence, Albert, Kirill […]
Nem vész el, csak átalakul. Két évvel ezelőtti listánkon alig akadt csökkenő becsült értékű cég, tavaly viszont már a szereplők ötöde volt képtelen növekedésre. Idén ez az arány tovább nőtt: a listán minden harmadik cégnek csökkent vagy stagnált a becsült értéke az elmúlt egy évben. Ezzel együtt a top 100 – száz százalékban – magyar cég összértéke jelentősen, csaknem tíz százalékkal tudott növekedni: már nemcsak megközelítik, hanem bőven át is lépik az ötbillió forintot.
Főhajtás az első búváróra előtt, játékos beütéssel, ez a Blancpain és a Swatch együttműködéséből született új Fifty Fathoms. A modelleket az óceánok élővilága ihlette, a szíjak a környezettudatosság jegyében régi halászhálókból készültek.
Az első Forbesban, 2013 novemberében Újratervezés címmel jelent meg cikk akkori cégedről, a Nav N Góról (NNG). Akkor már tulajdonosként kiszálltál, de mint vezérigazgató te irányítottad. Hányszor terveztél újra azóta?Sokszor. 2014-15-ben volt fél év, ami alatt szétesett a házasságom. Megfizettem az előző évtizedek munkamániájának árát, felmondtam az NNG-ben, otthagytam az egészet a csudába. Ezután egy Excel-táblában megterveztük az életünket […]
