A Két Szerecsen Bisztró az elsők között vezette be az olcsóbb hétköznapi ebédmenüt, és az egyik legrégebben működő étterem a belvárosban. Huszonöt éve a Nagymező utca még nem is volt menő környék, amikor Kereszty Gábor és társai párizsi mintára kávéházat álmodtak oda. A volt tévést azóta Berlin, New York és Tel-Aviv is inspirálta újabb éttermeinek nyitásánál, amikben az a közös, hogy mind fellendülő környékeken születtek. Mert egy médiaszakember először a potenciális közönségét méri fel.
„Salut, Gabor.” Csak ennyit mondtak reggelente a párizsi Sarah Bernhardt Café pincérei, és szó nélkül hozták a szokott módon elkészített kávét és a friss croissant-t a huszonötéves magyar újságírónak. Kereszty Gábor a noisette-je mellett elolvasta a napilapokat, aztán később átment ebédelni a szomszéd bisztróba, „Jacque-hoz”. (Közben talán leadott a Magyar Rádiónak valami tudósítást, de ez a történet szempontjából nem lényeges.) Mindig vonzotta a századeleji kávéházi miliő és a törzsvendégeskedés – ebben nyilván közrejátszhatott, hogy dédapja a New York Kávéházban írta anno a tárcáit.
„Imádtam a kávégép hangját, a csészék csilingelését” – mondja, és azonnal szemlélteti is egy kiskanállal, ha netán nem érteném, mire gondol. Párizs gasztronómiai szempontból euforikus két évet hozott neki. Szolgálati lakása alatt kapásból volt két kávéház és egy bisztró, egy sarokkal odébb még néhány hasonló – ezeket látogatva hamar ráébredt, hogy a kulinária szofisztikáltabb, mint amit Magyarországon ismertünk. Itthon akkor a Molnár utcában a Fregatt Pub, a Váciban a „kis Wernes” és az Irányi utcai Pilsner Urquell volt a csúcs, az éttermekben a bokszos elhelyezés számított modernnek, és aki tehette, a Tükörybe vagy az Alföldbe járt, nem törődve vele, hogy utána masszív cigaretta- és zsírszagot áraszt.
A Két Szerecsen Bisztróban beszélgetünk, ide legfeljebb a szomszédos Sugar! cukrászda pincebeli sütödéjéből jön fel a délelőtti órákban erős sütiillat. Épp lement a reggeli roham, és még nem tódulnak az ebédmenüs vendégek, azt viszont hallom, hogy a pincérek a telefonban sajnálkoznak: estére telt házuk van, nem tudnak már rendelést felvenni, sőt a következő két napra sem. (Kedd van.)
Hiába a rengeteg szakirodalom és tanulmány, ha bizonyos dolgokat nem tudunk nem a saját megélésünk alapján látni. Például, hogy mit jelent a mai világban a nyitottság és az elfogadás. Ezen gondolkodtam, amikor beléptem a patinás Rockefeller Center 65. emeletén a Rainbow Room termébe. Díjazottként vettem részt az Ad Age Leading Women gáláján, előttem hevert egész New York, és próbáltam megérteni, miért […]
Hiába a rengeteg szakirodalom és tanulmány, ha bizonyos dolgokat nem tudunk nem a saját megélésünk alapján látni. Például, hogy mit jelent a mai világban a nyitottság és az elfogadás. Ezen gondolkodtam, amikor beléptem a patinás Rockefeller Center 65. emeletén a Rainbow Room termébe. Díjazottként vettem részt az Ad Age Leading Women gáláján, előttem hevert egész New York, és próbáltam megérteni, miért lehet valahol a szivárvány az elegancia és az összetartozás szimbóluma, és miért lehet máshol ugyanez megosztó stigma. Mi alapján alakul ki, és változik az ember személyes megélése például a nyitottságról? A szubjektív észlelésünket nagyban befolyásolják a minket körülvevő különböző perspektívák.
Új szerzők a Forgóban! Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Októberben jön a következő tag!
Mint kelet-közép-európai, főleg a karrierem elején sokszor találkoztam negatív diszkriminációval. Londonban magyarként kerültem be egy nemzetközi csapatba, akcentussal beszéltem az angolt, miközben brit ügyféllel és egy teljesen brit ügynökségi csapattal kellett dolgoznom. Megszenvedtem. Alacsonyabb rendűnek tartottak, annak alapján ítéltek meg, ahonnan jöttem, és ahogyan az idegen nyelvet beszéltem.
Aztán teljesítménnyel és bizonyítással átvettem az irányítást. Ez is egyfajta mentorálás, mind magánemberként, mind szakmabeliként bizonyítani, és 360 fokot fordítani egy tizenöt fős csapaton. Rengeteg erőfeszítést és magabiztosságot igényelt, de ezek az emberek talán már sosem fogják újra elkövetni ezt a hibát. Persze, hiába tapasztaljuk például a Nyitottak Vagyunkon keresztül, hogy több mint ezer cégnek igenis fontos a nyitottság, ha a közbeszédben vagy az üzleti életben ennek sokszor semmilyen lenyomata nincsen.
A vezetők legfontosabb feladata lenne mások meghallgatása, az alulról jövő kezdeményezések támogatása, az emberek megbecsülése és a cselekvésre ösztönzés. A meg nem engedés, az ötletek elvetése csak szűkíti a látókörünket. A Pernod Ricard szeszesitalgyártó cég amerikai üzletágát vezető Ann Mukherjee elnök-vezérigazgatónak van egy praktikus tanácsa: a „be L.O.U.D.” nagyon egyszerű, egyben hatékony módszer a nyitottság, elfogadás és elfogadtatás gyakorlására. Figyeld meg a környezeted, gondolkodj, egyesíts embereket és csapatokat, és végül tegyél egy lépést! A cselekedet az, ami leginkább hiányzik, hiszen apró lépésekkel fogunk tudni közelebb jutni a megértéshez, a sokszínűség értékeléséhez.
A nyitottság egy másik perspektíváját ismertem meg az amerikai nagyköveti rezidencián tartott Pride-pikniken. Kulcslyukon át, de ráláttam, hogyan is lehet a nyitottságról gondolkodni. Értelmiségiek, családok, színészek, hírességek, magánemberek gyűltünk össze, és éreztük a közösség erejét, azt az erőt, ami egy sokszínű, inspiráló társaság meghatározó jellemzője. És a legfrissebb élményem a Rainbow Roomban. A díjazottak beszédeit hallgatva erősödött fel bennem, mennyire fontos hatása van személyes megéléseink kialakulásában a mentorálásnak. Különösen vezetői pozícióban a jó példák bemutatása, egy önkéntes alapú, személyes mentorálás rengeteg kapaszkodót és segítséget tud adni.
Miután New Yorkban tölthettem egy hónapot, húszévesen az a sokszínűség, nyitottság és elfogadás, amit ott tapasztaltam, alapvetően változtatta meg a hozzáállásom az élethez 1997-ben. Belém ivódott a „dare to dream” és a „nothing is impossible”, és szerencsés voltam, hogy a körülöttem lévők – miután az álmomat mindig tisztán kommunikáltam is – támogattak ebben. Tudnunk kell, merre szeretnénk tartani, és mit tudunk visszaadni másoknak.
Félreértés ne essék, a tengerentúlon sem szivárványból van a kerítés. A nyitottságról szakadatlan és folyton változó a diskurzus. Elég csak megnézni a Starbucks idei kihátrálását a Pride-ról, a Barbie-evolúciót, a film- és játékipar vagy az FMCG szektor átalakulását. A hasonló aktusoknak szimbolikus erejük van, párbeszédet indítanak el, és persze ne legyünk naivak, üzleti érdekek is fűződnek hozzájuk. A nyitottság és a sokszínűség hatalmas biznisz.
De hiába kötelező például a multiknál a látványos DEI stratégia (diverzitás-, egyenlőség- és befogadás-megvalósítás), még sincsenek kialakult paradigmák. Útkeresés látható, a profitalapú gondolkodás keveredik benne a márkaérték és a társadalmi üzenetek narratívájával. Miközben nemhogy globális, de össztársadalmi vagy országon belüli konszenzus sincs, annyira befolyásolja az adott társadalmi klíma vagy egy aktuális vezető a gondolkodást. Ugyanakkor a globális cégeknek hatalmas szerepük van abban, ahogyan ezek az értékek megjelennek a legkülönbözőbb nemzeti kultúrákban.
Személyes és üzleti megélésem, hogy a nyitottság nagyon fontos és előremutató érték, akármilyen perspektívából is tekintünk rá. Mindenki döntse el, hogy a személyes észlelése alapján hol helyezkedünk el a világban ebben a témában.
A szerző a Publicis Groupe Hungary vezérigazgatója, a Publicis Le Pont társvezetője, valamint a Nyitottak Vagyunk nevű civil szervezet igazgatótanácsának elnöke.
A Forgó eddigi tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga.
Egy logisztikai cég, ami belelát az ügyfelek fejébe és mindig a piac előtt jár: a Prologis a világ egyik legnagyobb iparági ingatlanfejlesztőjeként és üzemeltetőjeként gyakorlatorientált, ügyfélközpontú megoldásokban utazik. Hunyadi Zsuzsannával, a Prologis magyarországi bérbeadásért és ügyfél-elégedettségért felelős igazgatójával beszélgettünk. Mi a Prologis Essentials szolgáltatás lényege? Globális kapcsolatrendszerű logisztikai vállalatként folyamatosan azon dolgozunk, hogy ügyfeleink számára […]
Startupok és kockázati tőkések viszonya mindig kényes, a sok konfliktusgóc mélyén lehet egy rosszul összerakott csapat vagy a vezetői készségek hiánya. Erre jutott Tarczali Patrícia és cége,
a Future Proof Consulting friss kutatása.
Az ingázók elmentek – és nem is jönnek vissza. A kamatlábak az egekben. A városok adóbevételei a béka feneke alatt. Mit tesznek az ingatlanos szakma nagyokosai ez ellen a példátlan városi katasztrófa ellen?
