Jó pár évvel ezelőtt Fördős Zé és édesapja volt a vendégem a családi vállalkozások gáláján. Zéék családi céget visznek, egyszer már csődbe mentek (apja cateringvállalkozásával), ismertek, érdekesek. Ez már elég lett volna egy jó estéhez, de ahhoz nem, hogy évek után is emlékezzek rá. Zé éppen a csőd részleteit ecsetelte, és amikor eljutott annak az ingatlannak a tulajdonosához, ahol […]
Jó pár évvel ezelőtt Fördős Zé és édesapja volt a vendégem a családi vállalkozások gáláján. Zéék családi céget visznek, egyszer már csődbe mentek (apja cateringvállalkozásával), ismertek, érdekesek. Ez már elég lett volna egy jó estéhez, de ahhoz nem, hogy évek után is emlékezzek rá. Zé éppen a csőd részleteit ecsetelte, és amikor eljutott annak az ingatlannak a tulajdonosához, ahol a székhelyük volt, és amit nem tudtak fizetni, kimutatott a közönségbe, egyenesen Zettwitz Sándorra, és elmesélte, hogyan kaptak haladékot és így életbenmaradási lehetőséget tőle. Megrendezni sem lehetett volna jobban.
Színes, emlékezetes, de nem a leglényegesebb történet Zettwitz Sándorral kapcsolatban. Az idén kilencvenéves, és most nyugdíjba vonuló üzletember a kevés nagy teljesítményű magyarok egyike, azoké, akik a világpiacon is masszívan sikeres céget tudtak felépíteni 1990 óta. Kilenc éve írtunk róla először, akkor a Forbes első magyar gazdaglistáján a 33. helyen állt, cégét tizennégymilliárd forintra becsültük. Azóta több tucat alkalommal írtunk róla és a 77 Elektronikáról a magazinban és a Forbes.hu-n is, rendezvényeinkre is sokszor elhívtuk. A családi vállalkozások mostani listáján már százmilliárd forintos becsült értékkel szerepel a cég. (Az év elején publikált 2023-as gazdaglistán a 21. volt.) Zettwitz úr jól döntött, amikor vállalkozásába fektette pénzét, értékét az évek során, stílusosan, meghétszerezte. Nemhiába mesebeli szám a 7-es.
Csak pár epizód a 77 Elektronika 1986 óta tartó történetéből. Saját fejlesztésű vércukormérővel kezdtek, és már 74. generációját készítik, azóta is sikeresen. Vizeletvizsgáló készülékeket fejlesztettek, mára ezek reagens anyagait is maguk gyártják, az elmúlt években felvásárolták az egyik német beszállítójukat, és most gyárat indítanak Kínában. Négy alkalmazottal indultak, most hétszáz dolgozójuk van, és száz országba exportálnak. A cégvezető Zettwitz Sándor eredményeik jó részét már a 80-as éveiben elérte, megalkotta.
Zettwitz Sándor harmincöt éve vezeti az ország nyolcadik legértékesebb családi cégét, a 77 Elektronikát, októberben pedig betölti a kilencvenet. Az év végével minden feladat lányához, Gabriellához kerül, aki rögtön egy kínai leányvállalat és gyár elindításával veszi át a családi ékszert.
2018-ban beszéltek nekünk először a generációváltás szándékáról, akkor az elején jártak, most hol tart a folyamat? Zettwitz Gabriella: A 77 Elektronikában tíz igazgatóság van, azokon belül is számos üzemegység, csoport, tehát elég összetett a feladat. Ezért is gondoltuk úgy, hogy célszerű részenként, modulonként átvennem. Az IT, a minőségbiztosítás és a jogi feladatok eddig is nálam voltak. Augusztusban átvettem a fejlesztési igazgatóságot, a külkereskedelmet és a stratégiai igazgatóságot, utóbbi dedikáltan a legnagyobb partnereink üzletfejlesztésével foglalkozik. A Roche-sal és az Idexx-szel kötött szerződéseink árbevételünk komoly részét teszik ki, fontos, hogy kiemelt figyelmet szenteljünk nekik. Zettwitz Sándor: Úgy foglalnám össze, hogy az árbevétel 83 százaléka már Gabi alá tartozik.
Mindig egyértelmű volt, hogy Gabriella veszi át a céget, vagy le kellett ülni meggyőzni? Z. G.: Én húsz évig ügyvédként praktizáltam, hiszen az eredeti szakmámban akartam dolgozni. De úgy tizenöt éve olyan erős lett a hívó szó, hogy azt gondoltam, ideköltöztetem az irodámat. Aztán ez így is maradt, de ma már Kocsiscsák Gergely kollégám vezeti, én pedig a céggel foglalkozom. Tíz éve én is ügyvezető vagyok, és apuval mi már jó ideje tudjuk, hogy mi a célunk. Csak a cég és a külvilág felé is véglegesíteni kellett. Több komoly feladat továbbra is apuhoz tartozik, például a termelés. Itt még szorosan együtt dolgozunk, de év végére ez is átkerül hozzám. Z. S.: Amikor elkészült az irodaház, hagytunk üresen egy irodát Gabinak, én azt mondtam neki, ha van kedved, gyere. Többször idejött, ismerkedett. Aztán a barátaitól néha visszahallottam, hogy a cégről mesél, és akkor megnyugodtam.
Személyesen is fontos önnek, hogy továbbvigye a céget? Z. G.: Igen, de ez nem csak érzelmi kérdés. Egy apa-lánya kapcsolat dinamikája eredendően más, mint egy apa-fiú kapcsolaté, ahol a fiúban esetleg jobban megvan a személyes vágy, hogy irányítson, és ez több konfliktust hordoz magában. Én úgy tekintek erre a pozícióra, mint egy feladatra, amit meg kell oldani, mert az egész családunknak fontos értéke ez a vállalat. De sohasem ambicionáltam vagy sürgettem.
Egyik lánya művészettörténész, a másik a füredi Zelna Borászatot vezeti a férjével, lesz a 77 Elektronikában harmadik generáció? Szerintem egy családi cég nemcsak attól családi, hogy napi szinten családtag vezeti. A lányaim most az elképzeléseik szerint élik az életüket, és ez így van jól. Tíz éve még én sem tudtam, hogy ezt fogom csinálni. Ha ők később is másfelé lesznek elkötelezettek, akkor sincs probléma, irányíthatja külső igazgató is a céget, közben családi tulajdonban, és a családtagok az igazgatóságban, a felügyelőbizottságban vehetnek részt.
Zettwitz úr, miért most jött el az idő a hátralépésre? Noha nem úgy érzem magam, hogy inkább otthon maradnék, de ebben a korban bármi megtörténhet. És mivel tudatosan készültem erre, bennem nyugalom van. Ilyen az élet. Nem tűnök el egyik napról a másikra, nem tartok attól, hogy ne lennék hasznos akár itt, akár otthon. Azt hiszem, nincs ezzel belül dolgom.
Gabriella, érezte már, hogy nagy az a kabát, ami az édesapján van harmincöt éve, és most önre kerül át? Azt nem, de azt igen, hogy nehéz lesz, és kevesebb időm lesz. Dolgozom is rajta, hogy ne foglalja el az életem túlnyomó részét. Van két lányom, négy unokám, szeretnék érdemi időt tölteni velük. Ehhez olyan struktúrát kell kialakítani, ami ad absurdum a napi tizenkét órám nélkül is működik.
Miben különbözik a vezetői habitusuk? Z. G.: Volt, amit másképp gondoltunk, de tudom, hogy apu sosem hozott olyan döntést, ami ellenem ment volna. És fordítva, olyan sem volt, hogy én valamit nagyon opponáltam volna. De szerződéseknél, nagy partnerekkel apu sokkal taktikusabb. Én a jogi múltammal talán kicsit túl sarkosan képviseltem a cég érdekeit. Szerencsések vagyunk, hogy nincs zajos konfliktus vagy nagy ritmuskülönbség, mint sok családban utódláskor. Részben mert nem kényszer szülte a döntést, hanem tudatos választás volt. Úgy építettük fel a cég szerkezetét, hogy ne egyszemélyes döntések halmaza legyen, hanem egy rendszer működése.
Reformok beleférnek? Z. G.: Nem reformnak mondanám, csak finomhangolásnak. A szervezeti struktúra persze nagyon fontos szempont, de az csak technika, az menni fog. Ami nagy feladat mindenkinek, aki a reálgazdaságban dolgozik, hogy miként maradunk meghatározók a jövőben is, hogyan találunk új terméket, hogyan tudjuk megőrizni, akár fokozni világpiaci jelenlétünket. Az orvostechnikai eszközök világpiacán Kína hatalmas előnnyel bír. Sokszor megspórolják a fejlesztés rögös útját, és hatalmas állami és gazdasági támogatásokat kapnak, amivel nagyon nehéz versenyezni.
És van már válaszuk ezekre a problémákra? Z. G.: Külön üzletfejlesztési csapatot hozunk létre, akik csak ezzel a stratégiával foglalkoznak. Lehet, hogy külsős tanácsadók segítségét is igénybe vesszük. Z. S.: És van egy újdonság is, leányvállalatot és termelőüzemet alapítottunk Kínában, Sanghaj mellett, Szucsouban, már a jövő év első negyedévében elindul a termelés. Kína a harmadik legfontosabb piacunk az Egyesült Államok és Európa után, hosszú távon így nagyobb esélyünk lehet erős pozícióban maradni azon a rendkívül dinamikus és nehéz piacon.
Mekkora ez a beruházás? Z. G.: Több mint egymillió euró. A kínai gyár csak belföldre fog gyártani, a világpiac többi részét továbbra is Magyarországról látjuk el.
Miért fontos ezt elválasztani? Z. G.: Részben a kollégáink miatt. Nem szeretnénk, hogy azt gondolják, a könnyebb utat választjuk, elmegyünk a tömegtermékek gyártásának irányába. Z. S.: Illetve a bérek sem térnek el jelentősen az itthoniaktól. Belső-Kínában biztosan más lenne a helyzet, de addig nem érdemes elmenni. A helyválasztásunk is azt tükrözi, hogy nem a filléres munkaerő volt a cél, hanem a jelenlét. Ugyanabban az ipari parkban lesz az egységünk, ahol a világcégek, a Roche vagy a Siemens is megépítette a magáét.
Egy évvel ezelőtt azt írtuk családi listánk szereplőiről, szinte mindegyikük érzi a bőrén, hogy nehezebb évek következnek. Az első nehéz év el is érkezett, ami a becsült összértékükön is meglátszik: a huszonöt legértékesebb családi cég alig ér többet, mint egy éve ilyenkor. A többségük nem aggódik, továbbra is bátran fejleszt, beruház és innovál – szembenéztek már a mostaninál váratlanabb válságokkal is. A lista egészét továbbra sem a Lölő-jelenség dominálja, szinte mindegyik szereplőre igaz, hogy önerőből, évtizedek kemény munkájával, a családi küldetéstudat erejével, a mindenkori hatalomtól függetlenül építették fel cégbirodalmukat. Szinte.
Ékszerspecialista, üzletember és influenszer: Horváth László nem csak hazánkban elismert szakember, nemzetközi szinten is erős márkákat képvisel, miközben saját brandjét is építi. A budapesti székhelyű véleményvezér gyerekkorában szeretett bele az ékszerek és drágakövek világába, történetéből látszik, hogy a minőség és a szaktudás iránti elkötelezettség meghozta a gyümölcsét. A HL Ékszer alapítójával beszélgettünk az ékszer-óra szakmáról, […]
Szabó Gál Bence húszévesen szerény családi cégnek álmodta meg egymillió forint spórolt pénzéből elindított étrendkiegészítő-vállalkozását, és csak annyit akart vele keresni, hogy aztán nyugodtan tudjon meditálgatni és a gyógynövények világában kutatni. Ehhez képest néhány év után már napi hárommillió forint profitot termelt a Gal vitaminokkal, ma pedig négymilliárd forint a cég éves bevétele. Legújabban Pataki Ágival, az egyes számú magyar szupermodellel árulja a szépség és az egészség titkát – kapszulában.
Matheidesz Réka uniós karriert hagyott hátra, hogy felépítse a művészekből üzleti szereplőket faragó Wamp művészeti piacot. Most a Mome vezérigazgatói posztján ugyanezt kell megtennie egy egész egyetemmel, miközben a modellváltó egyetemek legkisebb hibáját is árgus szemekkel figyeli a nyilvánosság.
