Jó pár évvel ezelőtt Fördős Zé és édesapja volt a vendégem a családi vállalkozások gáláján. Zéék családi céget visznek, egyszer már csődbe mentek (apja cateringvállalkozásával), ismertek, érdekesek. Ez már elég lett volna egy jó estéhez, de ahhoz nem, hogy évek után is emlékezzek rá. Zé éppen a csőd részleteit ecsetelte, és amikor eljutott annak az ingatlannak a tulajdonosához, ahol […]
Jó pár évvel ezelőtt Fördős Zé és édesapja volt a vendégem a családi vállalkozások gáláján. Zéék családi céget visznek, egyszer már csődbe mentek (apja cateringvállalkozásával), ismertek, érdekesek. Ez már elég lett volna egy jó estéhez, de ahhoz nem, hogy évek után is emlékezzek rá. Zé éppen a csőd részleteit ecsetelte, és amikor eljutott annak az ingatlannak a tulajdonosához, ahol a székhelyük volt, és amit nem tudtak fizetni, kimutatott a közönségbe, egyenesen Zettwitz Sándorra, és elmesélte, hogyan kaptak haladékot és így életbenmaradási lehetőséget tőle. Megrendezni sem lehetett volna jobban.
Színes, emlékezetes, de nem a leglényegesebb történet Zettwitz Sándorral kapcsolatban. Az idén kilencvenéves, és most nyugdíjba vonuló üzletember a kevés nagy teljesítményű magyarok egyike, azoké, akik a világpiacon is masszívan sikeres céget tudtak felépíteni 1990 óta. Kilenc éve írtunk róla először, akkor a Forbes első magyar gazdaglistáján a 33. helyen állt, cégét tizennégymilliárd forintra becsültük. Azóta több tucat alkalommal írtunk róla és a 77 Elektronikáról a magazinban és a Forbes.hu-n is, rendezvényeinkre is sokszor elhívtuk. A családi vállalkozások mostani listáján már százmilliárd forintos becsült értékkel szerepel a cég. (Az év elején publikált 2023-as gazdaglistán a 21. volt.) Zettwitz úr jól döntött, amikor vállalkozásába fektette pénzét, értékét az évek során, stílusosan, meghétszerezte. Nemhiába mesebeli szám a 7-es.
Csak pár epizód a 77 Elektronika 1986 óta tartó történetéből. Saját fejlesztésű vércukormérővel kezdtek, és már 74. generációját készítik, azóta is sikeresen. Vizeletvizsgáló készülékeket fejlesztettek, mára ezek reagens anyagait is maguk gyártják, az elmúlt években felvásárolták az egyik német beszállítójukat, és most gyárat indítanak Kínában. Négy alkalmazottal indultak, most hétszáz dolgozójuk van, és száz országba exportálnak. A cégvezető Zettwitz Sándor eredményeik jó részét már a 80-as éveiben elérte, megalkotta.
Ritkán – de szerencsére azért egyre gyakrabban – látni olyan igényes felújítást, mint ezé a balatonszepezdi villaépületé. Tulajdonosai kifejezetten egy régi épületet szerettek volna megmenteni, de a villa kényelmét vendégként most a családon kívül más is élvezheti.
Adott egy gyönyörű villa vastag falakkal, klasszikus oszlopokkal, fa spalettákkal, háború előtti cserepekkel, kőlapokkal. Ha igaz, valamikor 1929-ben épülhetett. Annyi bizonyos, hogy 1926-ban, amikor a 71-es főutat építették, készült egy fotó a hegyoldalról, és csak a szomszédos villa állt itt, ez az épület még nem.
A terület egyébként egy bizonyos Virius Vince tulajdona volt, akiről a későbbi fürdőtelep is a nevét kapta. Ő először írnok, tiszttartó, majd jószágigazgató lett egy osztrák tábornok lesencetomaji birtokán, majd megvásárolta a szepezdi erdő melletti területet. Itt a filoxéravész után új fajokkal telepítette be a szőlőültetvényeket, később saját költségén hajókikötőt (1912) és vasúti megállót (1913) is kialakított. A terület egy részét parcellázta, és eladta főként városi értelmiségi vásárlóinak, és ők aztán nyaralókat, villákat építettek maguknak. Az épület tehát az 1920-as évek közepén még nem állt, 1935-ből viszont ismerünk egy hirdetést a Magyar Hírlapból, amiben mint penziót hirdetik, és ismert egy fotó is, amin a Mária-Villa név olvasható. A második világháború után aztán új tulajdonosai lettek, később ismét, mindez átépítésekkel is együtt járt. Harmadik tulajdonosa egy olyan mecénás volt, aki sok színésszel jóban volt, és a szepezdi nyaraló állítólag színészbuliknak is helyet adott.
Mai tulajdonosai három évvel ezelőtt vásárolták meg, hogy itt lakjanak, és szállást is kínáljanak – mintha a barátaikat látnák vendégül (a francia név jelentése az, hogy barátokkal). Karikás Péter és felesége, Krisztina sok évet töltöttek el a trénerszakmában, majd eldöntötték, hogy valami másba kezdenek. „Olyan épületet kerestünk, aminek története, szelleme, lelke van” – mondják. A szakma nem volt teljesen idegen tőlük, a család több tagja dolgozott a szállodaiparban – Péter apja egy egyszerűbb hotelt is vezetett húsz éven át –, de érezték, hogy itt más szintet szeretnének nyújtani. A recept: régi épület korhű bútorokkal, némi kortárs művészettel keresztezve, rendezett kerttel és a tóra néző terasszal.
Egy éve nyitottak, azóta csatlakoztak a Stílusos Vidéki Szállodák szűk közösségéhez is. Esténként kisebb csoportoknak borvacsorákat tartanak, a reggelihez maguk készítette lekvárokat, süteményeket is felszolgálnak, a kávé pedig olyan, mint egy újhullámos kávézóban.
A felkészülést komolyan vették, Kriszta még szakácsiskolába is beiratkozott, és mindketten elvégeztek egy baristatanfolyamot, hogy a reggeli kávé valóban emlékezetes maradjon. „Kriszta tényleg ügyes ebben – mondja Péter. – Én csak lelkes vagyok.”
Szobák Sophie Marceau, Louis de Funès, Jean-Paul Belmondo: talán az egykori színészbulikra is utalva mind a hat vendégszoba egyedi karaktert kapott, és francia színészek nevét viseli. Sőt, a szobák ajtaját az ő aláírásuk díszíti – természetesen ezt sem a nem létező franciaszínész-aláírásboltban vették, hanem külön nekik gyártották. A szobaárak nyáron hetvenezer forinttól indulnak éjszakánként.
Finom részletek A kortárs műalkotások, bevállalós dekorációk és tárgyak jó elegyet alkotnak a régi tárgyakkal. Utóbbiak dominálnak, de mégsem érezzük magunkat múzeumban. Mindemellett a szemfüles szemlélő olyan részleteket figyelhet meg, mint az eredeti, szépen felújított kőlapok vagy kedvencem, a – sajnos nem használt – étellift. Így könnyű magunkat beleképzelni, milyen lehetett itt mondjuk az 1930-as években nyaralni. Az enteriőr részleteit Wein Krisztina és Lukács Julianna lakberendezők találták ki, és vetették papírra.
Tetőtér A vendégszobák fele a tetőtérben van – ez az egyetlen komolyabb alaprajzi változás az eredeti épülethez képest, itt korábban nem voltak szobák. A gerendákat megtisztították, szerették volna láthatóvá tenni őket. A berendezés a tetőtérben is kerüli a túlzásokat. „Az öncélú luxust el akartuk kerülni” – mondják a tulajdonosok.
A kert Amikor az új tulajdonosok megvették a házat, nem volt körülötte más, csak néhány ősfa. Azóta a kertet rendezték, és tájépítészek segítségével kiválasztották azokat a növénytársulásokat, amelyek jól érzik magukat a százéves tölgyek alatt: tájidegen tuja náluk biztosan nem lesz, cserébe van hortenzia, tiszafa, babérmeggy, páfrány.
A terasz A betonlapokat lecsiszolták és impregnálták, az oszlopokat lefestették, de itt szinte minden olyan, mint sok évtizede. „Kiléptünk ide, és eldőlt, hogy megvesszük. Alibiből azért elmentünk megnézni a strandot” – meséli Kriszta arról, hogy milyen volt az első pillanat itt. Ezt tökéletesen értem is.
Matheidesz Réka uniós karriert hagyott hátra, hogy felépítse a művészekből üzleti szereplőket faragó Wamp művészeti piacot. Most a Mome vezérigazgatói posztján ugyanezt kell megtennie egy egész egyetemmel, miközben a modellváltó egyetemek legkisebb hibáját is árgus szemekkel figyeli a nyilvánosság.
Egy évvel ezelőtt azt írtuk családi listánk szereplőiről, szinte mindegyikük érzi a bőrén, hogy nehezebb évek következnek. Az első nehéz év el is érkezett, ami a becsült összértékükön is meglátszik: a huszonöt legértékesebb családi cég alig ér többet, mint egy éve ilyenkor. A többségük nem aggódik, továbbra is bátran fejleszt, beruház és innovál – szembenéztek már a mostaninál váratlanabb válságokkal is. A lista egészét továbbra sem a Lölő-jelenség dominálja, szinte mindegyik szereplőre igaz, hogy önerőből, évtizedek kemény munkájával, a családi küldetéstudat erejével, a mindenkori hatalomtól függetlenül építették fel cégbirodalmukat. Szinte.
A tanulást, a munkahelyi teljesítményt, a mentális egészséget, de még a művészi vagy a sportteljesítményeket is elsősorban az elme alapképességei határozzák meg. Ezeket sokáig adottnak vették, de a BrainRx programmal néhány hónap alatt jelentősen és maradandóan fejleszthetők. Ma már teljesen alapvető hozzáállásnak számít a sportban az, hogy a speciális képességek mellett, sőt talán azok előtt […]
Ékszerspecialista, üzletember és influenszer: Horváth László nem csak hazánkban elismert szakember, nemzetközi szinten is erős márkákat képvisel, miközben saját brandjét is építi. A budapesti székhelyű véleményvezér gyerekkorában szeretett bele az ékszerek és drágakövek világába, történetéből látszik, hogy a minőség és a szaktudás iránti elkötelezettség meghozta a gyümölcsét. A HL Ékszer alapítójával beszélgettünk az ékszer-óra szakmáról, […]
