Hiába a rengeteg szakirodalom és tanulmány, ha bizonyos dolgokat nem tudunk nem a saját megélésünk alapján látni. Például, hogy mit jelent a mai világban a nyitottság és az elfogadás. Ezen gondolkodtam, amikor beléptem a patinás Rockefeller Center 65. emeletén a Rainbow Room termébe. Díjazottként vettem részt az Ad Age Leading Women gáláján, előttem hevert egész New York, és próbáltam megérteni, miért lehet valahol a szivárvány az elegancia és az összetartozás szimbóluma, és miért lehet máshol ugyanez megosztó stigma. Mi alapján alakul ki, és változik az ember személyes megélése például a nyitottságról? A szubjektív észlelésünket nagyban befolyásolják a minket körülvevő különböző perspektívák.
Új szerzők a Forgóban! Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Októberben jön a következő tag!
Mint kelet-közép-európai, főleg a karrierem elején sokszor találkoztam negatív diszkriminációval. Londonban magyarként kerültem be egy nemzetközi csapatba, akcentussal beszéltem az angolt, miközben brit ügyféllel és egy teljesen brit ügynökségi csapattal kellett dolgoznom. Megszenvedtem. Alacsonyabb rendűnek tartottak, annak alapján ítéltek meg, ahonnan jöttem, és ahogyan az idegen nyelvet beszéltem.
Aztán teljesítménnyel és bizonyítással átvettem az irányítást. Ez is egyfajta mentorálás, mind magánemberként, mind szakmabeliként bizonyítani, és 360 fokot fordítani egy tizenöt fős csapaton. Rengeteg erőfeszítést és magabiztosságot igényelt, de ezek az emberek talán már sosem fogják újra elkövetni ezt a hibát. Persze, hiába tapasztaljuk például a Nyitottak Vagyunkon keresztül, hogy több mint ezer cégnek igenis fontos a nyitottság, ha a közbeszédben vagy az üzleti életben ennek sokszor semmilyen lenyomata nincsen.
