Csillogó ufó úszkál valahol Észak-Norvégiában egy fjord közepén. Eredete és célja ismeretlen, de legalább barátságosnak tűnik: a földönkívüliektől nagyon elégedetten és jóllakottan távoznak az emberek. Már az odajutás is csodálatos: a norvég fővárosból, Oslóból (egy vacsora után a háromcsillagos Maaemo étteremben) rövidke repülés Bergenbe, ahova néha még közvetlen járatok is indulnak Budapestről, innen pedig – feltankolva a kikötőben egy jó kis sült lazacos szendviccsel – bő kétórás gyönyörű hajókázás a fjordok között.

Útközben alaposan meg lehet csodálni a tájat és az irigylésre méltó nyaralókat, többnyire motorcsónak-parkolóval a telek végében. A végcél Rosendal, az Iris étteremhez legközelebb eső település. A foglalás időpontjában nem az étterembe kell belépni, hanem a kikötőben kell várakozni, innen indulnak a környezetkímélő, elektromos motorcsónakok, és juttatják el a vendégeket a víz közepén lebegő objektumhoz. A Salmon Eye napközben látogatóközpont, ahol arról tudhatunk meg többet, hogyan adhatna több élelmiszert a világnak az óceán. Estére viszont teljesen átalakul, és izgalmas, titokzatos, különleges gasztroélménynek ad helyet.

Az első megálló még egy kis bemelegítés, pár falatka, csodálatos helyi cider és rövid bevezető a csónakházban a nagy kalandhoz. Aztán már tényleg nincs más hátra, mint újabb rövid hajókázás után belépni a vaksötét… pincébe. Ahol – de nem szeretnék mindent elszpojlerezni – akad pár érdekes meglepetés. Végül mégsem horrorfilmbe illő a folytatás, hanem egy gyönyörű lépcsősoron feljutunk a földszintre, vagyis inkább vízszintre, majd tovább, a vacsora helyszínére, ezúttal már szokványosabb körülmények közé: kényelmes székek, asztalok, gyönyörű kilátás.

És innentől marad igazán tátva a szánk. A fiatal dán séf, Anika Madsen eddig nem igazán tartozott a nagy nevek közé, de olyan lélegzetelállítóan erős és a hely szellemének megfelelő menüvel rukkol elő, hogy nem kell hozzá nagy jóstehetség, hamarosan elér ide a gumigyártó fémplakettje, és akár a két csillag sem lenne túlzás.

Természetesen tengeri alapanyagokra épül a kóstolómenü, és arra is kísérletet tesz, hogy a lehető legfenntarthatóbban szerezzék be az alapanyagait: halakat, kagylókat, rákokat, algákat, tengeri sünt. Földünk hetven százalékát borítja víz, ennek ellenére a kalóriabevitelünknek csak két százaléka származik onnan. Izgalmas és hasznos kísérlet tehát tovább kutatni, hogy hogyan nőhetne ez az arány.

Ha mégis szárazföld, akkor a közismerten környezetkárosító marhatenyésztés támogatása helyett a vadon élő rénszarvast választják, mint a menü szinte egyetlen nem tengeri fehérjéje. Minden étel tele ízekkel, izgalommal, savakkal és umamival, játékossággal és kreativitással, másodpercnyi lankadás sincs.

A végére is jut még meglepetés, a régi norvég mondás jegyében irány a szabad levegő, az utolsó pár apró édes fogást a tetőteraszon szolgálják fel, és szabad tűzön készítik. Éppen tökéletes időpontban, hogy még tartson az extrém hosszú északi naplemente, és csillogó szemmel bámulhassunk bele.