
A mi kis falunk
Hálózatosodó magyar startupvilág. Egyre több üzleti tapasztalat és tudás áramlik vissza az ökoszisztémába – már nemcsak a befektetőktől, hanem aktív vagy egykori alapítóktól vagy kulcsmunkavállalóktól.

Hálózatosodó magyar startupvilág. Egyre több üzleti tapasztalat és tudás áramlik vissza az ökoszisztémába – már nemcsak a befektetőktől, hanem aktív vagy egykori alapítóktól vagy kulcsmunkavállalóktól.

A nagymama nevét viselő Odette-ben a világ csúcsalapanyagait vegyítik a házias-parasztos iránnyal.
Szeretem a francia luxuséttermeket, de igyekszem az anyaországban kóstolgatni ezt a stílust. Ázsiában egyébként is bőven vannak helyi ízek, amikért érdemesebb útra kelni. Julien Royer séf étterméért mégis kivételt tettem. Már az szimpatikus volt, hogy a szingapúri Nemzeti Galériában kapott helyet.
Royer a francia gasztronómia alapjait egyfajta keretrendszernek használja, nem próbál párizsibb lenni a párizsinál. Francia szemüvegén keresztül izgalmas rálátást kínál a térség legjobb alapanyagaira és egyes ételeire is. Az Odette persze cseppet sem házias koszttal várja az egyszeri destination dinert, vagyis azt, aki a világ végére is elmegy egy étterem kedvéért.
A világ csúcsalapanyagi, mint a marukyoi tengeri sün, a skót homár (életem egyik legjobbja!), a perigord-i fekete szarvasgomba, a francia sajtok (reblochon, époisses, camembert és a többiek) és az elképesztő technológiai precizitás mellett azért van kikacsintás a „valóság” felé. Ez izgalmas perspektívát ad a nemzetközi tűzijátéknak. A házias-parasztos sertéshúsleves például szintén nem fukarkodik a nemes levesbetétekkel. Az abalone kagyló Jejuból, a kacsamáj a Loire-völgyéből jön, és a juzu, azaz a japáncitrom is segít abban, hogy ne egy kifőzdében érezzük magunkat.





A kambodzsai kampot borssal bevont galamb szintén mestermű. A menü előrehaladtával meggyőzően elegáns, mégis umamiban és savakban gazdag ételek kerülnek az asztalra. Már a Dauricus kaviár láttán sem kezdek látványos tiltakozásba, és a norman tarisznyarák sem ébreszti fel a bennem szunnyadó fenntarthatósági mozgalmárt. Amit pedig az erősen japán ihletésű desszertfronton művelnek a szakéval, a hokkaidói tejfagyival, az Earl Grey teával és vaníliával, az végképp arra késztet, hogy a francia konyhát kiáltsam ki a világ legjobbjának.
De mielőtt megtörténne, még visszamegyek Japánba.

Mi kell ahhoz, hogy egy nagy megrázkódtatás után piacvezető céget építsünk fel? A Process Solutions-nél a szakmai hozzáértés és a kemény munka csak a történet kezdete volt. Ha egy cég 25 éve létezik, és abból az elmúlt 18 évben piacvezetőként, akkor nem nagy logikai ugrás kijelenteni, hogy valamit nagyon jól csinálnak. De mit? Azt gondolnánk, […]
Extra dizájn extra igényekre. Ezt adják a Dembell Motorhomes luxus-lakóautói potom 1,3 millió euróért. Az 530 lóerős szörnyek Nagytarcsán látják meg először a napfényt. Mutatjuk, hogyan.
Amióta létezik, nem kapott még akkora kihívót a magyar bankpiacon az OTP, mint amekkorára mellé dagasztották a Magyar Bankholdingot (MBH). Valóban komoly konkurens?
Piaci fölénye elvehetetlen, nyereségessége brutális, régiós hatalma messziről látható, harmincéves tőzsdei teljesítménye minden más magyar részvényét veri, és nemcsak, hogy szüleink, nagyszüleink bankja, de a legtöbb mai fiatal is itt vezeti a számláját. Hogyan lett egy szocialista nagyvállalatból modern bank? Mitől lett az OTP billióforintos profitot termelő pénzgyár? Mire elég Csányi Sándor karizmája, és mit tudnak az elnök emberei? Ezúttal nem velük, hanem róluk beszélgettünk – összeállt a kép. Furfangos húzások, jól időzített döntések és a kulcsemberek mesteri tologatása is kellett hozzá, hogy mára ott legyenek Európa banktérképén.
Alig fél kilométeren át, de itt tényleg úgy érezheti magát minden budapesti,
mint a Paradicsomban. A Tompa és környéke.