Írta: Ács Gábor és Fekete Emese

„Valamikor a 90-es évek elején volt, hogy a Deák téri OTP előtt sorok álltak. Bent a fiókban jól láthatóan unatkozott a kisasszony, és amikor kérdeztél valamit, legtöbbször az volt a válasza: ó, ilyet itt nem lehet, tessék egy bankba átmenni.” Király Júlia ex-jegybankalelnök idézi fel élményét az akkori OTP-ről mint virtigli állami hivatalról, ahol ő például 1981-ben nyitott először számlát (megtakarítási betétszámlának hívták), és aminek szomszédságában már tényleg szaporodtak a bankok. Volt például Magyar Hitel Bank, Kereskedelmi és Hitelbank és pár lépéssel odébb egy Postabank-fiók is.

A sorok ezért is álltak az OTP előtt, a szemfülesek össznépi játéka volt, hogy kihasználták az OTP és a Postabank eltérő kamatpolitikáját. Előbbi havonta, minden hónap 26-ának egyenlege után fizetett kamatot, utóbbi napi kamatot számolt. Aki tehát 25-én bevitte a pénzét az OTP-be, 26-án megkapta rá a teljes havi kamatot, majd 27-én átvitte a Postabankba, és ott is tudta kamatoztatni a következő hónap 25-éig. Egy hónap alatt így kétszer kapta meg az akkor tekintélyes, legalább évi 20 százalék tizenketted részét. „Nekem Bánfi Tamás hívta fel erre a figyelmemet 90–91-ben – mondja még mindig Király Júlia –, amikor egyszer megkérdeztem, miért állsz a sorban. Ő meg azt mondta, ne kérdezd, inkább állj be te is.”