Piaci fölénye elvehetetlen, nyereségessége brutális, régiós hatalma messziről látható, harmincéves tőzsdei teljesítménye minden más magyar részvényét veri, és nemcsak, hogy szüleink, nagyszüleink bankja, de a legtöbb mai fiatal is itt vezeti a számláját. Hogyan lett egy szocialista nagyvállalatból modern bank? Mitől lett az OTP billióforintos profitot termelő pénzgyár? Mire elég Csányi Sándor karizmája, és mit tudnak az elnök emberei? Ezúttal nem velük, hanem róluk beszélgettünk – összeállt a kép. Furfangos húzások, jól időzített döntések és a kulcsemberek mesteri tologatása is kellett hozzá, hogy mára ott legyenek Európa banktérképén.
Írta: Ács Gábor és Fekete Emese
„Valamikor a 90-es évek elején volt, hogy a Deák téri OTP előtt sorok álltak. Bent a fiókban jól láthatóan unatkozott a kisasszony, és amikor kérdeztél valamit, legtöbbször az volt a válasza: ó, ilyet itt nem lehet, tessék egy bankba átmenni.” Király Júlia ex-jegybankalelnök idézi fel élményét az akkori OTP-ről mint virtigli állami hivatalról, ahol ő például 1981-ben nyitott először számlát (megtakarítási betétszámlának hívták), és aminek szomszédságában már tényleg szaporodtak a bankok. Volt például Magyar Hitel Bank, Kereskedelmi és Hitelbank és pár lépéssel odébb egy Postabank-fiók is.
A sorok ezért is álltak az OTP előtt, a szemfülesek össznépi játéka volt, hogy kihasználták az OTP és a Postabank eltérő kamatpolitikáját. Előbbi havonta, minden hónap 26-ának egyenlege után fizetett kamatot, utóbbi napi kamatot számolt. Aki tehát 25-én bevitte a pénzét az OTP-be, 26-án megkapta rá a teljes havi kamatot, majd 27-én átvitte a Postabankba, és ott is tudta kamatoztatni a következő hónap 25-éig. Egy hónap alatt így kétszer kapta meg az akkor tekintélyes, legalább évi 20 százalék tizenketted részét. „Nekem Bánfi Tamás hívta fel erre a figyelmemet 90–91-ben – mondja még mindig Király Júlia –, amikor egyszer megkérdeztem, miért állsz a sorban. Ő meg azt mondta, ne kérdezd, inkább állj be te is.”
Rövid idő alatt két arcát is láttuk a Nagymező utcai Kismezőnek.
Akárhogyan számolom, összesen három színháznak kéne értelmet adnia a Nagymező utcai „pesti Broadway” toposznak, meg az azt övező éttermeknek és bároknak. Ez hagyományosan a Király utca felőli oldalnak sikerült jobban. Az Andrássy út túlpartján gyorsan szűkül a járda, az éttermek gyakran és olykor korán kihalnak. Az Operettszínház melletti széles flaszterre néző Kismező az átalakulás sorsára jutott, mikor két éve a néhai Pesti Disznóból átvedlett. A korszellemnek megfelelő, nemzetközi hangvételű small plate-ekre váltott, és a szokásosnál kisebb és magasabb szélű canotto pizzára. Utóbbinak és a vonatkozó kemencének 2024-ben már hűlt helyük sincs.
A kis tányérokat egy jókora, osztozkodásra ösztönző felirat éltetné tovább a pult fölött, de a fogások azt mutatják, hogy már azt is elengedték a filozófiából. Rövid idő alatt kétszer is volt alkalmunk belekóstolni, mi lett helyette. Először egy spontán, szombat kora esti vacsorára tértünk be, és kedvesen az ablak melletti bárszékre telepítettek minket. A birsalmahabbal és tökmaggal tálalt, végtelenül bársonyos sütőtökkrémleves kimaxolta, amit a műfaj megenged. Még a tesztcsapat azon tagjának is ízlett, aki a számára bántó örökös sütőtökillat miatt várja, hogy elmúljon végre az ősz. A franciás hangvételű, kézzel vágott tatárral is az egyetlen baj az, hogy kevés hozzá a kenyér. Ha úgy vesszük, a konyha ezáltal is ösztökéli az embert, hogy komótosan, odafigyeléssel egyen, és eggyé váljon a pillanattal.
Csak azért is osztozkodva egy dasis (japán halalaplé), vajmártásos, rákos raviolival zárunk. A mártás kiváló, a tészta és a töltelék aránya példaértékű, azaz sok a rák, és a feketére színezett batyu csak csomagolás. Mindkét komponens őrzi a tartását, nem főttek szét. A fogást a szálaira szedett édeskömény-saláta koronázza, ami nemcsak jól néz ki, de passzol is hozzá. Örömünkre egyedül az vet árnyat, hogy a séfajánlat, a füstölt kacsamellel kínált zellerkrémleves elfogyott, mert már az új ajánlatra készülnek. Pedig a hűvös márciusi estén nagyon ígéretesnek hangozott. Hogy teljes legyen a kép, újabb hétvégén térünk vissza, hogy megismerkedjünk az étlap további szereplőivel. Ez már az Étterem Hét akciós rendezvénysorozaton zajlik. Jóval több a foglalt tábla, de a kora esti órán kapunk még helyet az egyik asztalnál. Egy üvegfalon át innen egyenesen a tálaló-látványkonyhára látni. Túl sok mindent nem figyelhetünk meg, mert a konyhai és a vendégtéri személyzet is el-eltünedezik. Nem nehéz leolvasni, hogy mindenki az esti rohamra tartogatja az energiáit, és ez a hangulatnak nem tesz jót. Pedig a Kismező az alapokat jól csinálja. Nem pusztító, a személyzetnek kedves műfaj szól, hanem a szórt fényekhez illő jazzes-soulos bárzene. Igaz, a kelleténél talán kicsit hangosabban.
És ezúttal az ételekkel sem dobunk a kör közepébe. A vaníliás karfiolleves megint példásan krémes, aki ezért az állagért és ezekért az ízekért felel a konyhán, érti a dolgát. A leves a magokon és a sültalma-krémen túl azért még kiáltana valami feltétért vagy az eredeti koncepcióért, a small plate-ért. Ha utóbbi lenne, talán nem merülne fel bennünk félúton, hogy igazán történhetne még valami a tányéron.
Ravioli rákkal töltve
Ravioli rákkal töltve
A paprikáscsirke szaftja bármelyik nagymamának becsületére válna, a combhús, szerintem szükségtelenül, de szabályosra formázva díszeleg a tányéron. Az idézőjeles tojásos galuska kétharmad részben tojás, és legfeljebb harmadrészt galuska. Inkább érdekes kísérlet, mint működő köret, pláne úgy, hogy hollandi mártás is került mellé. Erről azt gondoltam, hogy bármilyen körülmények között, bármivel örömmel eszem meg. A Kismező kellett, hogy felismerjem, egy húsos szafttal ez az állítás máris érvényét veszti.
Francia marhatatár
Francia marhatatár
A desszertek közül fehércsokis crémeux-t, azaz csokoládéval felhúzott angolkrémet kérünk, pisztáciamorzsával és eperhabbal érkezik. Az értékelésnél a velünk tartózkodó négyévesnek adom át a szót, ő két kanál után azt mondta, „apa, ez túl édes!” Az ehető virágok láttán először elmosolyodott, majd azt kérdezte, „miért kellenek?”
Sütőtökkrémleves
Sütőtökkrémleves
A mi értetlenségünket az aznapi táblás ajánlat pontozza alá. Ugyanaz a kacsamelles zellerleves áll rajta, mint két héttel korábban, és pincérünk szerint ugyanúgy már pont nem lehet kapni. Könnyen lehet, sosem tudjuk meg, annyira finom lett volna-e, mint amekkora talány. Az első vizit után biztosak voltunk benne, ide még vissza kell térnünk, de a második után arra jutottunk, korántsem muszáj.
Tanyasi csirkepaprikás
Tanyasi csirkepaprikás
Kismező Budapest VI., Nagymező utca 19. A tesztek időpontja: 2024. március 2. és március 16. Ezt ettük: Sütőtökkrémleves: 2700 Karfiolkrémleves: 2700 Francia marhatatár: 4800 Ravioli rákkal töltve: 4900 Tanyasi csirkepaprikás: 5400 Fehércsokoládés crémeux: 2800 Egy pohár bor: 1800 Három limonádé: 3700 Két kávé: 1200 Két szűrt víz: 850 Szervizdíj: 3702 Összesen: 34 552 forint
Ha nem automatikusan a gyereked iskolájának vagy a közeli kutyamenhelynek adnád az adód egy százalékát, érdemes alaposabban körülnézni a civilek közt. Még jobb, ha nem csak az adóbevallás idején merül fel, hogy adakozz. Íme, tíz ügy és hozzájuk pár alapítvány, hogy könnyebb legyen választani.
Az okos gabonaszondától a malacszámlálón át a mézlaborig: az agrárszektorban dolgozók munkáját megkönnyítő innovatív eszközök és tudományos módszerek, amelyekkel akár a karosszékből is gazdálkodhatunk.
Legalább egy felmérődrónnak és a hozzá tartozó szoftvernek ott kellene lennie minden magyar gazdaságban, mondja Török Gyula és Keczer Máté, a területen szakértőnek számító ABZ Drone ügyvezető igazgatója és helyettese. Körbejártuk, hogy miért jók a monitoring- és permeteződrónok, mennyibe kerülnek, és milyen képzettség kell a kezelésükhöz.
„Itt nem mindent ti csináltok, ugye?” – kérdezik gyakran Matus Dórától és Tárnok Lászlótól a házaspár több mint kétezer fás birsültetvényét látva. „De, mi!” – hangzik a válasz. A Birsbirtok a paszternáktól és egy régi japán kistraktortól jutott el oda, hogy ma már a Dél-Dunántúl legtöbb pálinkaházában az ő termésükből készül a birspálinka.
