Ha beüt a klímaváltozás, vagy egyéb, a Földet és az agráriumot megrengető katasztrófa történik, az emberiség túlélésének kulcsa lehet egy nemzetközi génbank a messzi északon. Az 1,2 millió itt őrzött magmintából csaknem ötezer Magyarországról származik.
A világ egyik legészakibb lakott települése, Longyearbyen mellett, messze a sarkkör felett, még Stockholmtól is több mint ötórányi repülőútra rejtőzik a világ „agrárszéfje”. Bármennyire lemegy is a térképről, aki ide látogat, a kisvárosban azért talál még három kocsmát, egy mászófalat és egy egyetemi kampuszt is háromszáz itt tanuló diákkal. Longyearbyentől négy kilométerre, a hegy mélyén pedig egy olyan erőforrás rejlik, ami létfontosságú szerepet játszhat az emberiség jövőjének alakulásában. Nem olaj, ritkaföldfém vagy a misztikus sötét energia van itt, ezen a Norvégiához tartozó szigeten, hanem döbbenetes mennyiségű mag egy sci-fi filmeket idéző komplexumban.
A Svalbard Global Seed Vault nevű gigantikus génbankban több mint 1,2 millió mintát őriznek a bolygó szinte minden országából, hogy ha valamikor valamilyen okból megsemmisülne az élőhelyük, újra lehessen telepíteni a növényeket, meg lehessen menteni őket a kihalástól, megkönnyítve az emberiség dolgát a túlélésért folytatott harcban. Itt kizárólag élelmiszernövények magjait őrzik, tehát, amit mi vagy a haszonállataink nem tudunk megenni, annak nincs helye ebben a természetes széfben.
A hegy belsejében Több mint 1700, hasonló feladatot ellátó, de jellemzően jóval kisebb és kevésbé sokoldalú génbank létezik világszerte. Ezek egy része most is veszélyben van, és éppen a maga külön miniapokalipszisával küzd. Van, amelyiket természeti katasztrófa fenyeget, másokat háborúkban perzselnek fel, egyesek működését a rossz gazdálkodás vagy a pénzhiány lehetetleníti el. A Svalbard Global Seed Vault az utolsó védővonal, ráadásul a lehető legbiztonságosabb.
„Sok ötlete volt, a fából is vaskarikát akart csinálni” – jellemzi néhai édesapját Seiwerth Márton. Nővérével, Annával huszonévesen örökölték meg a családi vetőmagcéget, a Lajtamagot. Erre egyikük sem volt felkészülve, aztán beletanultak.
Írta és fotózta: Molnár Anikó
A 90-es évek igazi vidéki, gyerekkori idillben teltek Seiwerth Anna és öccse, Márton életében. Hol a család vizslájával utaztak a földekre terepszemlére édesapjuk terepjáró pick-upjának platóján, hol a magkupacokban ugráltak. A maguk kárán tanulták meg, hogy az árpa bizony csíp, a magok szúrnak, és édesanyjuk sem túl boldog, amikor nyakig porosan állítanak haza.
A porral együtt azonban a vetőmagok szeretete is beléjük ivódott, bár poros ruhát már nem látni rajtuk. Anna elegáns zöld ruhában jött el az interjúra, gyöngyfülbevaló fokozza az összhatást. Megakad a szemem egy fotón, amin hasonlóan csinos virágos ruhájához bakancsot visel. Megtudom, hogy amikor a kép készült, eső után kellett kimenni a földekre, és erre az esetre mindig van nála bakancs is.
Bezzeg apád idejében Annát tizenegy évesen egy bécsi iskolába íratták be, ott volt kollégista tizennégy éves koráig. „Nagyon önálló lettem, de most, hogy én is anya vagyok – négy és fél éves a kislányom –, nem is tudom, elengedném-e egy ekkora városba.” A ma harmincöt éves Anna a Corvinuson végzett közgazdász, de Strasbourgban is tanult. Aztán Németországba költözött, és a szállodaiparban helyezkedett el. Gyerekkora óta anyanyelvi szinten beszél németül, de ma már angolul és franciául is jól tud.
A külföldi évek alatt úgy gondolta, hogy a maga útját szeretné járni ahelyett, hogy „apuka pici lányaként” éljen itthon. „Szerettem volna önállóan boldogulni, és nem is igazán akartam Mosonmagyaróváron élni, mert a sok külföldön töltött idő miatt nem voltak ott barátaim. Sosem volt rajtam olyan nyomás, hogy márpedig nekem itt a családi gazdaságban kell dolgoznom, bár az biztos, hogy ha lett volna, nem viseltem volna jól.”
De aztán 2014-ben hazahúzta a szíve. A legjobbkor, hogy visszacsöppenjen a családi gazdaságba. Édesapja tíz évvel ezelőtt felismerte, hogy a gazdaság azért nem nő, mert strukturálatlan a szervezet. A Lajtamag akkor már három és fél milliárd forint bevételt termelt. „Egy péntek délután bejöttem ide a telephelyre apához, és az orrom előtt viharzott ki tőle az akkori ügyvezető. Ránéztem, és kérdeztem, mi történt. Mondta, hogy elváltak az útjaik. Láttam, megviselik a történtek. Aztán megkérdezte, nem akarom-e én csinálni az exportot meg a kereskedelmet.”
Így érkezett meg Anna a családi cégbe. A maga bőrén tanulta meg, miről szól a vetőmagbiznisz. Az export az árbevételük hetven–nyolcvan százalékát tette ki – ma már nem így van –, szóval nem nagyon hibázhatott. Édesapja másfél évvel ezután, ötvenhat évesen meghalt autóbalesetben.
Öccse, a ma harminchárom éves Márton – ő gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök – éppen apjuk halála előtt egy hónappal lépett be a Lajtamaghoz. „Édesapám rengeteget dolgozott, sok ötlete volt, mindig meglátta a lehetőségeket, és a fából is vaskarikát akart csinálni” – nevet Márton. Bevallja, hogy kezdetben nehéz volt az apai örökséggel a vállukon tovább menni, mert sokszor megkapták, hogy „bezzeg apád idejében másképp volt”.
Hasonló családi helyzetben lett cégvezető Kesjár Kamilla, a zöldségvetőmag előállítással foglalkozó, szolnoki Kesjár Flóra Kft. (Forbes, 2016/3) tulajdonos-ügyvezetője. Ő is huszonöt éves volt, amikor tragikus hirtelenséggel elveszítette édesapját. „Két hete dolgoztam apámmal, amikor szívinfarktust kapott, és meghalt – meséli. – Ötvenegy éves volt. Ott álltam pályakezdőként, és csak annyit tudtam, hogy menni kell előre, nincs más választásom, tovább kell vinnem az örökséget. Apám szavai csengtek a fülembe. Azt tanította nekem, hogy »ide figyelj kislányom, ez egy olyan cég, ahol nem csak zongorázni kell tudnod, hanem időnként cipelni is a zongorát«.” Kamilla ismeri Seiwerthék történetét is.
„A Lajtamag hozzánk hasonlóan a rendszerváltás után induló hazai családi vállalkozások útját járta be, annak minden szépségével és nehézségeivel.” Kamilla szerint az európai gazdaság szüntelenül változik, a mezőgazdaság szerkezete és a klíma is átalakul, ami szakadatlan alkalmazkodást kíván. Annának és Mártonnak is gyorsan kellett alkalmazkodniuk az apjuk halála utáni helyzethez. Szinte gyászolni sem volt idejük, annyira keményen dolgozva vitték tovább a céget. De megedződtek. Anna szókimondó és határozott, Márton visszahúzódó, csendes, a munkamegosztás is tükrözi a karakterüket. A növénytermesztés Márton területe, a kereskedelem Annáé. „Sok mindenben hasonlítok édesapámra, de ő vakmerőbb volt – meséli Anna. – Nagyon intuitív volt, gyakran az érzelmei irányították, de azt hiszem, ennek is köszönhetjük, hogy egy ilyen cégcsoportot tudtunk átvenni.”
Anna, Marci, Éva, Liza A Lajtamag nyolc–tízezer hektáron termeltet vetőmagot. Több mint négyszáz gazdálkodóval van termeltetési szerződésük. Saját termelésük mintegy kétezer hektáron folyik, kétharmada bérelt terület. Földjeik Mosonmagyaróvár húsz kilométeres körzetében, főképp a Szigetközben, Püskin és Héderváron vannak, rendkívül változatos talajokon. Vannak még földjeik Rajka és Mosonudvar környékén is.
Tizenötféle növényt termesztenek vetőmagnak. Őszi és tavaszi kalászosok, olajretek, mustár, pohánka, pattogatni való kukorica, ipari cirok, ipari kukorica, szója, és igény szerint facélia is terem a földeken. Saját nemesítésű fajtáik is vannak, ezek a családtagok nevét viselik: ilyen az Anna olajretek, a Marci és az Éva fehérmustár, a Liza pedig facéliafajta. Zöldtrágya-magkeverékeket is gyártanak, ezek a legnépszerűbb termékeik: a zöldtrágyanövényekkel hosszú távon meg lehet őrizni, és javítani is lehet a talaj termékenységét és vízháztartását.
Kendernemesítési törekvéseiknek hamar híre ment a környéken, és némi magyarázkodásra is szükség volt. Az NKFIH (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal) egyik kutatás-fejlesztési programjában egy magas kannabidiol-tartalmú kenderfajtát nemesítettek. Ez a gyógyászati célra használt kendernél előnyös, de sokaknak el kellett magyarázni, hogy nem marihuánáról van szó. Maga a fajtaelismerés még hátra van, de a fejlesztés sikerült. Másik, még folyamatban lévő innovációjuk egy mesterségesintelligencia-alapú magválogató gép, ami elvégzi a vetőmag laborvizsgálatát, és megmondja, hogy mi van a mintában, amit egy szupervizor ellenőriz. 2025-re készülhetnek el a géppel.
Márton szerint a fenntartható mezőgazdaság nemcsak azért fontos, hogy évtizedek múlva is legyen mit ennünk, hanem azért is, hogy hosszú távon is munkát tudjanak adni a náluk dolgozó embereknek. „Úgy akarunk gazdálkodni, hogy a legkevésbé károsítsuk a természetet. Ebből a szempontból fontos, hogy a gépek a lehető legkevesebb időt töltsék a földeken.” Tizenöt traktorral, három kombájnnal, egy parcellavetőgéppel dolgoznak.
Kultivátorok, kombinátorok és önjáró permetezők alkalmazásával szeretnék elérni, hogy kevesebb talajtaposást szenvedjenek el a földek, és igyekeznek minél több műveletet egy munkamenetben elvégezni. „Tavaly már 660 hektáron műveltük meg a talajt forgatás nélkül.” Egyre nagyobb gondot fordítanak a talaj takarására, a takarónövények vetésére és a vízmegtartásra, négyszáz hektáron öntöznek. „A magyar gazdáknak van még hová fejlődniük ebben a tekintetben. Sokan csak az ezzel járó agrár-környezetgazdálkodási támogatások miatt veszik meg tőlünk a zöldtrágyakeverékeket, nem azért, mert kímélni akarják a környezetet.”
Anna és Márton szeretik az erőt próbáló feladatokat. „Most nagyon hullámzó a mezőgazdaság helyzete, nehéz évek vannak mögöttünk, és szerintem ez az év sem lesz könnyű. Nagy feladat meggyőzni a gazdákat, hogy nem érdemes a minőségi vetőmagon spórolni” – mondja Anna, aki a bakancs mellett szívesen húz futócipőt, és hosszútávfutásban vezeti le a feszültséget. „A vállalatvezetés is olyan, mint a futás. Rengeteg idő, mire az ember képes egy félmaratont 1 óra 45 perc alatt teljesíteni. De ez az idő nekem már megvolt.”
Lajtamag Kft. Alapítás: 1991 Létszám: 57 fő Tulajdonosok: Seiwerth Anna, Seiwerth Márton (50-50 százalék) Árbevétel (milliárd forint) 2021 5,0 2022 5,2 2023 4,7 (becslés) Adózott eredmény (millió forint) 2021 −29,2 2022 369,6 2023 200,0 (becslés) Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés (Az üzleti év július 1-jétől a következő év június 30-áig tart.)
Mi kell ahhoz, hogy egy nagy megrázkódtatás után piacvezető céget építsünk fel? A Process Solutions-nél a szakmai hozzáértés és a kemény munka csak a történet kezdete volt. Ha egy cég 25 éve létezik, és abból az elmúlt 18 évben piacvezetőként, akkor nem nagy logikai ugrás kijelenteni, hogy valamit nagyon jól csinálnak. De mit? Azt gondolnánk, […]
A 2024-es SIRHA-n bemutatott ERWIN Smart Ice Cream Scoop egy magyar termékfejlesztés eredménye, amely nem csupán új szintre emeli a fagyizók üzleti hatékonyságát, hanem forradalmasíthatja a vendéglátóipart is. Ez az innováció nem csupán egy egyszerű eszköz; a Szabó Ervin által megálmodott és két évig tartó fejlesztés eredményeként létrehozott okos fagyiadagoló kanál teljesen új dimenziót nyit […]
Piaci fölénye elvehetetlen, nyereségessége brutális, régiós hatalma messziről látható, harmincéves tőzsdei teljesítménye minden más magyar részvényét veri, és nemcsak, hogy szüleink, nagyszüleink bankja, de a legtöbb mai fiatal is itt vezeti a számláját. Hogyan lett egy szocialista nagyvállalatból modern bank? Mitől lett az OTP billióforintos profitot termelő pénzgyár? Mire elég Csányi Sándor karizmája, és mit tudnak az elnök emberei? Ezúttal nem velük, hanem róluk beszélgettünk – összeállt a kép. Furfangos húzások, jól időzített döntések és a kulcsemberek mesteri tologatása is kellett hozzá, hogy mára ott legyenek Európa banktérképén.
Bő egy éve ugrottál ki huszonegy év multis csúcsmenedzserségből. Hogy élsz most?Mozgalmasan. Hosszú listám volt, hogy mi lesz a Mastercard után, na, ennek talán a harmada jött be, és annak, amit ma csinálok, a jó részét nem sejtettem. Mi volt a listádon?Hogy egy évig a világ nagy problémáin dolgozom ingyen és bérmentve (World Food Programme, World Vision), de ezek a projektjeim […]
