Világszerte egyre több férfi szeretné aktívan megélni az apaságát, ennek egyik első lépéseként pedig az újszülött mellett kíván lenni. Ezt az igényt az Accenture globális IT vállalat példamutató „apasági csomaggal” támogatja. Fehér Patrik, az Accenture managerének gyermeke, Félix beszélgetésünk idején a négyhetes életkorhoz közeledett. „Éjjelente a feleségem többet kel fel Félixhez, cserébe én napközben intézem […]
Világszerte egyre több férfi szeretné aktívan megélni az apaságát, ennek egyik első lépéseként pedig az újszülött mellett kíván lenni. Ezt az igényt az Accenture globális IT vállalat példamutató „apasági csomaggal” támogatja.
Fehér Patrik, az Accenture managerének gyermeke, Félix beszélgetésünk idején a négyhetes életkorhoz közeledett. „Éjjelente a feleségem többet kel fel Félixhez, cserébe én napközben intézem a tennivalókat, illetve együtt tudok lenni a picivel. Nagyokat sétálunk, ezalatt pedig a feleségem is tud pihenni.” Patrik egy e-mailből értesült az apasági szabadság bevezetéséről az Accenture-nél, néhány nappal azt követően, hogy megtudták, pár hónap múlva nekik is gyermekük születik.
„Nagyon megörültem neki, és egy percig sem volt kérdés, hogy élni fogok ezzel a lehetőséggel. Utólag is hálás vagyok ezekért a hetekért, hiszen ez olyan közelséget ad a picivel, amit munka mellett egészen biztosan nem tudnék vele megélni. Kimondottan jó érzés volt, hogy már a gyermekünk megszületése előtt tehermentesítettek a kollégák, és így a várható új feladatokra, kihívásokra és örömökre tudtam koncentrálni. Ági, a párom is azt mondja, hatalmas segítséget és biztonságot ad, hogy az első két hónapban itthon tudok lenni velük.”
Bő egy éve ugrottál ki huszonegy év multis csúcsmenedzserségből. Hogy élsz most?Mozgalmasan. Hosszú listám volt, hogy mi lesz a Mastercard után, na, ennek talán a harmada jött be, és annak, amit ma csinálok, a jó részét nem sejtettem. Mi volt a listádon?Hogy egy évig a világ nagy problémáin dolgozom ingyen és bérmentve (World Food Programme, World Vision), de ezek a projektjeim […]
Bő egy éve ugrottál ki huszonegy év multis csúcsmenedzserségből. Hogy élsz most? Mozgalmasan. Hosszú listám volt, hogy mi lesz a Mastercard után, na, ennek talán a harmada jött be, és annak, amit ma csinálok, a jó részét nem sejtettem.
Mi volt a listádon? Hogy egy évig a világ nagy problémáin dolgozom ingyen és bérmentve (World Food Programme, World Vision), de ezek a projektjeim elhaltak. Lehet, hogy én voltam béna, lehet, hogy ők nem tudták feldolgozni, hogy egy exmultis topmenedzser esetleg elveszi a munkájukat, vagy azt hitték, kém vagyok, a vezérigazgató beépített embere.
Az se valósult meg, hogy elolvasom az összes francia meg orosz klasszikust, ami kimaradt az ifjúkoromból. Nem tanultam meg ejtőernyőzni, kite-ozni és motorozni sem. Cserébe sokkal több időt töltöttem a gyerekeimmel, végre nem csörgött vagy pittyegett állandóan a telefonom, miközben épp puzzle-öztünk vagy legóztunk.
Bécsi és marokkói bázis, utazások, néha Budapest. Szuper életed van, mozgat a magyar közélet? Igen. Benne vagyok titkos Signal csoportokban, nagy beszélgetésekben, hogy mit lehetne csinálni, hogy a haza fényre derüljön. Próbálom a civil ellenzéki mozgolódások ütőerén tartani az ujjamat, mert vannak érzelmi drámák, amikor előjönnek a kis barlangjukból az emberek, és nem csak a karosszékben pufognak. Ma is ilyen érzelmivihar-állapot van.
Átrium, Van Helyed – viszed még ezeket az ügyeket? Többet is, újra aktivizáltam magam a Bankárképző mentorprogramjában, és még mindig sok iskolai előadást vállalok gyerekeknek. Az Átriumnál az elmúlt év arról szólt, hogy a Kultúrbrigád után legyen egy másik csapat, akivel folytathatjuk. Most nagyon közel van a megoldás. Közben a Van Helyed, mint minden NGO, permanens anyagi válságban van. Tizenöt éve küzdünk, hogy legyen évi 100–120 millió forintjuk, és minél több üzletember álljon mögéjük. Nehéz, de ha elmegyek Ózdra, az mindig nagy érzelmi lökés.
A marokkói butikszállodád hogy megy? Az is csak félig üzlet. A szeptemberi földrengés után gyűjtöttünk pár ezer eurót, aztán az utcabeli gyerekeknek elkezdtünk angoltanfolyamot szervezni. Az elején tízen, aztán húszan, harmincan jöttek, már két csoport van, heti két óránk, a lányaim is besegítenek, mi meg tanulunk tőlük arabul. Megvettük a szomszédos épületet is, a múltkor Bodó Viktor rendező jött, és színházat csinált a gyerekekkel. Más alkotókat, civileket is mindig hívok, hogy pihenjék ki magukat nálunk, inspirálódjanak, alkossanak.
Újabban a litván fintech, a Kevin szekerét tolod. Ez a következő nagy dobásod? Benne vagyok a magyar IzzyPayben és a német G+D-ben is, de amúgy igen, most a Kevinbe teszem a legtöbb energiámat. EVP for Expansion vagyok, kérem szépen, valahol az üzletfejlesztési vezető és az utazó nagykövet között. Bankokkal, szabályozókkal tárgyalok, hogy elterjedhessen egy új, kártya nélküli fizetési mód. A kalandért csatlakoztam be, mondtam is nekik, hogy a fizetés nem motivál, akkor maradtam volna a Mastercardnál. De ha ebből lesz valami forradalmi erejű, akkor nagyon büszke és egyben vagyonos is leszek.
A magyar termálvíz erős hívószó, jól meg lehet vele szólítani a külföldi vásárlókat, gondolta Bokrosi Máté és Florián Bence. Erre alapozták prémium márkájukat, és bejött: ma már Koreában és Kanadában is sokan fürdenek Zador szappannal. Az ázsiai turisták a repülőtereken nem egyszer az összes illatot kihozatják az üzletek raktárból, hogy válogassanak.
Lehet nagy az országkockázat, remeghet a kisbefektetők keze, bizalmatlankodhatnak a nagy alapkezelők, és jöhetnek krachok, semmi sem veri az OTP-t a tőzsdén. Miért? És meddig?
Ha nem automatikusan a gyereked iskolájának vagy a közeli kutyamenhelynek adnád az adód egy százalékát, érdemes alaposabban körülnézni a civilek közt. Még jobb, ha nem csak az adóbevallás idején merül fel, hogy adakozz. Íme, tíz ügy és hozzájuk pár alapítvány, hogy könnyebb legyen választani.
