Akárhogyan számolom, összesen három színháznak kéne értelmet adnia a Nagymező utcai „pesti Broadway” toposznak, meg az azt övező éttermeknek és bároknak. Ez hagyományosan a Király utca felőli oldalnak sikerült jobban. Az Andrássy út túlpartján gyorsan szűkül a járda, az éttermek gyakran és olykor korán kihalnak. Az Operettszínház melletti széles flaszterre néző Kismező az átalakulás sorsára jutott, mikor két éve a néhai Pesti Disznóból átvedlett. A korszellemnek megfelelő, nemzetközi hangvételű small plate-ekre váltott, és a szokásosnál kisebb és magasabb szélű canotto pizzára. Utóbbinak és a vonatkozó kemencének 2024-ben már hűlt helyük sincs.
A kis tányérokat egy jókora, osztozkodásra ösztönző felirat éltetné tovább a pult fölött, de a fogások azt mutatják, hogy már azt is elengedték a filozófiából. Rövid idő alatt kétszer is volt alkalmunk belekóstolni, mi lett helyette. Először egy spontán, szombat kora esti vacsorára tértünk be, és kedvesen az ablak melletti bárszékre telepítettek minket. A birsalmahabbal és tökmaggal tálalt, végtelenül bársonyos sütőtökkrémleves kimaxolta, amit a műfaj megenged. Még a tesztcsapat azon tagjának is ízlett, aki a számára bántó örökös sütőtökillat miatt várja, hogy elmúljon végre az ősz. A franciás hangvételű, kézzel vágott tatárral is az egyetlen baj az, hogy kevés hozzá a kenyér. Ha úgy vesszük, a konyha ezáltal is ösztökéli az embert, hogy komótosan, odafigyeléssel egyen, és eggyé váljon a pillanattal.
Csak azért is osztozkodva egy dasis (japán halalaplé), vajmártásos, rákos raviolival zárunk. A mártás kiváló, a tészta és a töltelék aránya példaértékű, azaz sok a rák, és a feketére színezett batyu csak csomagolás. Mindkét komponens őrzi a tartását, nem főttek szét. A fogást a szálaira szedett édeskömény-saláta koronázza, ami nemcsak jól néz ki, de passzol is hozzá. Örömünkre egyedül az vet árnyat, hogy a séfajánlat, a füstölt kacsamellel kínált zellerkrémleves elfogyott, mert már az új ajánlatra készülnek. Pedig a hűvös márciusi estén nagyon ígéretesnek hangozott.
Hogy teljes legyen a kép, újabb hétvégén térünk vissza, hogy megismerkedjünk az étlap további szereplőivel. Ez már az Étterem Hét akciós rendezvénysorozaton zajlik. Jóval több a foglalt tábla, de a kora esti órán kapunk még helyet az egyik asztalnál. Egy üvegfalon át innen egyenesen a tálaló-látványkonyhára látni. Túl sok mindent nem figyelhetünk meg, mert a konyhai és a vendégtéri személyzet is el-eltünedezik. Nem nehéz leolvasni, hogy mindenki az esti rohamra tartogatja az energiáit, és ez a hangulatnak nem tesz jót. Pedig a Kismező az alapokat jól csinálja. Nem pusztító, a személyzetnek kedves műfaj szól, hanem a szórt fényekhez illő jazzes-soulos bárzene. Igaz, a kelleténél talán kicsit hangosabban.
