Egy tizenhat négyzetméteres fabódéval kezdték Tápiószecsőn, ma már az Andrássy úton is van fagylaltozója az Ipacs családnak. Pedig annyi mindenen elcsúszhattak volna. Hoztak rossz döntéseket, nyitottak, majd becsuktak nem működő éttermet, ráfaragtak a devizahitelre, és úgy kezdtek cukrászkodni, hogy a süteményekhez se konyítottak.
A Tápiószecsőt is átszelő 31-es út a környékbeli munkavállalók fontos útvonala, Budapestre és az ellenkező irányban Jászberénybe is ez vezet. A rendszerváltás előtt és a 90-es években is tömött buszok tucatjai hozták és vitték a munkásokat és családjukat, Ipacs Balázs és felesége, Rózsi a szülőkkel együtt itt üzemeltette az apró Joker büfét. Hamar népszerűvé vált a kitikkadt utasok és a helyiek körében is. „A férjem kitalálta, hogy szerez az NDK-ból egy fagylaltgépet. Mondtam neki, hogy a gyerekesek biztos nem fognak bejönni a kocsmába fagyizni, kell egy külön stand hozzá!” – mesél Ipacs Rózsi. A megoldás egy tizenhat négyzetméteres kis fabódé lett, innen kezdték árulni a fagylaltot. „Rettenetes volt dolgozni benne” – mondja.
Az interjú már az Andrássy úti üzletük alagsorában készül, monoton zümmögő, hatalmas hűtőgépek sorfala között, de ekkora géppark már komoly hőleadást generál, a fagylaltoslét átka, hogy a portéka hideg, a gépek meg ontják a meleget. A kellemetlen körülmények azonban kifizetődtek, a környéken nem volt versenytársuk, a vevők egyre többen lettek. Miközben a fagylaltozó forgalma nőtt, Ipacsék tervei is mind merészebbé váltak. 1999-ben nyitott meg a Westend bevásárlóközpont Budapesten, a Nyugati pályaudvar mellett.
„Balázs teljesen rá volt csavarodva, hogy mindenképpen kell egy üzlet a Westendben. Egy ismerősön keresztül tudtunk helyet szerezni. A pláza megnyitásakor kaotikus állapotok uralkodtak még bent, egy csomó üzlet el sem készült. A westendesek folyton jártak a nyakunkra, hogy milyen nevet írjanak be az üzletünknek, mondtuk, hogy na, ezen még nem gondolkoztunk. A férjem egyszer csak azt mondta: »Olyan hisztérikus a hangod, legyen a neve Hisztéria!«” – mondja Rózsi nevetve.
A Bilanx a környék szokásait és gazdasági törvényeit sutba dobva karakteres, leginkább szerzőinek leírható konyhát visz a legszűkebb pesti belvárosban.
Egy világjárvánnyal ezelőtt a Tigris működött abban a belvárosi üzlethelyiségben, amit késő tavasz óta a Bilanx foglal el. Ha valakinek éppúgy megkopott volna a latinja, mint az enyém, annak mondom, hogy a név kétkarú mérleget jelent, és az utcanévre rímel. Ezt tehát viszonylag könnyen megfejtettük, ám a Bilanx lilás-kékes fényű, sátorvázszerű fénycsövekkel keretezett, a minimalista és a csempézett asztalok ellenére sajátosan légies belterét már kevésbé egyszerű megfejteni. Kétségkívül nem az általános étteremgenerátor szülte, leginkább egy 60-as évekbeli videoklipet idézne, már ha lettek volna ilyenek. Mindenesetre jól és fesztelenül lehet benne ülni. Sokat segít ebben a fiatal és közvetlen stáb, meg a nyitánynak hozott szardellával elkevert vaj, ami felkészít a várható (remélhető) erős ízhatásokra. Kis kóstolótányérokkal és véges számú fogással dolgoznak, a sztoriban francia és baszk pedigré, de az étlapon annyi ázsiai behatás is felvillan, amennyi mostanság mindenütt a világban, ahol nem cövekelik magukat szorosan egyetlen konyhához.
A hideg ételek sorát nyitó marinált bébiuborka tahiniszerű mandulavinaigrette-tel és -pelyhekkel, valamint csiliolajjal jön, a tavaszi nyitáskor ugyanez a fogás még fehérspárgával készült. Azzal tele volt az Instagram, az uborka talán kevésbé közösségimédia-pozitív, de az a gyanúm, hogy ez a fogás minden roppanni képes, neutrálisabb zöldséggel működik. A libamájtortácskák úgy képesek egy régóta keresett májélményt adni, hogy közben nem nehezek, a borból és szőlőléből redukált édes, gyümölcsös ízjegyek csak árnyalatnyit köszönnek be, és a vékony házi krokett sem teszi töményebbé az ízképet. A mangalicasonka hazai tenyésztésű sertésből készül, de Spanyolországban érlelik három évig, és nem hiába: elég emlékezetes íze van ahhoz, hogy ne csak mint két szerviz közötti bar food legyen helye egy ilyen étlapon.
A meleg fogások közül a két szépen formázott hasábban tálalt mangalicakaraj akár rózsaszínűbb is lehetett volna, de így is tökéletesen puha, és visszaadja a gyakran és gondosan kiszárított húsrész becsületét. Choron kerül rá, ami a tankönyvben egy paradicsomos irányba dúsított vajas-boros berni mártás lenne, de itt egy BBQ-s hangvételű, máshogyan gazdag szósz. Szerencsére nekünk csak a húsra kell kanalazni, a terminológiában nem kell elvesznünk. A köret zellerkrémre pakolt, pirult kínai kel, utóbbit a citrusok húzzák a nyárhoz.
A krumpliszószos-mizós brokkoliniből a névadó zöldség hagy nyomot, létezése azt árulja el, hogy lehetséges addig közelíteni a brokkolitól a spárga felé, hogy az már érdekes legyen. A fogasból egyikünk beéri egy kóstolóval, aminek másikunk nagyon örül, és a leírásból mindenki elképzelheti, ő maga melyik halmazba tartozik: tojássárgájától krémes, langyos szusirizs fölött egy jókora halfilé, és azon egy szalonnafátyol. Akár villával is el lehet vágni, és minden falat a tiszta halíz, némi füst és a többféle zsíros alkotóelem kiváló összjátéka, olyan fogás, amit addig akar nyújtani az ember, amíg lehet.
Bébiuborka
Libamájtortácskák
Mangalicakaraj és choron
A gőzgombóc itt egy karamellizált fehércsokoládéval töltött, vaníliasodóval meglocsolt bao. Két desszertre is elég dolog történik benne, és a sípályák hüttéi legfeljebb azért sejlenek fel bennünk, mert ahhoz az évszakhoz és magassághoz jobban passzolnának, mint a júliusi pesti hőséghez. Ezt a pincérrel is megosztjuk, amikor visszajelzést kér. „Mi is mondtuk már, de makacs a séf” – mondja. Utóbbi lehet az ára, hogy sem unalmas, sem felejthető fogásunk nem volt. A Bilanx nem biztonsági vagy üzleti találkozókra való villantós étterem, azokat célozza be, akik szeretnek érdeklődve enni. Régen nyílt ennyire nekik kitalált hely, ahol ráadásul erősen kedvező árú ebéd- és esti kóstolómenükkel (7, illetve 14 ezer forint) is próbát tehetnek.
Bilanx Budapest V., Mérleg utca 10. A teszt időpontja: 2024. július 13. Ezt ettük: Bébiuborka: 2100 Libamájszendvics: 2800 Mangalicasonka: 2900 Süllő: 6900 Mangalica: 5400 Brokkolini: 3400 Gőzgombóc: 2500 Két üveg szűrt víz: 1700 Két pohár bor: 3350 Két kávé: 1600 Szervizdíj: 4898 Összesen: 37 548 forint
Még csak huszonévesek, de már olyan cégnevek színesítik az önéletrajzukat, mint a BlackRock, a Prezi, a Wise vagy a GoTo (korábban LogMeIn). Bugir Zsófia, Roza Bori és Südi Bea különböző úton jutottak el a fiataloknak technológiai képzéseket kínáló Skoolig, és amit ott tanultak, azóta is erősen hatással van a szakmai életükre. A három programozó a kívülről progresszívnek tűnő IT-s közegben azt érzékeli, hogy még ma is fennállnak a nemek közötti különbségek, sok a mentális megpróbáltatás és a csoportos leépítés. Lelkesedésük azonban nem hagyott alább.
A nagyon gyenge ipari termelés ellenére nem romlottak tovább a növekedési kilátások, hihetetlen, de a bérek nagy mértékben nőnek. A költségvetés kikupálása nem tűrt halasztást, megjött a megszorító csomag is, újra emelkedőben az infláció. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Egyszerre mainstream és underground. Korszerű is, meg klasszikus is. Lehet rá zúzni is, meg andalogni is. Sőt még a gitárok és dj-pultok aránya is ki van egyenlítve. Szóval jó lesz a Sziget, íme titkos kedvenceink időrendben. Az éjfél utáni bulik még az előző naphoz és napijegyhez tartoznak.
Dárdai Zsuzsa és Saxon Szász János másképp működnek, mint a „normális” műgyűjtők. A képzőművész házaspár a világon egyedülálló gyűjteményt halmozott fel a MADI nevű művészeti irányzathoz tartozó munkákból, de nem a birtoklás érdekli őket, hanem az, hogy ezeket a vidám alkotásokat minél több embernek megmutassák.
