Alig pár ország van, ahol ne tűzte volna ki képzeletbeli zászlaját. Frei Tamás huszonöt éves korára több helyen járt már, mint kortársainak és a nála idősebbeknek nagy része. Tanult Moszkvában, Svájcban, az Egyesült Államokban, aztán rádiósként és haditudósítóként, majd tévés munkái során bejárta a világot. Most is rengeteget utazik amellett, hogy négy otthona között váltogatja a bázisát. Májusban fejezte be hat hónapos legutóbbi utazását. Az elsődleges cél maga az út volt, vagy ahogy ő mondja, a középút békéjének megtapasztalása.
Tamás a könyvei miatt is utazik. Tavaly novemberben jelent meg a legutóbbi, a Puccs Moszkvában – Putyin végnapjai című, ami a rajongóinak megszokott módon aprólékos részletességgel mutatja be a helyszíneket. „Az olvasók szeretnek bejutni a kulisszák mögé. Hitelesen kell leírnom az atmoszférát, a helyszín hangjait, a levegőjét. Ezt nem lehet egy interneten látott képpel megoldani. Remélem, a regényeimből érződik, hogy a szerzőjük járt mindenhol, amiről ír.”Azt is bevallja, elfáradt az előző könyv megírásában. Pihentetni akarta az agyát, mondja, majd nagy lendülettel úgy folytatja: mielőtt elkezdi írni a következő könyvét, elmegy annak a helyszíneire is. Nem árulok el nagy titkot azoknak, akik az utolsót olvasták, hogy Tajvan és Szingapúr is rajta van a listáján. Tamás ezért fotózott, jegyzetelt, helyszíneket választott, jók lesznek egy-egy jelenethez.
A kávébizniszt sem törli ki ilyenkor a gondolataiból. Ha akarná, sem tudná, hiszen mindenütt keresi a minőséget, a különlegest, azt, amiből tanulni lehet. A trendszetter országok, városok és helyszínek útba ejtésére fűzte fel a körútját, hogy kóstoljon, és megismerje a legújabbakat. Gyorsan mondja is, hogyan áll nála össze a kávéranglista top 10 városa, hol vannak szerinte a világ legjobb kávézói. Tajpej, Szöul, Tokió, Kiotó, Szingapúr, Sydney, Melbourne, London, Koppenhága és San Francisco. „Jól látod, két európai helyszín van csak. És ezekben mind jártam az elmúlt hónapokban. Kivéve Ausztráliában, ott egy évvel ezelőtt.”
Tamás egyedül utazik, de egy-egy helyszínre csatlakoznak hozzá családtagok, a gyerekei, barátai. Vagy épp ő látogat meg barátokat, például S. Takács Andrást és Cseke Esztert, az On the Spot világutazó párosát Balin. Van, ahova kifejezetten egyedül akar menni, hogy felelevenítse régi életét, a kalandokat. Hogy a dzsungelen egy terepjáróval száguldjon át, hogy híd híján átvezessen a sodráson, és hogy megremegjen a gyomra a lehetőségtől, hogy beragadhat. „Ez megpörgeti az adrenalinszintemet. Jó, hogy már nem a szomáliai polgárháborúban vagyok, de ennyi még kell, hogy azt érezzem, élek.”
A nagyon gyenge ipari termelés ellenére nem romlottak tovább a növekedési kilátások, hihetetlen, de a bérek nagy mértékben nőnek. A költségvetés kikupálása nem tűrt halasztást, megjött a megszorító csomag is, újra emelkedőben az infláció. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Az előző rész tartalmából: „Gyengélkedő ipar, már az év elején elszálló költségvetési hiány, romló növekedési várakozások. Nem indult jól az év, de legalább magasabb szintre emelkedett a kormány és a jegybank vitája is, csak a 400-as forint ijesztő közelsége tekerte le a hangerőt. Az elmúlt években bármi új, megemelt költségvetési hiánytervet bemondott Nagy Márton vagy Varga Mihály, az már az előző nap irreális volt. Nem tudni, hogy lesz-e olyan pont, amikor valóban behúzzák a féket és jön a megszorítás, kiigazítás, vagy hagyják a hiányt szállni szabadon, amíg valami kényszer be nem int (újabb gyors forintgyengülés vagy leminősítés).” (Forbes, 2024/4)
A romló kilátásokat hozó első negyedév után tavasztól már nem kerültek lejjebb a magyar gazdaság idei növekedésére vonatkozó várakozások, és az egyre ramatyabb állapotba kerülő költségvetést is megtámasztotta a kormány azzal, hogy komoly kiigazítást jelentett be. Nem mondhatnánk, hogy nagy segítség ez a magyar családoknak, épp ellenkezőleg, de legalább hihetőbb, hogy idén már valóban tartani akarják a (tavasszal megemelt) költségvetési hiánycélt.
Fontos változás az év elejéhez képest, hogy teljesen megszűnt az értelmetlen szájkarate a jegybank és a kormány között. Előző negyedéves jelentésünkben kénytelenek voltunk több bekezdést annak szentelni, ahogy osztja egymást Matolcsy György jegybankelnök és volt alelnöke, Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, amit az országot finanszírozó és a forintpiacot meghatározó befektetők nem díjaztak túlságosan. Nem egyszerű gazdaságfilozófiai nézetkülönbséget láttak, hanem egy törvénymódosítási javaslat elég egyértelmű beavatkozási kísérletnek tűnt a jegybanki függetlenségbe.
De ez remélhetőleg már a múlt, a második negyedévben a felek visszafogták magukat, nem adtak csámcsogni témát a sajtónak és a piaci szereplőknek, ez pedig önmagában adott némi stabilitást a magyar eszközöknek – a forint egész kiszámítható volt a 390–395-ös sávban. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszeriben szépre fordult volna minden, a magyar gazdaság küzd, mint malac a jégen. A tavalyi inflációs sokk és recesszió után a kilábalás továbbra is nagyon erőtlennek tűnik, és az infláció se tér vissza egyelőre a jegybanki célsávba, az év második felében valószínűleg újra felfelé tart majd.
Béremelés pedig volt Az iparról márciustól rendszeresen gyászos adatok jelentek meg. A fő felvevőpiacok gyengélkedése alapján senki se számított bivaly teljesítményre, a várakozások elég mélyen voltak, de ezeket is sikerült rendre alulmúlni. Májusban az ipari termelés volumene 4,9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, és lényegében visszaesett a 2021 nyarán elért mélypontra. A járműipar és az elektronika is nagyon gyenge, ellensúlyként csak a kedvező időjárás által segített élelmiszeripart tudta kiemelni jelentésében a statisztikai hivatal – de a hőhullámos, aszályos nyár miatt lehet, hogy ez se tart sokáig.
Abban, hogy az ipar lehúzó ereje ellenére a növekedési várakozások nem romlottak tovább (2,5 százalék körüli GDP-bővülés várható), annak lehetett nagy szerepe, hogy a bérdinamika igen erős maradt. Ezt általában kevesen érzik a pénztárcájukon, de a várakozásoknál jóval nagyobb mértékben nőttek a fizetések, maradva messze a két számjegyű tartományban. Noha elég látványosan az állami szférában ugrottak nagyobbat a bérek, a vállalati szektorban áprilisban mért 11,6 százalékos növekmény is jócskán a várakozások felett van. A cégvezetők magas egy számjegyű növekedésben bíztak, de ezt el kell engedniük, a munkavállalók alkupozíciója továbbra is erős. Kérdés, lesz-e belőle fogyasztásbővülés.
A kisker adatok mindenesetre nem erre utalnak, az áprilisi és májusi mutatók is a várt alatt alakultak. A kaján már nem spóroltunk, áprilisról májusra itt volt már egy pici növekedés, ellenben a nem élelmiszerüzletek forgalma visszaesett, a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet meg tartósan alacsony. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy a fogyasztás is visszaesik, a szolgáltatások iránt erős maradt a kereslet. Érdekes változás, hogy új hűtő vagy tévé helyett inkább élményre költenek az emberek, de a tévé is kaphatott egy kis löketet júniusban-júliusban a foci-Eb és az olimpia miatt.
Az biztos, hogy a tavalyi inflációs sokk okozta durva reálbércsökkenés után idén a vártnál erősebb reálbérnövekedés lesz, ennek első időszakában a tartalékok feltöltése dominálhat, de előbb-utóbb valószínűleg a fogyasztásban is megmutatkozik majd, hogy a háztartásoknak több elkölthető pénzük van.
De legalább lett repterünk Miután az infláció az elmúlt hónapokban visszatért a normálishoz közelítő kerékvágásba, a költségvetés helyzete lett a legkritikusabb pont a magyar gazdaságban. A második negyedévben is elég gyatra adatok jelentek meg, júliusig senki se tudta, hogy újra csak hagyják elszállni a hiányt, mint tavaly, vagy bevállalják a bármi másnak, csak megszorításnak nem nevezhető kiigazító lépéseket. A július 8-án reggel tartott Kormányinfón derült ki, hogy bevállalták, fedősztoriként védelmi hozzájárulásnak nevezve a megemelt vagy újonnan kivetett különadókat.
A kormány tehát újra csak a politikai haszon szempontjából valóban beváltnak tűnő módszerhez nyúlt. A különadókat az érintett szektorok az eddigi tapasztalatok szerint úgy tudják áthárítani a fogyasztóra, hogy az átlag szavazó vagy nem érzi, vagy ha igen, akkor se köti össze egyértelműen azzal, hogy költségeinek emelkedését a kormány intézkedései okozzák. Most is a bankok és az energetika kapták a legdurvábbat, a megszorító csomag a jegybank számítása szerint az idei GDP 0,6, illetve a jövő évi GDP 0,7 százalékára rúg.
Ez azt is jelenti, hogy most már nem tűnik irreálisnak a tavasszal 4,5 százalékra emelt idei hiánycél elérése, hasonló kisebb csomagokkal pedig akár mozgásteret teremthet magának a kormány arra, hogy a 2026-os választásokhoz közeledve szokás szerint pénzt szórjon a választók lába elé. Persze ezzel – túllépve a negyedéves adatokon, rövid távú trendeken – az is láthatóvá válik, hogy egy újabb négyéves ciklus múlhat majd el anélkül, hogy érdemi változást látnánk a magyar gazdaság állapotában, a legkisebb reform, bármiféle előremutató változás nélkül folytatódik az alulteljesítés, a leszakadás a hasonló fejlettségű régiós országoktól.
De legalább lett repterünk. A Budapest Airport üzemeltetésének visszavásárlása prioritást élvezett, a tavaly őszre ígért dealt végül június elején jelentették be. Nagyjából egybillió (ezer milliárd) forint az, amit az állam a nyolcvanszázalékos részesedéséért kifizet, de semmi olyan fejlesztésről nem tudtak egyelőre beszámolni, amit az előző tulajdonos ne tervezett volna. Viszont kábé a reptérvétel napján varázsütésre szublimálhatott a légitársaságok állítólagos extraprofitja, bejelentették ugyanis, hogy eltörlik a rájuk kivetett különadót. Ezek szerint a Ryanair-vezér nem kamuzott, mégis létezik olyan összefüggés, hogy extra adóterhelés nélkül több járatot és utast hoznak egy adott reptérre a légitársaságok?
A következő időszak izgalmas kérdése az, hogy meddig tudja csökkenteni az alapkamatot a jegybank. Nyár elején úgy tűnt, hogy hét százaléknál megállnak, ezt kommunikálták is („új szakasz kezdődik”), aztán hirtelen jött néhány jó hír – kamatcsökkentési várakozások erősödése Amerikában, a költségvetési kiigazítás bejelentése itthon –, és rögtön lecsaptak a lehetőségre, július 23-án vágtak újabb 0,25 százalékot. Felerősödtek a további csökkentésekkel kapcsolatos várakozások is, miközben a forint se gyengült. Igencsak kérdéses, hogy ez az ideális állapot fenntartható-e. A maginfláció eleve magasan ragadt, az inflációs kockázatok is inkább felfelé mutatnak, mindezt pedig a gyorsan növekvő bérek mellett az új különadók várható áthárítása is tetézheti.
Dárdai Zsuzsa és Saxon Szász János másképp működnek, mint a „normális” műgyűjtők. A képzőművész házaspár a világon egyedülálló gyűjteményt halmozott fel a MADI nevű művészeti irányzathoz tartozó munkákból, de nem a birtoklás érdekli őket, hanem az, hogy ezeket a vidám alkotásokat minél több embernek megmutassák.
Hideg a víz, és éget a nap, nem számít szombat vagy hétköznap” – énekli Valmar a slágerében, a Forbes pedig az az újság, ahol olvashatsz róluk és a nekik dalszövegben beszóló Beton.Hofi-ról is. („Hideg a víz, és éget a nap, de nincs elég pénzed, hogy élve maradj.”) Valmarék a most megjelenő celeblistán szerepelnek, Beton.Hofiról a Forbes.hu-n írtunk nagyobb interjút még márciusban. A celeblistán nem […]
Igazi nagypályás vendéglátós, karibi tengereken és a Hard Rock birodalomban edződött.
Tóth-Harsányi Kornél a világ legnagyobb luxushajócégét már kihúzta a pácból, és a globális szállodaláncot is új szintre emelte. Most hazaköltözött, és úgy saccolja, két év alatt helyrepofozza, újraépíti, sőt régiós cégbirodalommá teszi Gerendai Károly étterembirodalmát. Álomszerű felemelkedés segédpincérkedéstől luxusfizetésen át a zöldkártyáig.
Vágó Réka után Kerényi Virággal, most pedig a Daalarnával hoztatok létre közös almárkát. Talán meguntad, hogy a Batzra túlságosan ráragadt az „anyukám papucsa” címke? Teljesen más rétegeket érünk el ezekkel a kollaborációkkal. Amikor Kerényi Virág tizennyolc karátos arannyal bevont szegecsekkel díszített papucsait megláttuk, mi is meghökkentünk, milyen vadak. De az derült ki, hogy a letisztultabb lábbeliink mellett helyük van […]
Évek óta követik egymást a legbefolyásosabb nők Forbes-listáján, többé-kevésbé ismerik is egymást, de a szentendrei Daalarna Gardenben most először jöttek össze, hogy megünnepelhessük őket. Inspiráló karakterek, selfmade márkaépítők – a nők tizedik listája után idén már díjaztuk is őket.
