Azért ebben van egy nagyon erős jóságfaktor

Elmentem síelni Kaprunba három napra.” Ez volt az első, amit Bérces Attila csinált azután, hogy október 16-án lezárult cégének felvásárlása, a spanyol Werfennel így pontot tettek egy 25 millió dolláros tranzakció végére. Kimerítő hónapok voltak mögötte és az Omixon komplett csapata mögött, hiába írták alá a szerződést már április 29-én, elhúzódott a zárás. „Ez se a cégvezetőnek, se a dolgozónak nem jó – ezt már Simon Zoltán operatív vezető teszi hozzá –, ilyenkor már mindenkinek lesz egy elmélete, hogy miért tart ez ennyi ideig.”


Utóbb kiderült, egytől tízes skálán a spanyol fél is kilencesnek ítélte a felvásárlás bonyolultságát, pedig több leányvállalattal, több fejlesztőközponttal és 7400 emberrel dolgozó óriáscégről van szó, és nem ez volt az első akvizíciójuk. Startupot ugyanakkor még sosem vettek, korábban nem kellett kockázatitőke-befektetők, opciós és kistulajdonosok, különböző részvényosztályok labirintusában egyeztetniük az érdekeket.


Maga az átvilágítás is keserves volt. „A mi cégméretünkkel összemérhető hadsereg, végtelen mennyiségű ügyvéd foglalkozott velünk. Előtte megvettek egy nálunk húsz–harmincszor nagyobb céget, akiknek a komplexitása szerintem nem hússzor, harmincszor nagyobb, és ugyanazzal az eszközkészlettel álltak neki a mi ötvenfős cégünk átvilágításának. Először kapsz tízszer harminc kérdést területenként, utána jönnek a tisztázó kérdések, még kérdések, és ez így megy hónapokon át” – mondja Zoltán. Többször kért elnézést a kollégáitól, hogy nem törődik velük, de mostanra elsimultak a dolgok.