Szerencsénkre a legtöbben rövid távon gondolkodnak

Mi volt a fordulópont? Miért kezdtek el érdekelni a befektetések?
A befektetési érdeklődésem már egész korán kialakult. Szüleim tízéves korom körül elváltak, én óvónő édesanyámmal maradtam, nem vetett fel minket a pénz, közben édesapám sikeres vállalkozóvá vált, igen kemény munkával. Láttam két, nagyon kontrasztos pénzügyi hátteret, ennek hatására pontosan tudtam, hogy két dolgot nem akarok: nélkülözni, mint édesanyámmal, és halálra dolgozni magamat, mint édesapám, de szeretnék hozzá hasonló anyagi lehetőségek közt élni.


Tudtam, hogy a befektetések világával szeretnék foglalkozni, hogy egy idő után már a pénz dolgozzon helyettem. Akkoriban még nem volt annyira divatos a passzív jövedelem meg a FIRE életmód (Financial Independence, Retire Early, azaz pénzügyi függetlenség, korai nyugdíjazás), mint most, fényévekre voltunk, hogy komoly irodalma legyen. Így tanáraim javaslatára elmentem a közgázra, de nagyjából a második évben kezdtem érezni, hogy túl sok gyakorlatban használható dolgot nem fogok tanulni.


Elkezdtem az egyetem mellett munkát keresni. Akkoriban mellékállásban angolt tanítottam, az egyik tanítványom ajánlására pedig jelentkeztem a Portfolióhoz, épp gyakornokot kerestek. Öt évet dolgoztam náluk, nagyon sok hasznos gyakorlati dolgot tanultam, foglalkoztam részvényekkel is.