A hátán forradás – üvegszilánk emléke. Kis híján bénulást okozott. Mindent kockára tett, hogy mindig a maximumot nyújtsa, ezzel vált azzá a legendává, akit Arnold Schwarzenegger is a világ egyik legjobb kaszkadőrének nevezett. 2007-ben jelölték a kaszkadőrök Oscar-díjára, a Taurus-díjra, de végül nem ő kapta meg. Nem bánja, Piroch Gábor így is a filmvilág szupersztárjaival dolgozhatott, de igazából egész életében csak egyetlen embertől tartott: az apjától.
Gábor már bent van, fogad egy kedves hölgy a Római Teniszakadémia büféjében. Háromszor találkoztunk, de sosem tudtam előbb érkezni nála. Pontos, megbízható, nagyon-nagyon kedves. És sármos, hetvenegy évesen is sugárzik belőle az életerő. A szívdobogtató, szuperhős rosszfiú külseje mögött romantikus lélek rejtőzik. Az utóbbi években filmeket rendez, tanít a modellváltó SZFE-n, valamint ír, méghozzá verseket, életrajzi könyvet, meg egy kisregényt Donarról, a gyöngyhalászról, de tervben van egy meseregény is.
Büszkén mutatja legújabb költeményét, halottak napja előtt apja emlékére a telefonjával rövidfilmet készített hozzá. Bár ma is aktív, visszavett korábbi tempójából. Túlélt két szívinfarktust, szívében hét stenttel is rendszeresen teniszezik. Állandó partnere, Szacsvay László színművész – a nemzet színésze – most is türelmesen várja, hogy játszhassanak.
Piroch Gábor olyan világsztárokkal dolgozott, mint Sylvester Stallone vagy Arnold Schwarzenegger. Utóbbi még a kitoloncolástól is megmentette.
Piroch Gábor olyan világsztárokkal dolgozott, mint Sylvester Stallone vagy Arnold Schwarzenegger. Utóbbi még a kitoloncolástól is megmentette.
150 forintot kerestem, dagadtam a büszkeségtől Csillaghegyen nőtt fel. „Egész életemet végigkísérték a jópofa csínyek, csibészségek. Amit látsz az Égig érő álmokban (a kaszkadőr önéletrajzi ihletésű kisjátékfilmjében – a szerk.), mind igaz. Pedig csak ösztönösen viselkedtem, amikor megpusziltam az osztálytársamat, mégis óriási botrány lett belőle. Egész életemben volt bennem késztetés a visszavágásra, mindig éreztem, hogy amit a rendszer sugall, az valahol sántít.”
A balatonfüredi Zelna szervizoldala egész eredményesen hallgatja el, hogy a konyha több regiszterben is erősen tud megszólalni, ami – pláne szezonon kívül – még mindig kivétel számba megy az északi parton.
Erősen elfogult vagyok Balatonfüred és környékével: ha part, akkor északi, ha évszak, akkor négy, ha kor, akkor reform-, szóval nagyon szeretném, hogy működjön, és ne úgy fessen, mint egy fürdőváros véletlenül augusztus 20. után is kint felejtett díszletei. Ám étteremfronton ősz vége felé szomorkásba hajlik a kép, miközben a parton úgy rajzanak a napfürdőző kirándulók, mint akiket valami fesztivál vár a sétány végén. (Nem vár.)
Többször felvállalt kedvencem, az utóbbi időben pizzáit csúcsra fejlesztő borbár, a Kredenc az év ezen szakában csütörtöktől vasárnapig vállalja be a létezést. (Hosszan kelesztett tészta, remek környékbeli feltétek a nápolyi habverés nélkül, melegen ajánlom.) A húsos közönségkedvenc Vasüzem a tágan vett télre zárt be, a small plate-es Mór24 mindörökre. A tavaly még best buyként Michelin-ajánlott Sparhelt egy másik dimenzióban nyomja, árban és étlapban is. A tántoríthatatlan regionalitás vádját nehéz volna rájuk aggatni, inkább a Buda kihelyezett extra kerülete érzést hozzák a tízezer fölé kúszó főételárakkal, cserébe heti hat napon.
Ebben a miliőben tart nyitva a hetek második felében a Zelna borászat étterme azon a promenádon, aminek ez az oldala évtizedekig hosszú, rémséges fizető parkoló volt, a másik meg már régóta egyetlen elnyújtott jachtkikötő. A Zelna Zettwitz Sándor üzletember presztízsjátéka (a borászat sztorija itt: Forbes, 2023/8), tiszta, fajtahű boraik hajlamosak a nemzetközi díjszerzésre, a modern, nagy üvegfalakkal barátságossá tett étterem ennek volna megtestesítője a sétányon.
Késő októberben másokhoz hasonlóan a teraszra telepszünk, ahol nem lehetne azt mondani, hogy megfojtanak minket az érdeklődéssel: az üzletvezetőtől a technikailag éppen szükséges mértékű figyelmet kapjuk, az őt váltó fiatal pincér közvetlenebb, de sokat ő sem időzik nálunk. Így ajánlás nélkül haladunk a nem túl hosszú étlapon, ami azért lep meg, mert épp azért ültünk be ide és nem máshova, mert a rövid és határozott étlapból olyan magabiztos bisztrókonyha sejlik fel, aminek vannak szándékai meg kigondolt ecsetvonásai.
Rántott pacal, bundázott póréhagyma és véres hurka, szarvasbélszín, ilyesmik, jól mesélhető vállalások volnának ezek, pláne a Füred felső szektorára belőtt árszinten – aztán ha valaki láthatóan nem kéri a sztorit, csak valamit a bor mellé, de gyorsan, akkor még mindig hátrébb lehet lépni.
Szóval az ösztönünk meg a pillanatnyi hangulatunk alapján választunk. Elsőnek a rendes étlapról a ház hallevesét, amiről előzetesen azt tudjuk meg, hogy „inkább mediterrán”. Erre felcsillan a szemünk, valami zöldséges-fűszeres fúziót képzelve, de csak annyiról van szó, hogy a szokottan paprikás lé inkább a pannon délvidéket idézi, tehát nincs passzírozva. Ez egyrészt hitvitákat tud ébreszteni, másrészt szerintem a helyes irány melletti kiállás, de sajnos itt érdemben pasztellebb a megvalósítás, mint a szerb–magyar–horvát hármashatár bármelyik oldalán, a felkonferálás meg egyértelműen félrevisz.
Zelna halleves
Zelna halleves
Szürkeharcsa
Szürkeharcsa
A gyönyörűen tálalt (ez a főételeknél egységes) harcsasteak csicsókapürével azoknak lehet komfortos választás, akik tartózkodnának a halíztől. Én nem bánnám, ha legalább a vajmártás vadabb vagy a snidlingolaj füvesebb lenne rajta, de érezhetően tudatos, hogy az őszies visszafogottság vezeti a tányért. Az aktuális ajánlat báránya markánsabb: szaftos és villával kezelhető a szépen formázott hús, pompás a hagymás belugalencseágy, ideálisan (azaz mértékkel) van adagolva a zellerkrém, leginkább csak megtartja a kompozíciót. Jól csúszik hozzá a ház tartalmas rozéja: egy ilyen fogás mehetne a cégérre, ha már borászat éttermében ülünk. Ahogy telitalálat a desszertünk is, a fanyarra hagyott lekvárral és pisztáciával (!) kísért, omlós, friss császármorzsa, teszttársam behunyt szemmel mondja rá az első kanál után, hogy „énekel”. Énekelhetne végig.
Zelna Borbár Balatonfüred, Zákonyi Ferenc utca 3. A teszt időpontja: 2024. október 27. Ezt ettük: Zelna halleves: 4150 Szürkeharcsa: 8450 Báránysült: 8450 Császármorzsa: 3350 Egy limonádé: 1750 Két pohár bor: 2700 Szervizdíj: 3608 Összesen: 32 458 forint
Skandináv krimi, magyar családregény és önmarcangolás, angol kortárs irodalom és mitikus középkori hangulat – ez még csak a fikció vagy autofikció. Friss tényirodalmat is ajánlunk olyan sztárszerzőktől, mint Harari, Buda László vagy Murakami, mellé olvasnivalót egy olyan problémáról, ami kábé lefedi a teljes magyar lakosságot.
Montana vadregényes, eldugott zugát alig kilencszázan lakják, viszont nem akárkik. A lakók mesésen gazdagok és híresek, összvagyonuk több mint 290 milliárd dollár. Az amerikai Forbes cikke.
Csintalan békaárus, versenyfutó, vadóc rocker szülésznő, a nagy magyar megasztár. Több tízezerszer játszott slágerszerző, tizennyolc éve a könnyűzenei élet állócsillaga. Rúzsa Magdi az újabb, már hatodik sportarénás duplázására készülve is mindig többre törekszik, a melót sem spórolja ki semmiből, ami az ő hangján szól. Aranyak, platinák, megtöltött koncertterek, milliós követőtábor, üzleti és szakmai stratégia, generációs slágerek, és kicsit sem utolsósorban: a jóisten. A Rúzsa Magdi-sztori.
Piroch Gábor olyan világsztárokkal dolgozott, mint Sylvester Stallone vagy Arnold Schwarzenegger. Utóbbi még a kitoloncolástól is megmentette.
