Az e-kereskedelemben folyamatos a verseny, és az online piacterekre feltöltött termékekkel egyre nehezebb kitűnni a tömegből. Ezt orvosolná az ErdSoft webshop-platformja, a Sellvio. A szerb és a magyar, majd más európai piacokra is új megoldásokat hozó IT-vállalat alapítójával, Erdudac Dániellel az e-kereskedelmi trendekről, kihívásokról és a Sellvio filozófiájáról beszélgettünk. Programozói karrierből nemzetközi vállalkozás Erdudac Dániel […]
Az e-kereskedelemben folyamatos a verseny, és az online piacterekre feltöltött termékekkel egyre nehezebb kitűnni a tömegből. Ezt orvosolná az ErdSoft webshop-platformja, a Sellvio. A szerb és a magyar, majd más európai piacokra is új megoldásokat hozó IT-vállalat alapítójával, Erdudac Dániellel az e-kereskedelmi trendekről, kihívásokról és a Sellvio filozófiájáról beszélgettünk.
Programozói karrierből nemzetközi vállalkozás
Erdudac Dániel egyetemista volt, amikor elindította első webáruházát. A hobbi vállalkozás lett: 2011-ben alapította az ErdSoftot, ami 45 fős IT-céggé nőtte ki magát. A csapat eddig több mint 600 webáruház fejlesztésében vett részt, és az ügyfeleik között vannak kisvállalkozások és óriáscégek is. Utóbbiak egyike évi több százmillió dolláros árbevétellel működik. A kkv-k nak idővel túl drágák lettek, de nem akarták ellökni őket. „Így született a Sellvio: egy előfizetéses modellre épülő e-kereskedelmi platform, ami professzionális megoldásokat kínál.”
A Sellvio filozófiája, hogy megfizethető havidíjért adjanak teljes körű webáruház-szolgáltatást. „Folyamatosan fejlesztjük a funkciókat és karbantartjuk az oldalt, hogy mindig megfeleljen az adott piac szabályozásainak, ahol az ügyfelünk működik” – fejtette ki az igazgató. Hozzátette: a platform nagy előnye, hogy támogatja a többcsatornás értékesítést, mert „a termékeknek ott kell lenniük a Google Merchant Centerben, eMagon, Allegrón, de akár a Pepitán is”. A Sellvio megoldása ezt a folyamatot egyszerűsíti, csökkentve az idő- és költségráfordítást.
A balatonfüredi Zelna szervizoldala egész eredményesen hallgatja el, hogy a konyha több regiszterben is erősen tud megszólalni, ami – pláne szezonon kívül – még mindig kivétel számba megy az északi parton.
Erősen elfogult vagyok Balatonfüred és környékével: ha part, akkor északi, ha évszak, akkor négy, ha kor, akkor reform-, szóval nagyon szeretném, hogy működjön, és ne úgy fessen, mint egy fürdőváros véletlenül augusztus 20. után is kint felejtett díszletei. Ám étteremfronton ősz vége felé szomorkásba hajlik a kép, miközben a parton úgy rajzanak a napfürdőző kirándulók, mint akiket valami fesztivál vár a sétány végén. (Nem vár.)
Többször felvállalt kedvencem, az utóbbi időben pizzáit csúcsra fejlesztő borbár, a Kredenc az év ezen szakában csütörtöktől vasárnapig vállalja be a létezést. (Hosszan kelesztett tészta, remek környékbeli feltétek a nápolyi habverés nélkül, melegen ajánlom.) A húsos közönségkedvenc Vasüzem a tágan vett télre zárt be, a small plate-es Mór24 mindörökre. A tavaly még best buyként Michelin-ajánlott Sparhelt egy másik dimenzióban nyomja, árban és étlapban is. A tántoríthatatlan regionalitás vádját nehéz volna rájuk aggatni, inkább a Buda kihelyezett extra kerülete érzést hozzák a tízezer fölé kúszó főételárakkal, cserébe heti hat napon.
Ebben a miliőben tart nyitva a hetek második felében a Zelna borászat étterme azon a promenádon, aminek ez az oldala évtizedekig hosszú, rémséges fizető parkoló volt, a másik meg már régóta egyetlen elnyújtott jachtkikötő. A Zelna Zettwitz Sándor üzletember presztízsjátéka (a borászat sztorija itt: Forbes, 2023/8), tiszta, fajtahű boraik hajlamosak a nemzetközi díjszerzésre, a modern, nagy üvegfalakkal barátságossá tett étterem ennek volna megtestesítője a sétányon.
Késő októberben másokhoz hasonlóan a teraszra telepszünk, ahol nem lehetne azt mondani, hogy megfojtanak minket az érdeklődéssel: az üzletvezetőtől a technikailag éppen szükséges mértékű figyelmet kapjuk, az őt váltó fiatal pincér közvetlenebb, de sokat ő sem időzik nálunk. Így ajánlás nélkül haladunk a nem túl hosszú étlapon, ami azért lep meg, mert épp azért ültünk be ide és nem máshova, mert a rövid és határozott étlapból olyan magabiztos bisztrókonyha sejlik fel, aminek vannak szándékai meg kigondolt ecsetvonásai.
Rántott pacal, bundázott póréhagyma és véres hurka, szarvasbélszín, ilyesmik, jól mesélhető vállalások volnának ezek, pláne a Füred felső szektorára belőtt árszinten – aztán ha valaki láthatóan nem kéri a sztorit, csak valamit a bor mellé, de gyorsan, akkor még mindig hátrébb lehet lépni.
Szóval az ösztönünk meg a pillanatnyi hangulatunk alapján választunk. Elsőnek a rendes étlapról a ház hallevesét, amiről előzetesen azt tudjuk meg, hogy „inkább mediterrán”. Erre felcsillan a szemünk, valami zöldséges-fűszeres fúziót képzelve, de csak annyiról van szó, hogy a szokottan paprikás lé inkább a pannon délvidéket idézi, tehát nincs passzírozva. Ez egyrészt hitvitákat tud ébreszteni, másrészt szerintem a helyes irány melletti kiállás, de sajnos itt érdemben pasztellebb a megvalósítás, mint a szerb–magyar–horvát hármashatár bármelyik oldalán, a felkonferálás meg egyértelműen félrevisz.
Zelna halleves
Zelna halleves
Szürkeharcsa
Szürkeharcsa
A gyönyörűen tálalt (ez a főételeknél egységes) harcsasteak csicsókapürével azoknak lehet komfortos választás, akik tartózkodnának a halíztől. Én nem bánnám, ha legalább a vajmártás vadabb vagy a snidlingolaj füvesebb lenne rajta, de érezhetően tudatos, hogy az őszies visszafogottság vezeti a tányért. Az aktuális ajánlat báránya markánsabb: szaftos és villával kezelhető a szépen formázott hús, pompás a hagymás belugalencseágy, ideálisan (azaz mértékkel) van adagolva a zellerkrém, leginkább csak megtartja a kompozíciót. Jól csúszik hozzá a ház tartalmas rozéja: egy ilyen fogás mehetne a cégérre, ha már borászat éttermében ülünk. Ahogy telitalálat a desszertünk is, a fanyarra hagyott lekvárral és pisztáciával (!) kísért, omlós, friss császármorzsa, teszttársam behunyt szemmel mondja rá az első kanál után, hogy „énekel”. Énekelhetne végig.
Zelna Borbár Balatonfüred, Zákonyi Ferenc utca 3. A teszt időpontja: 2024. október 27. Ezt ettük: Zelna halleves: 4150 Szürkeharcsa: 8450 Báránysült: 8450 Császármorzsa: 3350 Egy limonádé: 1750 Két pohár bor: 2700 Szervizdíj: 3608 Összesen: 32 458 forint
Egy robot elképesztő szakmai tudással – így jellemzik a harmincegy éves Békefi Ármint. Környezettani és biomérnöki tanulmányait félbehagyva lett szakács, és egyből a Costesben kapott munkát. Akkor a kulcsmondat az volt: még nincsenek rossz beidegződései. Utána a Kioskban dolgozott, majd egy franciaországi és korzikai kitérő után északra költözött. A Geranium Dánia első három Michelin-csillagos étterme, 2022-ben a világ legjobbjának választották, de Ármin már a következő munkahelyét keresi.
Lilu második karrierje és szépségápolási birodalma. A magyar gasztróból lassan húsz éve kirobbanthatatlan Mautner Zsófi és további tervei. A New Yorkot megjárt magyar galerista, Deák Erika nem mindennapi pályája. Kint az új Forbes Life.
Az Apa üzent előtt legutóbb öt éve jelent meg regényed, azóta mondod, hogy édesapádról írsz. Nehezen bocsátottál meg neki az önsorsrontásért?Tizenöt éves munkát fejeztem be a könyvvel. Azt szabtam alapfeltételnek, hogy a lelki terhet letegyem, és így megelőzzem, hogy terápiás szöveg legyen. A pszichológia lassan valláshatáron van, és a transzgenerációs traumák feldolgozása lett a legkurrensebb ügy. Egész jól álltam, aztán […]
