Talán minden másképp alakult volna, ha nem éri indokolatlan kudarc a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskolában, rögtön az első osztályban. Nem túlzás, és nem is hatásos népmesei fordulat ez. Rúzsa Magdolna, azaz a Magdi, egy csillogó címlapfotózás után, minden púdert letéve, laza melegítőben zöld teát kortyolva ül velem szemben, és mesél.Látom, hogy érzi, éli az egészet, amitől nekem is minden gyerekkori traumám, szégyen­érzetem, teljesítésvágyam megelevenül. Hangja megidézi az érzéseket. Mert az elsős Magdi ugyan helyesen számolt ki minden példát a számtanfelmérőn, de valamiért nem tartotta fontosnak, hogy kihagyjon egy-egy rubrikát a kockás füzetben az eredmények között. Ehelyett felírta a számokat sorban, egymás után, látszólag összefüggő láncolatban.

„Minden eredmény helyes volt, kaphattam volna ötöst is egy jelzéssel, hogy mit kell másképp legközelebb. Egyest kaptam. Hazavittem az ellenőrzőm, és emlékszem, anyám annyira szomorú volt, annyira csalódott, hogy ott álltam, és gyakorlatilag megsemmisültem. És emiatt az egy osztályzat miatt aztán nem lehettem színkitűnő sem, mint mások az osztályban” – meséli elcsukló hangon, majd sebesen elhessegeti a „nevetséges gyerekkori emléket”.

A traumát, aminek a milliók figyelmét vonzó, Máté Péter-díjas énekes-dalszerző ma már perfekcionista, mindig többre és jobbra törekvő énjét köszöni. Mert Magdi valójában hálás a tanítónőnek, sőt szerinte ha nem így történik, talán ma nem az az ember lenne, aki. 
„Lehet, hogy akkor nem éreztem volna, hogy nekem négyszer annyit kell beletennem mindenbe, sokkal jobban, sőt minden pillanatban figyelnem kell. Ha akkor nem látom anyámban azt a csalódást, és nem élem meg a fájdalmát, hogy »te nem vagy elég jó a kitűnőhöz«, talán ma máshol lennék.”

Az az egy
De Rúzsa Magdi általános iskolai elsős bizonyítványának kézhez vételétől tudta, ki lehet ő, és hogy ki akar lenni. Ezek egyike sem passzolt a színkitűnő tanulóval, úgyhogy az többé már nem érdekelte, nem volt célja, elengedte. Ugyanakkor jóval erősebb önérzettel és céltudatossággal vértezte fel magát, mint ami 1985-ös megszületése környékén a Vajdaságban, falujában, Kishegyesen, később szülésznőként Szabadkán, netán a Keleti pályaudvar felé tartó vonaton bárki másnak megadatott.

„Kampánytanuló” lett (ő fogalmaz így), pontosan kiszámolta, mikor, milyen iskolai eredményhez mekkora erőfeszítésre van szüksége. Versenyszerűen futott, majd kézilabdázott, a sportban sem adta volna alább az olimpiánál. Ám a délszláv háborút – volt idő, amikor a bombázások idején a pincéjükben lévő konyhában húzták meg magukat szüleivel és testvéreivel –, és főként annak hosszú távon szegénységet és kiszolgáltatottságot hagyó nyomait a csontjaiban őrizve azt is tudta: nem alapozhatja életét a jószerencsére. A világ minden táján biztos megélhetést adó szakmát kellett választania.

Először sebész akart lenni, de azt is felmérte, hol vannak a képességei és azok határai, így a szülésznői hivatást lőtte be magának. Rajongta ezt a szakmát, noha a középiskola végére egyre jobban foglalkoztatta, hogyan kamatoztathatná a magyartanárja által is figyelemfelkeltőnek nevezett hangját. Miközben a szabadkai egészségügyi középiskolában szülésznőnek tanult, majd államvizsgát tett, Magdi már énekelt.

Bontogatta szárnyait, amikor húsz évvel ezelőtt a zentai farsangi KiMiTudon a könnyűzenei kategória győztese lett, és csatlakozott egy bácsfeketehegyi amatőr zenekarhoz, a Madnesshez. Azt mondja erről az időszakról: már pontosan tudta, hova tart, de meg kellett várnia a vonatot, amire felpattanhat.

Így amikor 2005-ben a Vajdaságban is népszerű, magyarországi Megasztár harmadik szériáját meghirdették, beérkezett végre a kishegyesi vasútállomásra Magdi szerelvénye is. Néhány ezer forintnyi kölcsönből indult el Budapestre, és szinte kérlelhetetlenül, valódi ellenfél nélkül nyerte meg a zenei tehetségkutatót.

Akkor Presser Gábor és Novák Péter is tagja volt a kereskedelmi tévés produkció zsűrijének, és mindkét legenda hamar mentorként, dalszerzőként, alkotótársként tűnt fel Magdi körül. Novák később arról is beszélt, hogy miután Magdi mezítlábasan elénekelte a Highway to hellt ­a ­válogatón, már a komplett szakmai stáb tudta, ki az az egy, ki a magyar megasztár, így nehéz volt dramaturgiailag fenntartani a verseny feszültségét.

Az a bizonyos számtanegyes tehát Rúzsa Magdi életében legfeljebb a nulla pont lehetett. Az első mérföldkő sokkal inkább Magdi második születésnapja: 2006. május 20., helyszíne pedig a Papp László Sportaréna.

Kettőből huszonkettő
Magdi még a győzelem évében rátalált másik, máig legnagyobb szakmai szövetségesére: Szovják Beára. A zenei menedzserrel baráti tanácsra vette fel a kapcsolatot, és viszonyuk hamar olyan szorossá vált, hogy Bea kis idő után minden más projektjét és zenekarait – dolgozott a TNT és a Groovehouse együttessel is – félretéve Magdi főállású koncert- és programszervezője lett. Azóta megállás nélkül Magdi sikeréért dolgozik. Hatalmas a kapcsolati tőkéje, és bár néha mint anyatigris, úgy harcol, kedvessége a könnyűzenei iparban kirívó.

„Ebbe a kapcsolatba kicsit már minden egybe van gyúrva. Összenőttünk már, ismerjük és kiegészítjük egymást” – mondja Magdi arról, hogy testvéri, anya-lánya, baráti vagy inkább mély szakmai viszonyról van-e szó. Bea csendben, somolyogva bólogat, nem szeret és nem is akar Magdi helyett szerepelni. És az együtt töltött nap során azt is tapasztalom, hogy komolyan gondolja, amikor úgy fogalmaz: „Csak abba szólok bele, ami az én dolgom. Nem uralom Magdit, nem is lehet és nem is kell őt irányítani.”

Noha az énekesnő markáns, ösztönös személyiség, Bea mindig a földön tartotta, igyekezett neki kipárnázni a fejlődés és a vágyott szárnyalás útját. Magdinak az állandó önképzés, énektanár és sport – például a boksz – mellett meg kellett tanulnia a stratégiai gondolkodást is, az aprólékos építkezéshez szükséges türelmet. Hogy ne akarjon mindent azonnal. 

Tizennyolc éve dolgoznak, sőt léteznek együtt, és mindketten úgy látják, hogy apránként, építőkockákat kifaragva és helyükre téve hozták létre azt a produkciót, amiben ma már huszonkét szakember, egy komplett zenekar, köztük országos ismertségű zenészek is a társaik. És szinte minden mondat végén elhangzik a közös mottó: cél a hosszú távú, fenntartható siker.
Ezt a sikert komoly számok, az utóbbi években már jelentős bevételek is jellemzik. Már a Forbes idei celeblistájából is világos lehet, hogy Rúzsa Magdi cége kiemelkedően teljesít. Az angyali nevű Plagiguel Kft. 389 milliós árbevétellel és 59 milliós profittal zárta a tavalyi évet, miközben a Szovják Bea nevén lévő másik vállalkozás, a Daisy-Kép Reklámstúdió Bt. is hozott 215 milliós árbevételt és tízmilliós adózott eredményt. Magdi zenei produkciós cége mellett Bea bt.-jén keresztül is bonyolít fellépéseket, ezekből fizetik a nagy létszámú szakmai csapatot, a zenekart és a produkciók valamennyi elemét.

És nem csak a bevétel beszédes, a valódi pénzügyi sikerhez vezető, csaknem egy évtized alatt kifaragott építőkockák listája is zavarbaejtően hosszú. Már az első évükben két lemez, majd utána több díj, arany-, később platinalemezek kísérték a közös utat. 2006 óta Magdi gyakorlatilag kétévente stúdiólemezt vett fel és adott ki, közben 2011-től hét évadon át országos turnén és színházban is színpadon volt Magdaléna Rúzsa című önálló estjével, országszerte, sőt határokon túl koncertezett és koncertezik szünet nélkül tizennyolc éve. Mivel azonban ő maga nem érezte a valódi áttörést, Magdinak egyre fontosabb lett, hogy a személyiségét, komplett zenei valóját tehesse színpadra. Előadó és menedzsere ezért azt tartja a legnagyobb közös eredményüknek, hogy Rúzsa Magdolna mint dalszerző is befutott a könnyűzenei piacon, sőt olyan slágereket szerzett az utóbbi években, amiket az egyébként férfiasnak mondott, férfiak uralta könnyűzenei szcéna sem tudott szőnyeg alá söpörni.

„Mi mindig keményen toltuk – mondja Magdi. – Tudtuk, ha tényleg sokkal több melót beleteszünk, nem lehet levegőnek nézni minket. És így is történt. A számok ebben is beszédesek. Amikor sorozatban tudsz telt házat produkálni, ráadásul a szakmában is hallják, hogy nem bóvlit árulsz, már nem szorulsz rá, hogy más legitimáljon.”

Mágikus számok
A Magdi-sztorit ugyan nem lehet puszta lemezeladási, hallgatottsági vagy nézettségi statisztikákban összefoglalni, karrierjének fontos állomásait – egyes lemezei címét, megjelenési dátumát, a turnék beosztását – sokszor szinte spirituális, néhol kifejezetten bibliai jelentőséggel bíró dátumok és számok övezik. Nem aprópénzre váltott szemfényvesztés ez a számmisztika, hanem stációk egy olyan életúton, amit ösztön és munkabírás párhuzamosan vezet a – tőle kölcsönzött megfogalmazásban – fenntartható siker felé.

És a gyarapodáshoz is. Magdi éveken át dolgozott a Megasztár után mellé szegődő zeneszerzőkkel, afféle könnyűzenei nagyfiúkkal. Aztán úgy döntött, más utat választ, mint amit addig neki komponáltak. Nem vesztette el lojalitását és alázatát azok iránt, akik korábbi dalait és első slágereit írták, és akikkel éveken át turnézott. De már az Aprócska blues című, a Megasztárban is elhangzó, majd az Eurovíziós dalfesztiválon szerzői különdíjas, a rádiókban máig játszott slágere is (tizenhét évesen írta a szövegét!) bizonyította: megvan a tehetsége a ­dalszerzéshez. Ma a szerzői adatbázisban 47 tételnél szerepel mint szövegíró, esetenként zeneszerző-szövegíró változatban.

Nem félt váltani, méghozzá populárisabb, valódi pop-rockot jelentő zenei irányba. Ezt a váltást még addigra formálódó csapatában is sokan ellenezték. De a 2010-es évek elejére ösztönösen érezte, hogy neki valami nem klappol, nem kerek, és nem akart megrekedni egy olyan szinten, ami – mint fogalmaz – nem ott van, amit magának megálmodott. Nagyobbra, többre és látványosabbra vágyott.

Az országos ismertség, sőt a Mega­sztár harmadik évadának nyolcadik élő műsorában elhangzó Goran Bregović-film­zene, az Ederlezi nyomán a tömeges rajongás gyakorlatilag népmesehőssé emelte Magdit, de ő meglepő tudatossággal ennél többet akart. Vajdasági királylány helyett alanyi jogon nagy művésszé válni.

Ehhez nem riadt meg a napi szintű, fizikailag is megterhelő munkától bő egy évtizeden át. Azt is kimondja: „Sohasem akartam többet képzelni magamról, mint ami vagyok. Nem is próbáltam, és ma sem akarok áriákat előadni az Aréna-koncertjeimen, mert tudom, hogy nem fog sikerülni. Tudom, ki vagyok, és azt csinálom, ami én vagyok. De meg kellett találnom, ki kellett érlelnem magamban ezt a zenei stílust, a zenémet. És amióta megtaláltam, már tudom, hogy nem fogok mást csinálni.”

Zenéje ma már elsősorban a családokhoz szól, és mivel mindig az emberek szívébe, otthonuk melegébe vágyott, ebben a fajta lírai önvallomásokat és érzékenységet is kifejező stílusban megtalálta önmagát, ahogyan biztosnak tűnő helyét is a magyar könnyűzenében.
A váltás tömegesebb elérést, naponta sokszor játszott rádióslágereket, azaz stabil népszerűséget is hozott. Magyar nyelvű, gyakran nemzeti érzelemmel is átitatott dalai egyszerre modern folklórnóták és slágerek, olyan megtekintési és hallgatottsági statisztikákkal, amik a szövegírói és dalszerzői élvonalban tartják.

Marsalkó Dávid szerint ténykérdés, hogy Rúzsa Magdi az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb énekesnője. A Halott Pénz frontembere úgy látja, ezt még azok sem kérdőjelezik meg, akik nem kifejezetten a rajongói.

„Amikor felhívtam, hogy szeretném elhívni a Puskás arénás koncertünkre, mondtam neki, hogy ő arra született, hogy stadionokban énekeljen. Persze nevetett, pedig tényleg így van. Ösztönösség és profizmus is jellemzi, ezért tudnak egyaránt azonosulni vele és rajongani érte az emberek.”

Évek óta közös produkciókkal, dalokkal és fellépésekkel is virágzik kettejük szakmai kapcsolata, most pedig a Mega­sztár hetedik szériájában zsűritársak. Marsalkó Dávid úgy érzi, Magdi tökéletesen passzol a műsor üzenetéhez: „A semmiből tört be, de a tehetsége mellett mindig keményen dolgozott, hogy évről évre hozzon slágerré válni képes dalokat. Szerintem ez az alapja, hogy ma is ennyire népszerű, és sokan járnak a koncertjeire.”

Ezzel szemben Magdi arról beszél, tudja, hogy az online platformok és a digitális underground zeneművészet világa már nem az ő terepe. „Nem azt mondom, hogy nincsenek fiatalok, akiket bevonz egy-egy dalom, és a koncertekre is eljönnek. Vannak, de ha reálisan nézem magam, ki kell mondani, hogy én már a családokat, családosokat szólítom meg. A kisgyereket, az anyukát, de még a nagymamákat is. És ennek nagyon örülök, de azt be kell látnom, hogy az online platformokon, a Spotify-típusú felületeken nekem nem tudnak olyan eléréseim lenni, mint egy-egy vadonatúj előadónak, aki eleve ott, a virtuális térben tűnik fel.”

Amikor felhívom a figyelmét néhány online elérési adatra, például, hogy a magyar könnyűzenei előadók közül a You­tube-on ma is ő a tizedik legnézettebb streamer, azaz ezen a csatornán a legnagyobb elérésű magyar előadónő, vagy hogy az elmúlt tizenkét hónapban az ő dalaira kerestek rá a legtöbben a Shazam nevű alkalmazásban, Magdi kivirul.
De azonnal tovább is pörgetik a számok, miközben azért megfogalmazza azt is: a sikert, a biztonságot, a pénzügyi és üzleti erőt ő csakis a valódi, a fizikai létszámban méri. A nézőtéren.

Plagiguel Kft.
Tulajdonos-ügyvezető:
Rúzsa Magdolna
Alapítás dátuma:
2006
Főtevékenység:
hangfelvétel készítése, kiadása

Árbevétel
(millió forint)
2021
192,4
2022
170,5
2023
389,5

Adózott eredmény
(millió forint)
2021
67,7
2022
48,3
2023
58,7

Hatodszor is duplázik
Magdi tudatos művész. Azt mondja: „Így rakott össze a Jóisten.” Karriertervezésben és működésben is professzionális. Hozzáállását a zenésztársak, egykori és mai televíziós műsortársak mellett a vele gyakran találkozó sminkesek, fodrászok és technikusok is megerősítik. Ezekben a napokban nemcsak a heti vidéki turnékoncertjei, a vasárnap esti, élő Megasztár-adások töltik ki az idejét, hanem a jövő februári, újabb dupla Aréna-koncertjének szervezése is.

Rúzsa Magdi az egyetlen hazai előadó, akinek sikerült szólóénekesnőként önállóan megtöltenie bármelyik fővárosi arénát az elmúlt évtizedben. Nem egyszer, sorozatban már ötször, és eddig minden alkalommal duplán. 2016-ban dupla Aréna-koncerttel ünnepelte tízéves pályafutását, miután a Megasztár döntője 2006-ban ezen a helyszínen hozott neki sikert. Alig egy évvel korábban még álomként beszélt Kadarkai Endrének arról, ami addigra már biztosan kiforrott terv, és talán az igazi, a vágyott siker fokmérője is volt.

Rúzsa Magdi legnézettebb szerzeményei a youtube-on
1. Érj Hozzám (2016)
22 millió megtekintés 
2. Április (2015)
17 millió
3. Légzés (2018)
13 millió
4. Tejút (2016)
12,7 millió
5. Éden (2017)
9,2 millió

„És ha majd megélem ezt a pillanatot, hogy meg tudom mozgatni ennyire az embereket, akkor majd megpihenek” – hangzott a 2015-ös ígéret. Magdi hangosan felnevet, amikor felolvasom neki a szöveghűség kedvéért. Azt mondja, tény, hogy „tévedett”, valójában akkor indult be igazán benne az ambíció a nagy számok elérésére és a nagy, még nagyobb koncertek iránt, amikor megvolt az első sportarénás dupla.

Pedig egy arénaszervezés szinte felfoghatatlan mentális, fizikai és anyagi erőpróba is az előadóművészeknek. Egy ilyen nagy létszámú, a sportaréna esetében 15–20 ezer fős rendezvénynek egészen más az üzleti modellje, mint a turnéknak vagy a hakniknak. Mégis ezzel lehet a legnagyobb bevételekre szert tenni, ugyanakkor ehhez az is kell, hogy az előadó kvázi kibérelje a helyszínt a produkciójához, önköltségen felépítse a technikát, díszletet, majd a végén általában húszszázalékos jutalékot adjon csupán a helyszínnek. A nyolcvanszázalékos bevételből a produkció valamennyi költségét fedeznie kell, és sokszor a promóciót is maga az előadó vagy a menedzsmentje állja. Az Arénában a duplázás kecsegtet tehát az igazi haszon reményével, hiszen csak egyszer kell felépíteni a színpadot hozzá.

Magdi mégis azt állítja, nem az a fontos, hogy a sportaréna jegyeladásban meghozta a vágyott elismerést és bevételt. Neki fontosabb, hogy a telt házakkal megkérdőjelezhetetlenné válik a pozíciója az elméjében és a szakmában is. Annyira, hogy a 2016-os dupla után 2018 februárjában másodszor adott húszezer ember előtt dupla koncertet az Arénában, majd két évre rá ugyanígy kétszer töltötte meg Budapest második legnagyobb sportközpontját. A covid okozta leállás, valamint gyermekeinek megszületése után 2023-ban és 2024-ben szintén, szinte már megszokásból duplázni tudott a sportarénában.

Daisy-Kép Reklám­stúdió Bt.
A Rúzsa Magdolnát menedzselő Szovják Bea cége is bonyolít megbízásokat.
Alapítás dátuma:
1995
Főtevékenység:
Előadó-művészetet kiegészítő tevékenység

Árbevétel
(millió forint)
2021
172,1
2022
166,0
2023
215,1

Adózott eredmény
(millió forint)
2021
9,0
2022
20,0
2023
9,6
Forrás: Dun & Bradstreet

A nagy számok törvénye
A siker nem csak az eladott jegyszámokból kikövetkeztethető bevételből vagy a cégadatokból látszik. Magdi nyíltan beszél róla, hogy amióta csak megkapta élete első, húszezer forintos gázsiját egy még megasztáros – az egykori Cotton Clubban tartott – fellépése után, mindig, minden bevételével tudatosan gazdálkodott.

Ez a bevétel pedig biztosítja a megélhetését és a biztonságát. 2024-ben – amint az nyilvános szerződéslistákból kiderül – egy kilencvenperces Rúzsa Magdi koncert nagyzenekarral, élőzenei produkcióként a piacon kicsit sem kirívó 7–7,5 millió forintos gázsit is megéri. Nem szeret a pénzről beszélni, de kiemeli: fontos, hogy a bevételeit visszaforgassa a produkció tökéletesítésébe, fejlesztésébe.

Azt mondja, az állami támogatásokkal, szponzorációkkal is tiszta lelkiismerettel számol el.
A közpénzes fellépéseken túl sportarénás koncertjeit 2018 és 2022 között négyszer is jelentős, 10–42 millió forint közötti összegekkel támogatta az állami Eximbank.

Amikor erről kérdezem, azt mondja: „Ha valamire valaha pénzt kaptam, én azt tényleg az utolsó forintig beletettem a produkcióba. LED-falakat vásároltam, technikát, még több emberrel állapodtam meg, hogy jobb, több, az embereknek többet adó legyen az egész. És nem tudom, más mit csinált azokkal az összegekkel, nem is érdekel, mert én építettem belőle a színpadomat.”
Az állami támogatások kérdése azért merülhet fel, mert Magdit láthatóan szereti a hatalmon lévő politikai kurzus. És noha mint elkötelezett hazafi már 2010 előtt is vállalt állami fellépéseket, erre 2018 környékétől többször is sor került. Énekelt például Novák Katalin beiktatásán is, ennek ellenére ő és menedzsere, Bea is határozottan állítják: sosem politizáltak. Magdi azt is mondja: reklámok és cégek esetében is csak a neki hiteles, vállalható együttműködésekre mond igent, és nem is hajlandó elaprózni magát. Fő bevételi forrása 2006 óta mindig az önálló koncertezés volt, és ez ma is így van.

A koncertezés, a fellépések, a jegyértékesítések – változó üzleti konstrukciókban – ma az előadóművészek keresetének nagyjából felét teszik ki. A különböző jogcímen járó jogdíjak – hiszen Magdinak nemcsak előadóként, hanem dalszerzőként, sőt hang- és videófelvételek kiadójaként is jár vagy járna ilyen – a források további nagyjából 20–25 százalékát.
Nehéz azonban ebben tisztán látni, főleg mert – mint Magdi is kiemeli – a jogdíjak digitális területen történő elszámolása mindig vitás, és sokszor okoz gondot a zenészeknek, zeneszerzőknek.

Pedig a zenehallgatás az elmúlt húsz évben lényegében teljesen átterelődött az online felületekre. „Már régen nincs érdemi bevételünk lemezeladásból – mondja. – Az nagyjából zéró, tehát a koncertezés jelentősége üzleti értelemben is tovább nőtt.”
De hogy nála milyen összeg lehet mégis a jogdíj? Miután 2023-ban Magdi volt a rádiókban legtöbbet hallgatott előadó, a hivatalos felmérések alapján 48 114 alkalommal játszották le valamelyik dalát.

Ez pedig az Artisjus nyilvános tarifatáblázatát alapul véve alkalmanként (hárompercenként) ­legalább 2615 forintos jogdíjat kellett, hogy jelentsen – bár a tényleges összeg az alkotótársak közötti esetleges megoszlás és ezer más szempont miatt is kérdéses. Más jogcímen járó jogdíjakat pedig, például még az Előadó-művészi Jogvédő Iroda Egyesület által kezelt összegeket az adatközlés módja miatt egyénileg forintosítani, azaz összegszerűen átlátni lehetetlen.

Épp ezért fontos, hogy Magdi egyéb bevételeinek fennmaradó hányadát a zenéjétől elválaszthatatlan televíziós felkérések, reklámszerződések és szponzorációk adják, de ki is emeli: Beával azt már az elején elhatározták, hogy nem vállalnak el akármit. „Én az az ember vagyok, aki szeretné, hogy még húsz év múlva is ismerje és visszaénekelje a dalait a közönség. Tehát a maradandót alkotás a célom, ami kizárja, hogy bármi olyat tegyek, ami nem hiteles.”