Erősen elfogult vagyok Balatonfüred és környékével: ha part, akkor északi, ha évszak, akkor négy, ha kor, akkor reform-, szóval nagyon szeretném, hogy működjön, és ne úgy fessen, mint egy fürdőváros véletlenül augusztus 20. után is kint felejtett díszletei. Ám étteremfronton ősz vége felé szomorkásba hajlik a kép, miközben a parton úgy rajzanak a napfürdőző kirándulók, mint akiket valami fesztivál vár a sétány végén. (Nem vár.)

Többször felvállalt kedvencem, az utóbbi időben pizzáit csúcsra fejlesztő borbár, a Kredenc az év ezen szakában csütörtöktől vasárnapig vállalja be a létezést. (Hosszan kelesztett tészta, remek környékbeli feltétek a nápolyi habverés nélkül, melegen ajánlom.) A húsos közönségkedvenc Vasüzem a tágan vett télre zárt be, a small plate-es Mór24 mindörökre. A tavaly még best buyként Michelin-ajánlott Sparhelt egy másik dimenzióban nyomja, árban és étlapban is.
A tántoríthatatlan regionalitás vádját nehéz volna rájuk aggatni, inkább a Buda kihelyezett extra kerülete érzést hozzák a tízezer fölé kúszó főételárakkal, cserébe heti hat napon.

Ebben a miliőben tart nyitva a hetek második felében a Zelna borászat étterme azon a promenádon, aminek ez az oldala évtizedekig hosszú, rémséges fizető parkoló volt, a másik meg már régóta egyetlen elnyújtott jachtkikötő. A Zelna Zettwitz Sándor üzletember presztízsjátéka (a borászat sztorija itt: Forbes, 2023/8), tiszta, fajtahű boraik hajlamosak a nemzetközi díjszerzésre, a modern, nagy üvegfalakkal barátságossá tett étterem ennek volna megtestesítője a sétányon.