Gábor már bent van, fogad egy kedves hölgy a Római Teniszakadémia büféjében. Háromszor találkoztunk, de sosem tudtam előbb érkezni nála. Pontos, megbízható, nagyon-nagyon kedves. És sármos, hetvenegy évesen is sugárzik belőle az életerő. A szívdobogtató, szuperhős rosszfiú külseje mögött romantikus lélek rejtőzik. Az utóbbi években filmeket rendez, tanít a modellváltó SZFE-n, valamint ír, méghozzá verseket, életrajzi könyvet, meg egy kisregényt Donarról, a gyöngyhalászról, de tervben van egy meseregény is.

Büszkén mutatja legújabb költeményét, halottak napja előtt apja emlékére a telefonjával rövidfilmet készített hozzá. Bár ma is aktív, visszavett korábbi tempójából. Túlélt két szívinfarktust, szívében hét stenttel is rendszeresen teniszezik. Állandó partnere, Szacsvay László színművész – a nemzet színésze – most is türelmesen várja, hogy játszhassanak.

150 forintot kerestem, dagadtam a büszkeségtől
Csillaghegyen nőtt fel. „Egész életemet végigkísérték a jópofa csínyek, csibészségek. Amit látsz az Égig érő álmokban (a kaszkadőr önéletrajzi ihletésű kisjátékfilmjében – a szerk.), mind igaz. Pedig csak ösztönösen viselkedtem, amikor megpusziltam az osztálytársamat, mégis óriási botrány lett belőle. Egész életemben volt bennem késztetés a visszavágásra, mindig éreztem, hogy amit a rendszer sugall, az valahol sántít.”

Nem sokon múlt, hogy kivágják az iskolából, és javítóintézetbe küldjék. A harmadik osztályt így is kétszer járta, volt, hogy osztálytársai büntetésből két hétig nem szólhattak hozzá. Egyszer légtornász módjára felmászott a tanári vécék tetejére, és minden fülkét bereteszelt belülről. Azonnal lebukott. Egyik órán a tanár megkérdezte, ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Gábor rávágta, hogy légtornász. „Égig érő álmok, csak hinned kell benne” – mondta az akkor tizenegy éves Gábornak a nagybátyja 1964-ben.

Később finomított a tervein, testnevelő tanárnak készült. Különleges tehetsége, jó adottságai voltak minden sporthoz, amibe csak belefogott. 185 centiméterre nőtt, csúcsformájában 76 kilót nyomott, most sem sokkal több ennél. Jól focizott, az Esterházy fivérekkel is sokat játszott Csillaghegyen, szenvedélyesen motorozott, majd cselgáncsozni kezdett. Abban is tehetségesnek bizonyult, azt mondja, talán a génjeinek is köszönhetően. Felmenői között mindenféle náció megtalálható: anyai nagyanyja szerb, nagyapja erdélyi magyar, apai nagy­anyja sváb, nagyapja pedig tót volt.

„A Honvédban cselgáncsoztam. Elkezdtek behordani mindenféle kellékfegyvereket, eszközöket a tornaterembe. Jöttek mindenféle sportolók, öttusázók, más küzdősportolók is, kiderült, hogy az Egri csillagok forgatására kellettek kaszkadőrnek. Hát én nagyon be szerettem volna kerülni a filmbe, de csak tizenöt éves voltam, nem igazán engedtek a forgatás közelébe se, hiába tekertem át Pilisborosjenőre bámulni a díszleteket.”

Végül az Ítélet című filmben sodródott bele gyalogoskaszkadőrként a filmes világba, ott esett szerelembe a filmezéssel. „Akkoriban 60–80 forint volt a statiszták napidíja, mi, kaszkadőrök 150-et kaptunk. Dagadtam a büszkeségtől, a szüleim is.” Gábor apja teherautó-sofőr volt, sokat volt távol a családtól, amikor otthon volt, gyakran osztotta a pofonokat.

Csillaghegyet sosem hagyta el, ma is itt él második feleségével. Két gyermeke van, Ágnes és Domonkos, unokája Flóra. Eljutott a világ szinte minden tájára, több mint negyven országban forgatott, nem kis nehézségek árán Hollywoodba is bejutott, az IMDb szerint több mint 350 filmben volt kaszkadőr vagy kaszkadőrszakértő, kaszkadőrrendező. Mégis, mindenhonnan visszahúzta a szíve, most is a Duna­parton sétálunk, nem messze az Újpesti vasúti hídtól, ahonnan Gábor tizenegy évesen napernyővel a kezében leugrott.

A lányt, aki a bűnös puszit kapta, Erzsébetet beszélte rá, hogy csempéssze ki neki az iskolából. Ugrás közben összecsuklott az ernyő, de Gábor sértetlenül kászálódott ki a sóderhalomból, amibe beleesett. Huszonnyolc évvel később, 1992-ben ő lett az első ember a Földön, aki hatvan méter magasról ugrott le egy reklámfilm kedvéért. Ötezer dobozon kellett landolnia.

„Fellifteztem a Kassai téri épület tetejére, kimentem a háztető szélére, de a szél visszafordított. Visszamentem, ittam egy kis vizet, újra odamentem a tető szélére. Elindítani egy ugrást a legnehezebb dolog, de egy percre sem fordult meg bennem, hogy lifttel megyek le onnan.” Az ugrás után fáradtságot érzett, szomjas volt. Látta a beszűrődő fényeket az összetört dobozok fölött. „Órákig pakolták őket, három és fél méter magas, tizenöt méter hosszú és hét méter széles volt, ezt mindig kaszkadőrök rakták össze, tettek közé lapokat is, volt, hogy autógumi- és szivacsrétegek is kerültek bele.”

1993-ban Ikarus buszt vezetett a Margit hídról a Dunába. Hajszálon múlt, hogy túlélje, sikerült még a busz vízbe érkezése előtt kiugrania a vezetőfülkéből. Olyat vállalt, amit senki más. „Ilyen őrültséget senki sem csinált azelőtt, még az amerikaiak sem láttak hasonlót. Oda is jöttek hozzám gratulálni, mondták, mekkora állat vagyok. Majd elkérték az anyagomat.”
Azt vallja, hogy mindig vigyáztak rá az angyalok, komolyabban sosem sérült meg. A Linda forgatásán kis híján örökre lebénult, a megbeszélt cukorlap helyett vékony üveget tettek az ablakkeretbe, amin át kellett ugrania, és egy bravúrosan kivitelezett tigrisbukfenc közben hatalmas üvegszilánk állt gerinctájon a háta közepébe. Az orvos hozzá se mert nyúlni, nehogy ideget sértsen, de kaszkadőrkollégája odaugrott és kirántotta. Az üvegdarab megcsúszott egy csigolyán, és nem lett semmi baj, csak a heg maradt meg a hátán.

A kaszkadőrség az alkalmi forgatások miatt elég bizonytalan megélhetést nyújtott, főleg a 70-es, 80-as években, ezért sok más mellékkeresete is volt. „1982-ben elkezdtünk szabadidő-parkozni, Németországban csináltunk westernshow-kat, hatalmas dolog volt akkoriban.” Éjszaka telefonfülkéket takarított, de szövőgyárban is dolgozott úgy, hogy másnap reggel forgatásra ment. „Nem pottyant az ölembe az elismerés, hosszú éveket kellett dolgozni érte. Keményen kellett küzdeni minden munkáért, ha látták, hogy jó vagy, akkor bíztak meg a következő munkával is. Kemény rivalizálás folyt csapaton belül, a megélhetésért is küzdöttünk, nagyon komoly kenyérharc folyt.”

Mindent megcsinált, amire kérték, gyakorlatilag semmire se mondott nemet. „Sosem égtem be. Azt kell mondjam, erős megfelelési kényszerem van, de igazából az apámnak akartam megfelelni.” Hívták a Hajdú című filmbe, Pomázról kellett átlovagolni Pilisborosjenőre. „Azt füllentettem, hogy tudok lovagolni. Pomázon volt a gyülekező. Miután felültem a lóra, azt se tudtam, melyik oldalról szálltam fel. Odaszólt egy jó kiállású lovas: »Öreg, akkor ügess már egy kört!« Hogy mit csináljak? – kérdem. Erre elzavartak. Óriási kudarc volt, gőzerővel elkezdtem lovagolni tanulni.”

Barátai, akikkel a Honvédban ismerkedett meg, elhívták Woody Allen és Diane Keaton Szerelem és halál című filmjének forgatására. (Kevesen tudják, hogy 1974-ben itt forgattak Magyarországon.) Mint kellékszállító és lovász dolgozott a berendező oldalán. Összeállt egy kaszkadőrcsapat Horváth „Szamuráj” Antal kaszkadőrszakértő vezetésével. „Akkor döntöttem el végleg, 1974 őszén, huszonegy évesen, hogy kaszkadőr leszek.”

Egyik forgatás után a presszóban gyűltek össze, majd rendőri igazoltatás után az egész társaságot bevitték az őrsre – mint közveszélyes munkakerülőket. „Amikor kiengedtek, apám annyit mondott: a kaszkadőrség nem szakma, legyen normális állásom. Sokkal később már láttam rajta, hogy elismert engem. Anyám sajnos korán elment, 28 éves koromban, rajta hamarabb láttam, hogy büszke rám, amikor Kepes András riportot csinált velem a Stúdió 81-ben.” 

Kaszkadőr és nőfaló, futunk, ugrunk, rúg a ló
Heti háromszor jártak kaszkadőredzésre, heti kétszer a Gellért-hegyre is felfutottak, aztán irány a lovarda, közben elkezdtek a Honvédban akrobatikát tanulni. Emellett fociztak és műugrani jártak. „Az volt az ugrások alapja, nagyon sokat segített nekem. A kincses sziget kalózaiban a főhős, Matthew Modine helyett ugrottam. Vic Armstrong, a világ egyik leghíresebb kaszkadőrrendezője annyit mondott: Gábor, próbálj meg szépen, elegánsan ugrani!”

Pályája során rengeteget ugrott, a biatorbágyi völgyhídról is mélybe vetette magát, huszonhárom méter magasról. Hajtott át üvegen motorral, és gyújtották fel úgy, hogy a védőruha ezer fokon lángolt rajta. „Amikor tűzből ugrottunk, teljesen be voltunk kenve lidokainos zselével, efölött volt a védőruha, egy maszk oxigénpalackkal, és akkor veszel levegőt, amikor nem égsz.” Rengeteget gyakorolt, felszereléseit szüntelen fejlesztette, máig a padláson őrzi őket, ötven év emlékét. A forgatásokra saját felszereléssel utaztak a kaszkadőrök, rengetegbe került. „A mellény, amibe beleesel és megtart, hét–nyolcszáz dollár.”

Gábor mindig fegyelmezetten dolgozott, de sosem hagyta, hogy rosszul bánjanak vele. „Amikor a 90-es évek elején elkezdtünk külföldön dolgozni, úgy kezeltek minket, mint kelet-európaiakat, volt, aki megpróbálta a lábát belém törölni. Az Indiana Jones kalandjaiban kezdett el velem üvöltözni egy ír kaszkadőr, na, ott én megfenyegettem, és utána soha többé nem kötött belém,
A múmia forgatásán még sétáltunk is egyet.”

Kaszkadőr és nőfaló, futunk, ugrunk, rúg a ló – üzeni 1996-ban a kaszkadőriskolásoknak Ma film, holnap semmi című versében. „Sosem voltam elszállva magamtól, sosem játszottam a Casanovát. Persze, tetszettem a nőknek, a kaszka­dőrszakma amolyan misztikus dolog. De sosem dörgölőztem a sztárokhoz, mindig megvártam, hogy ők jöjjenek oda hozzám. Sosem kértem autogra­mot, néhányan maguktól küldtek fényképeket köszönetként.” Matthew Modine azt írta neki: „You are the very best.”

Angelina Jolie-val több filmben dolgozhatott, egyszer ő hívta oda magához, A vér és méz földje című rendezésében. „Már a kézfogásából éreztem, hogy különleges energiája van. Megkért a szünetben, hogy próbáljuk el a jelenetet, amiben a főszereplő magára húz egy hullát, akit én játszottam.” Sok magyar színészóriással is együtt dolgozhatott, Ruttkai Évával, Bessenyei Ferenccel vagy Latinovits Zoltánnal. A szívének egyik legkedvesebb rendező Sándor Pál volt, kedvelték egymást, a rendező már huszonegy éves korában felfigyelt a képességeire, egyik legismertebb munkájuk a Ripacsok 1981-ből.

Robban az autó, sisakot fel, dől a steksz dögivel. Hova vezet ez az út, messze van még Hollywood! – így folytatja versében Gábor. Olyan világsztárokkal dolgozott, mint Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Tom Cruise, Brad Pitt, Leonardo DiCaprio, Madonna vagy Antonio Banderas. Dolgozott a Titanicban, az Evitában, a Trójában, a Transformers 3-ban, a Die Hard – Drágább, mint az életedben vagy a Terminator: Sötét végzetben, olyan rendezőkkel forgatott, mint James Cameron vagy Steven Spielberg. Egyszer Arnold Schwarzenegger mentette meg a kitoloncolástól, miután nem teljesített egy feltételt a zöldkártya megtartásához. Arnold, akit a néhai Andy Vajnán keresztül ismert meg, referencialevelet írt az érdekében, ekkor már kormányzó volt, így mentette meg Gábort.

„Nem volt könnyű Hollywoodban elfogadtatni magamat, még gyalogos kaszkadőrként hagyján, de amikor lovagolni kellett, az ottani lovasokkal kellett felvenni a kesztyűt, és azok szívattak rendesen.” De helyt tudott állni, rengeteget gyakorolt, maga kísérletezte ki a trükkjeit. Volt, hogy Antonio Banderasszal iszogatott egy pomázi kocsmában. „Rocky Taylorral, a Zorro kaszkadőrszakértőjével együtt mentünk. Az volt a feladat, hogy Banderasszal lovagoljak, és megálltunk egy lovaskocsmánál, aztán iszogattunk, beszélgettünk.” Közben elkezdték forgatni a mexikói Tijuanában a Titanicot, utóbbi végül kiütötte nála a Zorrót. „Gyakorlatilag 2000-től dolgozom sorozatosan Amerikában. Járkálok ki-be, volt olyan év, hogy
hatszor is mentem.”

Nem sajnálja, hogy nem ő kapta 2007-ben a Taurus-díjat, amire Goda Krisztina Szabadság, szerelem című filmjében nyújtott kaszkadőrszakértői teljesítményéért jelölték. „Nagyon nagy jelenetek vannak a filmben, például amikor a biciklit tolja a srác, és ellövik a lábát. Azt szerintem nagyon jól kitaláltam, de hát nem én kaptam meg a díjat. Sebaj, már a jelölés is hatalmas dolog.” Elégedett embernek tűnik, nincs benne hiányérzet.

„Azt a nagypolgári létet, amit anyai nagyszüleim meg tudtak teremteni maguknak, azt én is meg tudtam a családomnak és magamnak. Rengeteget utaztam, fantasztikus helyekre jutottam el, és mindig mást csináltam, sosem volt két egyforma napom. Olyan barátokra tettem szert, akik a mai napig szeretnek, tisztelnek. Nem cserélnék senkivel, nem beszélve arról, hogy a saját erőmből értem el mindent.”

Rendezni is nagyon szeret, Donar, a Gyöngyház hercege című könyvéből nagyjátékfilmet szeretne, de a Sztárkaszkadőr című film forgatókönyve is megvan már. „Úgy érzem, sikerült egy magas toronyházat építenem, de még mindig építem. Amikor most voltunk a fotóssal a Kassai téren, és felmentünk a hatvanméteres épület tetejére, hát csak néztem: hogy innen én? Az egész olyan, mint egy álom, érted?”