Csintalan békaárus, versenyfutó, vadóc rocker szülésznő, a nagy magyar megasztár. Több tízezerszer játszott slágerszerző, tizennyolc éve a könnyűzenei élet állócsillaga. Rúzsa Magdi az újabb, már hatodik sportarénás duplázására készülve is mindig többre törekszik, a melót sem spórolja ki semmiből, ami az ő hangján szól. Aranyak, platinák, megtöltött koncertterek, milliós követőtábor, üzleti és szakmai stratégia, generációs slágerek, és kicsit sem utolsósorban: a jóisten. A Rúzsa Magdi-sztori.
Talán minden másképp alakult volna, ha nem éri indokolatlan kudarc a kishegyesi Ady Endre Kísérleti Általános Iskolában, rögtön az első osztályban. Nem túlzás, és nem is hatásos népmesei fordulat ez. Rúzsa Magdolna, azaz a Magdi, egy csillogó címlapfotózás után, minden púdert letéve, laza melegítőben zöld teát kortyolva ül velem szemben, és mesél.Látom, hogy érzi, éli az egészet, amitől nekem is minden gyerekkori traumám, szégyenérzetem, teljesítésvágyam megelevenül. Hangja megidézi az érzéseket. Mert az elsős Magdi ugyan helyesen számolt ki minden példát a számtanfelmérőn, de valamiért nem tartotta fontosnak, hogy kihagyjon egy-egy rubrikát a kockás füzetben az eredmények között. Ehelyett felírta a számokat sorban, egymás után, látszólag összefüggő láncolatban.
„Minden eredmény helyes volt, kaphattam volna ötöst is egy jelzéssel, hogy mit kell másképp legközelebb. Egyest kaptam. Hazavittem az ellenőrzőm, és emlékszem, anyám annyira szomorú volt, annyira csalódott, hogy ott álltam, és gyakorlatilag megsemmisültem. És emiatt az egy osztályzat miatt aztán nem lehettem színkitűnő sem, mint mások az osztályban” – meséli elcsukló hangon, majd sebesen elhessegeti a „nevetséges gyerekkori emléket”.
A traumát, aminek a milliók figyelmét vonzó, Máté Péter-díjas énekes-dalszerző ma már perfekcionista, mindig többre és jobbra törekvő énjét köszöni. Mert Magdi valójában hálás a tanítónőnek, sőt szerinte ha nem így történik, talán ma nem az az ember lenne, aki. „Lehet, hogy akkor nem éreztem volna, hogy nekem négyszer annyit kell beletennem mindenbe, sokkal jobban, sőt minden pillanatban figyelnem kell. Ha akkor nem látom anyámban azt a csalódást, és nem élem meg a fájdalmát, hogy »te nem vagy elég jó a kitűnőhöz«, talán ma máshol lennék.”
Az Apa üzent előtt legutóbb öt éve jelent meg regényed, azóta mondod, hogy édesapádról írsz. Nehezen bocsátottál meg neki az önsorsrontásért?Tizenöt éves munkát fejeztem be a könyvvel. Azt szabtam alapfeltételnek, hogy a lelki terhet letegyem, és így megelőzzem, hogy terápiás szöveg legyen. A pszichológia lassan valláshatáron van, és a transzgenerációs traumák feldolgozása lett a legkurrensebb ügy. Egész jól álltam, aztán […]
Az Apa üzent előtt legutóbb öt éve jelent meg regényed, azóta mondod, hogy édesapádról írsz. Nehezen bocsátottál meg neki az önsorsrontásért? Tizenöt éves munkát fejeztem be a könyvvel. Azt szabtam alapfeltételnek, hogy a lelki terhet letegyem, és így megelőzzem, hogy terápiás szöveg legyen. A pszichológia lassan valláshatáron van, és a transzgenerációs traumák feldolgozása lett a legkurrensebb ügy. Egész jól álltam, aztán megszületett Hanna. Apám bőven megvárhatta volna az unokáját – ez megint vádló és önvádló helyzetbe hozott, és megfeneklettem.
Mi rántott ki? Úgy két éve az anyósoméknál, Borsodban lestük az ablakból a tejest a lányommal. Közben merengett.
Azt mondja nekem: „A te apukád a felhők fölött van?” Bólogattam, mire ő tovább gondolkodott: „Ha Linzer kutya is a felhők fölött van, nem szólnál neki, hogy sétáltassa meg néha?” Alázatra intett, hogy a folytonosság ennyire egyértelmű neki egy olyan emberrel, akit soha nem látott. Lelki pofon volt, hogy ne hisztizzek már! Helyrerázott, elkezdtem újra a munkát.
Tudatosan figyelsz, hogy te jobb apa légy? Teljesen más életszituációban vagyok, mint a szüleim, amikor én születtem. Nem rónám fel az apámnak sem, hogy huszonévesen állandóan távol volt. Ráadásul katonáskodott akkoriban, és nem volt könnyű ember, tehát nem engedték haza soha.
Kevés előnye van a késői gyerekvállalásnak, szoktam is mondani a barátoknak, hogy „gyerekek, ne cicózzatok, mert kicsúsztok”. Ezek egyike, hogy tudatosabb vagy, és mást tartasz fontosnak. Heti két-három este fellépek, a maradék négy napon én megyek Hannáért, és alvásig vele vagyok. Nincs színház, mozi, így a barátaink is – kivéve a gyerekesek – elmaradoznak. Ezt nem tudtam volna megtenni huszonévesen.
Szerinted olvasnak manapság hatszáz oldalas könyvet? Remélem, ha olvasnak, akkor inkább azt, mint százötven oldalast. Bár sajnos beszivárgott hozzánk a „rothadó nyugatról”, hogy nincs határ a szépirodalom és a lektűr közt. Minden irodalom, és kész. Értem az olvasóvá nevelést, és nem az elefántcsonttorony-pozíciót akarom visszasírni, csak azt, hogy legalább tudjuk, mi micsoda!
De nem sokat ígér, ha egy nagy irodalmi díj átadóján a zsűri elnöke azzal kezdi, hogy ő ennyi könyvet el sem olvas, csak belenéz az elejébe és a végébe. A Libri-díjat meg az eladott példányszámra adják.
A fellépéseidből merítettél ihletet a könyvhöz? A színpad is formálta, hogyan lett ez identitásregény. Meghatározó élmény volt felállni énekelni az FMK színpadára, ahol valaha apám is szavalt. Volt, hogy a standupestemet, Az életemet játszottam, amiben rövid, fontos videók tagolják a szekvenciákat, problémát vetnek fel, poént ütnek le. Nem indult el a technika, improvizálnom kellett. Egyszer csak a szokásos „apám színész szeretett volna lenni” helyett széttártam a karom, és azt mondtam: „Apám húsz évig nem engedte el azt az álmát, hogy színpadi ember legyen.”
Megélsz egy drámai pillanatot a színpadon, és utána viszed azt a regénybe. Én húszévesen azt hittem, hogy radikális döntést hoztam, és a magam útját járom. Erre kiderül, hogy nagymamám titokban egész életében írt, az apám meg színpadi ember szeretett volna lenni. Hát milyen új utat választottam én?
2022. november 30-án jött ki a ChatGPT első verziója. Mintha csak tegnap lett volna? Vagy mintha már ezer éve? Bárhogy is legyen, az életünket, azt napok alatt felforgatta.
Pisztrángneveldét terveztek, aztán kiderült, hogy a hal akkor termeli a legnagyobb profitot, ha a tányérig elviszik. Így Szabó Gábor és Koncz Miklós inkább éttermet nyitottak, a felélesztett visegrádi pisztrángos tavakba pedig magyar ivadék helyett szlovák hal került. Amiből a családok maguk foghatnak ebédre valót, és megsüttethetik az Ördögmalomban. Füstölt pisztrángból pedig ezer is elfogy karácsony előtt.
Idén ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját a Miele. A máig családi tulajdonban lévő német márka legendás háztartási készülékei sok esetben generációról generációra szállnak, a gyerekek kirepülése a családi fészekből pedig egyben jó apropót kínál a frissítésre – hiszen arra a minőség miatt máskülönben nemigen van szükség. Az 1899-ben Németországban alapított cég megalakulása óta a Miele és […]
