„Szóval valaki mindig felhívott?” – szögezem a kérdést az interjú egy pontján Gáspár Máténak. Merthogy újításokat hozó csendes háttérmunkájára sokan felfigyeltek az elmúlt három évtizedben, és előbb-utóbb valaki újból és újból felkérte a kultúra különböző területein vezetőnek. Például Schilling Árpád a Krétakörhöz, Fischer Iván a Fesztiválzenekarhoz, vagy legutóbb Mácsai Pál, hogy legyen az Örkény Színház új igazgatója. Közben dolgozott Soros-intézményben, az SZFE-n, meg a fővárosnak is – amennyire lehet, politikamentesen, menedzserként.
„Mi van veled, fiacskám, eltévedtél?” – szólította meg egy torzonborz figura a tizennyolc éves magyar srácot a párizsi külvárosi egyetem böhöm nagy aulájában. Akár egy mese is kezdődhetne így a szerencsét próbáló legkisebb szegénylegényről, aki úgy vándorolt ki nyugatra spanyolt tanulni, hogy egy kukkot sem beszélt a kiszemelt nyelven. A nyelvi felvételi teszten persze kiesett, és zenei szakra sem jutott be, mert nem volt elég zongorája a több mint harmincezer diákot oktató iskolának.
„Miután mindezt kétségbeesve elpanaszoltam neki, a torzonborz alak kedvesen megkérdezte: »És egyébként mi érdekel téged, mivel foglalkoznál szívesen?«” – meséli Gáspár Máté több mint harminc évvel később. Gimnáziumi diákszínjátszós múltjával azonnal azt vágta rá, hogy színházzal. És szerencséje volt, pont, mint egy mesében: jótevője éppen a színházi képzés egyik vezetője volt.
A 90-es évek elejének Párizsában különösen inspiráló – és váratlanul intenzív – volt az egyetemi színházi képzés egy magyar fiatalembernek. A dramaturgiától a szcenográfián, a fénytervezésen és a kreatív íráson át a bohócmesterségig a színházművészet minden vetületével foglalkoztak, ráadásul mindezt olyan emberektől tanulták, akik később, amikor Máté nemzetközi fesztiválokra kezdett járni a Krétakörrel, mint meghatározó szakmai figurák jöttek szembe vele. „Láttam közelről Peter Brookot és Ariane Mnouchkine-t dolgozni, ők már akkor is a legnagyobb rendezőknek számítottak, és igazán erejük teljében voltak.”
Amikor a 2200-as években történészek az előző előtti évszázad eseményeit kutatják a szerverek mélyén fennmaradt Tiktok-videókban, Insta-posztokban, online cikkekben és videókban (gondolom, a mesterséges intelligencia, vagy ki tudja, milyen emberfeletti segítségével), lesz majd egy kreatív, fiatal kutató, aki véletlenül rábukkan a 2010-es évektől kiadott Forbes magazinokra, és felcsillan a szeme. Új téma! A korszakról kialakult általános képpel szemben egy virágzó, sokszínű […]
Amikor a 2200-as években történészek az előző előtti évszázad eseményeit kutatják a szerverek mélyén fennmaradt Tiktok-videókban, Insta-posztokban, online cikkekben és videókban (gondolom, a mesterséges intelligencia, vagy ki tudja, milyen emberfeletti segítségével), lesz majd egy kreatív, fiatal kutató, aki véletlenül rábukkan a 2010-es évektől kiadott Forbes magazinokra, és felcsillan a szeme. Új téma! A korszakról kialakult általános képpel szemben egy virágzó, sokszínű és kreatív világ tárul a szeme elé. Kiderül, hogy miközben a politikában a jól ismert és minden történelemkönyvben kivesézett folyamatok zajlottak Magyarországon, a mindennapi üzleti, kulturális és tudományos életben sok más is történt. Egy szám különösen hasznosnak bizonyul majd. Ebből tanulmány lesz! Az éledező magyar feminista mozgalmak mellett itt kézzelfogható történeteket olvas nők teljesítményeiről. Látja majd, így hívták akkor: selfmade. Kedves ez a korabeli anglicizmus.
Túlzott főszerkesztői elképzelés? Lehet, de nem hiszem. A Forbesban megjelenő történetek valóban jól kiegészítik majd a mainstream történetírást, hiszen annak az első foka éppen ez itt, az újságírás. Ezért is jó, hogy létrejött a 33 selfmade nő listánk. Meg azért, mert extrán értékesek, példamutatóak és még jó fejek is a címlaposaink (aki figyel, tudja: ilyet ritkán írok). Pataki Ágival mindig élmény találkozni, az intelligencia az első szó, ami eszembe jut róla, aztán rögtön a bátorság. Nem lep meg, hogy kedvenc könyve Tompa Andreától való, és az sem, hogy hetvenévesen indított új vállalkozást. Példakép és a magyar üzleti, filmes és divatvilág hálózatainak mindenkit ismerő pontja.
Pistyur Vera, ha lehet, még nagyobb networkkel bír, és mintha örök tára lenne energiából. Mindenkivel hangot keres és talál, fáradhatatlanul görgeti előre a Forbesszal közös küldetését: a magyar üzleti kultúra fejlesztését. Eddig nem tudtam, hogy reggel van egy fehér órája, ezt megjegyzem, és remélem, egyszer el is lopom.
Rácz Judit, a halk szavú, le sem tagadhatná, hogy programozó volt. Aztán üzletemberré programozta magát, és úgy tűnik, neki a csillagos ég a határ. Szerénysége a siker tükrében szinte már komikus, de bennem inkább szimpátiát kelt, ahogy az is, ahogy nehezére esik a kamerák elé állnia. Hamar kiderül: természetesen fotogén.
Varga Eszter az újonc, már ami a nyilvánosságot illeti. Mert mind közül a legnagyobb üzletet ő csinálta, igazi nagykutya, nehézsúlyú cégvezér, két exiten túl. Hogy ezt széles mosollyal, autentikusan (a szatymazi hanglejtést megtartva), négy gyerekkel is lehet csinálni, úgy hívom: csúcsteljesítmény.
Szabados Ági a networkjét most építi, ismertségét azonban az RTL-ben alapozta meg, aztán elővette, amit talán otthon vasutas apjától vagy a versenytáncbon tanult: kitartás, fegyelem, kemény munka. Facebook-közösségének létrehozása után megnyitotta könyvesboltját, majd boltjait. Áginak szenvedélye, ügye az olvasás, és nem fél üzletet csinálni belőle. Amikor hallgatom, csak azt találgatom, vajon milyen magasságokat ér még el ez a kemény, sikerre éhes és értékeivel nagyon is tisztában lévő üzletember.
Legalább négymilliárd ember járulhat idén szavazóurnához, ez a demokrácia történetének legfontosabb évévé teszi 2024-et. Erre a tíz választásra érdemes odafigyelni – a magyar önkormányzatin túl.
Három-négyezer körül a kovászos kenyér kilója, mégsem ér azzal lerendezni őket, hogy túl vannak árazva. Így hódította meg a Vaj pékség Budapestet tudatos üzlettel, megalkuvás nélküli ízekkel. És rengeteg vajjal.
Álmodsz, lépsz, kockáztatsz, és még be is jön. Egyszóval selfmade vagy. 33 példamutató nő, akik nem egyszer egy kis faluból indulva meghódítottak egy világot.
Fókahányás, lóürülék, beszakadt gát, eltérült hőlégballon és egy furfangos rozsomák. Egy beszélgetés Török Zoltán Uppsalában élő magyar természetfilmessel felér egy jó kis képzeletbeli kalandtúrával. Zoltánt itthon főleg a Vad Magyarország és a Vadlovak – Hortobágyi mese című filmjeiről ismerjük, de eddig százhúsz filmes díjat bezsebelő alkotásait világszerte vetítik. Ő maga ennek ellenére annyira földhözragadt, mint az a gumicsizma, amiben a floridai
Everglades mocsarába ment forgatni.
