Hatalmas optimizmussal zárta 2023-at mind az amerikai, mind a magyar részvénypiac, beárazva a szép jövőt. A Wall Street úgy döntött, hogy szerinte a Federal Reserve idén hat kamatcsökkenéssel fog a részvénybefektetők kedvében járni, hiába mond csak hármat. Januárban kissé halványultak a kamatcsökkentési várakozások, ami akár egy kis kiábrándulást is okozhatott volna. Ehelyett folytatódott az emelkedés, egészen a történelmi csúcsig az S&P 500 indexben. Egészen pontosan 512 nap telt el az utolsó rekord óta, és nagyon sok bizonytalansági faktor ellenére volt képes a piac újra feljutni a csúcsra.

A magyar piactól talán még meglepőbb elsőre, hogy csúcsra ment, de nagyon úgy tűnik, hogy mára a részvények a korábbiaknál jobban függetleníteni tudják magukat a makrogazdasági és a geopolitikai kockázatoktól is. Ez aztán a jó hír azoknak, akik tartják az érintett papírokat, nehéz döntés előtt állnak azonban azok, akik most szeretnének befektetni.

Egy éve egy kemény mínuszos év után voltak a tőzsdék, jóval alacsonyabb árfolyamokon lehetett vásárolgatni a részvénypiacokon. Alapnak, a befektetés kockázatmentes részének pedig adta magát a magyar inflációkövető állampapír, sikított a kotta, hogy a két évre 35 százalékos hozammal kecsegtető papírokra le kell csapni. Emellett szerény kockázattal kínálta magát az a lehetőség, hogy a szinte biztosra vehető dezinflációval együtt járó hozamcsökkenési trend felértékelheti a hosszú futamidejű fix kamatozású magyar államkötvényeket és velük a kötvényalapokat.

Ramaty állapotú költségvetés
A forint további leértékelődésének a kockázata is nagy mértékben csökkent, szinte biztosnak tűnt, hogy a 2022 őszi nagy blama után (az MNB jócskán az inflációs csúcs előtt leállt a kamatemeléssel, nagyrészt ez lökte a 430-as történelmi mélypontra a forintot) a magyar jegybank égbe emelt kamattal óvja a devizát. Nem kicsit, inkább nagyot kaszált is, aki részvényt vagy magyar kötvényt vett.

Ehhez képest 2024 januárjának végén a részvényeket – legalábbis a tőzsdeindexek alapján – csúcson lehet csak venni. Az inflációkövető államkötvényt kiherélték, még mielőtt csúcskamatot fizetne. A hosszú kötvények valószínűleg túl vannak a hozamcsökkenés (árfolyamemelkedés) nagy részén, a forint felől pedig lassan eltűnik a magas kamat védőhálója. Most légy okos, Domokos!

Lássuk először, mi a biztos, mihez érdemes viszonyítani a kockázatos befektetéseket. A magyar kisbefektető kockázatmentesen forintalapon egy évre kilenc, két évre nagyjából tizennégy, három évre huszonkét százalék körüli hozammal számolhat a legjobb lakossági állampapírokkal. (Lásd külön cikkünket a következő oldalakon.) A kétéves amerikai kötvények lapzártánkkor 4,4 százalék körüli éves hozam mellett forognak, tehát a két év alatt kilenc százalék alatti hozam érhető el velük. Aki tehát lát esélyt rá, hogy a forint tartósan és stabilan a 400-as szint fölé gyengüljön, annak mindenképp érdemes elgondolkodnia a magasabb devizaarányon a portfólió kötvényrészénél is.

Az év eleji elemzői várakozások amúgy általában stabil forint­árfolyammal számolnak, kicsit nagyobb eséllyel a gyengülés, mint az erősödés irányába. A vártnál gyorsabb dezinfláció mellett a jegybank továbbra is óvatosan lazít csak a monetáris kondíciókon, nem zavartatva magát attól se, hogy ezért egyre-másra kapja az ívet a kormány irányából. Kockázat viszont a ramaty állapotban levő költségvetés, és hogy a tavaly év végén felszabadított uniós források után a további részek sorsa bizonytalan, mert a folyósítást csak újabb feltételek teljesítésével érhetné el a kormány, erre azonban nem látszik hajlandónak.

A csúcsról letekintő részvénypiacokkal kapcsolatban fontos figyelembe venni, hogy a szép rekordok egyáltalán nem jelentik azt, hogy a papírok túlértékeltek lennének, sőt. Mindenesetre érdemes külön kezelni a magyar börzét a fejlett piacoktól.

Kik lesznek az év új kedvencei?
A Wall Streeten gyakorlatilag elvált a piactól a legnagyobb tech cégek mozgása. A tavalyi év nagy része arról szólt, hogy a tág piac nem megy semerre, a káprázatos hetek (magnificent 7) névre keresztelt csoport, vagyis az Apple, az Amazon, a Meta (Facebook), az Alphabet (Google), a Microsoft, az Nvidia és a Tesla viszont becélozták a sztratoszférát. A mesterséges intelligencia berobbanása mellett stabilitásuk, bivalyerős piaci pozíciójuk komoly profitnövekedést biztosított ezeknek a cégeknek, ezt nemcsak lekövette az árfolyamuk, de a további komoly növekedést is megelőlegezte nekik a piac.

Mögöttük viszont a többi papír, a tágabb piac csak az év vége felé indult be, akkor vált tág spektrumúvá az emelkedés. Ha a heteket kivesszük az S&P 500 indexből, a benne szereplő cégek értékeltségi szintje alig magasabb a historikus átlagnál. Tehát a történelmi csúcson sincs túlértékeltség, ennek alapján nem kell félni a részvényektől.

A magnificent 7 már más tészta. Bár a legnagyobb nyertes, árfolyamát egy év alatt négyszerező Nvidiánál az látszik, hogy a piac csak lekövette a profitvárakozások hasonló mértékű ugrását, ez nem jelenti azt, hogy ne tudna a piac egyik pillanatról a másikra kiszeretni ezekből a papírokból, ha a legkisebb jelét látja, hogy sérülnek a rendkívül optimista várakozások. Eleve nem szoktak hosszú életűek lenni az ilyen kényszeres csoportos névadások, életszerűtlen is, hogy különböző profilú cégek egymáshoz egészen hasonlóan teljesítsenek több éves időtávon.

A hetekből a Tesla lényegében már nyáron kiszállt, az év második felének emelkedésében már nem vett részt, 2024 első heteit pedig végig este, miközben az index csúcsra ment. Az elemzők egy része egyre szkeptikusabb az Apple idei kilátásaival kapcsolatban is, igaz, ebből még az árfolyamban semmi se látszik, a papír csatlakozott a csúcstámadó csapathoz. De közben már a fél Wall Street azt tippelgeti, hogy kik válnak ki hamarabb a csapatból, illetve kik lesznek az idei év új kedvencei. Sokan látnak komoly potenciált az egészségügyi szektorban, illetve az egyre több geopolitikai konfliktus­zóna miatt, a háborús feszültség kiéleződésével a hadiipari cégekben.

Várhatóan idén is nagy különbségek lesznek tehát az egyes szektorok teljesítménye között, és az egyedi részvénysztorik megtalálásával lehet majd nagy hozamot elérni. Ez pedig már az a szint a befektetésben, amit a kisbefektetők nagy része nem lát át teljesen, itt érdemes a profi befektetőkre, alapkezelőkre, portfóliómenedzserekre támaszkodni. Ők lényegében egész nap azzal foglalkoznak, hogy az alulértékelt, vagy komoly növekedés előtt álló, de még radar alatt suhanó cégeket, jó sztorikat, markáns trendeket felfedezzék és megjátsszák, érdemes a jó track recorddal rendelkező abszolút hozamú alapokba is valamennyi pénzt allokálni.

A miniszter pénzbehajtó tripje
A magyar tőzsde azért különleges, mert az itteni blue-chipek a BUX-csúcs ellenére kifejezetten olcsónak tűnnek, a historikus értékeltségi szintek alatt forognak. Az OTP-t az orosz–ukrán háború kitörése után túlbüntette a piac, tavaly pedig nem győztek rácsodálkozni a befektetők a brutális profitnövekedésre, ezzel együtt még bő kétezer forintnyira tudta csak megközelíteni a papír 19 590 forintos történelmi csúcsát.

A tavalyi év nagy sztorija a Telekom volt, ahol viszont – hasonlóan az Nvidiához – az árfolyam végső soron csak lekövette a profitrobbanást. Klasszikus átértékelési sztorit láttunk, ami januárban is folytatódott, amikor az újabb inflációkövető áremelése tovább növelte a cég profitmarzsát. Tehát hiába alig emelkedett például a Richter-árfolyam, és szárnyalt a Telekomé, az abszolúte összhangban volt a profitkilátásaikkal, ettől nem lett kevésbé vonzó a távközlési cég részvénye.

Persze a magyar piacnál változatlanul kockázat, hogy a kormány változó intenzitással, de előszeretettel turkál a nagyvállalatok zsebében – nagyrészt épp emiatt forognak diszkonttal a papírok szektorbeli külföldi versenytársaikhoz képest. Leolthatja Varga Mihályt Nagy Márton azért, mert a pénzügyminiszer újabb bankadóról fantáziált nyilvánosan, ha később utóbbi ugyanúgy a bankokat csapolja meg, csak egy rafkósabb módszerrel, a változó kamatozású hitelek referenciakamatának átalakításával.

Amíg a költségvetés rottyon van és a gazdasági atyaúristenné kinevezett miniszter időnként visszamenőleges hatályú pénzbehajtó tripet nyom, ez a kockázat akkor is ránehezedik a blue-chipekre, ha olyan kormányközeli vállalkozók is érdekeltek egy-egy szektorban, akik így esetleg barátibb elbánásra számítanak.

Viszont a budapesti tőzsdén bőven van látnivaló a legnagyobbakon túl is. Több középvállalat vált sikeressé az elmúlt években kiváló menedzsmenttel és tőkepiaci finanszírozással, árfolyamaik hullámvasutaznak, ahogy kell, de továbbra is jó befektetési célpontnak számítanak. Eltérő gazdasági ciklusban vannak, és változatos problémákkal is küzdenek, de valódi értéket teremt részvényeseinek többek között az Alteo, az Állami Nyomda, az Autowallis, a Duna House, a Gloster, a Graphisoft Park, a Masterplast, vagy akár a Waberers. Érdemes őket is megvizsgálni (többségük történetét mi is megírtuk már a Forbesban, és elemzői lefedettségük is van), és kis súllyal a magyar kisbefektetők portfóliójában is érdemes számolni velük már középtávon is.

Persze magyar ember portfólióajánlásából sose maradhat ki az ingatlan. A nagy boomnak még csak bő egy éve van vége, és eddig az áremelkedés jellemzően sokéves pangást követő komoly hullámokban jött, ennek alapján pedig még évekig egy konszolidációs periódus várható szerény hozamokkal. De elég sok olyan hang van, amelyik a jelzáloghitel-kamatok hat–hét százalékra süllyedésétől azt várja, hogy beindul valamekkora pezsgés a lakáspiacon. A reálbérnövekés visszatér, de szerény lesz, érzékelhető áremelkedés legfeljebb szelektíven elképzelhető. Ez pedig annyira még nem vonzó, amikor még mindig közel két számjegyű hozamot kínál kockázatmentes alternatívaként az állampapírpiac.

Végül az arany sem maradhat ki, idén különösen sokan ajánlják vételre. Van aki továbbra is az infláció elleni védekezésnek, más pedig menekülőeszköz mivolta miatt, mivel rég nem látott esély van több háború kirobbanására is a világban. Persze érdemes megjegyezni, hogy a nagy inflációs pörgésen már túl vagyunk, és semmit se védett az arany az igazán nehéz időszakban. Nem igazán zavartatta magát az orosz–ukrán háborúban se, a gázai konfliktus azonban kétségkívül felrázta – igaz, ez annyit jelentett, hogy épp zuhanásban volt, és abból visszapattant.

Kedves szerkesztő! A boomer arany mellől véletlenül kimaradt a digitális! Szokták bitcoinnak és tulipánhagymának is hívni. Bár utóbbiakat elbizonytalaníthatná, hogy éppen hetvennegyedvirágzását éli… de nem szokta.

A buta, az édes és a fix

Amilyen egyértelmű választás volt tavaly novemberig az inflációkövető állampapír, olyan kusza most a kép, miután lebutították a méltán népszerű PMÁP-ot. Ha az infláció újra emelkedni kezd, a  Bónusz például simán kenterbe verheti. Melyik lakossági állampapírt válasszam?

Milyen szép és egyszerű is volt a megállapítás több mint egy éven át, hogy az inflációkövető állampapír (Prémium Magyar Állampapír – PMÁP) brutális reálhozamot ad majd 2024-ben, igazából a nulla vagy alacsony kockázatú kategóriában lényegében semmi se versenyezhet vele. Nem mese volt, de egy idő után mégis túl szépnek bizonyult ahhoz, hogy igaz legyen: tavaly novemberben az állami adósságkezelő lebutította a PMÁP-ot, közel tizen­ny­olc százalékról tíz százalék alá vágva az épp elérhető sorozat idén kezdődő kamatperiódusra vonatkozó kamatfizetését.

Az állam szempontjából természetesen racionális lépés volt. Így is gigantikus kamatfizetési kötelezettsége van idénre, próbálja amennyire lehet mérsékelni. Mivel a kibocsátási terv teljesült (vagyis a magyar kisbefektetők a nagyon magas hozamígéret miatt már novemberig több állampapírt vettek, mint amennyit nekik eladni szándékoztak), megtehették, hogy egy időre lemondanak a friss pénzek beáramlásáról. Persze a szusszanás után továbbra is szüksége van az államnak a lakossági megtakarításokra, továbbra is versenyképes kamatot kell kínálnia. Az extrém magas kifizetést megelőzték, most pedig próbálnak olyan új kínálatot összerakni, ami még mindig kellően vonzó ahhoz, hogy ne kerüljék el az állampapírt a friss megtakarítások.
November óta több lépésben alakították át a kínálatot, de még nincs vége a folyamatnak – például már bejelentették, hogy a jelenleg versenyképtelen MÁP Plusz is kap egy komoly ráncfelvarrást hamarosan. Ezzel mi még nem tudunk számolni, azt vizsgáljuk, hogy a január végén érvényes kondíciók mellett melyik lakossági állampapír kínálhatja a legmagasabb megtérülést a következő időszakban. A legkézenfekvőbb megállapítás: nincs új egyértelmű győztes. Egy kicsit pontosabb összefoglalás: attól függ.

Három konstrukció emelkedik ki a mezőnyből, ezek közül érdemes választani, illetve köztük megosztani a pénzt, de mielőtt a részleteikre kitérnénk, azt még fontos megállapítani, hogy ez a számolgatás és esélylatolgatás kimondottan a friss pénzeket érinti. Aki már ül a még inflációkövető PMÁP-ban, semmiképp se gondolkodjon az újakra cserélésén. Ez majd jövő év elején lesz kérdés, amikor lejár a régi jó PMÁP-ok 2023-as infláció alapján fizető kamatperiódusa, és a sorozattól függően 17,85–19,10 százalékos kamat nagyjából a harmadára fog zuhanni.

Felfelé mutató kockázatok
Aki viszont most keresi a legjobbat, annak a lebutított Prémium, a megédesített Bónusz és az újonnan piacra dobott hároméves Fix papírt érdemes jobban szemügyre vennie.
A buta PMÁP-ot láthatólag próbálják úgy pozicionálni, hogy még mindig a legvonzóbbnak tűnjön: neki a legmagasabb az induló kamata, és az is jól hangzik, hogy csak ideiglenesen vesztette el inflációkövető jellegét, jövő tavasszal visszakapja. Addig tehát fix 9,9 százalékos kamatot fizet, majd az előző év átlagos inflációja felett 0,5 százalékos prémiumot. Az idei inflációs várakozás öt százalék körül van, ennek alapján 2025-ben ez a papír 5,5 százalék körüli kamaton ketyeghet majd.

A diszkontkincstárjegy-hozamhoz kötött kamatozású Bónusz papír az elmúlt évben nem volt versenyképes, mert sokkal gyorsabban követte le az infláció (és vele a rövid kamatok) csökkenését, mint inflációkövető társa. A PMÁP lebutítása után aztán a Bónusz feltételeit még javították is, valós alternatívává emelve utóbbit. A hároméves futamidejű papír mellett most már ötéves is kapható, aminek a prémiuma (ennyivel fizet magasabb kamatot a dkj-hozamnál) az első három évben 1,5 százalék, a hátralevő két évben viszont már 2,5.

A Bónusz papírok kamatperiódusa három hónap, a jelenlegi kamatozása azért magasabb a háromévesnek az ötévesénél (9,31, illetve 8,01 százalék), mert előbbi novemberi kibocsátásakor még magasabb volt az előző időszakban a kincstárjegyhozam, mint két hónappal később, amikor az ötévest árazták. Az év elején újra emelkedtek a kincstárjegyhozamok, ha februárban is a január végihez hasonló szinteken maradnak, akkor a következő, február végén induló kamatperiódusában a hároméves papír 8–8,5 százalék közötti kamatot kaphat majd.
Az ötéves Bónusz jelenlegi kamatperiódusa április végéig tart, a következő negyedév kamatát az áprilisi dkj-aukciókon kialakuló átlaghozam határozza majd meg. Ezt még nem érdemes megbecsülni, csak annyi biztos, hogy ha február és április között nő a rövid távú piaci kamatszint, akkor a Bónusz papírok közül az ötéves kamata lesz magasabb, ha csökken, akkor a háromévesé.

Az új, hároméves futamidejű Fix papír kamatozása nem ilyen bonyolult, cserébe a kamata alacsonyabbnak is tűnik, mint amit a Bónusz ad – legalábbis a következő néhány hónapban. Az a bizonyos fix kamat a jelenleg megvásárolható sorozatnál hét százalék, az éves hozam pedig 7,15 százalék, mivel a papír negyedévente fizet kamatot, és az értékpapírhozam-mutatót azt feltételezve számolják, hogy a befektető a kapott kamatot újra befekteti ugyanabba a hétszázalékos papírba.

Na de akkor melyik lesz a három közül a legjobb? Nyilván attól függ, hogy mekkora lesz az infláció, és hogyan alakulnak a rövid hozamok a dkj-aukciókon. Az inflációval kapcsolatosan a legjobb fogódzó a konszenzusos elemzői várakozás, ezzel az öt százalékkal kapcsolatban azonban érdemes megjegyezni, hogy – kissé nyakatekert elemzői szakkifejezéssel – felfelé mutató kockázatok övezik. Ha például Nagy Márton az egyensúlyi szempontokat figyelmen kívül hagyva eleresztheti a gyeplőt, és úgy pörög majd a magyar gazdaság, mint a motolla, az szinte biztosan felfelé tolja az inflációt is.

Lassan pariban lehetnek
Külső kockázatnak meg január végén pont elég a válság a Vörös-tengeren: miközben nem látszik, hogy mi késztetné visszavonulásra Iránt attól, hogy a húszi lázadók támogatásával ellehetetlenítsék a biztonságos hajóforgalmat a Szuezi-csatorna irányába, az elemzők egyre vadabb becslésekkel állnak elő, hogy a jókora kerülők miatt megugró szállítási költségek, újra szakadozni kezdő ellátási láncok mennyire emelik meg az árakat világszerte.

Ami a Bónusz papírok kamatát meghatározó rövid hozamokat illeti, az nagyjából együtt mozog az irányadó kamattal, de ahogy azt épp az elmúlt években láttuk, ebben a „nagyjából”-ban benne van, hogy több százalékponttal is eltér tőle. Most is valamivel hét százalék alatti átlaghozamok mellett zajlanak a diszkontkincstárjegy-aukciók, miközben az irányadó ráta (ami egy év kihagyás után újra azonos a jegybanki alapkamattal) lapzártánkkor 10,75 százalék, mire pedig a lap megjelenik, valószínűleg 9,75 vagy kerek 10 százalék lesz.

A piac beárazott további jegybanki kamatcsökkentéseket, ettől a rövid hozamszint még nem fog tovább esni, de ha kitart a jó piaci hangulat, és az inflációs adatok is kedvezően alacsonyak lesznek, a dkj-aukciókon is eshet az átlaghozam. Amit egyébként még sok minden befolyásol a külpiaci hangulattól a befektetők kockázatvállalási hajlandóságán át az állam finanszírozási helyzetén keresztül a piacra dobott papírok mennyiségéig, de ezekkel nehéz számolni. Abból célszerű kiindulni, hogy – békeidőben, tehát ha nincs olyan extrém elmozdulás, mint tavaly volt – valahol a várt infláció körül, az alapkamat alatt ingadozhat a rövid hozam, persze kilengésekkel.

Ha befektetési időtávonként haladunk, egy évre még egyértelmű a matek, a PMÁP a nyerő, az egyszázalékos visszaváltási díjat figyelembe véve kilenc százalékot hoz – kivéve, ha hirtelen elszállnának a rövid hozamok, magasba emelve a Bónusz kamatait, de erre kevés az esély. Két évre már javulnak a hétszázalékos Fix pozíciói, a PMÁP ugyanis az idei kilenc után jövőre valamivel öt százalék felett fizethet. Ha az éves infláció benéz öt százalék alá, a negyedévente kamatot fizető Fix lassan pariban lesz.

A három legvonzóbb lakossági
állampapír alapadatai

Prémium Magyar Állampapír (PMÁP)
Futamidő:
8 év
Kamatperiódus / kamatfizetés:
1 év / évente
Kamat:

2025. április 22-ig fix 9,9%, utána változó, a megelőző év átlagos inflációja: 0,5 százalék

Bónusz Magyar Állampapír (BMÁP)
Futamidő:
3 vagy 5 év
Kamatperiódus / kamatfizetés:
3 hónap / negyedévente
Kamat:
változó, a kamatperiódust megelőző négy 3 hónapos diszkontkincstárjegy-aukción kialakult átlaghozamok súlyozott számtani átlaga + 1,5% (az első három évre), 2,5% (a negyedik-ötödik évre)

Fix Magyar Állampapír
Futamidő:
3 év
Kamatperiódus / kamatfizetés:
3 hónap / negyedévente
Kamat:
fix 7%
A lejárat előtti visszaváltás költsége
mindhárom típusnál:
1 %

Két évig jöhet a pmáp
Három évnél a Fix lejár, nincs visszaváltási költsége, a PMÁP pedig már csak akkor marad versenyképes vele, ha az infláció 2025-ben újra hét százalék fölé kúszik. Csakhogy ebben az esetben a dkj-hozamok is bizonyosan felfelé indulnak, ráadásul a negyedéves kamatperiódussal a Bónusz hamarabb leköveti a változást, mint a PMÁP. Nehéz tehát olyan forgatókönyvet találni, amivel a PMÁP hároméves időtávon is nyerő maradhat. Nagyon leegyszerűsítve: ha az infláció tovább csökken, a Fix veri meg, ha meg emelkedni kezd, akkor valószínűleg a Bónusz.
Ez öt éves időtávon még látványosabb lehet, mivel a Bónusz a futamidő utolsó két évében 2,5 százalékos prémiumot fizet, miközben a PMÁP ekkor még csak 0,5-öt (a 6.–8. évre emelkedik a prémium egy százalékra). Természetesen nem tudhatjuk, hogy az adott években a PMÁP kamatát meghatározó infláció, vagy a dkj-hozam lesz magasabb, de a prémiumokban olyan különbség van, hogy nyugodt piaci helyzetben ez értékeli fel a Bónuszt, emelkedő infláció mellett pedig az, hogy a trendet a negyedéves dkj-hozam-követéssel hamarabb lereagálja magasabb kamat formájában.

Másfél–két éves befektetésig tehát jöhet a PMÁP, azon túl viszont érdemes a várakozásaink alapján választani, illetve súlyozni. Aki abban bízik, hogy az infláció csökkenő pályán marad, vegye előre a Fixet, aki viszont az emelkedést tartja valószínűbbnek, érdemes a Bónuszt felülsúlyoznia. Aki bizonytalan, annak a pénz megosztása mindkét vagy mindhárom papír felé az ideális megoldás.

Maradt még egy 20%-os állampapír

Kisfiam, tedd már le egy kicsit az a rohadt telefont, lenne egy üzleti ajánlatom. Te befektethetsz gigahozamra, de nincs pénzed. Én csak kis hozamra fektethetek be, de van pénzem. Én adom a gempát, tegyük be a te számládra, aztán ha nagy leszel, risztelünk. Deal?
A babakötvényt természetesen nem erre a célra találták ki, de cringe apuka ajánlata pénzügyileg teljesen racionális. A babakötvény olyan állampapír, ami a gyerek Start számlájára kerül, és amibe korlátlanul tolhatnak pénzt a szülők, de kivenni csak akkor lehet, amikor a számlatulajdonos nagykorú lesz. A befizetésekre állami támogatás is van (évente a befizetett összeg tíz százaléka, maximum tizenkétezer forint), a cél nyilván az, hogy a szülők a gyereknek előtakarékoskodjanak, egyfajta kezdőtőkét biztosítsanak az életkezdéshez.
De ha a gyerek momentán tinédzser, és a szülőnek fölös pénze van azon felül is, amit az életkezdéshez szándékozik a gyereknek biztosítani (például maga is nyugdíj-előtakarékoskodik), a szülő úgy is felfoghatja, hogy neki ez egy olyan állampapír, aminek futamideje tizennyolc mínusz a gyerek életkora év, és a papír nem likvid, meg kell tartani lejáratig.
A babakötvény rendkívüli vonzereje annak köszönhető, hogy – ellentétben a PMÁP-pal – megtartotta inflációkövető kamatozását, ráadásul háromszázalékos prémiumot biztosít. Idén ez a kamatforduló utáni tizenkét hónapban 20,7 százalékos kamatot jelent majd, de a remélhetőleg alacsonyra beálló infláció idején tisztes reálhozamot biztosíthat a következő évekre is az, hogy az állam három százalékot tesz rá az inflációra.