A színészmesterség mindenről szól, csak a kiszámíthatóságról nem, ennek ellenére Ónodi Eszter megtalálta azt a ritmust, amivel testileg-lelkileg egészségesnek mondhatja magát. A futást, úszást, biciklizést meditációnak használja, a stresszt átkonvertálja magában a színpadon kiadható erővé.
„A legutóbbi kerek születésnapomra egy különösen részletes szűrőcsomaggal leptem meg magam, a szokásos laboron kívül a fül-orr-gégészettől a kardiológián át az ortopédiáig minden volt benne” – mondja a városligeti hőségben Ónodi Eszter. Amúgy is minden évben elmegy egy teljes körű kivizsgálásra, és ezt mindenkinek kötelezővé tenné. Allűrmentes, egyenesen, határozottan beszél, pont, ahogy az egészségéért is tesz: ha eldönt valamit, nem keres kifogást, csak következetesen, de az újdonságokra nyitottan véghez viszi.
Ha viszont valami nem válik be, nem fél változtatni, mert hallgat teste jelzéseire. Így volt ez az időszakos böjtöléssel vagy más néven az ablakos diétával is. Ez azt jelenti, hogy meghatározott időablakban eszik. Először azzal kezdte, hogy reggeltől evett néhány órán át, majd amikor ezt nem érezte megfelelőnek, délutáni ablakra váltott.
„Az egyetlen, amit sajnálok az időszakos böjttel kapcsolatban, hogy nem kezdtem el előbb. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben az utóbbi évben, amióta így táplálkozom.” Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy délután kettő és hat, vagy ritkábban nyolc között eszik, amúgy marad a víz, a tea és a kávé. Januárban a glutén- és tejmentességet is hozzátette. „De ezenkívül mindenevő vagyok, krumplit, húst és édességet is eszem” – teszi hozzá nevetve, hogy érezzem, élvezi az életet így is, sőt!
Kit kell keresni abban a szobában, aminek a plafonjáról tibeti imazászlók szalagja lóg, a sarkokból gitárok és gitártokok leselkednek, az asztal mellett videós világosításhoz használt lámpák és egy festőállvány áll vigyázzban, a stúdiómonitoron pedig füstölő izzik? Hát Laár Andrást! A KFT zenekar és a L’art pour L’art társulat alapítója a hazai popkultúra kikerülhetetlen alakja, ám az utóbbi években egyre többször mint buddhista gondolkodó szólal meg.
A buddhizmus egészen fiatal korában jelent meg Laár András életében, egyfajta gyógymód volt. Pánikbetegség és bipoláris zavar tünetei is jelentkeztek rajta. Három napig energiabomba volt, utána három nap alatt szét tudta rombolni a kapcsolatait. Sok-sok nehézsége adódott ebből, így 1985-ben elkezdett buddhista légzőgyakorlatokat végezni, napi negyvenöt percet töltött légzésfigyeléssel. Ezeket a mai napig végzi. Két évre rá, 1987-re elmúltak a bipoláris panaszai, és azóta sem tértek vissza.
Az évek során kapcsolata a buddhista gyakorlatokkal elmélyült, alapítója lett a Tan Kapuja Buddhista Főiskolának, és buddhista pappá szentelték. Közben pörgött a show-biznisz, a KFT-nek ma is aktív tagja, a Laár pour L’art Társulattal viszont nemrég elváltak útjaik (a csapat L’art pour l’art Légitársaság néven folytatta). Viszont szóló műsoraiban még visszatérnek az olyan híres karakterek, mint Besenyő Pista bácsi.
Laár András életritmusát nehezen lehet átlagosnak nevezni. Bár ő is szeret nyolc órát aludni, akkor fekszik le, amikor más már a reggelijét készíti. Reggel hat előtt ritkán kerül ágyba, cserébe délután kettő előtt nem is kel fel. Az interjú helyszínét és idejét olyan volt egyeztetni, mintha a tengerentúlon élne, volt, hogy hajnali negyed háromkor jött tőle üzenet a távolinak nem nevezhető Zuglóból. Ha nincs koncertje vagy fellépése, akkor várja, hogy fia hazaérjen az iskolából, a délutáni és esti program része a közös zenélés, éneklés. „Spirituális zenékből már van egy kis repertoárunk, ezeket szeretjük énekelni” – mondja.
Az éjszaka a meditációé és a munkáé, a meditációhoz viszont különösebb szertartás nem társul. „Leülök a fotelembe szépen, kicsit elnézek, és már rendben is van minden. Nem kell hozzá semmit sem csinálni. Persze ezenkívül szoktam légzőgyakorlatokat végezni, mantrázni, énekelni. Nincs sorrend. Amikor az ágyamban fekszem, körbevesznek az istenek, a fejem felett van az ősguru oltára, de van hely Laksminak, Tarának, az Om Mani Padme Hum oltárnak Buddhával, és még sorolhatnám. Egy jó ideje egyre mélyebb a kapcsolat, mindig tudom, hogy melyiknek miért gyújtok gyertyát.”
Saját gyakorlata (amiről határozottan állítja, hogy nem az ő érdeme, hanem kapta) egy, a tibeti torokénekhez hasonló technika. Ezen a ponton az interjú közben demonstráció következik, szavakkal nehéz leírni, amit látok és hallok, mindenesetre András szerint ez a gyakorlat lényegében végigmasszírozza a test belsejét. A hang rezgésének változtatása közben a kezével mutatja, hogy épp melyik testtájon érzi a rezgés hatását.
Besenyő-monológ meditálásra A meditációk nemcsak az elme elcsendesítésére alkalmasak, hanem az alkotási folyamatot is segítik. „Egyik éjjel végeztem egy nagyon összetett buddhista szertartást, Guru Padmaszambhava alakja köré, szanszkrit nyelven. Nagyon elmélyült állapotba kerültem. Ez abban az időszakban volt, amikor egyébként egy absztrakt főzőműsor elkészítésén gondolkoztunk. Szóval ott ülök, elmélyülve, és egyszer csak beesett a fejembe az a szó, hogy gasztromúmia. Akkorát röhögtem, hogy elgurultam a padlón, nyihogva kerestem egy papírt, és felírtam. Visszaültem, hogy kicsit lenyugodjak, utána a következő fél órában megírtam a Besenyő Pista monológját a gasztromúmiáról.”
Ezen a ponton átváltozik Besenyő I. V. Istvánná (akinek igaza van), és eljátssza a monológot, én pedig minden erőmet latba vetve próbálok nem megfulladni a röhögéstől. „Egy meditációban, amikor az ember kinyílik egy magasabb dimenzió felé, akkor túl azon, hogy lelkierő is árad onnan, ötletek, javaslatok érkeznek. Az emberi kreativitást én isteni eredetűnek érzem. Amikor humorról van szó, az nem lesz vicces attól, hogy én erővel kigondolom a poént, az egy erőltetett, kesernyés hangulatú szar lesz. Ha a tudatom nyitva van, akkor olyanokat kapok, hogy én elkezdek röhögni, tehát innen tudom, hogy nem én találom ki. Aztán persze leírom, de az eredete, az nem én vagyok. Én ezt csak kaptam.”
Amilyen gyorsan megjelent az irdatlan Besenyő Pista bácsi, olyan gyorsan tova is tűnt, és folytatjuk a filozofálást, hogy tulajdonképpen hogyan lehet valaki kibillenthetetlen buddhista abban a világban, amiben a hétköznapok része lett az atomháborús fenyegetettség, az élőhelyeink elpusztítása, a bolygó tönkretétele. „Ennek a kérdéskörnek a vizsgálata kitölti a napjaimat – mondja –, majdhogynem minden percemet.”
Alátámasztására egy másik víziót hoz példának, még 1991-ből, amit szintén meditáció közben élt át. „Hirtelen azt láttam, hogy ülök a világfa alatt, és látom, hogy a legalsó ága a vége felé baromira megvastagodott. Normális esetben a faág a tövénél vastagodik, de ez a végénél lett egyre vastagabb, és az egész úgy ahogy volt, látványosan készült letörni. És közben, még mielőtt ez a vastagodás lenne, azelőtt már elindul ebből az ágból fölfelé egy vékony kis ág, és fölfelé kanyarodik, szépen kilombosodik, de a látomásnak ezen a pontján a nagy vastag ág letört! Lehasadt, puff, viszont az a kis ág megmarad. De a világfa ágának sűrűje, a vastagja, az letört.” A jelenés Laár szerint annak a civilizációs összeomlásnak volt egyfajta előrejelzése, ami egyre közelebb ér hozzánk. A vastagodó faág a materializmus szimbóluma volt, ami mindig többet és többet akar, míg aztán már a fa nem bírja el.
Azt mondja, annak ellenére, hogy rengeteg rossz dolog történik a világban, igazából semmiről sem jelenthető ki az, hogy jó vagy rossz, csak az, hogy van. „Minden lehet az univerzumban. Ha felrobban egy csillag, az rossz? Egy csomó nehéz elem keletkezik, arany, vas, platina, amik mástól nem jönnének létre. A vérünkben is van vas, akkor most jó dolog a szupernóva-robbanás, vagy sem? Minden változik, mindenki változást akar, és aki nem akar változni, az is változik. Az akarat nem számít, mert az, hogy minden változik, törvény, sőt minden az ellentétébe fordul. Amikor összenyomtál valamit, azt könnyebb kitágítani, és ha valamit ki akarsz tágítani, előbb össze kell nyomnod. Ezt nem én találtam ki, hanem a tao.”
Bár első blikkre tűnhet úgy, hogy ez a logika megengedi a háborúzást is, Laár ezt kifejezetten tagadja. Minden nap mantrázik a békéért, és arra bíztat másokat is, hogy tegyenek így, miközben azt is elfogadja, hogy nem változtathatja meg mások akaratát. „A legnagyobb poén most az lenne, ha mindenki minden háborúban azonnal letenné a fegyvert, hazamenne, és főzne magának egy kávét!”
Anne Marshall Zwack, mindenki „nonnája” humorral éli életét Olaszországban, Ausztriában és Magyarországon, és erről könyvet is ír, egyelőre fejben. Derűs bölcselkedéseinek központi színtere egy karosszék.
Magyarország nemzetközileg is kiemelkedően rosszul teljesít a megelőzhető halálozások terén, azaz olyan betegségek rövidítik meg az életünket, amiket tudatossággal meg lehetne úszni, vagy orvosilag jó eredménnyel lehetne kezelni. Minden ötödik közülük a helytelen táplálkozás következménye. A felnőtt lakosság hatvannyolc százaléka túlsúlyos vagy el van hízva, harminc százalék küzd magas vérnyomással, tizenhárom százalékának magas a koleszterinszintje, és legalább nyolc százalékuk él diabétesszel.
„A szúnak a fában kell maradnia.”(Anyai nagyapám arról, hogy miért nem disszidált 56-ban.) Csak politikus ne legyél!(Jótanács nagyapámtól, a sikeres külkereskedőtől egy lakótelepi ház 10. emeletén.) „Minden korosztálynak megvan a maga hátizsákja.” „Egy jó sztori útjába sose állhat az igazság.” „Mindig csak az aznapot kell tisztességesen és örömmel végigélni.”(Apai nagyanyám, aki megérte a menekülést Erdélyből, a kitelepítést, a nélkülözést és a nagycsalád […]
Két harmincas éveiben járó fiatal pár fővárosi karrierjét cserélte vidéki életre a Bükkben. A Horhos-Völgyi Ökobirtok és a mályinkai Iszkor étterem alapítói ma már barátok és üzlettársak is. A hetvenhektáros birtokon szabadtartásban nevelkedett állatok húsát, tojásait dolgozzák fel az Iszkor környékbeli alapanyagokra építő, sokszoros díjnyertes konyháján. A két pár már biztosan megfejtette a hosszú élet nem is annyira nagy titkát: a receptben első helyen az egészséges élelem, a szabad levegőn végzett munka és a közösség ereje áll.
