M ennyire kacskaringós az út a szállodaiparból a természetgyógyászatig? Ránézésre nem következik az egyikből a másik.
Az elárul valamit, hogy huszonnyolc évesen én voltam az egyetlen nő a topmenedzsmentben, és minden este hánytam a stressztől, amikor hazaértem? Nagyon beteg lettem, volt egy onkológiai problémám. Azért lettem természetgyógyász, mert az a külföldi házaspár, akik orvosi ellenőrzés mellett meggyógyítottak, hazamentek, és nem tudtam, hogy később ki fog segíteni. 2005-ben kezdtem természetgyógyászatot tanulni, és két héttel ezelőtt is vizsgáztam, tehát azóta is tanulok, itthon és külföldön.

Az egyik fő területed a civilizációs betegségek, ezek mit takarnak?
Az elhízás, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, a magas koleszterin.

Mitől civilizációs betegségek?
Ahogy fejlődik a civilizációnk, változik az életmódunk, és egyre inkább szakad el a természettől, úgy a civilizáció káros hatásai, a feldolgozott, manipulált élelmiszerek, az extrém stresszhatások, a szennyezett környezet és a mozgásszegény életmód elindítanak bizonyos olyan tipikus elváltozásokat, amik nem lennének akkor, ha kecskét legeltetnél egy hegyen.

Ezek szerint nem voltak elhízott sumerek Mezopotámiában?
Nem volt jellemző. Láttam nemrég egy nagyon érdekes képet. Egymás mellé tettek két fotót egy balatoni strandról, az egyik ma készült, a másik a 70-es években. A régin ugyanúgy tömeg van, de egyetlen túlsúlyos embert sem látsz. Mindenkin látszik, hogy van izomzata. Normális a testalkata, nincs hasa. Most ritkaság középkor felett az olyan férfi vagy nő, akinek nincs súlyfeleslege.

És mi van, ha egymás mellé tesszük az aranycsapat és a mai fociválogatott képét?
Értem, mire gondolsz, de élesen el kell választani az élsportot és a hétköznapi embereket. Régen az élsportolókat kiválasztották a tehetségük alapján, és az akkori tudományos lehetőségek és ismeretek szerint próbálták őket tovább képezni. Az orvostudomány, a sportélettan, a táplálkozástudomány nagyon sokat fejlődött az elmúlt években, és aki elit élsportoló, megkapja ezt a támogatást. Érzékeny téma, de nem lehet egyenlőségjelet tenni az élsport és az egészség közé.

Miért alakult úgy, hogy Európa legegészségtelenebb népei közé tartozunk, és siralmas a várható élettartam Magyarországon?
Egyfelől az államnak ebben meghatározó szerepe van, hiszen hozzá tartoznak a szűrővizsgálatok, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a tájékoztatás. Másrészt van történelmi háttere is, talán a szocializmus miatt, az öngondoskodás sok területen hiányzik az átlagember gondolkodásából.

Az édesanyám harminc évig dolgozott családorvosi praxisban egy kisvárosban. Én ott nőttem fel a rendelőben, ahol lepukkant bácsik és nénik ültek reggeltől estig, és azt várták, hogy valaki a kezükbe ad egy tablettát, és ha beveszik, megoldódnak a gondjaik. Anyámnak nagyon sok energiája ment rá, hogy mindig elmagyarázta a néniknek, hogy ezt meg ezt kéne csinálni, és nem ment át az üzenet.

És az is magyar sajátosság, hogy az a fontos, mi látszik kifelé. Gondolj például az öregedésre, hányan választják a szépészeti vagy a plasztikai beavatkozásokat. Vagy mondjuk ott van példának a zsír leszívása. Látványos, van pozitív élettani hatása is, de a kiváltó okkal nem foglalkoznak, és szépen vissza is fog jönni. Az számít, ami kifelé látszik, de hogy ő valamit tegyen annak érdekében, hogy úgy maradjon, az nincs.

Az autoimmun-betegségek is civilizációs betegségek?
Oda sorolnám őket. Az autoimmun-betegségeknél az történik, hogy valamilyen trigger miatt az immunrendszer megtámad egy szervet, vagy az egész testet. Nekem van egy pajzsmirigygyulladással, -alulműködéssel járó autoimmun-betegségem. Részben ezért tanultam meg, amit megtanultam, enélkül most körülbelül száz kilónak és kopasznak kéne lennem, kidülledő szemekkel. Szerencsére nem így van.

Semmiképp sem szeretném átlépni a kompetenciám határait! Amivel én foglalkozom, az az, hogy megkeressük a betegséget kiváltó triggert. Az esetek nagy részében van egy kiindulópont. Például vírusfertőzés maradványa vagy nehézfémterhelés. És az autoimmunitásnak köze van a stresszhez is. Az elsőszülött fiamat csecsemőkorában veszítettem el, meghalt, nekem utána lobbant be az autoimmun-betegségem. Ez nagyon komplex, összetett kérdés.

Mi a helyzet a különböző immunerősítőnek kikiáltott dolgokkal?
Mindig az a kérdés, hogy akkor pontosan mit erősítünk? Az immunvédelem körülbelül hetven százaléka a bélflóránkban van, ott indul el a védekezés. Ezáltal, ha jó dolgokat eszünk, például sok antioxidánst, vitaminokat, nyomelemeket tartalmazó ételeket fogyasztunk, támogathatjuk, segíthetjük az immunrendszert. Sokféle dolog erősítheti az immunrendszert, de olyat nem tudunk mondani, hogy ez egy immunerősítő tabletta, ezt vedd be.

Min múlik, hogy meddig és milyen minőségű életet élünk?
Van genetikai, van környezeti, meg van életmódbeli befolyásoló tényező. Nagyon sok civilizációs betegséget meghatároz a genetika, de az öröklött adottságokat befolyásolni lehet, a betegségre való hajlam kockázata csökkenthető. Nagyon fontos a környezet, hogy miként öregszünk.
Az élettartam meghosszabbításának nemcsak mennyiségi célja van, hanem minőségi is. Hogy meddig vagyunk képesek jó életminőségben élni. Megvizsgálva az úgynevezett kék zónákat (ahol az átlagnál nagyobb arányban élnek hosszú ideig, akár száz évig – a szerk.), azt állapították meg, hogy az éghajlatnak egyértelműen köze van ahhoz, hol vannak ezek a zónák.

Földrajzilag nagyjából egy körön vannak.
Igen, és a napfénynek például óriási szerepe van, a D-vitamin nagyon fontos. A másik a tiszta levegő és a tengeri élelmiszer. A hosszú életet sok faktor befolyásolja, és nem mindegy, hogy mennyi érvényesül belőlük.

Jó, de ha már nem Szardíniára vagy Okinavára születtem, mit tehetek?
Le kell feküdni este aludni! Nem hajnalban, nem éjfélkor, hanem este. A legintenzívebb regenerációs időszak az éjfél előtti órákra esik. Reggel fel kell kelni. Mozogni kell, sportolni, lehetőség szerint friss levegőn. A sportolásban is meg kéne találni azt az egészséges középutat, ami örömet szerez, merthogy ez hobbi, szabadidős tevékenység, örömforrás. Tehát amikor valaki extrém mennyiséget sportol mint hobbisportoló, ott azért mindig vannak valamilyen mentális elakadások, azokat kompenzálja. Vagy a másik, ami Magyarországon nagyon jellemző, az abszolút mozgáshiány.

Ha a táplálkozásra gondolunk, szerintem itt is nagyon tiszta alapelvek vannak. Enni kell, de nem zabálni. Rendszeresen kell enni. Hogy hányszor, nyilván egyéni, életkor, egészségi állapot, nagyon sok minden kérdése. A mennyiségi éhezés nem jellemző nálunk, a minőségi éhezés viszont nagyon jellemző Magyarországon. Üres kalóriákat eszünk, és nincsen benne valódi tápanyag.

A mikrotápanyag-sűrűség a vesszőparipám. Ez azt jelenti, hogy amit megeszünk, abban legyen benne a lehető legtöbb olyan mikrotápanyag, mint a különféle vitaminok, ásványi anyagok, egészséges zsírsavak, ezek adják a tápanyag sűrűségét. Ha megeszel egy kis darab, 100 grammos csirkemájat és hozzá csomó zöldséget vagy akár édesburgonyát, sütőtököt, akkor mennyiségben keveset eszel, viszont az egy hihetetlen tápanyagbomba. Ezzel szemben, amikor beugrom a pékségbe egy croissant-ért, annak gyakorlatilag zéró a tápanyagsűrűsége.

Talán az lehetne egy fogódzópont az átlagembernek, hogy minél kevésbé van manipulálva egy élelmiszer, annál értékesebben megmaradnak benne a tápanyagok. Erre is van egy skála, hogy mik a legnagyobb tápanyagsűrűségű ételek, az állati belsőségek egyébként. Aztán idetartoznak a zöldfűszernövények, a halak és az olajos magvak is. De a teljes kiőrlésű gabonák például nem.

Ha a kenyér ekkora főellenség, mire tegyem a szalámit?
A szalámit semmire sem kéne rátenni, merthogy a szalámi ultramanipulált élelmiszer. Ha veszek egy házi kolbászt, azzal nincs semmi baj, mert három-négy összetevő van benne, nincs manipulálva, mert megabálták, betöltötték és megfüstölték. A szalámiról, mire a boltba kerül, nem tudni, hogy hányszor kezelték, mit adtak hozzá. Az már nem jó. Reggelire télen gyakran van nálunk kenyér helyett sütőtök, és akkor ahhoz szoktam enni valamilyen halat. Füstölt pisztrángot, konzervszardíniát vagy füstölt lazacot.

A konzervszardínia is alaposan feldolgozott dolognak hangzik.
Igazából nem az. Kihalásszák a szardíniát a tengerből, megtisztítják, belerakják mondjuk olívaolajba, és ennyi. Légmentesen le van zárva, nem adnak hozzá semmit, és nem vesznek ki belőle semmit.

Volt szó az evésmennyiségről. Mi a helyzet az időszakos böjttel?
Egészségügyi szakdolgozó vagyok, amit azért tartok nagyon fontosnak, mert mindenki osztja az észt, meg étrendet ír, de nagyon nagy felelősség az emberek egészségével játszani. Nagyon óvatosan kell ezzel kapcsolatban tanácsot adni. Szerintem az szinte mindenkinek jó, ha legalább tizenkét órát nem eszik, merthogy akkor pihen az emésztőrendszer és a hormonrendszer.
A nyolcórás táplálkozási ablak és a tizenhatórás böjt, nem gondolom, hogy mindenkinek jó lenne. Vannak olyan egészségügyi helyzetek vagy célok, amikor hosszabb-rövidebb időre indokolható, de a lényeg mindig az energiadeficit, ami aktív élet és sport mellett kockázatos tud lenni. Ezt nem mosnám össze azzal, hogy a túlsúlyos embernek szüksége van energiadeficitre a fogyáshoz, mert valóban így van, de ha valaki sportol, és nincs meg az energiafedezet, a feje tetejére áll a hormonrendszer.

Itt most nem arra kell gondolni, hogy valaki maratonokat fut, elég, ha családja van, munkája, bejár dolgozni, és szeret elmenni mondjuk hetente háromszor focizni, a hétvégén kerékpározni, vagy ne adj’ isten, még fut is mellette. Ilyen aktív élet mellett, ha túl hosszú a böjti időszak, komoly energiadeficit alakul ki.

Ezzel nagyon sokszor találkozom. Miért nem esik teherbe egy hölgy? Miért vannak mondjuk erekciós problémái egy férfinak? Miért nem megy le a hasi zsír, miért marad ott az úszógumi? Ez azzal van kapcsolatban, hogy a relatív energiahiány a sport mellett hormonális változásokat indít be, és az energiahiány miatt még magasabb lesz a kortizolszint. Magas kortizolszint mellett magas lesz az inzulinszint, és az inzulin több más dolog mellett a zsírszövetek felépítéséért is felelős.

A hosszú élet, pontosabban a hosszú és jó minőségű élet min múlik, mennyi benne az örökölt rész, és mi a legkésőbbi időpont, amikor még van értelme az életmódváltásnak?
Azt szoktam mondani, hogy húszévesen nagyon könnyű még egészségesnek lenni és jól kinézni. Harmincévesen már egy kicsit több tudatosságot igényel, de igazából nincsen sok következménye egy-két húzósabb napnak. Negyvenévesen már kezdenek változni a dolgok. Elindul egy hanyatlás a szervezetben. Csomó olyan dolog, ami korábban megtermelődött a testünkben, már nem termelődik meg. Elmúltam ötvenéves, és most kezd igazán látványos lenni az, amit beleraktam magamba az elmúlt évtizedekben.

Ezek szerint negyven felett az ember teljesen maga felelős az arcáért?
Abszolúte. Nem azt mondom, hogy bármikor is késő lenne, csak ezért érdemes odafigyelni már harminc­évesen. Például a nőknél kitolódott a gyerekvállalás időszaka, aztán rá lehet csodálkozni harminchat évesen, hogy ez most miért nem jön össze? Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy huszonhattól harminchat éves korig mi történt a hormonrendszer egészségének fenntartása érdekében? Nyilván minél korábban el kell kezdeni a tudatos egészséget, de szerintem az utolsó időpont az, hogy negyvenévesen a megfelelő állapotban kell lenni.