Egy plusz kilókkal küzdő kétgyermekes édesanya és egy kiégés szélén álló orvostanhallgató eldöntötték, hogy felveszik a kesztyűt, és tesznek magukért és az egészségükért. Länger Jelena és Márky Ádám küldetése más-más időpontban indult, de végül a Longevity Projectben ért össze. Vállalkozásukban cégekhez viszik el nemcsak tapasztalataikat, hanem időközben megszerzett szaktudásukat is arról, hogyan éljünk hosszan és jól.
„Nagymamám mindig azt mondta, hogy minél melegebb van, annál több teát kell inni. A hőkiegyenlítés miatt” – mondja Jelena, vagy ahogy mindenki hívja, Léna, és a teáspolcra mutat, hogy válasszak. Előtte lefutottuk a „kérsz egy kávét?, „nem, köszönöm, nem igazán szoktam kávézni” párbeszédet, és mintha felderülne az arca, hogy én is inkább teát iszom. Bár ez a cikk most nem a kávé vélt vagy valóságos jótékony vagy káros hatásairól szól – ki tudja, éppen melyik az érvényes a legutóbbi kutatások szerint –, az interjú vége felé rájövök, miért jó Länger Jelenát és Márky Ádámot hallgatni.
Azért, mert a szóban forgó életmódbeli ajánlások és alapvetések fáklyaként világítanak a tízmillió életmódszakértő és időszakos böjtölő országában. Meg persze a naponta ránk ömlő információtengerben. Az ajánlások arról, hogy mennyit aludjunk és mozogjunk, mit együnk, vagy hogyan kezeljük a stresszt, még ha mindig hozzá igazítják is őket a legújabb kutatási eredményekhez, nem változnak gyökeresen az idők során. Ha valaki azt mondja, hogy mostantól teljesen az ellenkezőjét kell csinálni valaminek, az mindig gyanús, mondja Léna.
Öt évvel korábban Ádám gyerekkorától rendszeresen járt Németországban élő keresztszüleihez, akik mindig azt keresték, hogy mi az újdonság. Náluk találkozott a Harvard Business Review menedzsermagazinnal. Elkezdte olvasni a lapot, és annyira megtetszett, hogy itthon is beszerezte. Egy 2009-es számban lett figyelmes rá, hogy nyugaton gyakran tartanak mindfulnesskurzusokat (mindfulness: tudatos jelenlét, amikor az ember arra figyel, ami éppen benne és körülötte van – a szerk.) cégvezetőknek, így 2013-ban ő is belevágott.
A színészmesterség mindenről szól, csak a kiszámíthatóságról nem, ennek ellenére Ónodi Eszter megtalálta azt a ritmust, amivel testileg-lelkileg egészségesnek mondhatja magát. A futást, úszást, biciklizést meditációnak használja, a stresszt átkonvertálja magában a színpadon kiadható erővé.
„A legutóbbi kerek születésnapomra egy különösen részletes szűrőcsomaggal leptem meg magam, a szokásos laboron kívül a fül-orr-gégészettől a kardiológián át az ortopédiáig minden volt benne” – mondja a városligeti hőségben Ónodi Eszter. Amúgy is minden évben elmegy egy teljes körű kivizsgálásra, és ezt mindenkinek kötelezővé tenné. Allűrmentes, egyenesen, határozottan beszél, pont, ahogy az egészségéért is tesz: ha eldönt valamit, nem keres kifogást, csak következetesen, de az újdonságokra nyitottan véghez viszi.
Ha viszont valami nem válik be, nem fél változtatni, mert hallgat teste jelzéseire. Így volt ez az időszakos böjtöléssel vagy más néven az ablakos diétával is. Ez azt jelenti, hogy meghatározott időablakban eszik. Először azzal kezdte, hogy reggeltől evett néhány órán át, majd amikor ezt nem érezte megfelelőnek, délutáni ablakra váltott.
„Az egyetlen, amit sajnálok az időszakos böjttel kapcsolatban, hogy nem kezdtem el előbb. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben az utóbbi évben, amióta így táplálkozom.” Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy délután kettő és hat, vagy ritkábban nyolc között eszik, amúgy marad a víz, a tea és a kávé. Januárban a glutén- és tejmentességet is hozzátette. „De ezenkívül mindenevő vagyok, krumplit, húst és édességet is eszem” – teszi hozzá nevetve, hogy érezzem, élvezi az életet így is, sőt!
Eszter az a gyerek volt, akit sportolás helyett zongoraórára és rajzszakköre küldtek. A mozgásról sokáig a kudarcosnak megélt általános iskolai testnevelésóra rossz emléke maradt meg. A színművészetin azonban az egyik tanára jelezte, hogy szerinte kik a „hízásra hajlamos” diákok, akiknek jobban kell majd figyelniük magukra. Ő is köztük volt, és ez elindította az egészségesebb étkezés és a sport útján. „Sértődés helyett inkább azt éreztem, hogy jó adag szeretet és törődés volt ebben.” Azt mondja, nincs benne rossz érzés, inkább örül, hogy ennek köszönhetően időben kezdett el foglalkozni az egészségével.
Eszternek minél monotonabb egy sport, annál jobb. „A futás és az úszás legalább annyit, ha nem többet tesz hozzá a mentális egészségemhez, mint a fizikaihoz. Ez a legjobb meditáció. Teljesen kikapcsol és megnyugtat.” Futni a Meseautó című film forgatása előtt kezdett, és a kezdeti kényszer gyorsan átváltott huszonöt éve kitartó addiktív örömtevékenységgé. A biciklizés évek óta a mindennpjai része, az úszás újabban lett az. Ha sűrű napja van, és más mozgás nem férne bele, de van egy negyvenperces szünete, teker néhány kört. Ha délután fáradtabbnak érzi magát, az alvás helyett a futást választja, mert így az esti előadáson sokkal frissebbnek és energikusabbnak érzi magát.
„A munkám okozta stresszt a munkámon vezetem le.” Szerinte a színészet sok színésznek az első számú pszichoterápiás foglalatossága. Sokszor történt meg vele, hogy egyre nőtt benne a feszültség, de arra gondolt, de jó lesz az esti előadáson levezetni és kijátszani magából. Így alakul át a színpadon a stressz neki és az előadásoknak is sokat adó erővé és energiává.
„Néha szorongok, hogy mikor kapok egy vizsgálat után rossz hírt – mondja. – Talán ezért is fordítok ennyi energiát a bajok megelőzésére.” Neki az egészséges ember olyan valaki, akinek nincsenek fájdalmai, nincs elhízva, fitt, és egy kis mosoly is van az arcán. Ahogyan energikusan és életörömmel tele beszél, arra gondolok: ő ennek a definíciónak tökéletesen megfelel.
Egy órán belül elérhető vonattal, kellemes a természeti és az épített környezet, van már hippi szórakozóhely is alter koncertekkel, a szombati piac pedig tizenéve jó sztenderdet hoz az újhullámos termelői piacok világában. Nagymaroson nyugis és komfortos az élet, nem csoda, hogy a 2000-es évek közepétől sokan szívesen települtek ki oda Budapestről, vagy legalábbis vettek ingatlant – amíg találtak. Hasonlóan kedvelt helyek Zebegény, Kismaros és Verőce is, és azt mondják az odaköltözők, az a legjobb, ha az ember nem az egyik települést vallja az otthonának, hanem egyenesen dunakanyari identitást vesz fel.
Rúdtánc, netán hangulattól függően bokszolás, kitartó terápiás munka, esti színészbüfés iszogatás helyett pedig egy hosszú séta hazafelé. Pető Kata színész szerint ezek az akár közhelynek is mondható tippek a mentális egészség és a jóllét titkai. Legalábbis az ő életében mostanság.
Anne Marshall Zwack, mindenki „nonnája” humorral éli életét Olaszországban, Ausztriában és Magyarországon, és erről könyvet is ír, egyelőre fejben. Derűs bölcselkedéseinek központi színtere egy karosszék.
