„Emlékszel, mit mond nekem Szabi az Egy százalék indiánban, amikor azt mondom, hogy pszichológushoz kéne mennie? Azt, hogy: »Hagyjál már! Neked kell pszichológushoz menned. Nekem magamtól is fejlődik a jellemem!« – idézi nevetve Pető Kata darabbéli párját. Merthogy arról csevegünk békésen egy budai kávézó árnyas kertjében, vajon általánosan elfogadott dolog-e már manapság a terápiára járás. Kata szerint közhelyes, de nagyon igaz, hogy a legjobb befektetés a pszichológus, sokkal többet ér, mint bármilyen félretett pénz.
„Sok mindenkinek viszont még mindig ciki, azt hiszik, ott csak csacsogás folyik” – mondja, majd felváltva idézgetünk Hajdu Szabolcs trilógiájából, amiben az utóbbi időben ő játssza az egyik női főszerepet. Nekem pedig a legemlékezetesebb színházi élményeim között van az Ernelláék Farkaséknál, a Kálmán-nap és az Egy százalék indián is. Mint kiderül, a második részből közös kedvencünk – szintén Szabolcs szájából, akit házimunkára kér a felesége – a „nem illik a teregetés a karakteremhez, nem veszed észre, hogy nyávogni tanítod a kutyát?” című kifogás.
„Azt sem szeretem elárulni férfitársaságban, hogy mostanában rúdtáncolok, mert mindenkinek nagyobbra nyílik a szeme. Béna, nem?” – mondja Kata, és szívesebben hívja rúdsportnak a mozgásformát. Azt tapasztalja, hogy még mindig van egyfajta prekoncepció a rúdtánccal szemben, pedig nagyon nagy erőnlétet igényel, ami persze nőiességgel párosul.
„Amikor elkezdtem, két hónapba telt, mire egyáltalán fel tudtam mászni a rúdra. Közben minden mozdulat a megnyílásról szól, olyan, mintha kitárulkozás lenne, és ez most passzol az életemhez. Volt olyan időszakom is, amikor bokszoltam, mert akkoriban jólesett görbe háttal, beburkolózva kiütni egyet.”
