Rúdtánc, netán hangulattól függően bokszolás, kitartó terápiás munka, esti színészbüfés iszogatás helyett pedig egy hosszú séta hazafelé. Pető Kata színész szerint ezek az akár közhelynek is mondható tippek a mentális egészség és a jóllét titkai. Legalábbis az ő életében mostanság.
„Emlékszel, mit mond nekem Szabi az Egy százalék indiánban, amikor azt mondom, hogy pszichológushoz kéne mennie? Azt, hogy: »Hagyjál már! Neked kell pszichológushoz menned. Nekem magamtól is fejlődik a jellemem!« – idézi nevetve Pető Kata darabbéli párját. Merthogy arról csevegünk békésen egy budai kávézó árnyas kertjében, vajon általánosan elfogadott dolog-e már manapság a terápiára járás. Kata szerint közhelyes, de nagyon igaz, hogy a legjobb befektetés a pszichológus, sokkal többet ér, mint bármilyen félretett pénz.
„Sok mindenkinek viszont még mindig ciki, azt hiszik, ott csak csacsogás folyik” – mondja, majd felváltva idézgetünk Hajdu Szabolcs trilógiájából, amiben az utóbbi időben ő játssza az egyik női főszerepet. Nekem pedig a legemlékezetesebb színházi élményeim között van az Ernelláék Farkaséknál, a Kálmán-nap és az Egy százalék indián is. Mint kiderül, a második részből közös kedvencünk – szintén Szabolcs szájából, akit házimunkára kér a felesége – a „nem illik a teregetés a karakteremhez, nem veszed észre, hogy nyávogni tanítod a kutyát?” című kifogás. „Azt sem szeretem elárulni férfitársaságban, hogy mostanában rúdtáncolok, mert mindenkinek nagyobbra nyílik a szeme. Béna, nem?” – mondja Kata, és szívesebben hívja rúdsportnak a mozgásformát. Azt tapasztalja, hogy még mindig van egyfajta prekoncepció a rúdtánccal szemben, pedig nagyon nagy erőnlétet igényel, ami persze nőiességgel párosul.
„Amikor elkezdtem, két hónapba telt, mire egyáltalán fel tudtam mászni a rúdra. Közben minden mozdulat a megnyílásról szól, olyan, mintha kitárulkozás lenne, és ez most passzol az életemhez. Volt olyan időszakom is, amikor bokszoltam, mert akkoriban jólesett görbe háttal, beburkolózva kiütni egyet.”
Volt sikeres cégvezető és cégalapító, de sokkal boldogabb azóta, hogy adott az egójának egy nagyon kemény pofont, és lett egy törzse Costa Ricán. Karafiáth Balázs messze legtöbbször azt a szót ejti ki a száján, hogy: purpose.
Karafiáth Balázs kedvenc tengerpartja Costa Ricán van, épp azon a félszigeten, ahol Dan Buettner is kereste a hosszú, derűs élet titkát. (Buettner könyvet is írt róla, amiből aztán Netflix-sorozat is lett.) Az amerikai író, újságíró szerint Nicoya a világ egyik kék zónája, ahol szokatlanul sokan élnek szokatlanul sokáig és egészségesen.
Ez is lehet az oka, hogy egy ideje a szilícium-völgyi amerikai milliárdosoknak is a nicoyai Nosara a maguk Káli-medencéje, szép számmal vásárolnak ott méregdrága parti villákat. Mellettük viszont él, de legalábbis rendszeresen előfordul egy nemzetközi hippi közösség is a félsziget nyugati tengerpartján. Egyikük Balázs, a Brave Earth nevű kolónia társalapítója. Ő se született hippinek, és huszonévesen messze nem törődött annyit a lelki békéjével, mentális szükségleteivel, mint mostanában. A 90-es években Gerendai Károllyal és társaival ott volt a Sziget Fesztivál alapítói között, majd néhány év múlva kiszállt, önálló céget épített Carnation néven, felfuttatta, kívülről nézve irigylésre méltó sikereket halmozott.
„Abban a kapitalista programban voltam, ami valójában nem szolgálja a magasabb éned, nem szolgálja a lelked, de mivel mindenki ebben a hipnózisban van, ezért jónak és természetesnek tűnik” – mondja a mából. Aztán megébredt, és harminc körül elengedte a CEO-ságot. „Adtam az egómnak egy nagyon kemény pofont, de utólag ezt mindenkinek receptre írnám fel.” Könnyűnek hangzik, de nem volt az. Depressziós lett, volt, hogy nem bírt felkelni, azt érezte, annak se volt értelme, ami korábban volt, de annak sincs, ami akkor van. Aztán lassan tisztult a kép, mind jobban feltérképezte magát, elemezgette a traumáit, majd beült egyedül a Tabán moziba, és megnézte Fliegauf Benedek Feldmár Andrásról forgatott filmjét (Van-e élet a halál előtt? – a szerk.). „Úgy jöttem ki a moziból, hogy na, ez az ember lehet, hogy tudna nekem segíteni.”
Végül tényleg Feldmár volt a fordulópont, de kanadai találkozásukig még eltelt pár év. Balázs kijárt egy doktori iskolát, lett egy újabb – memetikai marketinggel és márkakutatással foglalkozó – cége Mérő László matematikussal, és elnyert egy ösztöndíjat a Yale Egyetemen. Kicsit húzta még az időt, és gyűjtötte a bátorságot, hogy aztán belevesse magát Feldmár kéthetes intenzív terápiájába.
„Csomó minden feljött a tudatalattimból, amiről nem is tudtam, hogy ott van” – mondja arról a néhány napról, ami után nem sokkal maga mögött hagyta az addigi klasszikus üzleti karrierépítést. Pedig Amerikában is jöttek a lehetőségek. Lett volna befektető, aki beáll friss cégük mögé, és dolgoztak nagy óriásoknak, például a Coca-Colának.
De épp az ilyen munkák hozták az újabb csalódásokat, kiábrándulást és üzleti ráébredést, amiről ma azt mondja: „Nagyon komoly és régi illúzióban voltam, amikor azt hittem, hogy a nagy cégek a jót szolgálják.” És akkor megint felhívta Feldmár Andrást, és végképp elindult abba az irányba, ahová ma is tart.
Hogyan kapcsolódik mindez a longevityhez? A hosszú derűs élet egyik alkotóeleme pont az, amit Balázs keresett, és amit ma beszélgetésünk alatt a leggyakrabban emleget: a purpose révén. Angol nyelvterületen purpose, a távoli Japánban ikigai, idehaza életcél, Nicoyában plan de vida – Balázs rájött, hogy egész életében nagyon erős „purpose-hiánya” volt, amit korábbi életformája nem megoldani segített, hanem elleplezni.
„Hányszor halljuk azt életünkben, hogy a munkának nehéznek kell lennie. Hogy no pain, no gain. Hogy ha nem harcoltál meg érte, nem ér semmit. Hogy szenvedés árán lesz jó, és ha nem szenvedtél érte, akkor az nem elég. Vannak ezek a szlogenek, amik csak arra jók, hogy a rendszer fennmaradjon, és nem vesszük észre, hogy egészen ki van fordulva a világunk.” Pedig szerinte nem kell szenvedés, se fájdalom. „Meg kell találni a folyónkat, azon kell evezni, lefelé. Szépen menj arra, amerre a belső hívásod visz, és arra könnyű lesz menni.” Ezt ma már nemcsak magának tanítja, hanem rendszeres elvonulásokat szervez kiégett vagy csak útkereső cégvezetőknek, üzletembereknek, kreatív vagy segítő szakmában dolgozóknak, valójában bárkinek, aki fogékony arra, amit tőle hall, vagy csak azt érzi, hogy valahogy nincs a helyén. Intuitív és impulzív ember, általában ráérez, hogy kivel tud jól együttműködni, és könnyen meg is tudja győzni, hogy neki is jó lesz.
A Brave Earth is a magafajta PhD-s világpolgár, civilizált nomádok törzse (sokat elárul, hogy az alapötlet a nevadai Burning Man fesztiválon pattant ki évekkel korábban), egy „élő laboratórium”, ahogy magukat nevezik. Mostanra komplett falut építettek a harminchektáros, buja területen – az esőerdő mélyén bungalók vannak, körülöttük sűrű növényzet, természetes, vulkáni, termálvizes medencék, de számon tartanak egy házi lajhárt, és nem mellesleg kifogástalanul működik az áram, az internet és a hitelkártya-leolvasó.
Néhány törzstag állandóan ott lakik, mások – mint Balázs – évi néhány hetet töltenek ott, és sok mindent kipróbálnak. Bionikát, biomimikrit (hogy emberi közösségben is működnek-e a természetből, az állatvilágból átemelt létfenntartási példák), biodinamikus gazdálkodást, közben szálláshelyet üzemeltetnek, és például elvonulásokat szerveznek. Balázs általában februárban visz oda csoportokat, az idei volt a harmadik év, hogy egy amerikai coach barátjával és most már egy jógatanárral kiegészülve adta át azt az üzenetet, hogy „ki lehet lépni a modern kapitalizmus törvényeiből, és mindegy, milyen korú, mindenki dönthet úgy, hogy elkezdi életének második felét”.
Amióta vele megtörtént, minden fronton nyugodtabban és tudatosabban éli az életét. Ahová tud, biciklivel jár, napi egy–másfél órát gyalogol (rászokott a közbeni telefonálásra, ha el kell valamit intéznie), és követi a „faék egyszerű” időszakos böjtöt. Tej-, glutén- és cukormentesen táplálkozik, húst egyre ritkábban eszik („úgy érzem, már megettem annyit, amennyit meg akartam enni, most már minőségileg akarok élni”), leadott húsz kilót, és hét órát rendesen alszik. „Aki nincs a mátrixban, jól alszik – mondja –, ha nem csinálsz olyan dolgokat nappal, amitől ne aludnál éjjel, az egy longevityrecept.”
Másik személyes kék zónája Monoszló (hol máshol: a Káli-medencében), a nyarakat húsz éve ott tölti egy átépített régi vincellérházban a hegyoldalban. Onnan szervezi tréningjeit és elvonulásait – a következőt a Börzsönyben, a Nagyoroszi melletti Wenckheim-vadászkastélyban –, vagy készül fel például denveri elvonulásokra, mert időnként Colorado államban és Kaliforniában is dolgozik.
Amikor pedig nincs munka, és nem is nyolcéves kislányával beszélget („rengeteget tanít nekem”), egy „férfi kör” tagjaival mennek bele az élet dolgaiba. Ez nem egy régi baráti társaság, inkább érdeklődő haverok haverjai hozták össze, most éppen nyolcan vannak. Rendszeresen találkoznak egy négy–öt órás mély beszélgetésre, hogy átbeszéljék, mi van a férfilétükben, például a párkapcsolatukban.
Balázs élő cáfolata, hogy a férfiak ne szeretnék a lelküket kitárni, legfeljebb nem adatik meg mindenkinek, hogy Dan Buettnerrel is filozofáljanak az élet értelmén. Vele tényleg megtörtént, egy kötetlen vacsorán a kedvenc tengerpartján, a már emlegetett Nosarán. Mi volt a fő témájuk? Hát, a purpose.
Két harmincas éveiben járó fiatal pár fővárosi karrierjét cserélte vidéki életre a Bükkben. A Horhos-Völgyi Ökobirtok és a mályinkai Iszkor étterem alapítói ma már barátok és üzlettársak is. A hetvenhektáros birtokon szabadtartásban nevelkedett állatok húsát, tojásait dolgozzák fel az Iszkor környékbeli alapanyagokra építő, sokszoros díjnyertes konyháján. A két pár már biztosan megfejtette a hosszú élet nem is annyira nagy titkát: a receptben első helyen az egészséges élelem, a szabad levegőn végzett munka és a közösség ereje áll.
Tóth Viktor ötvenöt éves, negyvenöt éve versenyez, huszonöt éve vegán, húsz éve edz és készít fel – úgy mondja – bajnokokat. Szerinte mindenki bajnok lesz, aki kitűzött célja elérésével erősebb, öntudatosabb, egészségesebb és örömteli emberré válik. Irányítása alatt lettek világ-, Európa-, országos bajnokok, határaikon túllépő hétköznapi emberek, és váltak gyerekek a sport szerelmesévé.
Kisimítjuk a hullámokat a szűrővizsgálatok tengerében a központi magyar, valamint amerikai ajánlások alapján. Magas kockázati besorolással, pozitív családi kórtörténettel ne várj, lehet, hogy érdemes hamarabb konzultálni a háziorvosoddal.
A Római-parton nyaranta pezseg az élet, ám az egésznek a lassú elmúlás adja a hátteret. A partszakasz már jócskán túl van a fénykorán, és senki sem tudja, mi lesz egyszer a bezárt üdülők helyén. De van egy apró szeglete – szó szerint, hiszen egy saroktelek –, ahol kicsiben lepróbálták, mi lehet a Római jövője. És működőképesnek tűnik.
