A jógázó bankár hippi prepper lett. A MagNet Bank arca Balatonszárszón él, megvett egy jókora területet, hogy ott permakulturális alapon gazdálkodjon, és a legrosszabbra is felkészüljön.
Élete újabb fordulatának teljes életmódváltás és a Manas Garden lett az eredménye.
„A covid alatt leesett a tantusz. Rájöttem, hogy irgalmatlan nagy baj van.” Fáy Zsolt életében egyszer már volt egy fordulat, úgy húsz évvel ezelőtt, harmadik gyerekének megszületése után elbúcsúzott munkamániás énjétől, elhagyta a tíz–tizenkét órás munkanapokat, és pontban ötkor mindennap jógázni kezdett. Jóga, meditáció, bodywork, pszichodráma – sok mindennek helyet csinált akkor az életében (ezt később meg is írtuk: Forbes, 2014/7), majd erre az „újraértékelési folyamatra” rakódott 2020-ban az előbb idézett radikális felismerés.
Fizikus-pszichológus feleségével ugyanis egyre több szakcikket olvastak a nagyüzemi mezőgazdaságról, a feldolgozott élelmiszerekről és arról, hogy mennyire nincs meg a megfelelő ásványi anyag a nagyüzemi zöldségekben, gyümölcsökben. Egy ELTE-s tanulmány különösen megérintette a jódhiányos magyar talaj és az ízetlen, tápanyagszegény paradicsomok közötti összefüggésről, és levonta a következtetést: „Nagyon sokfajta módon van elrontva az életünk.” Zsolt addigra már rég túl volt azon, hogy gyorséttermekbe járjon, jó ideje nem evett húst, és alkoholt sem ivott. „Huszonévesen még ittam, harmincasként kevesebbet, negyven fölött legfeljebb iddogáltam, de az ötvenes éveimben az alkohol már tiltólistára került” – mondja. Elvei és értékei az aprócska – 0,5 százalékos piaci részesedésű – MagNet Bank irányításában is kezdettől megjelennek: vegyipari szennyező cégeket vagy például fegyvergyárakat nem finanszíroznak, és minden egyes új ügyfelük után elültetnek egy fát, most hetven–nyolcvanezer tőnél járnak.
A covid első évében mégis úgy érezte, hogy megint változtatnia kell. A döntésből nemcsak egy maréknyi reggeli kapszula lett („a feleségem elkezdett irgalmatlan mennyiségű táplálékkiegészítővel tömni”), hanem hogy leköltöztek balatonszárszói nyaralójukba, és merőben új szokásokat vettek fel. Első lépésben beszereltettek a házukba egy komoly vízszűrő berendezést. Még több vegyszermentes zöldséget és gyümölcsöt kezdtek enni, és azóta is mindent – tojást, tejterméket, a húsevő családtagoknak háztáji csirkét – helyi termelőktől szereznek be.
Finnország már hetedik éve vezeti a legboldogabb országok listáját. A boldog emberek tovább élnek, és ez nem afféle üres közhely. A finnek születéskor várható élettartama átlagosan nyolcvankét és fél év, és hasonlóan hosszú életnek örvendenek a többi skandináv állam lakói is. De mi a hosszú élet finn titka?
A vöröslő törzsű fák alkotta hatalmas erdőket és fenyveseket átszelő végtelen autóút mentén jóval több rénszarvast látni, mint embert. A finn Rovaniemiből autóval indultam az igazi északra, Lappföldre, a világ egyik leggyérebben lakott vidékére. Errefelé átlag ketten élnek egy négyzetkilométeren. Benzinkutak is ritkásan vannak, igencsak kellett figyelni, hogy időben tankoljak.
Muonióban, Lappföld egyik pici városában foglaltam egy kis mökkit, azaz vízparti faházikót. Első dolgom volt a bekészített fából tüzet rakni a ház méretes szaunájában. A ház előtti kis tó partján számos csónak közül választhattam, a finneknek természetes, hogy megtanulnak evezni, Az ezer tó országában – valójában 188 ezer tavuk van, és a kisebbeket még nem is számolják – ez szinte kötelező.
A csónakban ülve a naplementére ugyan hiába vártam volna, itt az északi sarkkörön túl hónapokig nem megy le a nap, cserébe hajnali kettőkor megjelentek a sarki fény, az aurora borealis csodás zölden cikázó fénycsóvái. Amikor a ház tulajdonosától másnap megkérdeztem, hol van bolt, kiderült, hogy legközelebb úgy harmincöt kilométerre. Ez persze egyáltalán nem meglepő annak tükrében, hogy a szomszédos faluban mindössze huszonöten laknak. „Itt Finnországban az emberek nem szólnak bele egymás életébe. Úgy élsz, ahogy akarsz, ha betartod a szabályokat. Azokat pedig betartják” – meséli Donászi Franciska újságíró és blogger, aki tizenegy éve él finn férjével a lappföldi fővárosban, Rovaniemiben (egyébként ott lakik a Mikulás). Franciska akkor értette meg a finneket, amikor egyszer meglátogatta őket párjának finn barátja.
„Azt láttam csak, hogy ülnek egymás mellett, és meg sem szólalnak. Aztán miután elment, azt mondta a férjem: »Mennyire jó volt ez a találkozás!« Én meg csak néztem. Ezt egy magyarnak nehéz megérteni, de a legtöbb finnek az is boldogság, hogy van rajta ruha, teljesen mindegy, hogy milyen, hogy van mit ennie, és itt is a legegyszerűbb ételekre kell gondolnunk, rozskenyérre és zabkására, valamint hogy van fedél a feje felett. Ami lehetőleg egy mökki legyen, ahol folyóvíz sincs. És ül a szaunában, bámulja a tájat. Így boldog egy finn” – fogalmazza meg Franciska, hogy a finnek tudják, mi az elég, nem vágynak felesleges dolgokra.
Belső erő és elszántság Kimegyek az erdőbe, temérdek vörös és kék áfonyát találok, eszem is belőle marokszám. Tele az erdő gombával és zuzmóval, az a rénszarvasok egyik legkedveltebb csemegéje. A lapp konyha egyszerű: hal, hús, főképp rénszarvashús, erdei gyümölcsök és gombák. Itt napokig túrázhatunk anélkül, hogy emberrel találkoznánk, de vadállatokkal biztosan összefutunk.
Lappföld legészakibb csücskébe, Kilpisjärvibe indulok, felmászom a Saana 1029 méteres tetejére, innen ellátok Norvégiába és Svédországba is. Inariba tartok, ez a számik legnagyobb városa. Lappföldön minden lassú és komótos. Bemegyek a benzinkútra, ami egyben bevásárlóközpont, reggelizőhely és barkácsáruház is, sehol senki, de aztán mégiscsak előkerül az eladó, és vele az elmaradhatatlan kávé, ajándékba. De hogyan máshogy élnének, amikor az év túlnyomó részében mínuszok és sötétség uralkodnak? Az életük pedig nem csupa szaunázás, csónakázás, és nem is a végtelen tundrán békésen legelésző rénszarvasokon való merengés. Mégis itt élnek a világ legboldogabb emberei.
Hogy mitől? A válaszhoz biztosan közelebb visz, ha megértünk egy ötszáz éves gondolkodásmódot. A finn fővárosban, Helsinkiben élő E. Elisabet Lahti író és előadó ennek a bizonyos titokzatos valaminek, a sisunak a kutatója. A sisu finn szó, azt takarja, hogy nem az a lényeg, ki milyen erős, hanem az, hogy nem szabad feladni, a viszontagságok ellenére sem. „Mivel életem nagy részében itt éltem, úgy gondolom, hogy a sisu jelentős szerepet játszik jóllétünkben és abban, hogy képesek legyünk fenntartani pozitív és rugalmas gondolkodásmódunkat.”
Elisabet egy bántalmazó kapcsolatból kilábalva egyszer egy 2400 kilométeres új-zélandi futóexpedícióra szánta el magát. „Ezt a futást annak szenteltem, hogy felhívjam a figyelmet a családon belüli erőszakot túlélők belső erejére. Éppen a sisu segített, hogy végig tudjam csinálni. Valahányszor úgy éreztem, hogy kimerülőben vagyok, vagy a feladás küszöbén álltam, a nagyobb cél felé fordulva tudtam előrelépni.”
Elisabet éppen abban látja a sisu egyik lényegét, hogy kell egy a személyes céljainkon túlmutató cél. A futás előtt két évig szinte minden nap edzett. Akkor is elindult futni, amikor semmi kedve sem volt hozzá. „A gyakorlás megkönnyíti, hogy felismerjük és használjuk a sisunkat, vagyis az életerőnket, amikor nagy feladatokkal nézünk szembe. Kellenek a nehézségek az életben, mert ilyenkor veszünk fel bennünket megerősítő szokásokat. Végül pedig az legfontosabb, hogy nehéz helyzetekben is legyünk magunkkal gyengédek.”
Az expedíción napi ötven kilométereket futott, és lesérült. Ott állt, és fel kellett tennie magának a kérdést, hogy abbahagyja-e, vagy folytassa. Aztán úgy döntött, hogy egy harmadik lehetőséget választ: kerékpáron megy tovább. És kerékpározva meglátta a táj szépségét is. „Finnországban a természetben való séta és túrázás kultúránk alapvető része. Segít megtalálni a belső nyugalmat és a boldogság érzését, és ez az, ami a nehéz időkön is átsegít bennünket.”
A finnek nagyon jól ismerik a munka és a szabad idő egyensúlyát, és mindenben erre az egyensúlyra törekednek. Ahogyan Elisabet mondja: a sisu olyan univerzális belső erő és elszántság, ami minden emberben megvan, de sokszor kiaknázatlanul pihen.
Semmizések
Norvégia: Friluftsliv – A norvégok kevésbé divatos jóllét fogalma lényegében azt takarja, milyen jót teszünk a testünknek és lelkünknek, ha minél többet vagyunk a természetben, szabad levegőn. A norvégok mantrája így szól: nincs rossz idő, csak rossz öltözék van.
Svédország: Lagom – A pont elég, az arany középút fogalma. Azt fejezi ki, hogyan élhetünk egyszerűen, elégedetten, kiegyensúlyozottan, azt szem előtt tartva, hogy nem a tökéletességre törekszünk, hanem annyira csak, amennyi épp elég.
Dánia: Hygge – A jóllét dán fogalma, a mára már nemzetközivé vált szó sokkal többet jelent, mint gyapjúpokrócokkal bekuckózva, gyertyafénynél forró csokoládét kortyolgatni. (Bár azért az sem rossz.) Lényege a spontaneitás, a skandináv minimalizmus és a közösség stresszoldó hatása.
Hollandia: Niksen – A semmittevés holland művészete. Szó szerint annyit tesz, hogy semmizni. De jelenthet pusztán bóbiskolást, gondolatainkba merülést is, vagyis inkább azt fejezi ki, hogy merjünk nem hasznosak lenni.
Svájc: Federizmus – A Roger Federerről elnevezett ideológia a precizitásra, a sportosságra, a szorgalomra és a tisztaságra helyezi a hangsúlyt, és a svájciak szerint egyben tartja az embert.
Spanyolország: Sobremesa – Lényegében azt jelenti, hogy beszélgetnek az asztalnál. Ebben a spanyolok annyira jók, hogy amikor az étel már rég elfogyott, ők még órákig ülnek együtt és trécselnek.
Olaszország: Dolce far niente – Az édes semmittevés művészetét Olaszországban különösen stílusosan és virtussal képesek űzni.
Törökország: Keyif – Az arab kifejezés örömmámort, elégedettséget jelent. A törökök a gondtalan örömök átélését értik alatta, egészen pontosan azt, hogy kényelmesen, fesztelenül henteregnek, lehetőleg egy pohár ánizsmagos raki (törökül rakı) társaságában.
Kisimítjuk a hullámokat a szűrővizsgálatok tengerében a központi magyar, valamint amerikai ajánlások alapján. Magas kockázati besorolással, pozitív családi kórtörténettel ne várj, lehet, hogy érdemes hamarabb konzultálni a háziorvosoddal.
Kevesebb inger és rohanás, több zöld, befagyó Balaton, amit jó megbámulni, az óvoda felé ugyanazok a szembejövő nénik, helyben termő paradicsom, frissen fejt tej. És munka, annyi, hogy az ember veséje leszakad, de élvezi, és értékeli a dolgos hajnalokat, mert igenis szépek. A Balaton-felvidékre költözők egy része azt mondja, nem kikapcsolódni kell vidékre menni, hanem úgy kell ott élni, hogy ne kelljen kikapcsolódni. Mások csak békés home office-nak használják a falusi otthont, vagy hátradőlnek, hogy a gyerekeik jobb környezeti hatások közt nőnek fel, mintha Budapesten maradtak volna. Már júniusban parasztbarnák, és ha a jólléthez még közösséget is találnak – az sem baj, ha nem a megszokott sznob, értelmiségi buborékukból –, szinte minden adva van a hosszú, boldog élethez.
Magyarország nemzetközileg is kiemelkedően rosszul teljesít a megelőzhető halálozások terén, azaz olyan betegségek rövidítik meg az életünket, amiket tudatossággal meg lehetne úszni, vagy orvosilag jó eredménnyel lehetne kezelni. Minden ötödik közülük a helytelen táplálkozás következménye. A felnőtt lakosság hatvannyolc százaléka túlsúlyos vagy el van hízva, harminc százalék küzd magas vérnyomással, tizenhárom százalékának magas a koleszterinszintje, és legalább nyolc százalékuk él diabétesszel.
Két harmincas éveiben járó fiatal pár fővárosi karrierjét cserélte vidéki életre a Bükkben. A Horhos-Völgyi Ökobirtok és a mályinkai Iszkor étterem alapítói ma már barátok és üzlettársak is. A hetvenhektáros birtokon szabadtartásban nevelkedett állatok húsát, tojásait dolgozzák fel az Iszkor környékbeli alapanyagokra építő, sokszoros díjnyertes konyháján. A két pár már biztosan megfejtette a hosszú élet nem is annyira nagy titkát: a receptben első helyen az egészséges élelem, a szabad levegőn végzett munka és a közösség ereje áll.
A színészmesterség mindenről szól, csak a kiszámíthatóságról nem, ennek ellenére Ónodi Eszter megtalálta azt a ritmust, amivel testileg-lelkileg egészségesnek mondhatja magát. A futást, úszást, biciklizést meditációnak használja, a stresszt átkonvertálja magában a színpadon kiadható erővé.
