Sose ment nyugdíjba, és nem is tervez ilyesmit az ország legismertebb tévés geológusa. Már csak rövid túrákat tesz, de Juhász Árpád nyolcvankilenc évesen is kvázi főállása mellett készíti filmjeit és írja könyveit.
„Amíg fizikailag és szellemileg bírom, addig csinálom” – mondja beszélgetésünk végén Juhász Árpád. A kilencvenedik évébe lépve is lényegében főállásban dolgozik, és csak emellett csinálja azt, amiről szinte mindenki, aki nézett tévét az elmúlt ötven évben ismeri: filmeket készít, előadásokat tart, könyvet ír.
Vele aztán nehéz nem elkalandozni: mindenről van sztorija, emléke. Sokszor bejárta az egész világot, felfedezte és elhozta készülékünkbe a föld legvadabb vidékeit, természeti értékeit. Az, hogy ott állt gleccsereken, vulkánokon, miközben kattogott a gépe, és forgott a kamerája, most egy kicsit vissza is üt időskori életminőségére. Kis szomorúság csak akkor bukik ki belőle, amikor arról mesél, hogy már nem tud csak négy–öt kilométert túrázni – ennek köze van ahhoz, hogy túráin, expedícióin miken ment át jéghasadékba eséstől szakadékba szorulásig.
„Az emberek sokszor vannak egyfaja látens állapotban, vágynak váltásra vagy új szerepkörökre, vagy lusták vagy gyávák, nem lépnek, kell egy pöccintés, és akkor elindulnak. Nálam az történt, hogy a ruszkik belőttek a Nemzeti Múzeum épületébe, és tönkrement az ásványtár. Addig a British Múzeum után a legszebb európai ásványgyűjtemény volt” – meséli pályája kezdeteiről. Még geológushallgató volt 56-ban, és fegyverrel volt benn az egyetemen – őrjáratokban részt vett, de fegyveres tűzharcban nem, nem érte retorzió a forradalom leverése után. Noha a diplomamunkáját uránkutató fúrások vizsgálatából írta, az ásványtan tanszék vezetője megkérte, hogy segítsen a helyreállításban.
Tóth Viktor ötvenöt éves, negyvenöt éve versenyez, huszonöt éve vegán, húsz éve edz és készít fel – úgy mondja – bajnokokat. Szerinte mindenki bajnok lesz, aki kitűzött célja elérésével erősebb, öntudatosabb, egészségesebb és örömteli emberré válik. Irányítása alatt lettek világ-, Európa-, országos bajnokok, határaikon túllépő hétköznapi emberek, és váltak gyerekek a sport szerelmesévé.
Írta: H. Tóth Judit
„A sport ott kezdődik, amikor felveszünk egy kényelmes cipőt, és kimegyünk a természetbe” – mondja Tóth Viktor multisport- és személyi edző. Programozó-matematikus végzettségével először mint matematikatanár dolgozott, majd informatikai szakértő lett egy nagy multinacionális vállalatnál. A sport mindig élete meghatározó része volt: úszott, ötpróbázott, ejtőernyőzött, aztán jött a harcművészet, a sziklamászás, a futás, a kerékpározás, a triatlon. Húsz éve a terepsportok elkötelezettje, maga is aktív nemzetközi szintű versenyző tereptriatlon és akadályfutás sportágakban.
Jó évtizede élete fordulóponthoz ért. „Negyven fölött gondolkodni kezdesz: mit szeretnél még csinálni a hátrelévő életedben. Mi tölt el boldogsággal? Mitől érzed teljesnek az életed? Mérlegre tettem a dolgaimat, és nem az egzisztenciális biztonságot, hanem a szenvedélyemet, a sportot választottam.” Kilépett a munkahelyéről – ami amúgy rendszeresen támogatta számos nemzetközi versenyen –, és azóta főállású edző. Tapasztalatai alapján azt vallja, hogy többféle mozgásforma együttese a leghatékonyabb.
A karrierváltáskor már jó ideje buddhizmussal és antropozófiával foglalkozott, ami tovább erősítette benne, hogy a természetben végzett sport önismeretünket, szellemi, lelki fejlődésünket is szolgálja. Azt tanítja, hogy edzés közben ne csak a testünkre figyeljünk, hanem magunk és a környezetünk jeleire is, és tanuljunk is ezekből a jelekből. Az elmélkedés és mozgás együttese szerinte jobb életminőséget hoz, ráadásul ez az önismeretei munka megmutatkozik a sportteljesítményben is.
Az utóbbi években ezért szinte teljesen annak szentelte magát, hogy a természetben végzett közösségi edzéseken családok, különböző életkorú és fizikai formában lévő emberek eddzenek együtt. Azt tapasztalja, hogy azért is keresik fel és csatlakoznak hozzájuk, mert mindennapjaikból hiányzik a közösség élménye.
Mit tegyek, ha régóta nem sportolok, vagy csak most kezdenék hozzá?
• Kezdj el sétálni, biciklizni! • Ha már intenzívebben megy a séta, kombinálni lehet a gyaloglást és a futást. • Figyeld a tested jelzéseit, reagálj rájuk! • Ne a külvilág elvárásainak akarj megfelelni, magadnak csinálod! • Végezz gyakran szimmetrikus, a teret jól betöltő mozgást (túrázás, kerékpár, gyaloglás, gyorsúszás, hátúszás)! • Végezz a törzsizmokat (a medencefenék izmai, a hasizmok, a gerincfeszítő izmok, valamint a rekeszizom) erősítő mozgásformát! • Minden sportolás után nyújts, például egy óra sportnak a harmada legyen nyújtás, erősítés! • Lélegezz lassan, tudatosan, ez fejleszti a keringési és légzőrendszert!
Ezt az elvet érvényesíti az egyéni edzéseken is. A hozzá fordulókat igyekszik megismerni, feltérképezi motivációikat, aztán elérhető célokat fogalmaz meg nekik. Azt mondja, akármit sportol, és bármilyen szinten van valaki, mindig kell egy cél, különben nem lehet felépíteni a hozzá vezető utat. Közben rávezeti kliensét, hogy a terepen űzött sport lehetőséget ad a magával és a természettel való igazi összhangra.
Van, aki azért keresi meg, mert kiemelkedő sportteljesítményt szeretne elérni, és van, aki életmódot szeretne váltani. A legtöbben harminc és negyven év közöttiek, de idősebbek is sokan jönnek, főként olyanok, akiknek valamilyen mozgásszervi problémájuk van, vagy fogyni szeretnének. Szerinte nincs olyan ember, aki bármilyen ok – akár testsúlya, akár egészségügyi problémája – miatt alkalmatlan volna sporttevékenységre. „A sportolás azzal kezdődik, hogy hozzászoktatjuk magunkat: van valami rendszeres az életünkben. Ha most kezdünk neki, vegyünk egy kényelmes cipőt, meghatározott gyakorisággal és időpontokban menjünk ki a lakásból, és sétáljunk öt percet. Ha ennek kialakul a ritmusa, innen már fel lehet építeni a többit.”
Összhangban a természettel – mozgásformák Tóth Viktor ajánlásával
Túrázás
Kinek ajánlja? Mindenkinek, minden életkorban, bármilyen egészségi állapotban. Mi az előnye? Egyenletes, a testen arányosan eloszló, alacsony terhelés, hátizsákkal plusz erősítő hatás, közösségi élmény.
Terepfutás
Kinek ajánlja? Fiataloknak és középkorúaknak, Mi az előnye? Változatos, széles spektrumú terhelés, javítja az ízületi mozgékonyságot, fejleszti a mozgáskoordinációt.
Nordic walking
Kinek ajánlja? Középkorúaknak és időseknek. Mi az előnye? Átmozgatja az egész testet, jól kontrollálható terhelés.
Street workout
Kinek ajánlja? Fiataloknak, aktívabb középkorúaknak. Mi az előnye? Növeli az izomtömeget, jól erősít. A saját testsúllyal végzett terhelés miatt nincs túlterhelés.
Terepkerékpározás
Kinek ajánlja? Középkorúaknak. Mi az előnye? Intenzíven átmozgatja az egész testet. Az egyéni tempó miatt nincs túlterhelés.
Sziklamászás
Kinek ajánlja? Fiataloknak. Mi az előnye? Növeli az izomerőt a hosszú kitartott mozdulatok miatt. Javítja a hajlékonyságot. Erősíti az ízületeket. Javítja a légzés kontrollálását. Fokozza a koncentrációt, figyelmet.
Nyíltvízi úszás
Kinek ajánlja? Mindenkinek a teljesítőképességtől függő távon. Mi az előnye? Az úszás általános pozitív hatásai. Fejleszti a tájékozódási és a megfigyelőképességet.
Kajak, kenu, evezés
Kinek ajánlja? Középkorúaknak, időseknek. Mi az előnye? Növeli az állóképességet. Fejleszti a felsőtestet, az evezés a lábat is.
Anne Marshall Zwack, mindenki „nonnája” humorral éli életét Olaszországban, Ausztriában és Magyarországon, és erről könyvet is ír, egyelőre fejben. Derűs bölcselkedéseinek központi színtere egy karosszék.
Kevesebb inger és rohanás, több zöld, befagyó Balaton, amit jó megbámulni, az óvoda felé ugyanazok a szembejövő nénik, helyben termő paradicsom, frissen fejt tej. És munka, annyi, hogy az ember veséje leszakad, de élvezi, és értékeli a dolgos hajnalokat, mert igenis szépek. A Balaton-felvidékre költözők egy része azt mondja, nem kikapcsolódni kell vidékre menni, hanem úgy kell ott élni, hogy ne kelljen kikapcsolódni. Mások csak békés home office-nak használják a falusi otthont, vagy hátradőlnek, hogy a gyerekeik jobb környezeti hatások közt nőnek fel, mintha Budapesten maradtak volna. Már júniusban parasztbarnák, és ha a jólléthez még közösséget is találnak – az sem baj, ha nem a megszokott sznob, értelmiségi buborékukból –, szinte minden adva van a hosszú, boldog élethez.
A színészmesterség mindenről szól, csak a kiszámíthatóságról nem, ennek ellenére Ónodi Eszter megtalálta azt a ritmust, amivel testileg-lelkileg egészségesnek mondhatja magát. A futást, úszást, biciklizést meditációnak használja, a stresszt átkonvertálja magában a színpadon kiadható erővé.
