Két dolog kell
„Majdnem harminc év alatt kiépítettünk egy globális hálózatot. A régióban, Nyugat-Európában, Latin-Amerikában, sőt Kínában is ott vagyunk, vannak gyártóegységeink Oroszországban, Lengyelországban, Marosvásárhelyen, Németországban, Indiában. Ahhoz, hogy az adott piacon versenyképesek legyünk, két dolog kell, jó ember és jó termék. Hogy milyen emberek dolgoznak, az a helyiek feladata, a termék, amit eladnak, a miénk.”

Amit nem lehet elégszer hangsúlyozni
„A Richter bevételének több mint kilencven százaléka Magyarországon kívülről jön, de szinte a teljes profit, az irányítás és a k+f mint kulcstevékenység, Magyarországon van. Ahogy a beruházások is nagyrészt itt történnek, tehát a szellemi hozzáadott érték szinte kizárólag Magyarországon van. És ez minden fázis mögött – a hatóanyag­gyártástól az értékesítésig – nagyon magas, nagyon sok évtized tapasztalatával, know how-jával, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. Ez nem egy összeszerelő üzem.”

Amitől egyszerű az élet
„Egy tőzsdei cégnél mindig meg kell találni a rövid, közép és hosszú távú érdekek egyensúlyát. A tőzsdén levő részvényesek érdeke a közép és rövid táv, de a cég érdeke, az ott dolgozók érdeke természetesen a hosszú táv. A vezetésnek tehát mindenképpen érvényesítenie kell a hosszú távú érdekeket is, hisz az emberek hozzák majd az eredményt. Jó emberek nélkül nem egyszerű az élet.”

Nem diktálnak a Gyömrőiről
„Mindaddig, ameddig nem próbálunk diktálni a Gyömrői útról, addig ez működik. Kiváló embereink vannak mindenhol, egy részüket pont azért sikerült megszereznünk például nagy multiktól, mert úgy érezték, hogy nálunk jobban tudják kamatoztatni az adaptációs készségüket. Nagyon fontos, hogy ez a kultúra megmaradjon. Ami pedig az itteni gyárat illeti, nálunk továbbra is jellemzően magyarok dolgoznak, mert a gyógyszergyártás különleges terület, speciális szaktudást igényel, itt nem lehet betanított munkásokkal dolgozni.”

Egy máig ható kulcsmomentumról
„2010-ben két komoly akvizícióval megcéloztunk egy piaci rést, ahol a legjobbak lehetünk, ez volt a nőgyógyászat. Itt megvoltak a kutatás-fejlesztési alapjaink, a szteroidkémiai tudásunk, de jól jött az is, hogy két komoly versenytársunk beolvadt egy csoportba, ahol a nőgyógyászati tevékenység kevésbé volt érdekes. Ezzel azt akarom mondani, hogy úgy is előre lehet jutni, hogy mások kikopnak mellőlünk, de a legfontosabb az időzítés, az intuíció, ami mögött azért van racionalitás, és annak felismerése, hogy bizonyos pillanatokban nem hezitálni kell, hanem kockáztatni.

Ma Spanyolországban nőgyógyászatban első a Richter, de másutt – Chilében, Ecuadorban – is a top kettő-háromban vagyunk. Utóbbiak azért is fontos piacaink, mert szemben Európával, Latin-Amerikában nő a fiatalok száma, így például a fogamzásgátlás piaca jelentősen növekszik.”

Amire már most készülnek
„A Helmbe már 2007-ben szálltunk be tulajdonosként, az egy biológiai üzem, és elsősorban bérmunkát végez Németországban. Ennyi idő után most célszerűvé vált, hogy kivásároljuk a partnerünket, és mi legyünk a százszázalékos tulajdonosok. A másik cég, a szintén német Formycon kifejezetten fejlesztőcég, az itt szerzett stratégiai részesedésünk lehetőséget ad, hogy a biológiai, biotechnológiai portfóliónkat erősítsük. Hisz ha megnézzük az amerikai és európai hatóságok által újonnan engedélyezett top tíz gyógyszert, nagyon nagy részük az onkológia, immunológia területén van, és hát ezeknek a gyógyszereknek a szabadalma valamikor lejár.
Már most készülünk erre a lehetőségre, amivel egyébként nagyon nagy megtakarítást hozunk majd a költségvetésnek, hiszen a gyógyszertámogatás jelentős része a biológiai készítményekre megy el, ott van a legnagyobb megtakarítási lehetőség is.”

Ami különösen fontos lesz 2030-ban
„Az eredeti kutatásban az a cél, hogy legyen egy a központi idegrendszerre ható, a Cariprazine-hoz hasonlóan sikeres készítményünk, ami elsősorban az amerikai piacon tud sikeres lenni, mert ezen a területen ott vagyunk erősek. A nőgyógyászatban – ez szinte az összes leányvállalatunkra vonatkozik – tovább szeretnénk erősíteni a portfóliót, elsősorban licencben vagy saját fejlesztéssel. A biotechnológia pedig a jövő. Azt remélem, hogy ennek az árbevétel- és nyereségtermelő képessége a következő négy–öt évtől kezdve már jelentősen hozzájárul az összprofithoz. És ami különösen nagy feladat, hogy mire a Cariprazine szabadalma lejár, 2030 elején, azt tudjuk pótolni.”

Arról, hogy lesz-e olyan új sztárgyógyszerük, mint a Cariprazine
„Mindig vannak ígéretes kutatások, de még korai bármilyen új gyógyszerjelöltről beszélni, főleg, mert egy molekula nem okvetlenül azért esik ki, mert nem jó, vagy nem elég jó. Hanem mert nem biztos, hogy be tudja hozni a terápiában azt a pluszt, vagy mert nem lehet olyan áron értékesíteni, ami árbevételt és nyereséget hoz, de ez csak később derül ki.

Ilyen szempontból nagyon egyoldalú a jelenlegi helyzet. A kutatás-fejlesztési költségek megtérülése körülbelül hetven százalékban az Egyesült Államok piacától függ, ezért itt mindig kell egy megfelelő partner. Az USA-ban a gyógyszer gyakorlatilag szabadáras, ez megadja a lehetőségét a sokkal nagyobb profitnak, ami egyébként kell is ahhoz, hogy legyen egyáltalán gyógyszerkutatás.

Európában, az Európai Unióban nagyon visszafejlődött a kutatás, éppen azért, mert az egyébként nagyon humánus társadalombiztosítási, gyógyszertámogatási rendszer nem enged olyan nyereségrátát, ami lehetővé tenné a megtérülést. Ez egyébként nagyon komoly kérdés a jövő szempontjából, hisz azért még sok olyan terület van, ahol nincs meg a megfelelő gyógyszeres kezelés. Ezért is tartjuk fontosnak és ígéretesnek azt az újabb kutatás-fejlesztési együttműködést a neuropszichiátria terén, amiről még 2022-ben kötöttünk megállapodást amerikai partnerünkkel, az Abbvie-vel.”

Az extra­profitadóról
„Ez rendkívüli helyzet volt, és bízunk benne, hogy vége lesz, vagy olyan mértékű lesz, mint más országokban, néhány százalék. Mi nagyon megdolgozunk ezért a különadóért, az biztos. Visszautalnék arra, hogy a profit itt van, de nem itt keletkezik, mert az értékesítés kilencvenvalahány százaléka Magyarországon kívül van. De az adót itt fizetjük meg, és az komoly költség, gyakorlatilag minden országban versenyhátrányba kerülünk miatta.”

A mexikói visszatérésről
„Hosszú idő után most januárban voltunk ott a család egy részével. Óriási élmény volt visszamenni, és megmutatni az unokák egy részének, hogy az édesanyjuk melyik iskolába járt, hogy hol laktunk annak idején. Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy két ellentétes piacon is hosszabb időt tölthettem. Módom volt megismerni a latin-amerikai kultúrát Mexikóban (itt 1977-től 83-ig élt és dolgozott – a szerk.), és a jelenleg domináns angolszász üzleti kultúrát Londonban, illetve az Egyesült Királyságban (88 és 92 között).

A mentalitás nem változott, az ritkán szokott változni, és a szép dolgok, a tenger, az ar­cheológiai leletek is ugyanolyan szépek. Maga Mexikóváros már akkor is hatalmas volt, 16–18 millióan lakták, most húszmillió fölött, de sajnálatos módon romlott a közbiztonság. Annak idején teljesen biztonságos város volt, most vannak veszélyes zónák, és ott értékeli igazán az ember, hogy Magyarországon milyen jó a közbiztonság.”

Amit tanult: türelem, kockázat, család. És ami eszébe jut róla: üdülő
„A kínaiaktól és Japántól a türelmet, illetve a hosszú távú gondolkodást. Az amerikaiaktól azt, hogy vállalni kell a kockázatot, ezt mi, európaiak sokkal kevésbé tesszük. Meg azt is, hogy sokkal többet kell dolgozni. Nemrég olvastam egy cikket a Financial Timesban, hogy Európában mennyivel kevesebbet dolgoznak az emberek, itt harminchat órát, Ázsiában negyvennyolc órát egy héten. Európában kisebb az ambíció, és nagyobb az igény a work-life balance-re. Persze minden országot a maga régiója szerint kell megítélni, de azért a versenyben a work-life balance nem kifizetődő.

Délebbről, Közép-Amerikából, Dél-Amerikából, Brazíliából és egyébként Dél-Európából is talán azt, hogy mekkora erejük van a családoknak, a családi vállalkozásoknak, a közösségnek, és hogy a családhoz kötődés mindennél fontosabb. A latinoknál, ha beteg a gyerek, az mindenek előtt van, és ezt tisztelni kell. De ettől a hölgy kollégák még nagyon lelkiismeretesen megcsinálták a munkájukat, legfeljebb este dolgoztak, miután letették a gyereket. Pedig nem forszíroztuk, ez belülről jött, mert szerették a munkájukat, érezték a felelősséget és a lehetőséget.

És ugyanennek a cég részéről is meg kell lennie, nemcsak pénzben, hanem hozzáállásban. Annak idején mi is figyeltünk rá, hogy megőrizzük az összes vállalati üdülőt, hiszen csak azért, mert a korábbi rezsimben volt, még nem minden rossz, nem igaz? A relatíve alacsonyabb jövedelmű dolgozóknak ez óriási lehetőség, és ez nem csak duma. Ráadásul a jó légkör növeli a cég iránti lojalitást is, és ez szerintem nálunk mindig megvolt, erre vagyok az egyik legbüszkébb.”

Nyeregben a lakásvásárlók 
Írta: Balogh László

A mélyből kapaszkodik vissza a magyarországi lakáspiac a tavalyi visszaesés után. A megtorpanás elsősorban a kimagasló inflációval, ezzel összefüggésben a lakásvásárlókat is sújtó magas kamatszintekkel magyarázható. 2023 előtt a vevők fele hitelből vásárolta következő otthonát, még korábban a befektetők előtt is páratlan lehetőségek adódtak. Az ingatlanok 2022-ig évente tíz–húsz százalékkal értékelődtek fel, a bérbeadásból származó három–négy százalékos bruttó hozam csak hab volt a tortán. A magasabb állampapírhozamok egy csapásra véget vetettek az ingatlanbefektetések aranykorának, és tovább csökkentették a lakáspiaci keresletet is.

2024 viszont kifejezetten lendületesen indult, a korábbról elhalasztott hatvan–nyolcvanezer adásvételt elkezdték bepótolni a piacra lépő lakásvásárlók. Ez azonban nem járt komolyabb drágulással, az ingatlan.com, az MNB és a KSH árindexei is négyszázalékos áremelkedést mutatnak éves szinten.

Jelenleg a vevők vannak nyeregben a piacon, de nem csak a stagnáló lakásárak miatt. Az elmúlt két évben negyven százalékkal bővült a kínálat is, több ingatlanból tudnak válogatni, így fokozódik a verseny az eladói oldalon. Plusz ott van a jelentős alkupozíció (idén még mindig átlagosan hatszázalékos), és az is élénkülést okozott, hogy a lakáshitelkamatok jóval barátságosabbak az egy évvel korábbinál.

A változás azonban borítékolható, még akkor is, ha az időpontját nehéz belőni. A hitelkamatok csökkenése az elmúlt hetekben megtorpant, sőt van olyan bank, amelyik kamatemeléssel kalkulál az év végére. Ez visszafoghatja a lakásvásárlási kedvet. 
Az állampapírok hozamcsökkenése miatt sokan számítanak az ingatlanbefektetők visszatérésére, ami akár ezer milliárd forintos extra keresletet szabadíthat a lakáspiacra, és jelentős árnövekedést hozhat. A probléma csak az, hogy ma csupán minden tizedik vásárló tervez befektetési céllal ingatlant venni. Két évvel ezelőtt még huszonnégy százalékos volt az arányuk.

Ezért amit ma lakásvásárlóként megtehetsz, ne halaszd holnapra.

A szerző az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője